Mindennapos mászások, repülések hiányában főzős bloggá alakulok…
A családom nem nagyon hajlandó megtanulni főzni, annak ellenére sem, hogy ha nem főzök nekik, akkor hiányoznak a megszokott ízek. Hátha így lesz valami haszna azoknak a recepteknek, amiket kikísérleteztem.
Szóljon, akinek ízlik :)
A tavalyi kellemes őszi kirándulást sokat emlegettük már. Szerencsére az idén jó hosszú volt az ősz szünet (és véletlenül mindkét gyereknek egyszerre volt), ezért esélyesnek tűnt, hogy az idén is el tudunk menni. Zozó szülinapja is aktuálissá tette a trieszti fagyizást :) Aztán Blue a szünet előtti utolsó nap utolsó óráján rosszul lépett, így a traumatológián kötöttünk ki vele. Szerencsére semmi komoly, de három napig nem tudott ráállni. Meg persze a szokásos mediterrán ciklon is megpróbált itthon tartani minket. Még szerencse, hogy nem sikerült!
Apának minden őszre be van tervezve évadzáró repülésnek a Dolomitok. Ilyenkor ugyebár már suliidő van, így nemcsak a családi utazás lehetősége nem merül fel, hanem én is itthon szoktam maradni a gyerekekkel. Apa pedig keres magának megfelelő útitársat, aztán az időjárás és a többi pilóta döntése alapján elmegy Lijakba vagy Bassanóba. Azért egyszer szerencsére a Dolomitok is összejött :))
Nade…
Mivel immáron mindkét gyerekünk Pesten gimnazista, előttünk a lehetőség, hogy -míg ők a Nagyiéktól mennek suliba- együtt nézzük meg a Dolomitok szikláit. Én eddig csak egyszer jártam itt, de akkor északi szél volt, nem tudtunk jót repülni. Hát, északi szelet most is jósoltak, de gyengét. Lássuk, most hogy sikerült…
Krisz | 2013, Olaszország, Repülés
A gasteini nyaraláson Apa meghívott egy igazán jó étterembe :) A halat azóta is emlegetjük. Most vettem fogasfilét, ugyan Viktória-tavi és mélyhűtött volt, de egész jó minőségű. Ennek a feléből készült a mai vacsora.
Tehát a halszeleteket lesózom, aztán vajon megsütöm. A vajon apróra vágott hagymát pirítok, közben egy másik edényben cukkiniszeleteket. A hagymát megszórom liszttel, majd kis hűtés után pirospaprikát teszek bele. Felöntöm kis vízzel, sózom (sóban eltett paradicsommal), borsikafűvel ízesítem, aztán tejfölözöm.
Főtt tészta volt hozzá köretnek, plusz az utolsó percben még pirítottam egy kis császárgombát. A tányéron még megcitromoztuk és megszórtuk frissen őrölt borssal.
A krumplipuffancskák hiányoztak, de a cukkini jó volt a káposzta helyett hozzá. A gomba is finom volt, de sajnos a hegyeket nem pótolta semmi :((
Végre családi nyaralás! Semmi új izgalomra nem vágytunk, csak szép helyen együtt lenni. Repülni, mászni, strandolni, bogyót szedni. Így esett a választás Greifenburgra megint. Kicsit messze volt, de más stabilan repülhető helyhez még többet kellett volna utazni. Kicsit féltem, hogy lesz-e helyünk a kempingben. Próbáltam emailben foglalni, de azt írták, hogy főszezonban nem lehet. Közvetlen hidegfront után mentünk -bár épp szombaton-, így bíztam benne, hogy be fogunk férni. Itt kivártuk az egyhetes őrült kánikulát, aztán mire egy kicsit enyhült az idő, mentünk az Alpokba… Ráadásul a változatosság kedvéért kiütéseim voltak, az egész nyaralás alatt vakaróztam :( Hát, nem a legjobb kezdésnek, de lássuk.
Krisz | 2013, Embergeralm, Mászás, Repülés
Apának valamiért eddig nem tetszett a Gasteinertal, pedig én többször győzködtem róla, hogy lehet ott jót repülni. Talán a drága, turistakopasztó szállodák és wellness-fürdők vették el a kedvét… De miután elmondtam, hogy 100-200 km-es FAI háromszöget lehet innen repülni (aminek mellesleg az egyik szárát legutóbb majdnem megrepülte Hollersbachból), mégis megjött a kedve hozzá.
Mivel jó drága hely, csak rövid utat terveztünk, hogy ne veszítsünk sokat… Ha meg jót repülünk, akkor úgyis megéri :) Az előrejelzés nem mutatott sok jót, de 2-3 repülőnap belefért. Nem voltunk biztosak benne, hogy pont most kell a főgerinc közelébe menni, de legfeljebb kimegyünk Bischlingre, annyira ezért csak nem unjuk :P
Bejött a terv, érdemes volt elmenni! Sőt, máskor is megyünk, csak megpróbálunk valami olyan jegyet szerezni, amivel több felvonót is lehet használni.
Mostanában külön el szoktam tenni a nyúl hasánál levő bőrt, “lebernyeget”. Gyorsan megfő, finom leves lesz belőle.
Ezúttal sok friss fokhagyma volt itthon, és a cukkini is érik, ez került bele.
Tehát a felkockázott nyúllebernyeget vajon és olívaolajon átpirítom egy egész fej szétnyomott fokhagymával. Felöntöm vízzel és nyúlhúslevessel. Jó sok karikára vágott hagymát tettem még bele. Sózom, babérlevél, tárkony és borsikafű volt a mai fűszer. Amikor megfőtt, tejszínt öntöttem bele, és kis keményítővel besűrítettem.
Egy kis cukkinit felcsíkoztam, hasonlóra vágtam a sárgarépát is. Jó sötét mézes és bodzaecetet elkevertem, belevágtam egy kis paradicsomot is. Ebben forgattam meg a zöldségeket, majd forró olívaolajon megpirítottam. Ez lett a levesbetét, plusz egy kis reszelt sajt.
Apa azt mondta, hogy jó, hogy tudok főzni! :))))
Sajnos elég keveset tudtam repülni mostanában, így ez a nyaralás már nagyon rámfért. Kicsit aggódtam, hogy minden rendben lesz-e, de szerencsére minden jól sikerült :)
Hát, az idei évben nem született sok új bejegyzés :( Az őszi szünetben megpróbáltuk behozni a lemaradást :)
Kivételesen kalácstésztából készült, bár vajas linzertészta alappal is finom lenne.
Szóval a kalácstésztával kibéleltem a tepsit. Erre jött a túrókrém: négy tojássárgáját habosra kevertem porcukorral és rengeteg vaníliával. Fél kiló túró és két deci tejföl került még bele. Ez lett a második réteg. Erre jött a szilva fahéjas cukorral megszórva.
Majdnem készre sütöttem. Ezután a tojásfehérjékből kemény habot vertem, majd porcukorral tovább kevertem, míg a cukor feloldódott. Kókuszt kevertem bele, majd a süti tetejére simítottam, és visszatettem a forró sütőbe kicsit.