15 dkg bogyós gyümölcsöt kevés vízzel és cukorral felforralok. Esetleg leszűröm. Habosra keverek egy tojásárgáját cukorral és egy kis fahéjjal, beleöntök 1,5 dl tejszínt, és a forrásban levő gyümölcsre öntöm. Nem szabad újra fölforralni. Hidegen, tejszínhabbal tálalom.
Afrikai harcsából szoktam főzni, mert az olcsóbb halak közül az a legfinomabb, és kevés benne a szálka. Bár a legfinomabb akkor lett, amikor egy kecsege gerincét és bőrét is belefőztem. Tovább »
A gombát vajon megpirítom, kevés liszt, húsleves, kakukkfű. Sok citrom, ha megfőtt, tejszín. A reszelt sajton és a zsemlekockán kívül most friss petrezselyem is kell hozzá.
Apróra kockázott csirkemellfilét egy kevés gombával vajon fehéredésig sütök, felengedem húslevessel, beleteszek rengeteg (két főre kb. egy fej) zúzott fokhagymát, tárkonyt, megfőzöm. Vajas rántás, tejszín, reszelt sajt, zsemlekocka.
Gomba helyett karalábéval és tárkony helyett petrezselyemmel is nagyon finom.
Rengeteg hagymát fölvágok csíkokra, majd megdinsztelem vajon. Amikor kezd színe lenni, akkor rászórok egy kis lisztet, kevergetem picit, majd felöntöm vízzel. Ezután beleteszek egy kevés sűrű húslevest (lehetőleg szárnyasból, végszükség esetén ételízesítőt), sózom. Amikor fölforrt, szerecsendióval ízesítem, és tejszínt öntök hozzá. Pirított zsemlekockával és reszelt sajttal tálalom.
Kimaradt! A páclébe 10-20 dkg málna is kell!
Összekevesek 2 dl száraz, gyümölcsös ízű vörösbort (pl. egri merlot) 1 dl olajjal, beleteszek néhány összetört babérlevelet, sok kakukkfüvet, egész borsot, szegfűborsot, esetleg néhány szem borókabogyót, egy teáskanál mustárt, és beleteszek egy közel egy kg-os szarvascombot. 1-2 éjszaka pácolódás után kiveszem, letörlöm róla a fűszereket, sózom, és lefedhető tepsibe teszem. Mellé teszek két szál sárgarépát és két nagy almát megtisztítva és darabokba vágva. Rászűröm a páclevet, és ráöntök annyi húslevest, ami ellepi. 4-5 órán át sütöm. Ha már teljesen puha, akkor a szaft nagy részét átpaszírozom a zöldségekkel. Megolvasztok két evőkanál barnacukrot, vajat teszek rá, majd lisztet, felöntöm a szafttal, fölforralom, majd belekeverek egy pohár tejfölt. Főttkrumplival, vagy valamilyen galuskával tálalalom. Nagyon finom :)
1998 nyarán elindultunk a párommal nyaralni. Nem is tudtuk igazán, hogy merre menjünk. Kezdetnek irány a Balaton, amiből hamar kiábrándultunk.
Akkor ‘legyen inkább tenger’ felkiáltással céloztuk be az olasz tengerpartot. Délután Ausztriában, Klagenfurtban megálltunk enni. Hatalmas adag rántotthúst kaptunk, az egész napos éhezés után se tudtuk megenni a felét sem. Ott azt mondták, hogy náluk ez a gyerekadag :) Éjszakára megszálltunk a Wörther Seehez közeli faluban egy éjszakára. Este kis séta a tóparton. Gyönyörű tiszta volt a víz! Én ilyet még életemben nem láttam. Ezt meg kellett néznünk másnap is. Irány a strand. Időnként 40 cm-es halak úsztak át alattunk, és a három méteres víz alját tisztán lehetett látni.
Kora délután indultunk tovább Olaszországba. Borzalmas meleg volt az úton. Gyorsan megfürödtünk a tengerben, ami nagyon sós volt, és nem hullámzott, és az átöltözésért is fizetni kellett, majd megpróbáltunk szállást keresni. A hatalmas árak elborzasztottak, de zuhanyra vágytunk a leégett bőrünkre kristályosodott só miatt. A vacsorára evett pizza legalább finom volt. Másnap ittunk egy kávét, és ettünk fagyit, aztán felkiáltottunk: ‘Ennyi nekünk elég volt Olaszországból!’ Irány vissza Ausztria.
