1998 nyarán elindultunk a párommal nyaralni. Nem is tudtuk igazán, hogy merre menjünk. Kezdetnek irány a Balaton, amiből hamar kiábrándultunk.

Akkor ‘legyen inkább tenger’ felkiáltással céloztuk be az olasz tengerpartot. Délután Ausztriában, Klagenfurtban megálltunk enni. Hatalmas adag rántotthúst kaptunk, az egész napos éhezés után se tudtuk megenni a felét sem. Ott azt mondták, hogy náluk ez a gyerekadag :) Éjszakára megszálltunk a Wörther Seehez közeli faluban egy éjszakára. Este kis séta a tóparton. Gyönyörű tiszta volt a víz! Én ilyet még életemben nem láttam. Ezt meg kellett néznünk másnap is. Irány a strand. Időnként 40 cm-es halak úsztak át alattunk, és a három méteres víz alját tisztán lehetett látni.

Kora délután indultunk tovább Olaszországba. Borzalmas meleg volt az úton. Gyorsan megfürödtünk a tengerben, ami nagyon sós volt, és nem hullámzott, és az átöltözésért is fizetni kellett, majd megpróbáltunk szállást keresni. A hatalmas árak elborzasztottak, de zuhanyra vágytunk a leégett bőrünkre kristályosodott só miatt. A vacsorára evett pizza legalább finom volt. Másnap ittunk egy kávét, és ettünk fagyit, aztán felkiáltottunk: ‘Ennyi nekünk elég volt Olaszországból!’ Irány vissza Ausztria.

A tó felülről: