Rax, Haidsteig
2011. 6. 2.Már tavaly elindultunk a Preinerwandra. Most csak egy napra terveztük, és a meteo szép időt igért. Útközben próbáltam elképzelni, milyen lesz, hogy a fejem fölött tekernek az ernyők, míg én mászok.
Épp óraátállítás után voltunk, és apa elnézte, így már csak a kocsiba beülve vettük észre, hogy 4:42 helyett 3:42-kor csöngött az óra. Nem vettünk autópálya-matricát az osztrák oldalra, így eléggé kicsúsztunk az időből a végén. Majdnem öt óra lett az út.
Megérkeztünk, leparkoltunk. A kocsiból kiszállva elég nagy szélzaj fogadott: a fenyőket rázta a szél. Összeszedtük a cuccot, elindultunk fölfele. Nekem a rövid alvás miatt elkezdett fájni a fejem. Rengeteget gyalogoltunk fölfele az erdőben, itt viszonylag szélcsend volt. Viszont ahogy kiértünk az erdőből, szélvihar. Szerencsére a fejem már jobban volt. Gondoltuk, ha már eddig feljöttünk, akkor legalább a beszállást megnézzük. A szél majdnem meghiúsította ezt is, ugyanis a kőgörgeteges részen majdnem elfújt minket. Aztán megláttunk néhány mászó, majd még néhányat, és utánunk is jöttek.
Akkor az első létrát azért kipróbáljuk. Aztán a következőt is. Majd a Fekete Madonnáig. Aztán a keresztig. Így ment végig. Az útra nem nagyon emlékszem, csak arra, hogy a karabínert fölfújta a szél a kötélen :) Egy kitettebb részen laposkúszásban kellett átmenni. Pihenni nem nagyon lehetett, ha megálltunk, megfagytunk. Egy nyugisabb helyen azért ettünk egy kis csokitortát :) Az volt kéznél :))) Fönt a törpefenyők szélárnyékába próbáltunk leülni, de nem hallottuk egymás szavát. Nem mertem lenézni a sziklafalon, le ne sodorjon a szél. A gyerekek repülőset játszottak. Valahogy most senki sem ült a kereszt körül… Már elég laposan sütött a nap, ezért gyorsan lefele indultunk. Örültünk a törpefenyők után az első fáknak, ez már azt jelentette, hoyg félúton vagyunk. A korai indulás ellenére is csúnyánk ránksötétedett: egy ideig botorkáltunk a félhomályban, de az utolsó fél-egy órát már teljes sötétben tettük meg. Blulu persze félt, de megpróbálta az Esthajnalcsillagot figyelni, hátha az megmenti :) Hullafáradtan estünk be a kocsiba.
Nyáron az út elég melegnek tűnik, de akkor legalább tovább van világos. Leginkább úgy kéne menni legközelebb, hogy lefele elérjük még a felvonót. Mondjuk, akkor sem tudom, hogy jutnánk vissza a kocsihoz. Nagyon kegyetlen volt 950m-t sietve lefele gyalogolni. Mindenkinek volt némi izomláza a nap után. De megcsináltuk!