A tó felülről:
2006. július
Július 14-15-én rendezték meg Zell am See-ben a 2. Paranoia Aerobatixx siklóernyős akróversenyt. Mivel magyar résztvevők is voltak szép számban, ezért meg kellett néznünk. Persze, a lelkesedésünket fokozta, hogy egész jó repülőidőnek nézett ki, és jó starthelyeket ismerünk a környéken.
A siklóernyős infókat itt találod.
Az út elég hosszúra sikerült. Már Budapesten nagy volt a dugó, majd az autópály le volt zárva gyalogosgázolás(!) miatt. Semmeringnél a szokásos LandZeit kávé után egészen Zell am See-ig bírtuk. Mivel nem volt még a levegőben ernyő, inkább továbbmentünk szállást keresni. Az volt a terv, hogy Hollersbachban szállunk meg, hogy közel legyen az esti starthely. De itt sajnos elég drágák voltak a szállások (60 Euro). Elegünk lett az utazásból, apát kitettük a starthelyen az ernyőjével, és bementünk a leszálló melletti strandra fürödni (5 Euro/család). Mivel nem volt elég jó az idő, apa is utánunkjött egy lecsúszás után. Hétkor továbbmentünk Sulzauba, ahol megnéztük a már megszokott szállásokat. A tavalyi hely foglalt volt, a korábbi meg drága (már csak 50). Megnéztünk még egyet: nagyon kedves néni egy négy éves gyerekkel, emeleteságy, erkély, 42 Euro. Nagyon jó volt. Gyors kipakolás, vacsi, mese, alvás.
Másnap reggel családi Wildkogel. Elég felhős ég, hátszél. Helyiek nem voltak, csak egy svájci csapat. Ha kisütött a nap, akkor néha keletről fújt a szél, ezért elgyalogoltunk egy lefutógerincre, ahonnan keletre sikerült elstartolnom. Egész jól bejött, szépen rávertem a délről startolókra. Sajnos, a fölöttem növekvő felhő egyre csak hízott, és mindenütt emelt, ezért inkább kimentem a völgy fölé, és megnéztem a habachtali patakot. A Gleccsertől a Salzachig lehetett látni, néhány vízeséssel együtt. Ezután keletnek fordultam, arra még sütött a nap, de sajnos a hegy mellé alacsonyan értem vissza. Leszálltam a brambergi iskola leszállójába. A többiek is csak idáig jutottak. Nem vitt vissza senki a felvonóhoz, ezért kigyalogoltam a főútra, és megvártam, amíg apa elémjött a törpékkel.
Mivel fent sötét és hátszeles volt, inkább elmentünk megnézni az akróverseny második futamát egy strandról (17 Euro). Fagyi, jegeskávé, sok csúszdázás, ugrálás, úszás után vacsi egy önkiszolgáló étteremben, majd alvás.
A második napot teljes egészében Zell am See-ben töltöttük. A verseny alatt a törpék a játszótéren voltak, a két futam között és az eredményhirdetés előtt a szabadstrandon úsztunk. Este kivártuk a tüzijátékot, nagyon szép volt, csak elég későn. Félálomban vissza a szállásra.
Vasárnap reggel apa Wildkogelen repült. Felhőalap fölül startolt, kicsit tekerészett, majd leszállt a strand mellé. Én is visszamentem egy körre, de teljes hátszél volt, és sikerül a rotorban 14 perc alatt leérnem :( Az erős völgyszélben nem értem el a leszállót, így még át kellett kelnem egy kisebb patakon :) Neukircheni szabadstrand. A völgyből még végignéztünk néhány távot, gyakorlatilag minden hegyen volt ernyő vagy vihornya.
