Werfenweng+Pinzgau
2013. 7. 23.Sajnos elég keveset tudtam repülni mostanában, így ez a nyaralás már nagyon rámfért. Kicsit aggódtam, hogy minden rendben lesz-e, de szerencsére minden jól sikerült :)
Hollersbach
Zillertal
2011. 7. 21.2011. július
A gyerekek egy hétre angol táborba mentek a Balatonra, a nyulakat meg rábíztam a szomszédra, így szabadok voltunk :) Sajnos az idő nem nézett ki jónak. Hétfőn reggel indultunk, keddre köztes anticiklont mondtak. Szerdától viszont egyértelműen rossz időt. Akkor még úgy láttuk, hogy az Alpok déli felén jó marad, de nem. Ott még többet esett. Csütörtökön majdnem hazajöttünk. Aztán kihúztuk az esőben, majd még egy napig rossz volt. Szombaton hazaindultunk, mert vasárnapra főnt mondtak. De utolsó pillanatban úgy döntöttünk, hogy még egy napot maradunk.
Már előre kinéztük a Zillertalt, hogy megnézhessük a Hintertux gleccsert. Mi mindent megtettünk ennek érdekében.
Krisz | 2011, Dachstein, Hollersbach, Kettesben, Mászás, Repülés, Zillertal
Werfenweng 2008/1.
2009. 3. 9.Idén is szerveztünk nyárra, a Zell am See-i akróverseny környékére családi repülős nyaralást. Még örültünk is neki, hogy az idén kicsit korábban van (július közepe), talán aktívabb lesz az idő, mint tavaly volt. Hát megkaptuk. A verseny még egész jó (strand)időben lezajlott, na de utána! A maradék öt nap folyamatos szakadó eső :((((
0. nap
Megérkezés, séta.
1. nap
Egész jó idő, de gondoltuk, még ráérünk repülni később, ezért részben a strandról végignéztük a Paranoia utolsó napját.
Törpék:
Verseny:
2. nap
Másnap még csak kicsit esett az eső, ezért barlangtúrát szerveztünk. A werfeni Rieseneishöhlébe mentünk, ami Európa legnagyobb jégbarlangja. Jó hideg volt. Készültem kesztyűvel és kabáttal, de még így is vacogtunk a végén.
A barlang tényleg gyönyörű. Hatalmas jégcsapok, jégfalak, különböző színben, helyenként csíkosan. Sajnos fotózni nem szabadott. Kettes sorban mentünk, minden pár kapott egy kis gázlámpát. Egyszerre kb. tíz csoport volt bent, a nagyobb termekben láttuk a többieket. Mintha a törpék vonultak volna a lámpácskákkal :))) Nagyon hangulatos volt. A bejárat a legalacsonyabb részen volt, itt volt a leghidegebb, meg az ajtó is szűk volt a barlanghoz képest. Figyelmeztettek, hogy kisebb gyerekeket el fog fújni a szél, amikor kinyitják, de nem hittük. És valóban, az ajtón komoly erőfeszítés volt átjutni, olyan erős volt.
Utána ettünk egy spagettit, és bíztunk benne, hogy javul az idő. Hát nem.
3. nap
Másnap várlátogatás.
Esős madárbemutató, a sasok nem is akartak repülni. Megnéztük a várat, csak csoportosan lehetett bemenni. A sor elég hosszú volt, de Bzümi nagyon szerette volna látni. A sor végéről nem is lehetett látni a bejáratot. Egyszer csak jön egy ürge, és arról kezd beszélni, hogy a nem német nyelvű kísérőre várakozók álljanak át a másik sorba. Miért, van másik sor? Igen, kb. öten álltak benne. Így kielőzve mindenkit, szinte azonnal bejutottunk. Még magyar nyelvű kísérőszöveg is volt az automatán, csak a néni nagyon idegesítő hansúllyal olvasta föl a szöveget. Megtudtam, hogy a Pech szurkot jelent, amit a peches várostromlók nyakába öntöttek forrón. Meg épp megszólalt a négy tonnás harang, amikor a toronyban voltunk. Szerencsétlen, aki épp mászott föl alatta a létrán, szerintem megsüketült.
Erre a délutánra sem javult meg az idő.
A Liechtensteinklammba mentünk kirándulni.
4. nap
Még mindig esik…
Kitzlochklamm
Délután úszás Bad Gasteinban.
5. nap
És még mindig. Újabb klamm: Golling. Itt annyira esett, hogy fotó nem is készült.
Aztán Lammerklamm.
Utána elmentünk Wagrainba, egy uszodába. Egész jól szórakoztunk, volt több csúszda, de kint hideg volt, bent meg tömeg.
