Krisz honlapja

Október 26-án még Zoli szülinapját ünnepeltük itthon a barátaival. Utána gyorsan elhúztunk, kiélvezni az őszi szünet néhány napját egy szezonzáró mászással.

Lendületből a Hohe Wand egyik legizgalmasabbnak tűnő útvonalával, a Wildenauersteiggal kezdtük. Az egyetlen probléma az volt, hogy mivel a hegyen gyakorlatilag bármely két fa között vezet egy-egy ösvény, ezt az utat nem találtuk meg. Fölmásztunk a csúcsra a kereszthez a Wagnersteigon, ami kb. A-B-s, majd lefele keresgéltük a kiszállást. Miután már föladtuk, kimentünk lenézni a sziklákra. Szép-szép, néhány fotó, majd tőlünk nem messze egy félig kidőlt fenyőn megtaláltam a táblát. Persze addigra már éhesek és fáradtak voltunk, de le kellett máaszni megnézni. Föntről lemásztam a barlangig, ami miatt elkeztdük az egészet. Tényleg vicces volt, bár helyenként nem ártott volna  némileg hosszabb kéz és láb. Drótkötél ezen az úton nincs, de a lépésekbe stabilan be lehet akasztani a karabínereket, bár az én standhevederhez használt karabínerem már nem ment rá.

Miután én fölértem, még apának is le kellett másznia Bluluval. Mivel már kezdett késő lenni megbeszéltük, hogy csak az első fáig mennek, utána benéznek a barlangba és jönnek is. Persze nekik tovább kellett menniük, ezen Zozó kissé megsértődött: ha tudta volna, ment volna ő is. Én meg megfagytam. Eredményképpen jól átfagyva, töksötétben keresgéltük lefele az utat. Bár tény, hogy az elején még találkoztunk szembejövőkkel :)

A beszállást lefele sem találtuk meg. Talán majd máskor.

Gyorsan megettük a maradék uzsit és sütit, és elmentünk a lefoglalt szállásra Schottwienbe. Az apartman egy többszázéves épületben volt, közvetlenül az autópálya alatt! Úgy értem, legalább 100m-rel :)

Fölmentünk a Raxra felvonóval. Az idő gyönyörű volt, de erős szél fújt, ezért ernyőt nem vittünk. A Th0rlkopfot terveztük megmászni.

A felvonó felső állomásától az Otto-Haus felé kell indulni, majd mikor már látni, akkor balra letérni egy láthatatlan ösvényen. A sziklaperemre kiérve velünk egyszintben található egy kis kereszt, az a cél. Itt úgy tűnt, hogy oda kötél nélkül nem lehet átjutni, de bíztam benne, hogy van más út is. A sziklákat kikerülve lejutottunk az ablakhoz. A hely gyönyörű, mászás nélkül is érdemes megnézni. Beöltöztünk, de a bekötést csak nem találtuk. Lementünk az úton, próbáltunk a sziklákon feljebb jutni. Végül kiderült, hogy csak az orrunk elé kellett volna nézni. Azaz picit magasabbra, az út mellett, kb. 2 m-en volt a tábla és a drót is. Sajnos ez a Rax első kiépített útja, ezért elég kőkorszaki. A drót elég laza, ezért kicsit nehéz volt. Elég hamar fölértünk. A csúcsra (púpra) több jelölt sziklamászó út is vezet, néhánnyal szemeztünk. Végül a hármast nem mertük bevállalni, de apa kipróbált egy II+-t, Blulu meg egy I+-t. Utána még jót kirándultunk a Höllental felé, hógolyóztunk, aztán kissé átázva-átfázva lejöttünk a felvonóval.

Szereztünk halat, krumplit, összecsaptunk egy kellemes vacsorát, aztán egy üveg vörösbor társaságában lementünk a pincébe biliárdozni. Merthogy az is volt. Más lakó viszont nem, így az egész hatalmas házban egyedül voltunk. A bor elfogyott, vidámak lettünk és jót játszottunk :)

Harmadik nap összepakoltunk, fizettünk, és elindultunk a Rax felé. Gyanús sötét felhők jöttek északról :( Azért elindultunk, de a harmadik kanyarban már csöpögött az eső. Irány haza! Még vásároltunk és fagyiztunk egyet útközben.