Mivel vasárnap minden zárva volt, ezért a száraz zsömléinket ettük meg ebédre :(
Délután Hollersbach. Elég erős jobbos szél volt, ami ciki startolni egy lefutógerinc és egy facsoport miatt. A helyiek négy előtt nem is startolnak. Volt egy érdekes fazon egy Nova Mambooval és fekvőbeülővel, rendszeresen rossz oldalát fogta meg az ernyőnek, ha csukott, és ahogy mögéesett, aztonnal húzta a féket. Gondoltam, ha ő túlélte, akkor én is :) Elég necces start után szűk, rázós termikeket kaptam el. Első célom, a fönnmaradás biztosnak látszott. A második, a fenyőhatár eléréséhez sokat kellett küzdeni, de végül meglett! A gerinc ezek után simán ment :) Hirtelen elcsodálkoztam, hogy milyen hideg van, hófoltok voltak a lábam alatt, és meg is jött az ötös emelésem :))) Majd megláttam egy keresztet a csúcson egy ijesztő sziklán. Nem mertem közelebb repülni hozzá, majd legközelebb Itt már egy jó ideje teljesen egyedül voltam, ami nem volt túl megnyugtató érzés. A szél jobbos volt, a nap meg balról sütött. Ha kiestem egy emelésből, akkor a rotorban találtam magam. Nem nagyon császkáltam, inkább csak a gerinc fölött repkedtem, és élveztem a kilátást. Grossglockner, Kitzbühel, Dachstein, gyakorlatilag az öszes hegyet láttam. 4000 m fölött volt a felhőalap, de csak az igazán nagy hegyek fölött volt kumó. Hamar elfáradtam, és nagyon éhes is voltam, elmentem leszállni. Az ernyőm még repült volna, állandóan tekerni akart a völgy fölött is :) Nagyon boldogan szálltam le, mert ennek a hegynek a meghódítása már régi álmom volt.
Apa startolt, ekkor már repültek egy páran. A jótanácsaim feleslegesek lettek, mert a szél beállt ÉNy-ira, így a napsütötte oldalra fújt. Én leültem egy fagyira, a gyerekek a játszótéren voltak, apa a hegycsúcs közelében. Aztán lesétáltunk a starthelyre, ahol egész kellemes időben rengeteg pilóta ült. Kérdezgettem, hogy miért nem startolnak, de senki nem tudta megmagyarázni. Láttak néhány ciki startot a korábban még oldalas szélben, ezért nem mert senki elindulni. Közben apa egyszercsak elűnt jobbra. Lementünk a strandra, ekkor már ingyenes volt. 2:13 repült idő után apa Piesendofban szállt le, ami kb. 22 km volt. Egész este fel volt dobva, hogy milyen jót repült :) Csak ne mondta volna el annyiszor, hogy mennyire ilyesztő az őrült méretű nagyfesz a völgyben, amit helyenként felvittek a hegyre, és átlógattak a szomszédos gerincre.
Ezek apa légifotói:
Vacsi a brambergi leszállóban levő repülős étteremben. Kellemes hely, jó társaság, jó kiszolgálás, elfogadható árak.
Hétfőn azzal a ssándékkal mentem föl a hegyre, hogy most aztán nagyot repülök. Lentről nézve tényleg jól nézett ki, de már a felvomóról gyanús volt a völgyekben látható inverziós trutty. Kivételesen nem is fújt komoly hátszél, de lejtőszél sem volt. A helyi pióták azt mondták, hogy éjszaka nagyon lehűlt a völgy, az a baj. A reggeli nap megsüti a hegyet, a tetejét egész korán, és a fű hamar melegszik a fenyőhöz képest. Délben startoltam, de még az is korai volt: az erdő fölé érve hűlt az idő, a 200 m rét pedig még nem tartott meg. A magasabban érkező vihornyák tekertek. Aki várt egyig, és el tudott startolni a hátszélben, az nagyot repült.
