Gerlitzen

Nyárvégi vegyes

A nyári szünet végére terveztünk egy hosszabb nyaralást. Az időjárás nem kedvezett, augusztus 20-a után nem látszott három egymást követő jó nap. Zoli ragaszkodott Olaszországhoz, akkor is, ha sokat kell utazni. Tehát a terv: a két jó napból az elsőn utazunk :(((, ezért megállunk repülni, másnap Dolomitok; utána átmegyünk Szlovéniába, ott jobb idő lesz; hazafele pedig beugrunk Gerlitzenre az akróversenyre.

1. nap (aug. 21. szombat)

Hajnali indulás, a magyar oldalon egész normális forgalom. De az osztrák-olasz utakon helyenként elviselhetetlen. Komolyan aggódtam, hogy a négy kemping egyikében találunk-e helyet.
Dani meggyőzött, hogy Embergeralm felé a középső autópályát és az utána következő hosszú országutas verziót válasszuk. Ennek a végén még néhány kilométer szerpentinezéssel elkerülhető a Katschbergtunnel, ami nemcsakhogy drága, de hatalmas dugó szokott itt lenni hétvégén. Ezt valóban elkerültük, de utána egy útépítés miatt egy órát araszoltunk az autópáyán, amire 7km-t megtettünk az első lehajtóig. Utána hallgattuk a rádióban, hogy az A2-t minkét irányba lezárták egy baleset miatt, a Katschbergnél is több órás sor volt. Két órára értünk föl a starthelyre, épp nem tűnt túl meggyőzőnek az idő, árnyékban volt a starthely, és kicsit gyenge volt a szél, és néha hátulról fújt. Ennek ellenére repültek; aki korán feljutott, annak a háromszög is sikerült. Az előrejelzés szerint egy szál kumónak sem szabadott volna lennie. Útközben az egyik semmeringi alagútból kibbukkanva sűrű köd fogadott, majd később is több csúcs felhőbe bújt. Kicsit vártam a starttal, aztán egy élénkülésben elstartoltunk jónéhányan. Meglepő módon a starthelytől jobbra emelt, arra húztunk mindannyian. Az elég gyengécske emelés kitekerését nehezítette egy pilóta, aki következetesen szembetekert :( Elindultam jobbra, arra vezet az út Olaszország felé :) De sehogyse értettem az időt, hova helyezkedjek. Délután volt már, de a lejtőben egész magasan is fújt a keleti völgyszél. Rengetegen jöttek visszafele, de mindenki a lejtőben küzdött; ha véletlen tekert volna, akkor sem értem alá… Végül kimentem, ahol beszűkül a völgy, ilyen alacsonyról nem mertem bevállalni; utólag látom, hogy simán kiadta volna.
Dani fölszedett, a többiek is lerohadtak, mentünk tovább. Fölvittem Sillianban a déli starthelyre, ahol nívóban lejtőztek. Elmentünk bevásárolni, apa lejtőzött, aztán sikerült kiemelkednie, és csúszott tovább a határig. Érte mentünk, majd becéloztuk a kempinget. Míg én épp lerágtam a körmöm a rengeteg autós láttán, Dani megállt egy útbaeső kemping mellett (ami nem is szerepelt a listámon), és mire kiszálltam volna a kocsiból, ő már bejelentkezett. A kemping hatalmas, közvetlenül a patakparton volt, megspóroltunk vele 15 km utat, és ráadásul jóval olcsóbb volt, mint amiket én találtam. Itt a gyerekek még gyereknek számítottak, a többi helyen hat év volt a korhatár. Fölállítottuk a sátrat, zuhanyoztunk, megnéztük a patakot, és töksötétben pisztrángot ettünk :)