1.nap

Boka-forrás

2.nap

3.nap

Kanin-túra

4.nap

Prisank-túra

5.nap

6.nap

Mivel a korábbi embergeralmi nyaraláson nagyon hiányoztak a gyerekek, elhatároztuk, hogy legközelebb együtt jövünk. Meg a sikertelen háromszögemet is meg akartam próbálni újra.

Korábban már kinéztem egy apartmant, a sátor szűknek tűnt gyerekekkel. Azaz nem a sátos, hanem az autó. De az apartmanban nem volt hely, és a többi is mind foglalt volt. Hát, eldöntöttük. Apa Zoomja itthon marad, helyette jön a sátor. Nyitásra a győri Decathlonban voltunk, kaptunk is sátrat. A kempingben azt mondták, hogy nem lehet helyet foglalni, de lesz. Estére azonban egyetlen hely sem maradt, de az egyik Flugschulét sikerült meggyőznünk, hogy az ő foglalt helyeikből az egyiken alhatunk. Másnap reggel át tudtunk költözni egy normál helyre, bár az lakókocsiknak volt fenntartva, tehát sóderes volt :(

1.nap
Útközben a Faaker See mellett megmásztuk a Rotschitzaklammot. Ez egy b/c-s klettersteig, gyerekekkel kezdésnek jó is volt. Zozó az első percben belelépett a patakba, ezután semmi említésrevaló esemény nem történt. Én végig a gyerekeket néztem, hogy mindenki megfelelően be van-e kötve, ők viszont nagyon élvezték az egészet. Alig tudtam őket meggyőzni, hogy ne menjünk még egy kört. Persze, fél óra múlva mindenkinek eszébe jutott, hogy éhes és fáradt.
2.nap
Én kezdtem, irány a háromszög.
Nam csak a kempingben, hanem a starthelyen és a levegőben is tömeg volt. És senki nem volt hajlandó együtt tekerni senkivel. Már épp elegem lett az egészből, amikor jött egy MADÁR. Na, vele végre sikerült repülni! Igazodott hozzám, rám nézett, egész közel engedett magához. Azért ahhoz ragaszkodott, hogy egy-két méterrel fölöttem legyen.
Szerettem volna a +1000m-t a starthely fölött. 999-nél láttam a variót megállni, de az a még egy méter csak meglett :) Azt hiszem, az Alpok összes csúcsa látszódott :) Eszméletlen látótávolság, északra a havas hegyek, délre a Júliai-Alpok, nyugatra a Dolomitok.
Gaugen adta, mint mindig, jöhet a Stagor. Előző este azt mondta Blulu, hogy az nagyon szép hegy. Tényleg az volt, ahogy a csúcsát még sütötte a nap. Előtte sokat süllyedt, csúcs-300 körül értem oda. Egész közel kellett menni, a nyugati oldalra, hogy adja. Eközben egy szem piros ernyő lejtőzte a csúcsot nívóban, nem nagyon adott többet. Nekem nyugatról kicsit küzdősen, de végül meglett, utána +300 is egy pillanat alatt. A hegymászók nagyot nézhettek a csúcsról.
Elég nehezen szántam el magam, de elindultam hátra. Végig a gerinc fölött átlag 0-val (=+-5-tel) be is értem a fordulóponthoz. Leszálló nem volt sok, csak nagyon gyaloglós, ezért kicsit aggódtam. Visszafele már egyszerű volt. Egy termikbe belefordultam, csak a biztonság kedvéért, de nem kellett volna. Elég csúnyát csukott ott, ahol az előző körben még simán emelt.