Na, mindegy, jöjjön Hollersbach, az úgyis bejött. Fél négykor még gyenge volt a szél, de négy körül elstartolt két pilóta, és nehezen, de kitekertek. Utánuk mentem, de már nem értem el a liftet. Rengeteg girhelés, és a 3 km hosszú gerinc legyalulása után egy elég ügyetlen kolléga festett meg egy 0.5-öt. Ő kétszer kiszállt belőle, nem merte velem együtt tekerni, de meglett a magja! 600 m-en jött a szokásos hideg, majd emelt is néggyel. +1000-ről (2200 AMSL) azonnal elindultam jobbra. Az első völgy simán meglett, a várt termik is megjött a túloldalon, és visszavitt 1000-ig. A következő gerincen jött egy Madár is repülni velem, az ötös-hatos magok között cikázott. Néhány kört tett velem egymagasságban, tőlem kb. 30-40 m-re. Gyönyörű volt! Néha csapkodott, elég rázós volt az emelés széle. Siklottam tovább, de sajnos elég kevés hátszelem volt. A következő völgy szélesebb volt, de a túlfelén egy hatalmas erdőirtás várt rám. Útközben átvettem a téli kesztyűimet. Nem kellett volna… Kicsit kijjebb mentem közben a nagy völgy fele, és így egy sziklás résznek rossz oldalára jutottam. Nem tudtam elkapni a termiket, ami onnan szállt, ezért mentem az erdőirtásra. Már egy jó ideje a hegy mellett haladt a nagyfesz, de úgy gondoltam, elég magasan vagyok, több vészleszállóm is lett volna. De az erdőirtás nem adta, az újabb madár is csak hazajött és leszállt, én meg nem tudtam továbbindulni olyan alacsonyan. A teljes magasságomat elvesztettem a legkisebb emelés nélkül. Lejjebb jutva komoly szembeszél fogadott, láttam, hogy ebben nem fogok átérni a vezeték túloldalára. Nem gond, van a hegyoldalon egy kellemes tisztás frissen vágott fűvel, Ekkor már láttam, hogy a nagyfesz nem egy, hanem kettő, majd lejjebb érve a hegyi tisztáson is megláttam egyet. Akkor legyen a nagyfesz és az erdő között az egyik rét, erős szembeszél, de menni fog. Még a szennyvíztisztítót is át kellett érni, kb. efölött vettem észre további kétszer három vezetéket. Ijesztő volt velem egyszintből, kétoldalról hallani a ciripelést. Végül, ahova leszálltam, elég nagy fű volt, nem illett volna ide landolni, de a vezetékek között nem volt hely fordulni, csak egyenesen siklani. Remegő lábakkal értem földet. Megpróbáltam a kerítés mellé szállni, hogy ne okozzak kárt, de a kerítésen szögesdrót volt :( A leszállás szépre sikerült, az ernyőm is egészben, csak az önbizalmam sérült. Egyrészt nem számítottam arra, hogy a völgyszél miatt nem érek át a vezetéken, másrészt nem gondoltam, hogy az egy nagyon-nagy mellett lesz még egy nagyon-nagy, amellett egy szimplán nagy, és még egy normál méretű is :( Az meg végképp nem jutott eszembe, hogy akár le is rohadhatok :( Végül 15 km gyönyörű helyen, 2300 m AMSL másfél óra, hosszú, meleg gyalogtúra. A falu neve Lengdorf, ami a szótár szerint “északi menyhal falu”-t jelent. Gondolom, nem sok úszkál arra belőle. Mindenesetre hazafele, a Dachstein melletti kedvenc hegyem (Grimming) alatt is találtunk egy Lengdorfot. Legközelebb az írom ki céltávnak :)))
Apa lázban égett, mert még tekertek a hegyen, lepasszolta a gyerekeket, és a búcsúpuszit sem várta meg. Hétkor startolt. Fél óra tekerészés után föladta a nagyhegyet, és elindult a szállásunk felé. 10 km lett, a völgy már árnyékban volt, de a hegyeket még sütötte a nap. Mi még kicsit strandoltunk Hollersbachban, aztán apával Neukirchenben, vacsi a tóparton, hulla fáradtan irány az ágy.
Kedden már csak kilencre tudtunk menni reggelizni, pakolás, búcsúzkodás. Utolsó próba Wildkogelen. Szokásos semmi. A leszállásnál apa várt a fényképezőgéppel, és annyira sikerült rá figyelnem, hogy mellé szálltam, ezzel elvétve egy komplett focipályát 10 m-rel :) Ő még visszament egy körre, amíg én jégkrémeztem és úsztam a törpékkel, de nem jött össze, pedig többen kitekertek.
