Gyorsan összepakoltam, a gyerekeket leadtam az angoltáborba, és visszahúztam apához, aki az annenheimi kempingben múlatta a fullstallokat.

Nyolckor indultam a veresi vasútállomásról, így kellemetlen forgalom volt útközben, de azért odaértem. Dani az ebdszünet miatt lent volt, így gyors mosakodás-pakolás után már mehettünk is föl. Mehettünk volna, ha nem hagytam volna otthon a karabínereket. Még szerencse, hogy a hegymászóbeülőn volt kettő, bár különböző. Szóval egy tökéletes tandemrepülés: szép start, jó repülés, tekerés, kis wingover, fékteszt, és egy gyönyörű lebegtetés a leszálló közepére. Köszönet érte a pilótának, Daninak. Gyors csomagolás, ernyőcsere, és így a Kanzelre még épp felértünk. Kellemes szembeszél volt, overál nélkül is kellemes idő, együtt lejtőztünk, majd szinkrontekertünk :))) Jó volt együtt lenni.

Ugrottunk egy fejest a tóba, ittunk egy sört, én meg beestem az ágyba, mivel az elmúlt napokban elég keveset aludtam. Ezzel lemaradtam a csillagokról és a szentjánosbogarakról :(

Reggel irány Obertilliach. Nem tudtuk, hogy megy-e már a felvonó, nem frissítették a honlapukat, a levelemre azóta sem válaszoltak. Mindegy, a felvonó olcsó, a hely pedig szép. Az egyetlen szépséghibája, hogy északias szélben nem repülhető. Most is az volt. Lejöttünk felvonóval, lefoglaltuk a helyet a tassenbachi kempingben, aztán elnéztünk Sillianba. Vettünk kaját, ezzel lecsúszva az utolsó termikről. A felvonó már nem ment, de az alsóbb starthelyekről repültek még. Én is csúsztam egyet. A leszállóban a helyiek másnapra gyengébb szelet jósoltak. Pisztráng vacsira, fürdés, alvás.

no images were found

A szél talán gyengébb is lett, a felvonó jegyárusa és a helyi iskola szerint a starthelyen gyenge DK fúj. Boldogan felmentünk, de mégse… Élénk észak :((( Poénkodtunk a helyiekkel, ha már repülni nem lehetett. Én kivártam a Mittagspausét, aztán lejöttem, de Dani komolyan vette, hogy a többiekkel kinéz a gerinc túlfelén. Rámcsörgött, hogy repülni fog, én meg visszamentem Sillianba a legalsó starthelyre. Gyenge volt a szél, feljebb jobb lett volna, de ide vissza lehet szállni. Danit próbáltam hívni, hogy mi van vele, és amikor már feladtam, megláttam őt közeledni :) Arról a mezőről tekert föl, amin én álltam. De nekem lentről nem sikerült. Nyolszor szálltam vissza a starthely aljába, és kutyáztam föl vissza. Végül ő visszaszállt, és közben erősödött is a völgyszél annyit, hogy repüljek. Kissé fáradt voltam, nagyon meleg volt, de +500m-t még adott. A leszállóban még összefutottunk Dani “utitársával” a Golzentippről. Ő is szépet repült, tőle idéznék: “Daniel, you start like a world champion. And you fly like a world champion!” Szóval Danira nagyon büszke voltam.

Továbbmentünk Olaszországba. Nekem a melegtől és a fáradtságtól megfájdult a fejem, így nem sokat láttam útközben a hegyekből. Dani megállt volna szétnézni, de én alig vártam, hogy végre odaérjünk. Bejelentkeztünk a leszálló melletti kempingbe, elmentem zuhanyozni, és a meleg víz teljesen kicserélt. A völgy ugyanis 1400m-en van, kb. 15 fok volt, a hegyek csúcsa helyenként felhőben.

Reggel optimistán korlátlan jegyet vettünk három napra, de így legalább máshova is felmehettünk. Fönt kiábrándítóan fújt az északi szél, rajtunk kívül összesen négy pilóta volt. Egy kitekert, vele később összefutottunk: azt mondta, hogy volt egy ötös liftje, aztán lecsukta és leszállt. Dani festett, profin kitekert +800-ra. Én meg a starthelyről néztem, épp ÉNy volt, nem tudtam startolni. Mikor utánamentem, már elmúlt, először alig értem ki, majd végre találtam egy napsütötte folton egy +1m/s-et, ami 6,5-re nőtt, majd azonnal -3-ra esett egy kis front kíséretében. Ezt repültem. A leszálló gyönyörű volt: tele virággal; először egy narancssárga liliomot néztem ki célnak, aztán rájöttem, hogy abból is rengeteg van.

no images were found

Visszamentünk mászni. Kicsit kitisztult az ég, úgy tűnt, hogy talán lehet repülni. De a leszállóban felváltva fújt a völgyszél és az ÉK. Pizza-fagyi-kávé inkább.