6. nap
Még mindig nem volt repülhető, de azért fülmentünk Bischlingre, ha már volt egy ingyen jegyünk.
Aztán Salzburg fele haza. Megnéztük az állatkertet, aztán áfonyát ettünk.
Majd a sörmúzeum. Vicces volt utána hazamenni, de errefelé lehet egy sör után vezetni. Helyenként pedig észnél kellett lenni, mert szakadt az eső.
Hollersbach
2008. 9. 18.Wildkogel párja, a délutáni starthely. Autóval lehet feljutni, a Hollersbach mellett indul az út. 400 m a szintkülönbség, 16-20 óra között a legjobb. Ny fele lehet komolyabb távot repülni, egészen Zillertalig, valamint keletre Kaprunba. Északias szelek esetén is jó. ÉK-i szélben jobbról a fák árnyékában van, ezért a fák tetején levő szélzsákot ajánlatos figyelni.
A starthely:
A starthely apa lábától balra, a fölső rét alján, az út mellett.
Ide lehet visszaszállni:
A leszálló:
Starthely a leszállóból nézve:
És a leszálló melletti strand:
Ha erős a napsütés, akkor a starthelytől Ny-ra levő szűk völgybe ne repülj be, mert tolatós szél fúj. Ilyenkor a leszállót is nehéz elérni, mert át kell repülni hozzá a völgy előtt. Ajánlatos kiemelkedve a középső, nagy völgyben oldalra elmenni, és ott leszállni, vagy a starthelyre visszaszállni.
Minden starthelyre:
Ha nem a leszállóba szállsz, akkor olyan mezőt válassz, ahol le van vágva a fű.
Ja, és: “Local pilots have no need to fly, when the conditions are not perfect” :)
Kivéve a tandempilóták, akik fizető utassal minden brutálba belestartolnak.
Wildkogel 2006.
2008. 9. 16.2006. július
Július 14-15-én rendezték meg Zell am See-ben a 2. Paranoia Aerobatixx siklóernyős akróversenyt. Mivel magyar résztvevők is voltak szép számban, ezért meg kellett néznünk. Persze, a lelkesedésünket fokozta, hogy egész jó repülőidőnek nézett ki, és jó starthelyeket ismerünk a környéken.
A siklóernyős infókat itt találod.
Az út elég hosszúra sikerült. Már Budapesten nagy volt a dugó, majd az autópály le volt zárva gyalogosgázolás(!) miatt. Semmeringnél a szokásos LandZeit kávé után egészen Zell am See-ig bírtuk. Mivel nem volt még a levegőben ernyő, inkább továbbmentünk szállást keresni. Az volt a terv, hogy Hollersbachban szállunk meg, hogy közel legyen az esti starthely. De itt sajnos elég drágák voltak a szállások (60 Euro). Elegünk lett az utazásból, apát kitettük a starthelyen az ernyőjével, és bementünk a leszálló melletti strandra fürödni (5 Euro/család). Mivel nem volt elég jó az idő, apa is utánunkjött egy lecsúszás után. Hétkor továbbmentünk Sulzauba, ahol megnéztük a már megszokott szállásokat. A tavalyi hely foglalt volt, a korábbi meg drága (már csak 50). Megnéztünk még egyet: nagyon kedves néni egy négy éves gyerekkel, emeleteságy, erkély, 42 Euro. Nagyon jó volt. Gyors kipakolás, vacsi, mese, alvás.
Másnap reggel családi Wildkogel. Elég felhős ég, hátszél. Helyiek nem voltak, csak egy svájci csapat. Ha kisütött a nap, akkor néha keletről fújt a szél, ezért elgyalogoltunk egy lefutógerincre, ahonnan keletre sikerült elstartolnom. Egész jól bejött, szépen rávertem a délről startolókra. Sajnos, a fölöttem növekvő felhő egyre csak hízott, és mindenütt emelt, ezért inkább kimentem a völgy fölé, és megnéztem a habachtali patakot. A Gleccsertől a Salzachig lehetett látni, néhány vízeséssel együtt. Ezután keletnek fordultam, arra még sütött a nap, de sajnos a hegy mellé alacsonyan értem vissza. Leszálltam a brambergi iskola leszállójába. A többiek is csak idáig jutottak. Nem vitt vissza senki a felvonóhoz, ezért kigyalogoltam a főútra, és megvártam, amíg apa elémjött a törpékkel.
Mivel fent sötét és hátszeles volt, inkább elmentünk megnézni az akróverseny második futamát egy strandról (17 Euro). Fagyi, jegeskávé, sok csúszdázás, ugrálás, úszás után vacsi egy önkiszolgáló étteremben, majd alvás.
