Salza 2004.
2008. 9. 16.2004. július
Már régóta ki akartam próbálni a vadvízi evezést, amikor elhívtak végül egy ilyen túrára. Wildalpenben a Salza partján volt a tábor, ott mindent megkaptunk.
Mi egy nappal hamarabb érkeztönk, mint a többiek. Az első éjszakára ezért kerestünk szállást. Hinterwildalpenben találtunk egy kis házat, egy nagyon kedves nénivel (ez Ausztriában így szokott lenni). 7 km-es körzetben nem volt mobiltelefon térerő, és közvilágítás sem. Életemben nem láttam még ennyi csillagot, mint itt. Nem is hittem korábban, hogy ennyit lehet látni a Földről.
Ez a Salza. Négy éve már jártunk itt egyszer. Akkor vittünk magunkkal egy üveg patakvizet inni, de aztán eltettük otthon emlékbe. Még megvan. Azóta nőtt bele egy pár zöldmoszat, de még mindig tiszta.
Itt indult a túra
És ezek voltunk mi
Másnap itt sikerült beleborulnunk a vízbe, és a kép közepén látható sziklát alulról kerültük.
Később, aki át tudta úszni a patakot, az ugrálhatott. Engem itt mentettek ki aznap másodszor…
A sok víz után szívtunk egy kis hegyi levegőt is: Hochkar
Fölvittünk egy kezdő siklóernyőst a hegyre a kocsijáért. Aznap repült innen először, és korábban is csak néhány magasstartja volt. Korábban, amíg ebédeltünk, fél órán keresztül láttuk őt levegőben. Szegény osztrákok, alig akad jó starthelyük :(
Ez az egyik starthely a leszállóval. Nagyon meredek a starthely, nem tudom, hogy lehet megállni rajta, és a szemközti hegy túl közel van, valószínűleg csak teljes szélcsendben repülhető.
Ez egy másik. Erre eléggé tagolt az előtér, de a leszálló nagy, kaszálják, és a felvezető út mellett van.