2. nap

Gyönyörű kék égre ébredtünk, reggeli után el is indultunk felfedezni a környéket. Ismét rengeteg ember mindenhol. Az általam kinézett füves délelőtti starthelyre ugyan vezetett fel út, de csak a felszállítóautóval lehetett felmenni. Az elég drága volt, meg sor is állt hozzá, ezért arra jutottunk, hogy családostul felmegyünk inkább a Három Nővérhez. Útközben megnéztük a vészleszállót, nem tűnt túl meggyőzőnek. Fönt rengeteg autó volt, be se jutottunk a parkolóba. Kinéztünk a gerincre, ahol tapasztaltuk, hogy várakozásainknak megfelelően még a DK-i oldal él. A starthely DNy-i, mivel arra van leszálló :) De a szél olyan ígéretesnek tűnt -rengeteg varjú lejtőzött, néha tekert is-, hogy Dani elstartolt. Volt egy mező a völgyben, meg a patakmeder is széles, valamint néhány száz méteren belül még vissza is lehetett volna szállni. Én megpróbáltam el se képzelni a dolgot, ugyanis utálok célraszállni. Helyben nem nagyon tartott, ezért elment valami déli sziklafalat keresni. Ezt sajnos keresztbehúzta egy völgy, ezért mire mi kijjebb sétáltunk megkeresni, ő már le is szállt. Kis séta, uzsi, aztán elmentünk felszedni. Gondolkodtunk, mi legyen: a tóban nem lehetett úszni, a horgásztó drága volt, a hegy árnyékban volt, a szél továbbra is keleti volt. Végül én döntöttem: felmegyünk, nem maradhatok le ezen a gyönyörű helyen a repülésről, hátha kisüt a nap. Felmentünk, a nap kisütött, de a szél még mindig keleti. Felsétáltunk (négykézláb) a lövészállásokat megnézni. Ismét kiábrándító volt elképzelni, hogy ezen az álomszép hegyen húzódott valaha a frontvonal… Meglepetésünkre az alagút több száz méteren keresztül haladt a szikla tövében: egyre tovább mentünk. Egy nagy hasadékban föl kellett néznünk. Mivel a vizünk elfogyott, a hátizsákot letettük, és másztunk tovább. 100m után már szükség lett volna némi felszerelésre a biztonságos mászáshoz, ezért onnan visszafordultunk. Mindenesetre megérte kipróbálni, milyen a hatalmas sziklatornyok között lenni. Felvettük a hátizsákot, és mentünk tovább az alagútban. Lehetett volna még tovább is menni, még fordult tovább az ösvény a nyugati falra is, de mi visszamentünk a kocsihoz. A keleti szél talán még erősödött is, pedig föntről egész észszerű starthelyet és leszállót néztünk ki. Elbúcsúztunk a szikláktól (ide még vissza kell jönni!), és lejöttünk. Kis séta a vízparton (senki se fogott halat, bár láttunk néhányat a tökéletesen átlátszó vízben), a sör a jéghideg patakban hűlt (tíz perc alatt tíz fokot :), majd becéloztunk egy fagyizót. Helyben nem ment egyszerűen, ezért visszamentünk a kempingbe, lezuhanyoztunk, és most világosban ettünk pisztrángot :) Vacsi után bementünk Cortina d’Amprezzóba a fagyiért. Nem volt egyszerű leparkolni, aztán az utcákon is tömeg volt. Végül találtunk egy fagyizót: nem volt valami különleges, de így az olasz fagyit kipipálhattuk. Megnéztük néhány rettenetesen drága üzlet kirakatát, egy-két bútort esetleg el is fogadtam volna, de összességében véve ez nem az én világom volt. Zoli sajnálta, hogy nincs nálunk fényképezőgép, mert így nem tudott lefényképezni egy igazi Ferrarit. Blulu nagyon fáradt volt, ezért el is mentünk aludni.

no images were found

3. nap

Összepakoltunk, és indulás Szlovéniába. Az út rettentő hosszú volt, azaz inkább lassú. Csak az elején és a legvégén láttunk hegyeket. Viszont a tegnap esti Ferrari épp elénk akart kitolatni a parkolóból: Dani udvariasan előreengedte. Aztán azonnal le is kanyarodott. Majd észrevettünk egy másikat nam sokkal előttünk. Sajnos néhány motoros is volt köztünk, így a kanyarokban próbáltam fotózni, mindenesetre Zozó lázban égett, és próbálta az autó minden porcikáját jól az emlékezetébe vésni.

