Embergeralm 2.
2009. 7. 28.2009, Embergeralm, Kettesben, Mászás, Repülés
Gyerekek ismét táborban, mi ismét Embergeralmon.
A kempingben majdnem ugyanazon a helyen, mint legutóbb, a szomszédok ismerősek voltak :) Ezúttal nemcsak ernyőt, hanem mászófelszerelést is hoztunk. Valamint három gps-koordinátát, amit a lehető leggyorsabban kellett volna körberepülni.
Első nap felhős volt az idő, ezért kipróbáltuk a mászást. Dani megnézte a túraszervezők hirdetését, hogy pontosan hol van a Pirknerklammhoz a találkozó, még kesztyűt is nézett volna, aztán megköszönte, kijött. 35 Euróért kísértek volna el :)
A falut simán megtaláltuk, bár némi probláma adódott a jobb és a bal fogalmával, így végül rossz parton mentünk. Így viszont megnézhettünk egy barlangot, és átgázolhattunk a patakon :) A bekötést könnyen megtaláltuk a meder közepén. Az első lépések ijesztőnek tűntek, de végülis sikerült. Nagyon élveztük az utat, bár nem tudtuk pontosan, hogy mit hogyan kéne csinálni. Mindenesetre mindig két kötéllel biztosítva voltunk. A vízesés felett mentem volna mosakodni, de a kövön várt egy béka, és azt kérte, hogy csókoljam meg. Féltem, hogy apa féltékeny lenne, ezért nem tettem :)
Másnap szép zivit kaptunk, de legalább repültünk előtte.
Következő nap Lienzben próbáltunk valamit kezdeni az eső alatt, lett kesztyűnk, megmásztuk megint a Pirknerklammot, majd megnéztük a Mühlbachfall-t.
Egy újabb esős nap. Lienzben kinéztünk neten egy újabb Klettersteigot. Csak annyit tudtunk róla, hogy a Mölltalban van, és Danielsbergnek hívják. Elindultunk körbe, végignéztük a 100km-es háromszöget, amit errefelé rpülni szoktak. Már majdnem feladtuk, amikor apa kiszúrta egy útjelző táblán a nevét :) Így legalább a hegy meglett. A sziklamászó falat megtaláltuk, de nem keresgéltünk tovább, mert esett az eső :( Visszafele a rövidebb úton mentünk. Epret is szedtünk.
Végre repülőidő! Apa kitekert, én girheltem és lerohadtam :(((
Megnéztük Danielsberget ismét. A beszállást nem találtuk meg, de szerencsére jött egy ember beülővel és bukósisakkal, ő megmutatta. Én így se láttam az ösvényt, olyan keskeny volt, de mentünk utána. Sokat kellett legyalogolni, aztán még tovább lefele mászni. Már itt is fáradt voltam, hát még, mire felértem! De a híd miatt megérte. Meg a végén sok áfonyát ettünk :)
Még egy doboz epret szedtünk az útra, aztán elindultunk. Sokat tanultam, reülni is, mászni is. Majd legközelebb jobban sikerül :)