Irány ki a völgy fölé. Még benéztem a déli oldalt, de nem sokat adott. A siklás vége felé szembeszelem lett, meg a szembehegy rotorja is süllyedt. Hát, egy egész kilométer magasságot veszettem, mire visszaértem a gerincre. Mivel a déli oldalon nem volt korábban semmi, egy DNy-i élet választottam. Sütötte is a nap. De csak egy picur nullát adott. A szomszédos réten megláttam egy madarat, de szintén nem nyertem vele semmit. Vissza a Gaugenre, az alsó rétek hátha tartanak picit, és haladhatok. Volt egy kis hátszelem a völgyszél miatt, olyan alacsonyan voltam. Ha továbbmegyek, nincs leszálló, az meg nem volt biztos, hogy átérek a falun. Megláttam egy ernyőt, amint alám egy szélzsákos rétre száll. Hát itt ért véget az én repülésem is. Ő csak tíz percet repült. Viszont ahogy leszálltam, már ajánlotta is, hogy visszavisz a kempinghez. Jött a barátnője, az ernyős a csomagtérbe ült, hogy én elférjek. Továbbá ő nem is Embergeralmra ment, mert onnan nem mer startolni a tömeg miatt :)
Amikor lebegtettem, csörgött a telefon, apa hiányolt már. Ők strandoltak. Mire kijött a vízből és újra hívott, én már a strand kapujában voltam.
Apát visszavittem egy tandemkörre Zozóval. Árnyékban volt a starthely, és oldalas hátszél fújt. Aztán végre sikerült elstartolniuk, még tekertek is egy jót elöl.
Este még csillagokat néztünk. Hihetetlen mennyiség volt látható, Blulu azt hitte a Tejútra, hogy felhő!
3.nap
Még egy próba. A starthely fölött 300m körül inverzió volt, egyszerűen nem bírtam föléjutni. Néhányan repültek a csúcs körül, de nekem nem jött össze. 300-on szétesett minden, rázott, mint a fene, és kezdhettem ellölről. Kimenni előre, megfogni a termiker, föl 300-ig. De nem tudtam a hegy fölé bemenni. Leszállás, strand. Apa visszament a Themával, és egész Pirknerklammig tolta. Ott szedtük föl, és mentünk mászni. Pirknerklamm c-s, jónéhány vízesést kell meg-/átmászni. Ez is nagyon jól sikerült. Errefelé mindig üldöznek a békák :(
4.nap
Erre a napra rossz időt jósoltak. Reggel szemerkélt az eső, reggeli után már szakadt, de amikor tíz perce a kocsiban ültünk, elállt. Lienz mellett találtunk egy mászóutat, Galitzenklamm a neve. Változó módon b/c és c/d közé sorolták. A klamm eleve belépőjegyes volt, a mászás pedig csak 12 év fölött volt engedélyezve. Kicsit győzködtük a nénit, hogy Blulu már gyakorlott, talán a saját felszerelése is segített, és bejutottunk. A kerítést átmászva, a szurdok kiépített útja alatt másztunk a sziklán. Elég kemény út volt, Zozó nagyon lefáradt. Viszont Blulut annyian fotózták föntről, hogy lámpaláza lett :) A vízesést oda-vissza átmásztuk. A második út az elkerülőút lett volna azoknak, akik nem merik bevállalni a patak fölött.
A kempinbe visszaérve nem nagyon vágytunk a strandra, de még sok időnk volt, így a Mühlgrabenwasserfallhoz mentünk. A gyerekek nem értették, minek a törölköző :) Végül mindannyian (ki bugyiban/gatyában, ki ruhástul) lezuhanyoztunk. Viccesek lehettünk :) Pisztráng vacsira. Kicsit elfáradtunk ma is.
5. nap
Hát, ez megint nem az én napom. A kesztyűm felét a kocsiban hagytam, a Stagor meg felhőben. Mindegy. Egy egész jót repültem így is. Apa jött Bluluval másfél órára, egész szép táv is kerekedett belőle. Blulu fázott, apa meg alig győzött spirálozni, hogy leérjenek. Ilyen a tandempilóták sorsa…
