Miután apa versenyzett Kobaridban, meg kellett mutatnia nekem is. Tandemet is terveztünk, de az nem jött össze. Öt napra terveztük, ebből három lett repülhető.

1.nap

Megérkezés. Véletlen(?) eltévedtünk, és a rövidebb(?) úton jöttünk a hágón. Megérte, gyönyörű volt. Elég zivisnek tűnt az idő, inkább kirándultunk útközben. Kis séta a Prisank előtt, aztán megnéztük a Soca forrását. Rápillantottunk a Boca vízesésre, majd szállást kerestünk.

2. nap

Esik…

Vízesésnézés, ha már úgyis elázunk. Finom pisztráng vacsira, bár a vajas főttkrumpli magában is isteni lett volna.

Még mindig esik…

Vízesés 2. Pizza. Még jó, hogy olcsó a kávé, és jár hozzá net.

3.nap

Végre nem esik, de fúj az ÉK. A fölszállítóautóba nem fértünk már be, de egy helyi srác lehozta a kocsit. Mrzli vrh. Eredetileg azt hittem, hogy a vrh rövidítés, de nem: hegyet jelent. Az elején elég erős szél, majd gyengült, és déliesebbre fordult, szóval végül a Stolon lejtőztünk. Apa festett, majd leszállt egy kis pihenőre a Stolra, megvárt, aztán bestartolt mellém :)

4.nap

Irány a Stol.

Jobbos szél, alacsony felhőalap. Kicsit besüllyedtem start után, végigküzdöttem magam Kobaridig, de azért jó volt. Három keselyű és egy sas :)))))))))

5.nap

Stol megint. Start, felhőalap, balra végig a gerincen, de sajnos az ugratóhegy nem adta mindenkinek. De legalább nem kellett girhelni.

Elindultunk hazafele, útközben Bovecben ismét pisztráng. Iszonyú elit étterem, elfogadható árakkal. Megjegyeztem, hogy remélem, a pincér vastag arany karkötője nem a borravalókból van. Viccesen megkérdeztem Danit, hogy ugye, nem beszél magyarul. Öt perc múlva magyarul vette fel a rendelésünket :))) Abban bízom, hogy csak a kajákat meg köszönni tud magyarul, a tejszínre már mi tanítottuk meg.

Persze még egy patakot meg kellett néznem közelről hazafele. Rengeteg követ gyűjtöttem, jó, hogy Zozó nem látta :)

Legközelebb gyerekekkel kéne jönni vízesést nézni, de a tandemes felszállítás körülményesnek tűnik.