Az ablak túlfele már Olaszországban van, ezért gyerekekkel izgalmas kirándulásnak ígérkezett.

Azonban a felvezető út szörnyű volt. Végig a kőgörgetegen vezetett, egy szűk kitaposott ösvényen. Általában egyet léptünk felfele, és kettőt csúsztunk vissza. Semmi, ami stabil lenne, minden csúszik, gurul le. Sokan is voltunk, egymást kikerülni külön mutatvány volt. A legfelső szakaszon már lehet a sziklákba kapaszkodni, sőt, néhány méter drótkötelet is kihúztak. De fent az ablaknál is csak akkor lehet biztonságosan szétnézni, ha kötél, beülő és karabíner is van nálunk.

Végig mintha a Holdon járnánk. Hófehér sziklák mindenütt (napszemüveg!), de a sziklák között néhol gyönyörű virágok nőnek. Azt hinnénk, hogy teljesen kihalt a táj, csak a turisták jönnek, mert van felvonó. De aztán meglátjuk a hollócsapatokat, majd a hegyikecskék is beköszönnek…

Képek itt: Szlovénia 2009. 3. nap