Én még ki akartam próbálni egy esti lecsúszást, amikor megfordul a szél, hegyszél kezd fújni, és tart a völgy. Fönt hátszél volt, lefutottam a hegyet, mire elemelt. És végig süllyedt. Már látszott, hogy ki sem érek a leszállóba. Erre ott elkezdtek tekerni! Úgy tűnik a tanfolyamos starthelyről kellett volna startolni, többen kitekertek a leszálló fölött. Nekem nem adta, sőt, a leszállás után a telefonom a kedves “No network” feliratot mutogatta. Elkezdtem visszagyalogolni, aztán amire lett térerőm, felhívtam apát. Ő épp az útelágazásnál járt köztem és a kemping között. Szóval fölszedett, hazamentünk. A többiek még bőven tekerésztek fölöttünk :((((
6.nap
Utolsó napnak tűnt, másnaptól foglalt volt a helyünk, meg strandbelépőt sem kaptunk ingyen… Jött a hidegfront délutánra. Sátrat bontottunk.
Fölmentem, korán startoltam, lecsúsztam, úsztam egyet, irány haza. Ugyan volt három üveg jegünk bekészítve, de a Forellenzucht nyitvatartását lekéstük. Legalább egy óra szerpentinezés Bad Bleibergbe, ahol a Klettergarten “Ausser Betrieb” volt…
Csalódottan kávéztunk Villachban. Apa talált egy Kanzianiberget aközelben egy kalandos c-s Klettersteiggal. Aranyos volt a hegyecske, párszáz méteres, az egyik oldalán sziklás. De nem nagyon hittem, hogy különösebben izgalmas lesz. A leírás nagyon bonyolult volt, mert (mint később rájöttünk), az egész hegy tele van turistautakkal és mászófalakkal. Rengeteg sziklamászó gyakorolt mindenfelé. Mi rákötöttünk az első drótkötélre, aztán irány. Tűzött a nap, féltem, hogy kevés lesz a víz. Száz méter után egy hűvös repedésben vitt az út. Kicsit negatívnak tűnt. Blulu mászott elöl, apa már szólt, hogy visszafordulunk. De azért benézünk. Lapjával épp át lehetett férni a repedésben. Kb. 50m-t mentünk így a barlangszerű részen, lefele csak helyenként lehetett látni, fölöttünk viszont sok beékelődött kő volt. A túlodalt kiérve megint nem látszott az út folytatása. Amikor megtaláltuk, nem hittünk a szemünknek: a korábban a fejünk fölött lógó köveken ment vissza! A harmadik szintem pedig végül át lehetett lépni az egész repedést. Még kicsit be is lógtunk középen a vicc kedvéért. Még másztunk tovább, de amikor a végkimerültség jelei kezdtek látszódni rajtunk, és a vizünk is elfogyott, elkeseredésünkben útbaigazítást kértünk. A srác látta, hogy beülővel vagyunk, ezért megmutatta a rövidebb utat a sziklafalon át. 250m függőleges sziklafal. Fölfele még izgi lett volna, de így inkább küzdelmes. Félidőben olyan kifutószéllel, hogy azt hittem, lefúj a hegyről. Még jó, hogy be voltunk kötve. Aztén apát megcsípte egy darázs. Leérve találtunk még egy utat, meg volt egy izgalmasnak tűnő, amit fönt kihagytunk. Még feltétlenül vissza kell ide néznünk.
Nyolc körül végeztünk. Lefele az egyik faluban egy pisztráng-táblát láttunk. A néni épp a virágokat locsolta, a pisztrángos bezárt, ha egyáltalán nyitva volt aznap. Megalkudtam két nagy halra. Szereintem elképzelni nem tudta, mit akarok vele este. A törpék közben a szomszéd telken üzeket etettek.
Gyors fürdés a Faaker Seeben, aztán irány haza. Ahogy leértünk, Gerlitzenen más esett, amire besötétedett, már nem győztük számolni a villámokat. A vége az lett, hogy az autópályán 40-50-nel lehetett haladni. Apa átvette az utosló pillanatban, mielőtt elaludtam volna, és hazavezetett a 8-as úton.

