Apának valamiért eddig nem tetszett a Gasteinertal, pedig én többször győzködtem róla, hogy lehet ott jót repülni. Talán a drága, turistakopasztó szállodák és wellness-fürdők vették el a kedvét… De miután elmondtam, hogy 100-200 km-es FAI háromszöget lehet innen repülni (aminek  mellesleg az egyik szárát legutóbb majdnem megrepülte Hollersbachból), mégis megjött a kedve hozzá.

Mivel jó drága hely, csak rövid utat terveztünk, hogy ne veszítsünk sokat… Ha meg jót repülünk, akkor úgyis megéri :) Az előrejelzés nem mutatott sok jót, de 2-3 repülőnap belefért. Nem voltunk biztosak benne, hogy pont most kell a főgerinc közelébe menni, de legfeljebb kimegyünk Bischlingre, annyira ezért csak nem unjuk :P

Bejött a terv, érdemes volt elmenni! Sőt, máskor is megyünk, csak megpróbálunk valami olyan jegyet szerezni, amivel több felvonót is lehet használni.

1. nap, csütörtök

Jó korán keltünk, de Apa a szokáshoz híven reggel még az egyik szervert reszelte :( Ugyan a tervezett indulás előtt három perccel még állította, hogy időben leszünk, azért kicsit csúsztunk… Szerencsére még gyorsan átértünk a városon. Kicsit kavartunk az M0-n tankolni, aztán csak Liezenben álltunk meg. Vettünk olcsó netet az aldiban, azaz próbálkoztunk… Hát, még a főnök értelmi képességeit is kétségbe vontuk, hiszen mi jobban értettük a prospektus német szövegét, mint ő :( Megnyugtatásképpen ittunk egy jegeskávét, majd bakancsot néztem. Jó erős szél fújt, ráértem.

Amikor beértünk a megcélzott völgybe, nem láttunk senkit repülni, így a kempingbe mentünk. Kinéztem előre a helyet, de nem akartam elhinni az árakat. Kétszer kérdeztem rá, hogy jól értem-e. De tényleg, 13 Euro volt kettőnknek egy éjszaka, ami az eddigi legolcsóbb. Mindezt egy olyan kempingben, ahol a nagyobb, kényelmesebb sátorhelyek árát nem szerettem volna kifizetni… Mégis nekünk jutottak a fák, a drága helyeken szinte csak fű volt. Sátrat állítottunk, aztán elmentünk szétnézni. Megkerestük a felvonót, aztán sétáltunk a leszálló körül. Jó messze volt a felvonótól :(

Vettünk hideg sört, aztán megnéztük a másik felvonót is leszállóstul. Van helyben egy szűköcske, ami csak akkor jó, ha tényleg ráfúj a völgyszél. A kényelmes leszálló itt is kicsit messzebb esik. Viszont itt is, és a másik starhely leszállójában is van buszmegálló.

Én elég fáradt voltam, megfürödtem, és lefeküdtem. Még tényleg korán volt, nyitva hagytam a sátrat. Arra ébredtem, hogy esik az eső :( Kicsit kóvályogva bepakoltam, aztán Apa is megjött a fürdésből. Amikor bement, még kék volt az ég. Na, nem az volt a probléma, hogy túl sokáig fürdött volna :)