no images were found


Rengeteg szerpentin után felértünk a Mangart előtti parkolóba. Már reggel óta néztük az alacsony felhőalapot, ráadásul délutánra esőt, zivit is jósoltak. A parkoló felhőalapon volt, a hágón süvített át a szél. Felöltöztünk, és nagyon vágytunk az északi falra, a rotorba. De a lefelé vezető utat nem volt olyan egyszerű megtalálni. Szerencsére nem indultunk el az elsőre kinézett ösvényen. Ehelyett kb. 80m-t kellett felfele menni, onnan ki a gerincre, át a határon: egy drótkerítés, ami a szlovén és az olasz birkákat választotta el egymástól :) A túloldalon azonnal kellemesebb idő fogadott. A szél nem fújt, a völgyben sütött a nap, de távolabb sorakoztak a felhők. Később nőtt egy zivi Gerlitzen környékére is. Innen jól belátható volt, és van egy menedékház a fal aljában, ezért továbbmentünk. Csatlakozott hozzánk Jiri, a cseh turista is. Ő már megmászta aznap a ferratát, de annyira tetszett neki, hogy még egy kört ment, bár a barátai már söröztek a turistaházban. Mi örültünk, hogy valaki mutatja az utat, ő meg, hogy nincs egyedül. Beszélgettünk, próbált csehül káromkodni tanítani minket. Én a szeretleket sem voltam képes megjegyezni. Ő tudta a “Tízezer lépés”-t, ugyanis Omega-rajongó volt :) A bekötés előtt megettük a szendvicseinket, őt előreengedtük, Daninak meg kifolyt a víz a hátizsákban :( Az út nagyon izgalmas volt: többször másztunk barlangban, máskor a hatlmas sziklafal alattunk-felettünk; mindez végig drótkötéllel biztosítva, de meghagyva a lehetőséget arra, hogy kezünkkel a sziklába kapaszkodhassunk. Végig láttuk magunk felett az átsodródó felhőket, de amire visszaértünk a kocsihoz, kisütött a nap, és először egészben is megláthattuk a Mangartot. Arra nem maradt időnk, hogy a csúcsra is felmásszunk, kellett hagyni valamit máskorra is. Fáradtan és éhesen értünk a kempingbe. Gyors sátorállítás, közben Blulu el is aludt. Ettünk két pizzát a kedvenc boveci éttermünkben (az egyik felét elhoztuk reggelire), aztán alvás.

no images were found

4. nap

Fejfájással ébredtem :((( Felhős ég, repülni nem lehet, de ezt sejtettük is előre. Örültünk, hogy nem esik. Sétáltunk a Soca partján, aztán ugrottunk is egyet-egyet :) Még a tavalyinál is hidegebb volt a víz.

no images were found


Aztán Kobarid felé indultunk, eredeti terv szerint ebédelni. Ehelyett megálltunk a Boka vízesés parkolójában, és piknikeztünk a patakmederben :) Aztán esőkabátokkal felszerelve feljebb sétáltunk. Eredetileg csak annyira akartunk, hogy láthassuk szemből a vízesést. Aztán mindig kicsit tovább, azt a sziklát, a következő barlangot, még ezt a medencét… Végül közvetlen a vízesés alatti sziklákig jutottunk. Innen fordultunk csak vissza, most is azért, mert ismét elkezdett csöpögni az eső, és csúszni a kő. Ezt Dani lábujja bánta :((( Néhol keresgélni kellett, hogy egyáltalán merről jöttünk, de leértünk. Végül az esőkabátokat fel se vettük, bár időnként megálltunk egy-egy szikla árnyékában. Így már megérdemeltük a vacsit: Dani pisztráng, mi sülthús-tál a zöld étteremben. Kint szakadó eső… egész éjjel zuhogott, dörgött-villámlott.

