Krisz honlapja

Itt határoztuk el, hogy Klettersteigozni fogunk.

update 2011. júl. 21. :

Visszamentünk teljes felszereléssel megnézni. Neten nem találtam leírást, de bepróbáltuk. Kb. hétkor kezdtük, bíztunk benne, hogy sötétedés előtt be tudjuk fejezni.

Buchauban kell laparkolni az Achenseetől legtávolabbi ponton. Ki van táblázva az út a Dalfazer Wasserfall-hoz. Kb. 40 perces kényelmes gyaloglás után felérünk a vízeséshez. A padokról az út nagyobb része belátható. A pihenőstég alatt kell bemenni egész a sziklafalhoz jobbra, kicsit fölfele is. A vízesés melletti függőleges sziklafalon fogunk felmászni kiépített lépések segítségével. Visszamászni elég nehéz lett volna, de nem lehetetlen. A fal után még egy kisebb sziklán kell felmenni. Ezután egy szögesdrótos kerítést átlépve a turistaútra érünk, ahonnan kis kerülőúton visszajutunk a vízeséshez.

Sajnos, a túra során nem lehet a vízeséshez közel jutni, de azért megéri megmászni.

Budapesttől 325 km, bő három óra alatt megjárható út. Az S6-os útról Semmering után kell lemenni a Raxalpe táblánál, innen már ki van táblázva a felvonó, biztos megtaláljuk.

Azt hittük, hogy Bécs közelsége miatt rengetegen lesznek, de nem sűrűn használt starthely. A felvonón nem is tudta a pénztáros, hogy mennyibe kerül a siklóernyős jegy.

Tehát, ha feljutottunk a felvonón, akkor az épülettől keletre néhány fát megkerülve már a starthelyen is vagyunk. Csak délelőtt lehet innen startolni,amíg süti a lejtőt a nap, vagy ha az alapszél K – DK-i.

A starthely előtt néhány métert felszedve, vagy kicsit kifele tágítva átrepülhetjük a felvonót, és eljutunk a déli, sziklás gerincre.

Ha később stratolnánk, akkor eleve nyugat fele sétálva találunk néhány startolható foltot, van köztük hivatalos starthely is. Másfél órás gyaloglással már a kifejezetten DNy-it is elérjük, mert a gerinc kicsit megtörik. A gerinc feléig 2550m magasságig szabad emelkedni Bécs légterei miatt, utána a szokásos 3840 van.

A leszálló a starthelyről látható, a patak mentén kicsit kijjebb, egy szántóföld sarka, valami üzem után. Jó időben erős völgyszél fúj a starthelytől keletre eső szűk völgy felé. Ebbe nem érdemes berepülni, leszálló nincs.

A megtisztított, fölkockázott száraz marhahúst megpirítom. Az sem árt, ha előtte néhány napot (esetleg hetet) pácolódott borban, mustárban és olajban.

Eredetileg fehérbort szerettem volna hozzá -kivételesen, annak ellenére, hogy marha-, de az nem volt itthon, ezért almabor lett, amit nem bántam meg.

Tehát felöntöm a borral és húslevessel. Sózom, borsozom, majd kb. a következő sorrendben hozzáteszem a következőket: kockázott aszalt paradicsom; bébikukorica; fűszeres, apró gomba; ecetes gyöngyhagyma; friss bazsalikom.

Petrezselymes krumpli illik mellé.

Apa május végén Abtenauban versenyzett egy hétig. Összesen három versenynap volt, ebből két brutál repüléssel, a harmadikon sokan lerohadtak az elején. Meg egy nulladik napi Bischling.

Dani az abtenaui verseny után nem rohant haza hozzám jó férj módjára, hanem én mentem hozzá repülni, jó pilótafeleségként :)

Vasárnap reggel, az utolsó napra mentem utána, de azt lefújták. Werfenwengben találkoztunk, még repültem volna egyet, de a föhn közbeszólt…

Tehát irány Embergeralm. Sátor, háromszög :)

Tovább »

Idén is szerveztünk nyárra, a Zell am See-i akróverseny környékére családi repülős nyaralást. Még örültünk is neki, hogy az idén kicsit korábban van (július közepe), talán aktívabb lesz az idő, mint tavaly volt. Hát megkaptuk. A verseny még egész jó (strand)időben lezajlott, na de utána! A maradék öt nap folyamatos szakadó eső :((((

0. nap

Megérkezés, séta.

Szállás

1. nap

Egész jó idő, de gondoltuk, még ráérünk repülni később, ezért részben a strandról végignéztük a Paranoia utolsó napját.

Törpék:

Verseny:

2. nap

Másnap még csak kicsit esett az eső, ezért barlangtúrát szerveztünk. A werfeni Rieseneishöhlébe mentünk, ami Európa legnagyobb jégbarlangja. Jó hideg volt. Készültem kesztyűvel és kabáttal, de még így is vacogtunk a végén.

A barlang tényleg gyönyörű. Hatalmas jégcsapok, jégfalak, különböző színben, helyenként csíkosan. Sajnos fotózni nem szabadott. Kettes sorban mentünk, minden pár kapott egy kis gázlámpát. Egyszerre kb. tíz csoport volt bent, a nagyobb termekben láttuk a többieket. Mintha a törpék vonultak volna a lámpácskákkal :))) Nagyon hangulatos volt. A bejárat a legalacsonyabb részen volt, itt volt a leghidegebb, meg az ajtó is szűk volt a barlanghoz képest. Figyelmeztettek, hogy kisebb gyerekeket el fog fújni a szél, amikor kinyitják, de nem hittük. És valóban, az ajtón komoly erőfeszítés volt átjutni, olyan erős volt.