A második napot teljes egészében Zell am See-ben töltöttük. A verseny alatt a törpék a játszótéren voltak, a két futam között és az eredményhirdetés előtt a szabadstrandon úsztunk. Este kivártuk a tüzijátékot, nagyon szép volt, csak elég későn. Félálomban vissza a szállásra.
Vasárnap reggel apa Wildkogelen repült. Felhőalap fölül startolt, kicsit tekerészett, majd leszállt a strand mellé. Én is visszamentem egy körre, de teljes hátszél volt, és sikerül a rotorban 14 perc alatt leérnem :( Az erős völgyszélben nem értem el a leszállót, így még át kellett kelnem egy kisebb patakon :) Neukircheni szabadstrand. A völgyből még végignéztünk néhány távot, gyakorlatilag minden hegyen volt ernyő vagy vihornya.
Mivel vasárnap minden zárva volt, ezért a száraz zsömléinket ettük meg ebédre :(
Délután Hollersbach. Elég erős jobbos szél volt, ami ciki startolni egy lefutógerinc és egy facsoport miatt. A helyiek négy előtt nem is startolnak. Volt egy érdekes fazon egy Nova Mambooval és fekvőbeülővel, rendszeresen rossz oldalát fogta meg az ernyőnek, ha csukott, és ahogy mögéesett, aztonnal húzta a féket. Gondoltam, ha ő túlélte, akkor én is :) Elég necces start után szűk, rázós termikeket kaptam el. Első célom, a fönnmaradás biztosnak látszott. A második, a fenyőhatár eléréséhez sokat kellett küzdeni, de végül meglett! A gerinc ezek után simán ment :) Hirtelen elcsodálkoztam, hogy milyen hideg van, hófoltok voltak a lábam alatt, és meg is jött az ötös emelésem :))) Majd megláttam egy keresztet a csúcson egy ijesztő sziklán. Nem mertem közelebb repülni hozzá, majd legközelebb Itt már egy jó ideje teljesen egyedül voltam, ami nem volt túl megnyugtató érzés. A szél jobbos volt, a nap meg balról sütött. Ha kiestem egy emelésből, akkor a rotorban találtam magam. Nem nagyon császkáltam, inkább csak a gerinc fölött repkedtem, és élveztem a kilátást. Grossglockner, Kitzbühel, Dachstein, gyakorlatilag az öszes hegyet láttam. 4000 m fölött volt a felhőalap, de csak az igazán nagy hegyek fölött volt kumó. Hamar elfáradtam, és nagyon éhes is voltam, elmentem leszállni. Az ernyőm még repült volna, állandóan tekerni akart a völgy fölött is :) Nagyon boldogan szálltam le, mert ennek a hegynek a meghódítása már régi álmom volt.
Apa startolt, ekkor már repültek egy páran. A jótanácsaim feleslegesek lettek, mert a szél beállt ÉNy-ira, így a napsütötte oldalra fújt. Én leültem egy fagyira, a gyerekek a játszótéren voltak, apa a hegycsúcs közelében. Aztán lesétáltunk a starthelyre, ahol egész kellemes időben rengeteg pilóta ült. Kérdezgettem, hogy miért nem startolnak, de senki nem tudta megmagyarázni. Láttak néhány ciki startot a korábban még oldalas szélben, ezért nem mert senki elindulni. Közben apa egyszercsak elűnt jobbra. Lementünk a strandra, ekkor már ingyenes volt. 2:13 repült idő után apa Piesendofban szállt le, ami kb. 22 km volt. Egész este fel volt dobva, hogy milyen jót repült :) Csak ne mondta volna el annyiszor, hogy mennyire ilyesztő az őrült méretű nagyfesz a völgyben, amit helyenként felvittek a hegyre, és átlógattak a szomszédos gerincre.
Ezek apa légifotói:
Vacsi a brambergi leszállóban levő repülős étteremben. Kellemes hely, jó társaság, jó kiszolgálás, elfogadható árak.
Hétfőn azzal a ssándékkal mentem föl a hegyre, hogy most aztán nagyot repülök. Lentről nézve tényleg jól nézett ki, de már a felvomóról gyanús volt a völgyekben látható inverziós trutty. Kivételesen nem is fújt komoly hátszél, de lejtőszél sem volt. A helyi pióták azt mondták, hogy éjszaka nagyon lehűlt a völgy, az a baj. A reggeli nap megsüti a hegyet, a tetejét egész korán, és a fű hamar melegszik a fenyőhöz képest. Délben startoltam, de még az is korai volt: az erdő fölé érve hűlt az idő, a 200 m rét pedig még nem tartott meg. A magasabban érkező vihornyák tekertek. Aki várt egyig, és el tudott startolni a hátszélben, az nagyot repült.