no images were found

5. nap

És reggelre elállt :)
Azért nem volt tökéletes. Vásárlás, reggeli, irány Lijak. Péter vicces úton navigált: volt benne némi erdei földút, de végül odaértünk. Útközben alacsony felhőalap, élénk északias szél, elég reménytelennek tűnt. Még a parkolóban sem volt meggyőző, én abban sem voltam biztos, hogy jó helyen járunk; ennek ellenére apa kipakolta a cuccaimat. Gyöngyvér emlékezett legjobban a helyre, szerinte jó volt. Kiérve a starthelyre közel optimális idő fogadott: kicsit sok felhő, kicsit alacsony alap, kicsit gyenge szél, de repülhető. Sehol senki. Kiterítettem a starthely közepére, majd jött egy helyi pilóta, és elstartolt. Nívóban tartott a hegy. Negyed órát repültem 0-100m-en, aztán visszaszálltam. Én! Na jó, nem terveztem negatívosra, és a fenyőt sem szándékoztam érinteni, de végül a starthely közepén álltam sértetlenül, még az ernyőt is szépen raktam le. A szél gyengült, ezért Dani nem vitte el az ernyőm. Én is csak lecsúszásra számítottam. -100m-ről girheltem vissza, amikor végre kifogtam egy emelést. Összefutottam egy keselyűvel is :)) Ezt látva már több pilóta is lett a levegőben. Kimentem a leszálló fölé, tekerésztem kicsit, aztán mikor láttam az autót megérkezni, leszálltam.
Nova Goricában sétáltunk, vettünk egy fagyit, ami nem volt túl jó, aztán találtunk jobbat is. Hazafele megálltunk a Kanalban fürdeni a Socaban :) Itt már egész melegnek tűnt: 16 fok körül. Szedtünk fügét, uzsiztunk. Kobaridban elcsábultunk egy lazacos pizzára, jó volt.

6. nap

Végre jó idő, mindeközben Gerlitzenen köd nyugati széllel. Felmentünk a Stolra, senki… Fél óra múlva tömeg volt a starthelyen. Gyenge szél, a hegycsúcs felhőben, már több száz méterrel alattunk kicsapódtak a párapamacsok. Senki nem akart festeni. Jött egy csapat keselyű: a gyerekek végre elhitték, hogy ez egy szép állat. Én úgy éreztem, hogy itt a várt jel, és elstartoltam. Két ernyőssel repültem nívó és felhőalap között, még a keselyűk is befelhőztek. Fél óra múlva összezárt a felhő a starthely magasságában, és sokan is lettünk, meg a felhő is; elmentem leszállni. A leszállóban vitatkoztam kicsit a helyi rendőrrel, hogy ne büntessen már meg: ugyanis a táblával jelzett leszálló már nem leszálló. Daniék jó sokára szedtek föl, aztán elindultunk. Nosztalgiázni akartunk a Prisankon, ezért a lassabb utat választottuk a két hágón keresztül. Az osztrák oldalon még kifogtunk egy útépítést is. Felvonózárás előtt tíz perccel értünk Gerlitzenre. Tandemezni nem volt jó a szél, Dani felrohant a Kanzelre csúszni. Mi áfonyát szedtünk, grillcsirkét vettünk, és indultunk volna a strandra, amikor megláttuk apát a leszállóban. Bementünk a strandra, irány a víz, és onnan nézhettük Pali futamát. Akárhogy drukkoltunk neki, néhány méterrel elvétette a leszállást, és elázott minden cucca. Pancsolás, fejes, fürdés (szappannal és melegvízzel: ismét fehér embernek éreztem magam), vacsora, indulás haza.
Összességében minden belefért a nyaralásba, de mindenből túl kevés. Hazaérve elromlott az idő, egy hete hideg van és esik is. Az Alpokban havazott: ahol nemrég rövidujjú pólóban sétáltunk, most fél méter hó van. Végülis jókor jöttünk haza.

Gerlitzen, Sillian, Dolomiten, Emberger :)

Gyorsan összepakoltam, a gyerekeket leadtam az angoltáborba, és visszahúztam apához, aki az annenheimi kempingben múlatta a fullstallokat.

(more…)

Gerlitzen2

Az előző kétéjszakás Gerlitzen olyan jól sikerült, hogy ahogy vége lett a sulinak, és jó idő lett, már siettünk is vissza. A kemping is akciós volt még júniusban, két éjszakára nem kellett helyjegyet fizetni.

(more…)

Gerlitzen+Embergeralm 2008.

Eladtuk a gyerekeket valami nyári táborba, és elhúztunk repülni.

(more…)

Gerlitzen 2008. május

Ezen a hétvégén nyitott a felvonó. Néhány pályára havat is varázsoltak, ezért eljöttek velünk a Tociék is snowboardozni. Kellemeset a hasznossal, Bzümit nekikadtuk csúszni, Dani meg szép sorban megtandemezte őket. Blulu is próbálkozott a snowboarddal, de sajnos a kb. harmadik percben meghúzta a térdét :(

Összesítés:

Apa:  2 szóló + 5 tandem (Bzümi, Blulu, Andi, Janka, Toci)

Anya: 2 szóló

Bzümi: asszem, 4 kör

Blulu: egy fájós térd, fejenként egy pitypangkoszorú :)

A képek egy részét Janka készítette.