2. nap, péntek
Fölébredtünk, reggeli. Valahogy mindketten inkább édesre vágytunk, így kivételesen nem sütöttünk rántottát. A maradék rántotthúst elcsomagoltam uzsonnára. Felmentünk a Stubnerkogelra, az autót a parkoló távolabbi felében hagytuk, hátha ott lesz egy kis árnyék. Az alapszél egy kicsit élénkebb volt, mint kellett volna, a termikek meg gyengébbek… Kipróbáltuk a függőhidat, ugyan nem repülés, de tényleg szép a kilátás róla. Egyébre nem jó. Egy német pilótával beszélgettem fönt, ő két napra jött, és szép nagy távot szeretett volna repülni. Kicsit el volt keseredve. Beszéltünk a hegyekről, más starthelyekről, felvonóról, leszállóról, még a helyi Hausthermik hollétét is elárulta :) Megkérdezte, honnan jöttünk, de azt feltételezte, hogy Ausztriában élek, vagy legalább dolgozok, mert jól tudok németül :))) Aztán jött egy idősebb helyi pilóta, na annak egy szavát se értettem. Azt akarta, hogy menjünk le a csúcsról a kerítés alá, nehogy fennakadjunk. Pedig addigra vagy tízen voltunk fönt, közte más helyiek is. Lementünk, de ott még gyengébb volt a szél. Még be is árnyékolódott, és közeledett a dél, ami után erről az oldalról már nem lehet startolni. Másfél elrontott belefutó után (nem, még mindig nem tudok futni…) teljesen mázlista módon belehúztam egy befújásba, amivel ki is tudtam tekerni.
Apa kicsit később helyben lejtőzött, majd elvesztettem szem elől. Én hátraindultam, bár nem voltam se elég magasan, se elég jó helyen hozzá. Ahova átértem, még épp nem adta :( 200m-el magasabban két ernyő tekert. Mondjuk, én is lehettem volna bátrabb kicsit :( Kinéztem egy kényelmesnek tűnő rétet a kemping és a strand között. Amíg helyezkedtem rá, egy másik ernyő szállt oda, így meggyőzött arról, hogy jól döntöttem. Épp leértem, mikor jött az sms Apától, hogy repüljek nyugodtan, ő leszállt, és megy a kocsiért. A leszállóból a tegnapi patak melletti úton továbbsétálva éppen a parkolónak arra a felére vitt be az út, ahol a kocsi állt :) Ha már árnyék nem volt :( Visszament az ernyőjéért, felhozott egy ernyőst a felvonóhoz, aztán jött értem.
Átmentünk Dorfgasteinba, ittunk egy jegeskávét. Nagyon meleg volt, és kevesen repültek, még kevesebben maradtak fönt. Az utolsó előtti felvonóval mentünk fel, mire kiterítettünk, már a felvonókezelő is lejött. Jól kell startolni! Mondtam Apának, hogy ígérem, jó felesége leszek, csak ne hagyjon fönt! Szerencsére egész tökéletes starkörülmények voltak. Startoltam, ő jött utánam, lejtőztünk együtt, majd festett egy termiket, aztán ahol ő korábban süllyedt, én kitekertem. Persze beért, kielőzött, aztán valahogy megint én kerültem feljebb. Jó hátulra bementünk, már a Grossarltal fölött jártunk. Apa lejjebb és kijjebb volt nálam, én még küzdöttem kicsit, de elfáradtam. Jól esett volna egy kis pihenő valami nyugisabb helyen. Még rázott egy ideig, csak a völgy fölött, a starthely magassága alatt nyugodott meg. Becéloztam a kemping melletti mezőt megint. Sajnos, csak 9.7km lett :((( Rendben, hogy bármennyit lehetett volna repülni a gerincen, na de hogy csak 300m-t kellett volna tágítani a körözés helyett :( Végig nem lehetett volna érni, az Ankogel felé volt egy illetlenül magas felhő. Útközben a gerinc gyönyörű volt, föntről megint minden hegyet lehetett látni. Hochkönig, Steiernes Meer, Hochthron, Dachstein… Jó volt, megérte :)
Összepakoltam, megmosakodtam a patakban, betettem az ernyőm a sátorba. Néztem egy menetrendet, mivel Apa még nem jelentkezett. Azt mondta, megpróbál a kocsihoz szállni, de ez azért kétesélyes. Még beszéltem is vele telefonon, hogy a parkoló fölött van, de aztán nem jelentkezett egészen addig, amíg föl nem szálltam a buszra :) Mindegy, van egy buszjegyem emlékbe, és még nyitva volt a Spar, hogy hideg sört vegyünk. Először nem találtunk hűtöttet, ezért megkérdeztem az egyik eladót, hogy holvan hideg sör. Ennyit, nem részleteztem. Erre visszakérdezett, hogy menni kéne. Mondtam, hogy kettő. Egy perc múlva kihozott két üveg hideg Stieglt :))) Nem tudom, miből gondolta, hogy ezt szeretnénk :) Fizetés után visszanézve pedig megláttuk az italhűtőt, de tényleg csak másfajta dobozos sörök és üdítők voltak benne…
Az egyik sör után becéloztuk a szomszéd éttermet, ahol állítólag 8.50 Euróért lehet menüt vacsorázni. Előző nap még pisztráng volt az étlapon rókagombával (jó sokat totóztunk, hogy mi lehet az Eierschwammerl, olyan ismerősnek tűnt…). Mostanra fogasfilére javították, valami hosszú körettel. Gyorsan megnéztem még a Hoferben egy mélyhűtött hal képén, hogy a Zander tényleg a fogast jelenti :) Na, pont ez az étterem előtt fotóztuk tegnap a méregdrága autókat :( Sebaj, étterembe megyünk! Nagy szó ez nálunk…
Bementünk, kaptunk finom előétel-falatkákat. Kicsit előkelőbb volt a hely, mint ahova mi be merünk menni… A halhoz jó lett volna egy pohár fehérbor, és jöttek is kínálgatni :) De egyrészt sör után voltunk, másrész szerettük volna olcsón megúszni. Közben a szomszéd asztalhoz csodálatos ételkölteményeket hoztak. Volt közte egészben sült csülök vaslapon, még sokáig sistergett :) Aztán jött a mienk is. Érdekesen nézett ki… Egy kis szeletke hal, mindenféle, elsőre beazonosíthatatlan dolog mellett. Az egyik szabályosan kockázott pirított káposzta volt, kizárólag a vastagabb részekből vágva. Alatta egy halom rókagomba, isteni krumplilángoskák, aztán találtunk még egy szelet halat befűszerezett reszelt krumpli között sütve. Mindezen kétféle szaft, az egyik paprikás, a másik tejszínes borsikafűvel. Mennyei volt :) Nem gondoltam volna, hogy az olcsó menü ilyen költemény lesz :) Az adaggal se volt baj, félidőben cserélve mindketten jóllaktunk. Ismét tanultam valamit. Hívtuk a pincért, hogy fizetnénk, de ő inkább még desszertet hozott. Fagyikelyhet kaptunk gyümölcsökkel. Semmi különleges, de a tejszín persze finom volt. Ehhez már kértünk egy pohár ásványvizet. Kis borravalóval még így is igencsak olcsón vacsoráztunk itteni viszonylatban. Kifelé elolvastuk, hogy a csülök is aznapi ajánlat volt 12 Euróért. Az étlapon ennél csak drágább fogások szerepeltek, vajon azok milyenek lehetnek? Apa viccelődött, hogy láthatom, milyen helyre hozott :PPP Jó lenne most is egy ilyen vacsora, bár épp nem vagyok éhes :)
Fáradtan zártuk a napot. Közös zuhanyzás, mintha csak nászutasok lennénk :) A sátorszomszéd cseh sráccal beszélgettünk, ők kirándulni voltak, 800-ról 2400-ra. Na, az a teljesítmény. Ő viszont minket irigyelt a repülésért.