Na, mindegy, jöjjön Hollersbach, az úgyis bejött. Fél négykor még gyenge volt a szél, de négy körül elstartolt két pilóta, és nehezen, de kitekertek. Utánuk mentem, de már nem értem el a liftet. Rengeteg girhelés, és a 3 km hosszú gerinc legyalulása után egy elég ügyetlen kolléga festett meg egy 0.5-öt. Ő kétszer kiszállt belőle, nem merte velem együtt tekerni, de meglett a magja! 600 m-en jött a szokásos hideg, majd emelt is néggyel. +1000-ről (2200 AMSL) azonnal elindultam jobbra. Az első völgy simán meglett, a várt termik is megjött a túloldalon, és visszavitt 1000-ig. A következő gerincen jött egy Madár is repülni velem, az ötös-hatos magok között cikázott. Néhány kört tett velem egymagasságban, tőlem kb. 30-40 m-re. Gyönyörű volt! Néha csapkodott, elég rázós volt az emelés széle. Siklottam tovább, de sajnos elég kevés hátszelem volt. A következő völgy szélesebb volt, de a túlfelén egy hatalmas erdőirtás várt rám. Útközben átvettem a téli kesztyűimet. Nem kellett volna… Kicsit kijjebb mentem közben a nagy völgy fele, és így egy sziklás résznek rossz oldalára jutottam. Nem tudtam elkapni a termiket, ami onnan szállt, ezért mentem az erdőirtásra. Már egy jó ideje a hegy mellett haladt a nagyfesz, de úgy gondoltam, elég magasan vagyok, több vészleszállóm is lett volna. De az erdőirtás nem adta, az újabb madár is csak hazajött és leszállt, én meg nem tudtam továbbindulni olyan alacsonyan. A teljes magasságomat elvesztettem a legkisebb emelés nélkül. Lejjebb jutva komoly szembeszél fogadott, láttam, hogy ebben nem fogok átérni a vezeték túloldalára. Nem gond, van a hegyoldalon egy kellemes tisztás frissen vágott fűvel, Ekkor már láttam, hogy a nagyfesz nem egy, hanem kettő, majd lejjebb érve a hegyi tisztáson is megláttam egyet. Akkor legyen a nagyfesz és az erdő között az egyik rét, erős szembeszél, de menni fog. Még a szennyvíztisztítót is át kellett érni, kb. efölött vettem észre további kétszer három vezetéket. Ijesztő volt velem egyszintből, kétoldalról hallani a ciripelést. Végül, ahova leszálltam, elég nagy fű volt, nem illett volna ide landolni, de a vezetékek között nem volt hely fordulni, csak egyenesen siklani. Remegő lábakkal értem földet. Megpróbáltam a kerítés mellé szállni, hogy ne okozzak kárt, de a kerítésen szögesdrót volt :( A leszállás szépre sikerült, az ernyőm is egészben, csak az önbizalmam sérült. Egyrészt nem számítottam arra, hogy a völgyszél miatt nem érek át a vezetéken, másrészt nem gondoltam, hogy az egy nagyon-nagy mellett lesz még egy nagyon-nagy, amellett egy szimplán nagy, és még egy normál méretű is :( Az meg végképp nem jutott eszembe, hogy akár le is rohadhatok :( Végül 15 km gyönyörű helyen, 2300 m AMSL másfél óra, hosszú, meleg gyalogtúra. A falu neve Lengdorf, ami a szótár szerint “északi menyhal falu”-t jelent. Gondolom, nem sok úszkál arra belőle. Mindenesetre hazafele, a Dachstein melletti kedvenc hegyem (Grimming) alatt is találtunk egy Lengdorfot. Legközelebb az írom ki céltávnak :)))
Apa lázban égett, mert még tekertek a hegyen, lepasszolta a gyerekeket, és a búcsúpuszit sem várta meg. Hétkor startolt. Fél óra tekerészés után föladta a nagyhegyet, és elindult a szállásunk felé. 10 km lett, a völgy már árnyékban volt, de a hegyeket még sütötte a nap. Mi még kicsit strandoltunk Hollersbachban, aztán apával Neukirchenben, vacsi a tóparton, hulla fáradtan irány az ágy.
