Werfenweng 2008/1.
2009. 3. 9.Idén is szerveztünk nyárra, a Zell am See-i akróverseny környékére családi repülős nyaralást. Még örültünk is neki, hogy az idén kicsit korábban van (július közepe), talán aktívabb lesz az idő, mint tavaly volt. Hát megkaptuk. A verseny még egész jó (strand)időben lezajlott, na de utána! A maradék öt nap folyamatos szakadó eső :((((
0. nap
Megérkezés, séta.
1. nap
Egész jó idő, de gondoltuk, még ráérünk repülni később, ezért részben a strandról végignéztük a Paranoia utolsó napját.
Törpék:
Verseny:
2. nap
Másnap még csak kicsit esett az eső, ezért barlangtúrát szerveztünk. A werfeni Rieseneishöhlébe mentünk, ami Európa legnagyobb jégbarlangja. Jó hideg volt. Készültem kesztyűvel és kabáttal, de még így is vacogtunk a végén.
A barlang tényleg gyönyörű. Hatalmas jégcsapok, jégfalak, különböző színben, helyenként csíkosan. Sajnos fotózni nem szabadott. Kettes sorban mentünk, minden pár kapott egy kis gázlámpát. Egyszerre kb. tíz csoport volt bent, a nagyobb termekben láttuk a többieket. Mintha a törpék vonultak volna a lámpácskákkal :))) Nagyon hangulatos volt. A bejárat a legalacsonyabb részen volt, itt volt a leghidegebb, meg az ajtó is szűk volt a barlanghoz képest. Figyelmeztettek, hogy kisebb gyerekeket el fog fújni a szél, amikor kinyitják, de nem hittük. És valóban, az ajtón komoly erőfeszítés volt átjutni, olyan erős volt.
Utána ettünk egy spagettit, és bíztunk benne, hogy javul az idő. Hát nem.
3. nap
Másnap várlátogatás.
Esős madárbemutató, a sasok nem is akartak repülni. Megnéztük a várat, csak csoportosan lehetett bemenni. A sor elég hosszú volt, de Bzümi nagyon szerette volna látni. A sor végéről nem is lehetett látni a bejáratot. Egyszer csak jön egy ürge, és arról kezd beszélni, hogy a nem német nyelvű kísérőre várakozók álljanak át a másik sorba. Miért, van másik sor? Igen, kb. öten álltak benne. Így kielőzve mindenkit, szinte azonnal bejutottunk. Még magyar nyelvű kísérőszöveg is volt az automatán, csak a néni nagyon idegesítő hansúllyal olvasta föl a szöveget. Megtudtam, hogy a Pech szurkot jelent, amit a peches várostromlók nyakába öntöttek forrón. Meg épp megszólalt a négy tonnás harang, amikor a toronyban voltunk. Szerencsétlen, aki épp mászott föl alatta a létrán, szerintem megsüketült.
Erre a délutánra sem javult meg az idő.
A Liechtensteinklammba mentünk kirándulni.
4. nap
Még mindig esik…
Kitzlochklamm
Délután úszás Bad Gasteinban.
5. nap
És még mindig. Újabb klamm: Golling. Itt annyira esett, hogy fotó nem is készült.
Aztán Lammerklamm.
Utána elmentünk Wagrainba, egy uszodába. Egész jól szórakoztunk, volt több csúszda, de kint hideg volt, bent meg tömeg.
6. nap
Még mindig nem volt repülhető, de azért fülmentünk Bischlingre, ha már volt egy ingyen jegyünk.
Aztán Salzburg fele haza. Megnéztük az állatkertet, aztán áfonyát ettünk.
Majd a sörmúzeum. Vicces volt utána hazamenni, de errefelé lehet egy sör után vezetni. Helyenként pedig észnél kellett lenni, mert szakadt az eső.