Gerlitzen 2008. okt.

Ha már a felvonó idei első napján itt jártunk, az utolsóra is el kellett jönni.

Az idő nem volt optimális, már útközben is esett. Megérkeztünk, a leszálló csupa sár, a hegy felhős, néha szemerkélt az eső. A szokásos szállásunkon a néni elutazott. Ilyenkor még nem jártunk erre, így most megállapíthattuk, hogy ősszel minden zárva van. Alig találtunk szállást, és az üzletek sem voltak a szokásos időben nyitva.

Első nap még nem ment a felvonó, és túl vizes volt minden ahhoz, hogy kocsival felmenjünk. Másnap reggel a Kanzel két-harmad magasságában felhős volt, de bizakodtunk, hogy feloszlik. A tó felett ekkor még lyukas volt. Apa szólóban felcuccolt, várt egy kicsit, de egyre rosszabb lett: teljesen összezárt a felhőzet. Mi eközben a Kikben nézelődtünk, alig győztem Bzüminek ígérgetni, hogy amikor a szülinapja lesz, majd megyünk játékboltba is. Azaz egy nappal később, hétfőn, mert vasárnap zárva lesz minden.

Szóval apa nagy levegő, és gps-sel lecsúsz :))) Nagyon féltettem. Jöttek néhányan mások is, mesélték a horrort. Hát talán én még nem, menjen még egy kört. Ha mégis kitisztulna, utána megyünk a tandemmel. Apa csúszott még egy kört, talán vékonyabb a felhő, de menjünk föl szétnézni, ingyen a jegy, fönt meg süt a nap. Hát, azért a Themácskámat én lent nem hagyom :))) Apa el sem akarta hinni, hogy viszem, de hát végülis legfeljebb lehozzuk.

Törpék a felvonón

Törpék a felvonón

Gyönyörű volt fent… Persze, a napszemüveget lenthagytam.

Ez a látvány fogadott fönt

Ez a látvány fogadott fönt

p9250003

Karawankák a háttérben

Karawankák a háttérben

Felhőtenger

Felhőtenger

Néhány bizonytalan ernyős, inkább rontott start, mintsemhogy repülni kelljen… Apa félt, mert nem ismerem eléggé a gps-t. Mindenki elvesztette a tájékozóképességét. Rémtörténetek, mi lenne, ha valaki mentőernyőt dobna a felhőben, és csak holnap találnák meg… Hátha szembejön egy repülő… Nehogy spirált húzzak, mert tuti lecsukom, eltévedek, stb. Én csak egytől féltem: mi lesz, ha félúton meggondolom magam. De ettől nagyon. Repülnék a köd fölött, nincs visszaút, de mégse szeretném.

Én :)

Én :)

A Kanzel teteje kilátszott, lehetett hozzá viszonyítani. Egész biztosan be lehetett érni a tó fölé, mielőtt belesüllyed az ember a felhőbe. A felhő alatt meg 5-700 m volt eltalálni a leszállót. Kellő követési távolságot tartottunk. Szóval gps nélkül is működött volna.

De eldöntöttem, nem lesz még egy ilyen lehetőségem. Repülök! :))) Gyönyörű volt. A felhők, a közel naplemente, a hegyek a távolban, az árnyékom a felhőn a szivárvány közepén. És a felhőben. Jókislány módjára fület csuktam, ezt parancsolták. De nagyon sajnáltam, amikor megláttam a tavat magam alatt :((( Eletem egyik legjobb repülése, holott alig több, mint negyed óra volt. Nevetve szálltam le, lebegtem, amíg apa nem hívott… Addig segített egy tandemesnek, amíg le nem késték a felvonót. Hurrá. Nincs náluk elég meleg ruha. Akkor cuccolok, valahogy feljutok a kocsiért, és megyek értük. Lemehetnek a Kanzelra, talán megtalálom őket. Áááá, nincs nálam pénz. Asszem három euróm volt, meg egy bankkártya, de féltem, hogy az automata nem fogja elfogadni a papírpénzt. Összeszedtem a leszállóban levő magyaroktól a nyolc euró aprót (köszi a segítséget :), közben kiderült, hogy föntmaradt egy magyar lány is, bár ő gyalog is ment föl :) Némi szervezés után egy nagyobb autó begyűjtötte őket a Kanzelról, a sorompó nyitva volt :) Én lehoztam a kocsit közben. Rendesen ránksötétedett közben. Lett este és lett reggel, második (felhős-repülős) nap. Némi uzsonnával felszerelve családilag felmentünk. Tandemet azért lenthagytuk. Ááá, most vastagabb, alacsonyabban van az alja, erősebb a szél, meg ilyesmi kifogásokkal vártunk. Apának kellett volna először startolnia, neki volt jegye vissza. Hát, valahogy megejtette, aztán boldogan jött vissza, hogy többet neki már nem kell.