Hazafele minden útbaeső starthelyen repültek, minden hegyen volt néhány ernyő vagy vihornya. LandZeit kávé, majd egész gyorsan hazaértünk.
Már a repülés alatt felmerült bennünk, hogy milyen lesz ezután itthon repülni, különösen csőrlésből. Ronda, unalmas táj :), és még ivóvízel töltött szabadstrand sincs a leszállóban. Már néhány napja itthon döglünk a melegben, eszünkbe nem jut repülni menni, de ha meglátunk egy fotót az Alpokról, akkor órákig boldogan lebegünk :) Az összes nagyfesz láttán gyomorgörcsöm lesz :(
Öt napból kettő igazán jó idővel, fejenként 5-6 repülés, ebből 2.5 nagy, összesen nyolc óra, 57 km.
Még nem tudom, mikor, de ide még vissza kell menni repülni!!!
Krisz | 2006, Hollersbach, Repülés, Wildkogel
2006. június
Olyan sokan járnak ide repülni, hogy úgy döntöttünk, mi is megnézzük. Bíztunk benne, hogy az út jó lesz, mivel végig autópálya, de sajnos nem jött be. Kb. 550 km Budapesttől, de a vége felé sok helyen csak 100-zal lehet menni. Visszafele pedig le volt zárva egy alagút, a kerülőút pedig legalább egy órával volt hosszabb.
A siklóernyős infókat itt találod.
Péntek reggel indultunk, hétvégére használható időt mondtak, bár igazán jót csak hétfőre. Az út elég hosszúra sikerült. Graznál megálltunk az autópálya mellett egy LandZeitban egy finom jegeskávéra, a törpék fagyiztak és mászókáztak a hatalmas játszótéren. Délután szálláskeresés, a tó közelében nem sikerült, de néhány kilométerre kaptunk egy háromágyas szobát 40 Euróért reggelivel. Este lementünk a szabadstrandra úszni, és megnézni egy szép zivit a hegyen. Vettünk Kartnen Cardot (34 Euro/felnőtt, 14 Euro/gyerek 6 éven felül), amivel napi egyszer ingyenesen lehetett használni a Gerlitzenre a felvonókat, és az összes környékbeli állatkertet, múzeumot és a strandok egy részét.
Szombaton szép idő, csak a Gerlitzen volt felhőben, de mi lelkesen felmentünk. Sajnos, nem volt fönt játszótér, és sokáig nem volt startolható az idő, ráadásul még hideg is volt, eléggé untuk. 1 órára szállt feljebb annyival a felhő, hogy éppen startolható lett, bár néhány ember belestartolt korábban is a felhőbe. A starthelyen szinte csupa magyar volt, poénkodtunk is, hogy csak a toppilóták és a hülye magyarok repülnek :) Én 3-kor tudtam startolni, addigra ért vissza apa, de elfelejtette felhozni az ernyőmet. Ezért az ő cuccával repültem, elég idegesítő volt, és sikerült az 1300 m szintkülönbség egyetlen termikét a leszálló fölött 6 méterrel elkapnom. Kicsit reccsent a bokám, de nem fájt. Amire összehajtottam, már fájt, ha ráléptem. Gondoltam, a hideg víz jó lesz rá. Tényleg nem fájt, amíg a hideg vízben voltam, de utána már nem bírtam ráállni. Nagyon szidtam magam, hogy rögtön az első leszállást sikerült elszúrni. Szedtünk epret, és megnéztük a szokásos esti zivit. Szerencsére nálunk nem esett.
Vasárnap reggel vásárlás, majd föl a hegyre. Apa ismét felhős start, amire én jöttem, rendesen összeállt. 5-6 m-rel emelt, kimenekültem, ebből kaptam egy kis frontstallt, de bosszúból és is húztam egyet a tó fölött, ha már van tó :) A parkettán húzott frontstall eddig valahogy kimaradt.
Elindultam vissza, már megvettem a jegyet, de szóltak, hogy erős. Az annenheimi strand után elmentünk Feld am See-i állatkertbe. Jó nagyot gyalogoltunk, majd kitömött állatokat néztünk. Soha nem gondoltam volna, hogy egy rénszarvas ilyen nagy! Este belefért még egy úszás.