3. nap, szombat
Korai kelés, kék ég, szokásos rántotta, irány a Stoderzinken. Most a parkoló közeli végébe álltunk, a felvezető lépcső mellé. Fönt már tekertek, kevés kumó, kevés szél, napsütés, nagy látótáv. Ma minden belefér! Megvártuk, míg kicsit ürül a starthely, addigra már mindenki fönt tudott maradni. Kis lejtőzés után a kilátó fölött kitekertem, de nagyon be kellett menni hozzá a gerinc fölé. Elindultam a szomszéd hegy felhőjéhez. A termik ott várt a falon, még közelebb is volt, mint gondoltam. Be a csúcshoz, tovább a gerincen. A tegnapi szépséges hegyek mellett most a déli oldalra is átláttam. Megvolt a Kreutzeckgruppe is :))) A felhő még mindig emelet, mire a végére értem, már majdnem befelhőztem. 1200m a starthely fölött, összesen pontosan 3458 m :)))) Újabb hegy, újabb termik, majd észak felé a kék ég fogadott. Pedig a következő hegyen is kéne lennie emelésnek. Mentem tovább, jó magasan voltam. Meg is lett az emelés, és mire a másodikat fordultam benne, már kezdett látszódni a felhő. Csinos kumó lett belőle. Még továbbmentem a tegnapi starthelytől északra. A nyugati oldal még nem élt, ezért visszafordultam. Megláttam egy kék-fehér ernyőt előttem alacsonyan. Fölémentem, de láttam, hogy nem Apa az. Aztán egy másik ernyőssel elcsíptünk egy emelést kijjebb. Már emelkedtem, amikor megláttam, hogy Apa fölöttem van! Utólag derült ki, hogy a kék-fehér ernyőre ő meg azt hitte, hogy én vagyok :PPP
Leszálltam a szokásos leszállóba, megmosakodtam a szokásos patakban, aztán mentem volna a sátorhoz, de épp jött a busz. Vettem egy Gaestekartés olcsó jegyet, és tíz perc múlva már a kocsinál voltam. Azaz az odavezető lépcső alján :( Hátizsákkal jó nehezen ment, de sikerült. Megint a jó oldalra parkoltunk :)
Írtam apának sms-t, hogy mehet, meg hogy albatrosz :) Visszamentem a kempingbe, lezuhanyoztam. Hívtam apát, de nem értem el. Egy óra múlva már Gábort kerestem, hátha látja Live Trackingen. Utólag tudom csak, hogy megszakadt… De mire Gábor komolyan aggódhatott volna, már feltöltöttük a tracklogot :))) Apa majdnem a Hochkönigig jutott, de nagyon elfáradt, le kellett szállnia. Nem akart kirepülni a völgyből, amíg nem tudta, hogy megyek a kocsiért. Ezért megnézte a nyugati starthelyet is. Az sms elolvasása után repült csak ki a völgyből. Szerintem vicces lett volna, ha az Arthurhaushoz száll le :) Mondjuk, onnan tovább tartott volna visszajönni.

