2006. június
Olyan sokan járnak ide repülni, hogy úgy döntöttünk, mi is megnézzük. Bíztunk benne, hogy az út jó lesz, mivel végig autópálya, de sajnos nem jött be. Kb. 550 km Budapesttől, de a vége felé sok helyen csak 100-zal lehet menni. Visszafele pedig le volt zárva egy alagút, a kerülőút pedig legalább egy órával volt hosszabb.
A siklóernyős infókat itt találod.
Péntek reggel indultunk, hétvégére használható időt mondtak, bár igazán jót csak hétfőre. Az út elég hosszúra sikerült. Graznál megálltunk az autópálya mellett egy LandZeitban egy finom jegeskávéra, a törpék fagyiztak és mászókáztak a hatalmas játszótéren. Délután szálláskeresés, a tó közelében nem sikerült, de néhány kilométerre kaptunk egy háromágyas szobát 40 Euróért reggelivel. Este lementünk a szabadstrandra úszni, és megnézni egy szép zivit a hegyen. Vettünk Kartnen Cardot (34 Euro/felnőtt, 14 Euro/gyerek 6 éven felül), amivel napi egyszer ingyenesen lehetett használni a Gerlitzenre a felvonókat, és az összes környékbeli állatkertet, múzeumot és a strandok egy részét.
Szombaton szép idő, csak a Gerlitzen volt felhőben, de mi lelkesen felmentünk. Sajnos, nem volt fönt játszótér, és sokáig nem volt startolható az idő, ráadásul még hideg is volt, eléggé untuk. 1 órára szállt feljebb annyival a felhő, hogy éppen startolható lett, bár néhány ember belestartolt korábban is a felhőbe. A starthelyen szinte csupa magyar volt, poénkodtunk is, hogy csak a toppilóták és a hülye magyarok repülnek :) Én 3-kor tudtam startolni, addigra ért vissza apa, de elfelejtette felhozni az ernyőmet. Ezért az ő cuccával repültem, elég idegesítő volt, és sikerült az 1300 m szintkülönbség egyetlen termikét a leszálló fölött 6 méterrel elkapnom. Kicsit reccsent a bokám, de nem fájt. Amire összehajtottam, már fájt, ha ráléptem. Gondoltam, a hideg víz jó lesz rá. Tényleg nem fájt, amíg a hideg vízben voltam, de utána már nem bírtam ráállni. Nagyon szidtam magam, hogy rögtön az első leszállást sikerült elszúrni. Szedtünk epret, és megnéztük a szokásos esti zivit. Szerencsére nálunk nem esett.
Vasárnap reggel vásárlás, majd föl a hegyre. Apa ismét felhős start, amire én jöttem, rendesen összeállt. 5-6 m-rel emelt, kimenekültem, ebből kaptam egy kis frontstallt, de bosszúból és is húztam egyet a tó fölött, ha már van tó :) A parkettán húzott frontstall eddig valahogy kimaradt.
Elindultam vissza, már megvettem a jegyet, de szóltak, hogy erős. Az annenheimi strand után elmentünk Feld am See-i állatkertbe. Jó nagyot gyalogoltunk, majd kitömött állatokat néztünk. Soha nem gondoltam volna, hogy egy rénszarvas ilyen nagy! Este belefért még egy úszás.
Úuutálom a hétfőket! Fejfájással ébredtem :((( Fél 3-ra egy úszás és eperevés nagyjából rendbetett, repültem. Erős volt a szél, nem sokan repültek. Kicsit lehetett emelkedni, szép volt, de nem voltam túl jól, leszálltam. Amíg hajtottam, átfordult a szél, és a tó fele fújt. Apa is fölment megpróbálni, de olyan erős volt a szél, hogy nem tudott startolni. A strandon eközben 60 km/h fölött fújt, örültem, hogy felvonóval jött le.
Fölmentünk a várba, és megnéztük a majmokat. 99 japán makákó a fenyőerdőben :) Mázlink volt, épp zárásra értünk oda, de a kedvünkért volt vezető. A kiscsoportos túra amúgy 70 Euro/fő, de így nekünk ingyen volt :) A majmok tényleg szeretik a banánt! Egész picik is voltak. Nem szabad 3 m-nél közelebb menni hozzájuk, de ezt ők nem tudják: néha föllöktek minket. 25 m magasan alszanak a fenyőkön, és a kicsik szeretnek télen hógolyózni.