Utána ettünk egy spagettit, és bíztunk benne, hogy javul az idő. Hát nem.

Oda kell felmászni

Apa sziklái

Onnan jöttünk

3. nap

Másnap várlátogatás.

Esős madárbemutató, a sasok nem is akartak repülni. Megnéztük a várat, csak csoportosan lehetett bemenni. A sor elég hosszú volt, de Bzümi nagyon szerette volna látni. A sor végéről nem is lehetett látni a bejáratot. Egyszer csak jön egy ürge, és arról kezd beszélni, hogy a nem német nyelvű kísérőre várakozók álljanak át a másik sorba. Miért, van másik sor? Igen, kb. öten álltak benne. Így kielőzve mindenkit, szinte azonnal bejutottunk. Még magyar nyelvű kísérőszöveg is volt az automatán, csak a néni nagyon idegesítő hansúllyal olvasta föl a szöveget. Megtudtam, hogy a Pech szurkot jelent, amit a peches várostromlók nyakába öntöttek forrón. Meg épp megszólalt a négy tonnás harang, amikor a toronyban voltunk. Szerencsétlen, aki épp mászott föl alatta a létrán, szerintem megsüketült.

Uhu uhu

Törpe sólyommal :)

A legnagyobb

Gyönyörű állat

És apa profi fotója

Egy keselyű

Az óraszerkezet

4 tonna harang

Erre a délutánra sem javult meg az idő.

A Liechtensteinklammba mentünk kirándulni.

Liechtensteinklamm

4. nap

Még mindig esik…
Kitzlochklamm

Kitzlochklamm

Itt indult a fekete turistaút

Látszik, hogy Blulu fotózott, ezért nincs róla kép

Barlangi manóka

És a barlangja

Ha eddig még láttunk volna valamit…

Délután úszás Bad Gasteinban.
5. nap
És még mindig. Újabb klamm: Golling. Itt annyira esett, hogy fotó nem is készült.
Aztán Lammerklamm.

Blulu megsértődött :(

Lammerklamm

Utána elmentünk Wagrainba, egy uszodába. Egész jól szórakoztunk, volt több csúszda, de kint hideg volt, bent meg tömeg.

6. nap

Még mindig nem volt repülhető, de azért fülmentünk Bischlingre, ha már volt egy ingyen jegyünk.

Aztán Salzburg fele haza. Megnéztük az állatkertet, aztán áfonyát ettünk.

Flamingók

Ezek a külső kerítésen futkostak!

Az egyetlen családi fotó

Cicus…

Cicus 2 a háttérben

:)

Nagyon puha szőrük volt, és megetethettük őket

Blulu flamingói ismét…

És megint…

Brumm-brumm

Maci úszik

Ők az én kedvenceim :)

Egy vörös panda

Szörnyű hangjuk volt

Majd a sörmúzeum. Vicces volt utána hazamenni, de errefelé lehet egy sör után vezetni. Helyenként pedig észnél kellett lenni, mert szakadt az eső.

Sörmúzeum

A választék

Kicsit ittas kártyavár

Ugyan megfogadtam, hogy harminc fölött már nem kísérletezek havas sportokkal, de mégis összejött. Szerda este tíz: Tociék holnap mennek a Mátrába, van-e kedvünk hozzá. Persze. Gyors pakolás.

Másnap reggel a törpék nem is sejtettek semmit. Apa készített nyolc szendvicset az útra, majd felhívta Betti nénit, hogy ma nem mennénk suliba. Mint később az éhhalál küszöbén rájöttünk, két szendvics a gyerekek iskolatáskájában landolt. Kellett nekünk a meglepetés.

Tovább »

Miután apa versenyzett Kobaridban, meg kellett mutatnia nekem is. Tandemet is terveztünk, de az nem jött össze. Öt napra terveztük, ebből három lett repülhető.

Tovább »

Eladtuk a gyerekeket valami nyári táborba, és elhúztunk repülni.

Tovább »

Mindenekelőtt, a vrh Szlovéniában nem rövidítés. Azt jelenti, hegy.

Másodszor, négy Mrzlit találtunk a térképen néhány km-es körzetben. Ez Kobaridtól D-DNy-ra van, és keleti starthely.

A helyi felszállítók ide is felhoznak a szokásos árért. Elméletben behajtani tilos van, de a helyiek ismerik a rendőröket. Talán saját autóval is fel lehet menni, de elég hosszú, köves szerpentin vezet föl. A Soca mentén dél fele jobbra az első faluból indul.

Ezen a hétvégén nyitott a felvonó. Néhány pályára havat is varázsoltak, ezért eljöttek velünk a Tociék is snowboardozni. Kellemeset a hasznossal, Bzümit nekikadtuk csúszni, Dani meg szép sorban megtandemezte őket. Blulu is próbálkozott a snowboarddal, de sajnos a kb. harmadik percben meghúzta a térdét :(

Összesítés:

Apa:  2 szóló + 5 tandem (Bzümi, Blulu, Andi, Janka, Toci)

Anya: 2 szóló

Bzümi: asszem, 4 kör

Blulu: egy fájós térd, fejenként egy pitypangkoszorú :)

A képek egy részét Janka készítette.