Ez apa térde...

Ez apa térde...

img_8095

Visszanézve

Visszanézve

Szivárvány

Szivárvány

Csúsztam még egyet. Célraszállás a felhőre, kis wingover, alig tévedtem el (na, jó, kicsit megnéztem a várat :), csak nem értettem, miért égnek lent a lámpák. Ezúttal volt nálam napszemüveg.

Valami repülhetetlen időben Bzümi megkapta az ajándék irányítható sárkányát. Ezen a ponton eléggé leveszettnek látta a játékbolt lehetőségét.

Ja, elfelejtettem a málnát.

Már a Hoferben megkívántam. De egy 15dkg-os doboz két euro volt :(

Szóval, amíg apa repült, elmentünk a strandra, na, nem fürdeni, csak köveket dobálni. Útközben láttuk a málnaszedő táblát. Gondoltam, csak véletlenül felejtették kint. De visszafele nyitva volt! Teleettük magunkat, Zozó talán egy szemet sem szedett elvitelre, kissé megfagytunk közben. El is hoztunk kb. egy kilót, nagyon népszerűek voltunk vele :) Isteni volt. Hatalmas szemű, édes málna október végén. Nem is kellett nagyon keresgélni, tele voltak a bokrok, csak a legszebbeket szedtük le. Mi voltunk az egyetlenek.

Folytatás:

Hétfőn új starthelyet keresünk, itt ugyanis bezár a felvonó. Jó sokat kell hozzá utazni. Útközben megnéztük a Hochthront, senki nem tudta kihagyni, pedig megfogadtam, hogy nem állok meg hozzá. Persze, ott csak lehajtó van az autópályáról a szintkülönbség miatt, mehettem országúton a következő felhajtóig. Gyönyörűnek tűnt az idő, sajnáltuk, hogy pont ma megyünk el, de délutánra megint mindenütt esni kezdett. Blulu strájkolt, és nem volt hajlandó beszélni a felhőkkel, hogy tudjunk repülni. Hosszú volt az út, a német autópályát éppen szélesítették.

Megérkeztünk, leparkoltunk a millió körforgalom után. Esőkabát, hátizsák útracsoki. Kiszállás, indulás a fasor felé. Bzümi hullámvasút észrevesz (hangról). Rendben, visszafele egyszer felülünk. És elindultak. Úgy kellett őket visszarángatni a bejárat felé, alig esett le nekik, hogy hol vagyunk.

Azt hiszem, mindenkinek ki kell próbálnia a hullámvasutat hidegben, esőben. Isteni. Itt már azt mondta Blulu, hogy ezekkel a felhőkkel németül kéne beszélni, de ő nem tud :(

A bányában

A bányában

Zozó kedvenc múmiája

Zozó kedvenc múmiája

Tökök,boszorkák...

Tökök,boszorkák...

Az ijesztgetős sátor

Az ijesztgetős sátor

A Legoland halloween jelmezbe volt öltöztetve. A nagy sárkányon szellemek lógtak, mindenütt tökök, és volt ijesztgető sátor is. Ezután Blulu könnyen nevelhető volt: ha valami rosszat csinált, csak megfenyegettük, hogy visszavisszük oda.

A szállást még Ausztriából foglaltam telefonon (a közelebbi nagyon bonyolult volt), egész könnyen megtaláltuk. Zseniális volt. A kisebb szobát vettük ki, még két gyerek is befért volna. Tv, univerzális videólejátszó, mosogatógép, indukciós főzőlap, … Jövőre is ide jövünk. Úgyis éves jegyet vettünk.