Még ezután vettünk egy nagy doboz fagyit, amit változatosság kedvéért a strandon ettünk meg :) Ű
Utolsó nap én kezdtem egy korai starttal, apa a tuti időben akart repülni. A lejtőszél még nem fújt eléggé, egy kis nézelődés után bementem a tó fölé. Frontstallal kezdtem, hogy szokjam a zuhanást :), majd néhány kisebb negatív, aztán meghúztam életem első fullstallját. A kapott manővert elneveztük e-stallnak, a magyarázatot csak személyesen. Szóval a kesztyű hiánya, és a feltekert fékzsinór elég kellemetlen volt, amikor nem bírtam bennetartani, és fölrántotta a kezemet. Egy hinta, egy bal csukás, még egy hinta, egy jobb, kezdődő spirál, de az már simán megvolt. Nem volt kedvem mégegyet húzni :)
Apáék közben megnézték a sattendorfi vízesést, sajnálom, hogy lemaradtam róla.
Apa utolsó köre jött, nem kellett volna elmondanom, hogy mit csináltam. A várból, a madárbemutatóról néztük, ő is e-stallt írt a logbookba :) Majd legközelebb!
A madarak eszméletlenek voltak. Behoztak egy tollseprűt, azt mondták, hogy uhu, és megevett egy patkányt. A farka még percekig kilógott a csőrén :)) Aztán sólymok, bagoly, a fejünk fölött repkedtek, néha hozzáértek a hajunkhoz. Sajnos, a vár tetején ültünk a betonozott lelátón, irdatlan forróságban. Ezután jött a sas. Ahogy levették a sapkáját, elrepült. Néhány perc múlva láttuk csak meg: föllejtőzött a hegy előtt, és 100-150 m magasságig tekerte a vár termikét. Ezért volt a váron szélzsák! Eközben a túloldalon repültek az ernyősök, volt egy éles mentőernyőnyitás is. Amikor megunta a közönség sas nélkül, ledobtak egy egeret a földre. A madár összecsukta a szárnyait, és hihetetlen tempóban csapott le rá. A közönség a fejére tette a kezeit ijedtében! Minden ernzősnek látnia kéne, hogy ezek a madarak hogy tudnak repülni! Sajnos, repülőidőben a legjobb :)
A mentőernyőt kb.800 m-en dobta ki a tó fölött, szépen is ereszkedett, összeszedte a főernyőt, de az utolsó 100 m-en a völgyszél kisodorta a tó melletti fákra. A mentősök nem tudtak bemenni, helikopterrel hozták ki (jó, hogy volt rajta beülő karabímnerrel :), semmi baja nem lett.
Apa összeszedése után egy utolsó fürdés, majd irány haza. Az autópályáról letereltek egy szerpentinre, amin lerobbant egy kamion, majd egy friss ütközést kerültünk ki az útzár előtt: egy román Dacia szállt bele egy kamionba, amiből ömlött a gázolaj. Ezután szokásos LandZeit kávé. Kértem két jesegkávét, és egy csoki- meg egy vaníliafagyit. A hölgy nem értette, már bele akarta tenni a kávéba, amikor felvilágosítottuk, hogy van még két gyerekünk, akik a játszótéren vannak. Kiszúrtam, hogy a pulton papír koronák vannak, épp azon gondolkodtam, hogy mekkora pofátlanság lenne kérni, amikor megjelent egy ürge két zsákkal: korona, színező, zsírkréta, lufi, matrica volt benne :) Megvolt a gyerekeknek a hazaúton a program.
Már egy ideje néztük, hogy északra mintha esne, és Bécs fele elkaptunk egy iszonyatos zivatart. Folyamatos felhőszakadás-jégeső, 100 km/h fölötti szél, 40-nel tudtunk az autópályán jönni. Egész Győrig kitartott, utána a homokot vitte a kifutószél. Hazaérve dög meleg, szárazság. Csak másnap olvastuk a hírekben, hogy a Kisalföldön fák dőltek ki a viharban…