Ez a nyaralás nagyon jól sikerült, minden percét hasznosítottuk. Persze, egy hét pihenő kell utána.

Gyerekek ismét táborban, mi ismét Embergeralmon.

A kempingben majdnem ugyanazon a helyen, mint legutóbb, a szomszédok ismerősek voltak :) Ezúttal nemcsak ernyőt, hanem mászófelszerelést is hoztunk. Valamint három gps-koordinátát, amit a lehető leggyorsabban kellett volna körberepülni.

(more…)

Még az osztrák és bajor nyáriszünet előtt terveztünk Legolandba menni. A kinézett két hétben viszont sehogy sem akart jó idő lenni. Egyre csak zuhogott az eső, áradtak a folyók. Néhány napra aztán legalább csak záport-zivatart jósoltak, nem folyamatos esőt, ezért elindultunk. Útközben szakadt. A német határon is. Münchenben is. De mire a gyerekek megtanulták szépen kérni németül a felhőt, el is állt. A biztonság kedvért vittünk esőkabátot a parkba, de csak a vizes csúszdán kellett.

A szállásunk le volt foglalva, tökéletesre sikerült. A konyhábanhűtő, tűzhely, mosogatógép, mikró, habverő, kávéfőző, vízforraló, kenyérpirító, tojásfőző; a gyerekeknek emeleteságy és játékgyűjtemény. Az egész legalább 70 nm. Aranyos nénivel (max. 40 év :) és ajándék házi lekvárral. 45 Euro/ éj

Másnap, majd a következő délelőtt LL. Tömeg sem volt, sokszor három kört is mehettünk a sárkányon. Lett egy új rész, az akvárium. Elég marketingszagú, néhány legokocka a vízben a cápák között. Lehetett garnélarákot simogatni, az aranyos volt. Meg tengericsillagot, az inkább kőszerű. Én sajnáltam, hogy ezért elbontották az autóversenyt.

Bzüminek tervben volt egy névnapi ajándék beszerzése is. Állt a hatalmas üzletben, még tetszett is neki néhány dolog, de egyikre se akarta rászánni a pénzt. Meg kell állapítsam, lassan felnő. Nem is vett semmit. Blulu beérte az eltervezett Power Miner-ekkel, amiket valami csoda folytán lehetett egyesével kapni. Én meg kaptam egy legokocka formájú sütivágót, megszavazták, hogy ez jó befektetés lesz.

3. nap délután

Átmentünk Achenseebe. Útközben álomszép epret szedtünk még a német oldalon. Almának is jó lett volna méretben! A néni pedig Viel Spass!-t kívánt :)

Néha esett, elég párás volt, amikor megérkeztünk. Kis vásárlás, meg szálláskeresés. Ide nem foglaltam le előre, mert nem volt biztos az érkezés. Néhánynak felírtam a telefonszámát, de vagy bezárt azóta, vagy foglalt volt. Végül apa zennel talált egy szállást, én meg megegyeztem, maradunk. Kicsit bonyolult volt a néni, de aranyos. Volt egy pici, de kellemes háló, egy szűk fürdőszoba, meg egy nappali konyhával. A nappaliban levő kinyitható ágyon kellett volna elférnünk. Na, mindegy, az lett a törpéké. Szintén 45 Euro.

A néni állította, hogy az utolsó napunkon lesz végre jó idő. Mi még bizakodtunk.

4. nap

Eső csöpög, hegy felhőben. Irány a Swarovski múzeum. Rengeteg pénzből készült. Viszont a múzeum nekem nagyon modernnek tűnt, nem kellett volna kifizetni a belépőt. A shopban viszont teljes termékválaszték volt, az gyönyörű. A sima gyöngyök drágábbak voltak, mint itthon. Sajnos, a rossz idő miatt nagy volt a tömeg, levegő meg kevés. A törpék apával sétáltak, valami játszótér is akadt.

Ezután valami csendes zugra vágytunk, elmentünk a ködben kirándulni. Találtunk némi szamócát meg egy kellemes patakot a hatalmas hegyek között.

Mivel még mindig nem javult az idő, meglátogattuk a schwazi ezüstbányát. Kicsit várni kellett, majd szép esőkabátokat és sisakokat kaptunk, aztán a Daniel nevű kisvonattal irány a hegybe. Ijesztő volt. Elég komolyan elmondták, hogy ne dugjuk ki semminket, ha leejtenénk valamit, ne nyűljunk utána. A szűk vájatban száguldásnak tűnt az a tempó, amivel robogtunk. Bent nagyon hideg volt, amúgy érdekes volt. Néhány helyen filmet vetítettek, az elég rosszul sikerült, de legalább ót nevettünk rajta.