Kedden már csak kilencre tudtunk menni reggelizni, pakolás, búcsúzkodás. Utolsó próba Wildkogelen. Szokásos semmi. A leszállásnál apa várt a fényképezőgéppel, és annyira sikerült rá figyelnem, hogy mellé szálltam, ezzel elvétve egy komplett focipályát 10 m-rel :) Ő még visszament egy körre, amíg én jégkrémeztem és úsztam a törpékkel, de nem jött össze, pedig többen kitekertek.
Hazafele minden útbaeső starthelyen repültek, minden hegyen volt néhány ernyő vagy vihornya. LandZeit kávé, majd egész gyorsan hazaértünk.
Már a repülés alatt felmerült bennünk, hogy milyen lesz ezután itthon repülni, különösen csőrlésből. Ronda, unalmas táj :), és még ivóvízel töltött szabadstrand sincs a leszállóban. Már néhány napja itthon döglünk a melegben, eszünkbe nem jut repülni menni, de ha meglátunk egy fotót az Alpokról, akkor órákig boldogan lebegünk :) Az összes nagyfesz láttán gyomorgörcsöm lesz :(
Öt napból kettő igazán jó idővel, fejenként 5-6 repülés, ebből 2.5 nagy, összesen nyolc óra, 57 km.
Még nem tudom, mikor, de ide még vissza kell menni repülni!!!
Krisz | 2006, Hollersbach, Repülés, Wildkogel
Wildkogel 2005.
2008. 9. 16.2005. június
Mivel itt láttunk először siklóernyőt, ezért ide kellett jönnünk először repülni Ausztriába.
A siklóernyős infókat itt találod.
Ez volt a szállásunk, amit négy évvel korábban fotóztunk a szemben levő házból, mert akkor ott szálltunk meg:
Első nap csak egy rövid sétát tettünk a nyolc órás út után. Így is eláztunk kicsit. De nagyon jó volt az ismerős helyeket újra látni.
Másnap felmentünk felvonóval a Wildkogelre.
Ez a DNy-i starthely:
Ilyen startirányba:
A törpék jót játszottak a hóban…
és a játszótéren:
Erre a hegyre jól illik a neve: Rettenstein
Sajnos, erős ÉNy-i szél volt sötét felhőkkel, ezért repülni nem tudtunk.
Lementünk, és körbesétáltuk az Untersulzbachfallt. Ez egy unalmas, 50 m-es vízesésecske :)
Ezután a közeli Gasthofban megálltunk fagyizni.
Persze, itt is van játszótér.
Blulu pancsolt, Bzümi kedvence a trambulin:
Este elmentünk megnézni a hollersbachi starthelyet. Mindketten repültünk egyet-egyet!
Az enyém fél óra lett. Kellemes kezdés után hirtelen nagyon rázós lett, ezért lemenekültem.
Néhányan egész magasra tekertek egy-egy olyan sötét felhő alatt, ami alá én nem mertem bestartolni.
Este nagyon fáradtan bújtunk be az ágyba :)
Kedden sajnos megint erős szél volt, föl se mentünk. Helyette inkább strandoltunk.
Neukirchen szabadstrandját néztük meg délelőtt. Szokásos kristálytiszta víz pisztrángokkal. Jéghideg…
Gyerekeknek elkerített rész, játszótér…
Az osztrák homokozóban sóder van :(
Délutánra Hollersbachot terveztünk, de sajnos zivatar lett helyette. Volt idő fotózni.
A starthely:
Erre a starthelyre azt mondta a lányom, hogy ez nem starthely, hanem leszálló :)
A Rettenstein innen nézve:
A leszálló:
Starthely a leszállóból nézve:
És a leszálló melletti strand:
És a zivatar után:
Harmadik nap zárt felhőzetre ébredtünk. Féltünk, hogy megázunk, de azért felmentünk Wildkogelre.
Sikerült is lecsúsznunk. 20 perc egy lecsúszás :)
Először apa startolt, még a felhők alatt.
Amire leért, kisütött a nap, de sajnos lekéste a felvonót. Mire felért, megint elromlott az idő.
Azért nekem is sikerült repülnöm egyet, ezúttal a déli starthelyről.
Már majdnem elfelejtettem, persze a fenti étteremnek is volt játszótere, ezúttal beltéri is:
Sajnos, elfelejtettem lefotózni, de a brambergi siklóernyős iskolának is van játszótere:
a tanulódomb (300 m) leszállójában, az étterem mellett :)))
Negyedik nap eső, ferleiteni állatkert.
Néhány kép búcsúzóul:
Nagyon jó volt, kicsit esős, és rövid.
Megyünk máskor is!
Hazafele az egész úton szakadt az eső, borzalmas volt…
Krisz | 2005, Hollersbach, Repülés, Wildkogel