Úuutálom a hétfőket! Fejfájással ébredtem :((( Fél 3-ra egy úszás és eperevés nagyjából rendbetett, repültem. Erős volt a szél, nem sokan repültek. Kicsit lehetett emelkedni, szép volt, de nem voltam túl jól, leszálltam. Amíg hajtottam, átfordult a szél, és a tó fele fújt. Apa is fölment megpróbálni, de olyan erős volt a szél, hogy nem tudott startolni. A strandon eközben 60 km/h fölött fújt, örültem, hogy felvonóval jött le.
Fölmentünk a várba, és megnéztük a majmokat. 99 japán makákó a fenyőerdőben :) Mázlink volt, épp zárásra értünk oda, de a kedvünkért volt vezető. A kiscsoportos túra amúgy 70 Euro/fő, de így nekünk ingyen volt :) A majmok tényleg szeretik a banánt! Egész picik is voltak. Nem szabad 3 m-nél közelebb menni hozzájuk, de ezt ők nem tudják: néha föllöktek minket. 25 m magasan alszanak a fenyőkön, és a kicsik szeretnek télen hógolyózni.
Még ezután vettünk egy nagy doboz fagyit, amit változatosság kedvéért a strandon ettünk meg :) Ű
Utolsó nap én kezdtem egy korai starttal, apa a tuti időben akart repülni. A lejtőszél még nem fújt eléggé, egy kis nézelődés után bementem a tó fölé. Frontstallal kezdtem, hogy szokjam a zuhanást :), majd néhány kisebb negatív, aztán meghúztam életem első fullstallját. A kapott manővert elneveztük e-stallnak, a magyarázatot csak személyesen. Szóval a kesztyű hiánya, és a feltekert fékzsinór elég kellemetlen volt, amikor nem bírtam bennetartani, és fölrántotta a kezemet. Egy hinta, egy bal csukás, még egy hinta, egy jobb, kezdődő spirál, de az már simán megvolt. Nem volt kedvem mégegyet húzni :)
Apáék közben megnézték a sattendorfi vízesést, sajnálom, hogy lemaradtam róla.
Apa utolsó köre jött, nem kellett volna elmondanom, hogy mit csináltam. A várból, a madárbemutatóról néztük, ő is e-stallt írt a logbookba :) Majd legközelebb!
A madarak eszméletlenek voltak. Behoztak egy tollseprűt, azt mondták, hogy uhu, és megevett egy patkányt. A farka még percekig kilógott a csőrén :)) Aztán sólymok, bagoly, a fejünk fölött repkedtek, néha hozzáértek a hajunkhoz. Sajnos, a vár tetején ültünk a betonozott lelátón, irdatlan forróságban. Ezután jött a sas. Ahogy levették a sapkáját, elrepült. Néhány perc múlva láttuk csak meg: föllejtőzött a hegy előtt, és 100-150 m magasságig tekerte a vár termikét. Ezért volt a váron szélzsák! Eközben a túloldalon repültek az ernyősök, volt egy éles mentőernyőnyitás is. Amikor megunta a közönség sas nélkül, ledobtak egy egeret a földre. A madár összecsukta a szárnyait, és hihetetlen tempóban csapott le rá. A közönség a fejére tette a kezeit ijedtében! Minden ernzősnek látnia kéne, hogy ezek a madarak hogy tudnak repülni! Sajnos, repülőidőben a legjobb :)
A mentőernyőt kb.800 m-en dobta ki a tó fölött, szépen is ereszkedett, összeszedte a főernyőt, de az utolsó 100 m-en a völgyszél kisodorta a tó melletti fákra. A mentősök nem tudtak bemenni, helikopterrel hozták ki (jó, hogy volt rajta beülő karabímnerrel :), semmi baja nem lett.
Apa összeszedése után egy utolsó fürdés, majd irány haza. Az autópályáról letereltek egy szerpentinre, amin lerobbant egy kamion, majd egy friss ütközést kerültünk ki az útzár előtt: egy román Dacia szállt bele egy kamionba, amiből ömlött a gázolaj. Ezután szokásos LandZeit kávé. Kértem két jesegkávét, és egy csoki- meg egy vaníliafagyit. A hölgy nem értette, már bele akarta tenni a kávéba, amikor felvilágosítottuk, hogy van még két gyerekünk, akik a játszótéren vannak. Kiszúrtam, hogy a pulton papír koronák vannak, épp azon gondolkodtam, hogy mekkora pofátlanság lenne kérni, amikor megjelent egy ürge két zsákkal: korona, színező, zsírkréta, lufi, matrica volt benne :) Megvolt a gyerekeknek a hazaúton a program.