Gyorsan utánamentem, de az alagútból kiérve kicsit eltévedtem, mert Péter ( a navi) kifagyott :( Megfordultam egy zsákutcában, és mentem tovább. Aztán leparkoltam az Entwicklung nevű szobornál :) Apa hívott, hogy szerinte ne menjek tovább, közelebb szállt le. Már látja a kereszteződést, ami az alagút után van. Mondtam, hogy ott nem lehet, mert ott egy férfi alszik az úton. (Hogy ez miért akadályozta volna meg, azt nem tudom, de akkor így gondoltam…) Mire ő: “Épp most mentem el mellette” :PPPP Jobb, mint a gps-koordináta :) Fölszedtem, megettük az uzsonnát, de olyan fáradtak voltunk mindketten, hogy nem mentünk még egyet repülni.

Gaestekartéval és fürdőcuccokkal felszerelkezve átmentünk a strandra. Sokan már kifele jöttek, nem is tudtunk belépőjegyet fizetni. Beborult az ég, ők ezért mentek haza. Mi úsztunk egyet, aztán elkezdett csöpögni az eső, de mire fáztunk volna, már megint kisütött a nap. Közvetlen az eső előtt láttunk a leszállóba becsúszni egy ernyőt. Utólag tudom, hogy ő startolt előttünk, és közben repült egy 100km-es háromszöget. Kicsit irigylem érte, de a végefelé én már nem szerettem volna a levegőben lenni…

A kempingben vacsiztunk, közben beszélgettünk a cseh sráccal. Megnézte a fotóinkat. Ő is fotózott ernyőst, mivel fent voltak ők is a hegyen. Talán el is kezd majd repülni, annyira tetszett neki.

Egyszercsak odajön hozzánk egy nő,  és egy szépen összeszedett mondatban megkérdezi, hogy hogyan lehet bejelentkezni, mert nincs senki a recepción. Mondom óvatosan németül, hogy szokott itt császkálni egy néni, nála. Közben a cseh srác megpróbálta angolul, erre a nő megkönnyebbülten nagyot sóhajtott, és amire megbeszélték angolul, hogy a bicikliző hölgyet kell keresni, már meg is jött. Vicces jelenet volt :)

4. nap, vasárnap

Reménytelenül föhnös. Nem hagytam magam lebeszélni a Kitzlochklammról. Alapból gyönyörű hely, hát még a Klettersteig milyen lehet! Csak ne lenne olyan nehéz :( Ugyan az F-es rész elkerülhető, de a nagyrésze így is D. Már néztünk róla videót is, meg is állapítottam, hoyg ez nekem még sok. Sajnos, sokat kihagytam; egy sima guggolás is nehezemre esik még mindig. Jó, azért menjünk be a szurdokba szétnézni. Ilyen melegben úgyis csak vízparton lehet lenni, de a tóparti napozás nem a mi műfajunk.

A harmadik parkoló is megtelt, mire odaértünk.A mienk lett az utolsó előtti hely, bár a mellettünk levő kettőt is elfoglalt. Magyar volt :( Ilyenkor kicsit rosszul érzem magam, hogy engem is égetnek. Hasonlóan, mint mikor Hollersbachban csak azért kérték el a starthelyjegyemet, mert az előző heti magyar csapat nem vett :( Persze, nekem volt :)

Összepakoltunk, elindultunk. Félúton utolért az ingyenes felszállítóbusz, mivel azoknak, akik nem fértek be a parkolóba, szerveztek feljutást. Apa sajnálta a térdeimet lefele, de felfele már próbált lassabb haladásra bírni :) Bent persze azonnal letértünk a Klettersteighoz vezető útra, és persze gyorsan fel is vettük a beülőt a kijelölt helyen. Innen egy igen meredek ösvény vezetett a beszálláshoz. Nem tudtam volna lemenni rajta, így bekötöttünk. A menekülőút még meredekebb és kőgörgeteges volt, már itt eldöntöttem, hogy arra nem jövök le.