Másnap az ismét északi szélben már föl se mentünk. Sok volt a felhő, és alacsonyan. Összepakoltunk, és felmentünk a Sass Pordoi-ra felvonóval. Ez a hely hihetetlenül nézett ki. Sziklák, sziklák, sziklák, kis hó, néhány virágszál. Kicsit sétáltunk, de rengetegen voltak. Ide még visszajövünk, és túrázunk egyet! Hasonlóan a Sassolungóra is el kell még mennünk.

Erika hívott, hogy Blulunak fáj a feje. Szerencsére nemsokára elmúlt, megnyugodtam, és fagyiztunk egyet Ausztria felé.

Sillianban határesetes felhőkép fogadott. Egy ideig néztük a starthelyről, de mikor elkezdett csöpögni az eső, inkább elmentünk mászni a Galitzenklammba. Ötre értünk oda. Az ismert c-s szakaszt elég simán megcsináltunk. Az új részen az első d-vel még nem is volt bajom, de utána volt jónéhány, amit csak úgy tudtam megcsinálni, hogy fölhúztam magam a drótkötélen. Nőtt is néhány vízhólyagom, a térdem pedig tízéves korom óta nem volt így összeverve. Egy hosszú nadrág talán segített volna, de nagyon meleg volt. Az e-t azért kihagytuk, és így sikerült két nagyobb lila folttal megúsztam :)  Fél nyolcra értünk fel, részemről az összeesés határán. Azt csak itt láttam meg, hogy a visszaút felfele indul. Nem igazán emlékszem, hogy értem le. Még egy gyors vacsi is belefért, mire besötétedett. Tovább indulva elkapott a zápor. Mindketten nagyon vágytunk egy meleg zuhanyra, bár próbáltam elcsábítani Danit egy romantikus éjszakai úszásra (a békáktól azért tartottam) és starthelyen alvásra (nem tudom, hol szárítottam volna hajat), végül a greifenburgi kempingben aludtunk. Reggel összepakoltunk, megszerveztem a gyerekfelügyeletet estére, aztán kidőltem fejfájással. Végül a starthelyen pihiztem kicsit, és amire beélénkült az idő, már jobban voltam. Teljesen betakart egy cirrusz, egy gyönyörű vízszintes szivárvánnyal tarkítva. Ettől még nőttek a kumók, sokan is, nagyok is, és úsztak előre a csúcstól. Ennek ellenére és az állapotomhoz képest sikerült végre egy istenit repülni :)

no images were found

Közben a gyerekek megszervezték, hogy a Marciéknál alszanak, úgyhogy ráértünk. Úsztunk, epret szedtünk, aztán irány haza. Tatabányánál csörgött a telefon, hogy Gyöngyvérnek fáj a füle. Amire hazaértünk, és tudtam volna menni érte, már elaludt, és reggelre nem volt semmi baja.

Összességében egy igencsak mozgalmas nyaralás volt, gyönyörű helyeken jártunk. Szerintem egy hetet kell majd pihenni utána, de megérte. Tanulság, hogy ha az ember hatékonyan akar repülni, akkor Embergeralmra kell menni. Mi inkább az izgalomra szavaztunk.

És a nyulak… Achmed kissé felásta a kertet (csak az ő részét szerencsére :), és persze mindent megevett. Na de Kicsinyussz -azóta sem értem, hogyan- kijutott a ketrecből, de vissza nem tudott menni. Lezabálta a salátát, a rozmaringot, a kakukkfüvet, a bazsalikomot, a másik bazsalikomot, két korallvirágot, egy fokföldi ibolyát és egy fél orchideát. Az utóbbi négyet Blulu íróasztalán, ahova elképzelni sem tudom, hogy mászott föl. És én ezek után még az életéért aggódtam! Persze, azt hiszem ennél jobban csak akkor tudott volna kiszúrni velem, ha egy hete döglötten feküdt volna a parkettán… Végül fél óra keresgélés után Kicsinyussz kidugta bánatos füleit Blulu ágya alól, és rendkívül boldogan foglalta el ismét helyét az összkomfortos nyúlketrecben.

És még apa sem ette meg…