5. nap

Még mindig nedves. Most legalább nem esik, de kisebb starthely sem nagyon látszik ki a felhőből. Néhányan lecsúsztak.

Elmentünk a Dalfazer-Wasserfallhoz. Szűk óra kényelmes sétával és szamócaevéssel fel is jutottunk. A vízeséshez wellness napozóágyat is építettek. Azt megkerülve egészen közel lehet jutni a vízhez, csak nagyon nedves. Egy szűk ösvényen felmászva pedig drótkötéllel biztosított utat találtunk a vízesés fele magasságáig a sziklafalon. Na, itt dőlt el, hogy nekünk feltétlenül klettersteigozni is kell. Két méternél magasabbra nem akartunk mászni bekötés nélkül.

Kis séta a patakban, eléggé eláztunk. Nekem megfájdult a fejem. Leültünk Maurachban egy kávéra, és megtaláltuk a leszállót. A kávézómelletti mezőn több ernyővárt valami szelet, talán kupolázni, meg valaki szárítgatta a mentőernyőjét.

Nekem még bele kellett mennem a tóba, kb. másfél percig bírtam.

Szállás, pihi, fürdés, bogyók.

Este még megnéztük a Wolfsklammot. Állítólag szép volt,én nem sokat láttam belőle.

6.nap

Még mindig túl nedves. De mire összecuccoltunk és elbúcsúztunk, már csúszkáltak le ernyők.

Pénzünk úgy maradt (illetve nem maradt), hogy hat euró hiányzott a végösszeghez. Átnéztem minden zsebet, lett egy, majd a szekrény alatt találtam még egyet.  Több nem lett. Azóta találtam kettőt a kimosott farmerem zsebében :) Szóval apa bankautomata, én reggeli, majd hosszas értekezés a nénivel az áram áráról, meg minden egyébről. Irány Pertisau, tanakodtunk, hogy egy vagy négy vagy három jegyet vegyünk. Egy lett. Fölmentem, szinte tökéletesnek tűnt az idő, a felhős egen és az alacsony felhőalapon kívül. Lecsúszásra mentem föl, de mire kiterítettem és elstartoltam, úgy beélénkült a szél, hogy megtartott. Nívó alatt, de lehetett lejtőzni. Még egy 0.5-öt is tekertem egy Twisterrel. Visszamenve a lejtőbe, viszont inkább süllyedést találtam. Leszálló. Útközben rá is jöttem a süllyedés okára: a szél élénken fújt a hegy felől! Kissé rotorosra sikerült. És mármegint elfelejtettem a levegőből fotózni.

Apáék pár perc múlva felszedtek. Addig ők a vízparton pancsoltak kicsit.

Szerepcsere: apának +50 m is összejött, de elkezdett minden emelni a sötétben, ezért lejött. Amire összehajtott, már esett is.

Kihagytuk a fürdést, úgyis hideg volt (16 fokos) a tó.

Hazafele útközben eperszedés egy bozorkánynál, aztán fürdés a Chiemseeben. Az eső innen is továbbparancsolt. A tó vize nagyon magas volt, a járdát is elöntötte. És csak éppenhogy volt melegebb az Achenseenél. Az első parkolójegy-automata nem működött, a másik meg lenyelte a pénzt. Nem is értettük, hogy milyen országban vagyunk.

Ezután egy hosszú út jött, felváltva a döglesztő meleg és az ömlő eső, néha szivárvány is.

Apa május végén Abtenauban versenyzett egy hétig. Összesen három versenynap volt, ebből két brutál repüléssel, a harmadikon sokan lerohadtak az elején. Meg egy nulladik napi Bischling.

Dani az abtenaui verseny után nem rohant haza hozzám jó férj módjára, hanem én mentem hozzá repülni, jó pilótafeleségként :)

Vasárnap reggel, az utolsó napra mentem utána, de azt lefújták. Werfenwengben találkoztunk, még repültem volna egyet, de a föhn közbeszólt…

Tehát irány Embergeralm. Sátor, háromszög :)

(more…)