Elindultunk. Jó, tudom, az első lépés mindig nehéz, hogy időben visszaforduljunk. De itt a következő is az volt, és utána szinte az összes többi is :( Főleg nekem, mert nem bírok féltalppal megállni a lépésen, se a kötelet kihúzni a vállaim miatt. Valahogy felküzdöttem magam az első sziklafalon (Himmelsleiter, így hívják), aztán kis pihenő után a második könnyebb volt, de nagyon elfáradtam. Pihenésképpen egy kötélhíd, aztán megnéztük a barlangot és az F-es részt. Apa végigment a menekülőúton, hátha mégse a nehéz ösvényre vezet. Oda vezetett, ezért továbbment, és egy meredek erdőirtáson át talált egy utat. Hát, ez se tetszett eléggé, ezért elindultunk fölfelé. Itt már szinte minden átkötésnél meg kellett állnom pihenni. Mondjuk, gyönyörű helyen voltunk :) Egy sziklacsúccsal párhuzamosan másztunk fölfelé a falon, itt Göttesquerungnak hívták. Alattunk folyt a patak, helyenként beláttunk a vízesésre. Volt két kötélszakasz, amin csak többszöri próbálkozással jutottam át :( Aztán Apa elémmászott, megpróbált segíteni. Azt találtam ki, hogy rövidre kötött standhevederrel (a biztonság kedvéért az is a Klettersteig-szetbe van kötve) próbálok menni a traverzeken. Csakhogy amikor átkötöttem, és Apa pont hozzámszólt, én leejtettem a karabinert :( Még válaszoltam, hogy mi történtnt, mire földetért. Odaadta az övét, így tényleg egész jól tudtam így haladni. Átmsztunk az F-es rész kijáratán, tovább a Flying Fox-hoz. Nehéz volt becsatolni, de aztán átrepültem :) Frászt hoztam apára, amikor röptében elkezdtem kiabálni. (I’m a flying fox! Albatrosz :) Csakhogy utána nem tudtam kikötni :( Apa utánammászott a kötélen. Hát, neki se ment könnyedén, annyira megszorult a karabíner. Még poénkodtunk, hogy sokkal kevésbé ciki ezért kihívni a hegyimentőket, mintha nem bírnék továbbmászni. Ugyan elég ijesztően nézett ki lefelé, és egy rövid részen még a nap is besütött (forró volt a kötél…), végül innen egész egyszerűen lejutottunk. Kicsit villogtunk a kerítés átmászásakor :) A büfében semmi ehető nem volt, és a teához se volt citrom, így csak azt kérdeztem meg tőlük, hogy hol lehet lemenni a vízhez. Megmutatták, hogy hol kell átmászni a kerítésen :) Magamtól nem mertem volna ott lemenni… Kicsit lemosakodtunk, gyűjtöttünk követ, aztán visszafordultunk. A szurdok szinte teljesen kihalt volt már. Rájöttem, hogy hátrafele egész simán tudok lefelé lépcsőzni; még jó, hogy nem jöttek szembe :) A kijáratnál még szóltam, hogy tönkrement a karabíner. Apa elment a kocsiért (jó meleg lett…), aztán rendesen lemosakodtunk a Salzachban, és tiszta pólót is vettünk. Az étteremben halnap volt salátabüfével, de mi ennél most éhesebbek voltunk.

Hazaindultunk. Most nem repült senki se Bischlingről, se Planairól. Később érdekes felhőket láttunk, majd azt néztük, hogy most egy fotón rajta lehetne az összes olyan, amiben nem szabad repülni :) Aztán olyan befutószél lett, hogy vezetni is nehéz volt. Ezután eső és szivárvány váltogatta egymást, időnként mindkettő volt egyszerre. Fáradtak is voltunk, így viszonylag lassan jöttünk haza. Persze itthon kánikula, a hidegfrontból nem sok ért ide.

Hát, legutóbb panaszkodtam, hogy minden nap lehetett repülni, és elfáradtunk nagyon. Erre most naponta kétszer is lehetett, plusz egy kemény mászás… Tisztára kipihentem magam :( Mikor megyünk legközelebb? :PPP