Már egy ideje néztük, hogy északra mintha esne, és Bécs fele elkaptunk egy iszonyatos zivatart. Folyamatos felhőszakadás-jégeső, 100 km/h fölötti szél, 40-nel tudtunk az autópályán jönni. Egész Győrig kitartott, utána a homokot vitte a kifutószél. Hazaérve dög meleg, szárazság. Csak másnap olvastuk a hírekben, hogy a Kisalföldön fák dőltek ki a viharban…
2005. június
Mivel itt láttunk először siklóernyőt, ezért ide kellett jönnünk először repülni Ausztriába.
A siklóernyős infókat itt találod.
Ez volt a szállásunk, amit négy évvel korábban fotóztunk a szemben levő házból, mert akkor ott szálltunk meg:
Első nap csak egy rövid sétát tettünk a nyolc órás út után. Így is eláztunk kicsit. De nagyon jó volt az ismerős helyeket újra látni.
Másnap felmentünk felvonóval a Wildkogelre.
Ez a DNy-i starthely:
Ilyen startirányba:
A törpék jót játszottak a hóban…
és a játszótéren:
Erre a hegyre jól illik a neve: Rettenstein
Sajnos, erős ÉNy-i szél volt sötét felhőkkel, ezért repülni nem tudtunk.
Lementünk, és körbesétáltuk az Untersulzbachfallt. Ez egy unalmas, 50 m-es vízesésecske :)
Ezután a közeli Gasthofban megálltunk fagyizni.
Persze, itt is van játszótér.
Blulu pancsolt, Bzümi kedvence a trambulin:
Este elmentünk megnézni a hollersbachi starthelyet. Mindketten repültünk egyet-egyet!
Az enyém fél óra lett. Kellemes kezdés után hirtelen nagyon rázós lett, ezért lemenekültem.
Néhányan egész magasra tekertek egy-egy olyan sötét felhő alatt, ami alá én nem mertem bestartolni.
Este nagyon fáradtan bújtunk be az ágyba :)
Kedden sajnos megint erős szél volt, föl se mentünk. Helyette inkább strandoltunk.
Neukirchen szabadstrandját néztük meg délelőtt. Szokásos kristálytiszta víz pisztrángokkal. Jéghideg…
Gyerekeknek elkerített rész, játszótér…
Az osztrák homokozóban sóder van :(
Délutánra Hollersbachot terveztünk, de sajnos zivatar lett helyette. Volt idő fotózni.
A starthely:
Erre a starthelyre azt mondta a lányom, hogy ez nem starthely, hanem leszálló :)
A Rettenstein innen nézve:
A leszálló:
Starthely a leszállóból nézve:
És a leszálló melletti strand:
És a zivatar után:
Harmadik nap zárt felhőzetre ébredtünk. Féltünk, hogy megázunk, de azért felmentünk Wildkogelre.
Sikerült is lecsúsznunk. 20 perc egy lecsúszás :)
Először apa startolt, még a felhők alatt.
Amire leért, kisütött a nap, de sajnos lekéste a felvonót. Mire felért, megint elromlott az idő.
Azért nekem is sikerült repülnöm egyet, ezúttal a déli starthelyről.
Már majdnem elfelejtettem, persze a fenti étteremnek is volt játszótere, ezúttal beltéri is:
Sajnos, elfelejtettem lefotózni, de a brambergi siklóernyős iskolának is van játszótere:
a tanulódomb (300 m) leszállójában, az étterem mellett :)))
Negyedik nap eső, ferleiteni állatkert.
Néhány kép búcsúzóul:
Nagyon jó volt, kicsit esős, és rövid.
Megyünk máskor is!
Hazafele az egész úton szakadt az eső, borzalmas volt…
Krisz | 2005, Hollersbach, Repülés, Wildkogel