Piesendorf 2007.

2007. augusztus eleje

Zell am See-be terveztünk menni az akróversenyre, természetesen összekötve némi családi nyaralással :)

Gerlitzenen kezdtünk, mert az idő nem volt tökéletes, de itt még belefért néhány tandemkör.

1. nap

Bzümi kezdte

Bzümi kezdte

És eltűntek a felhőben

És eltűntek a felhőben

Gerlitzen 2007.

Kettesben :))) Kétszer is :)))

Forgatókönyv:

Kimegyünk szerdán, csütörtöktől javulás várható.

Út szakadó esőben, másnap is csöpög, utána meg túl erős a szél…

De péntek délutánra mindig megjavult, ebben az országban meg tudják szervezni, hogy hétvégére a nap is kisüssön.

Gerlitzen

Gerlitzen

2006. június

Gerlitzen Ausztriában, Kartnen tartományban található. Budapesttől 550 km. Az Ossiacher See fölött lehet húzgálni az ernyőt, távrepülni nem túl jó, mert a hegy fölött csk 200 m-t szabad emelkedni a klagenfurti reptér miatt. Ha nagyon jó az idő, akkor a vihornyák kérnek légteret, tehát ha a fejed fölött vihornya teker, akkor emelkedhetsz, úgy emlékszem, 700 m-t. Rengeteg modellező reptet a hegyen, vigyázz rájuk, bár ők a nyugati oldalon repülnek általában, nincsenek nagyon útban.

A Kanzelbahnra és a Gipfelbahnra is kell jegyet venni, a starthely majdnem a csúcson van. Autóval is fel lehet jutni, állítólag fizetős az út.

Szintkülönbség: kb. 1300 m
A csúcs 1911 m AMSL
Startolható: K-D-Ny

mindig, kivéve erős ÉNy-i szélben vagy felhőben

Árak:
felvonó
egyszer fel: 11 Euro
fel+le: 15,50 Euro
szezonjegy nyárra, napi egy útra: 32 Euro
korlátlen szezonjegy: 92 Euro
gyerek egyszeri 6 évtől: 7,80 Euro

www.gerlizten.net

Mi Kartnen Kártyát vettünk 34 Euróért, amivel hivatalosan napi egyszer lehet föl-le menni, de a kétszer föl is működik. Emellett az összes környékbeli állatkertbe és múzeumba ingyen lehet bemenni. Gyerekeknek 6 éveskortól 14 Euro, és a gyerekjeggyel is föl lehet menni :)

szállás
kemping a tó mellett: 11 Euro
Privatzimmer reggelivel, messzebb a tótól: kb. 15 Euro

Bár a felvonónál többször határozott nyugati szél fújt, általában délre startoltunk, a torony alól. Ha süt a nap, akkor ott startrolható. Elég lapos a hegytető, az első fákig rosszul néz ki, ha nem emel. Mivel a csúcsról nem szabad kitekerni, általában kijjebb mentünk, az előhegyre vagy a tó fölé.

A leszálló a tó nyugati partján van nagy szélzsákkal jelölve. Ha jó az idő, akkor a tó felől fúj a szél, a tóparti fáknak komoly rotorja van! Mindenképp rázós leszálló. Ha ciki a szél, akkor még jobbrább, a házak nyugati oldalán levő, szintén szélzsákos mezőre is le lehet szállni. A völgyszél csak az alsó néhányszáz méteren fúj, jellemzően lefele erősödik! Későn és erős nyugati alapszélben a szél a tó fele sodor.

Gerlitzen 2006.

2006. június

Olyan sokan járnak ide repülni, hogy úgy döntöttünk, mi is megnézzük. Bíztunk benne, hogy az út jó lesz, mivel végig autópálya, de sajnos nem jött be. Kb. 550 km Budapesttől, de a vége felé sok helyen csak 100-zal lehet menni. Visszafele pedig le volt zárva egy alagút, a kerülőút pedig legalább egy órával volt hosszabb.

A siklóernyős infókat itt találod.

Péntek reggel indultunk, hétvégére használható időt mondtak, bár igazán jót csak hétfőre. Az út elég hosszúra sikerült. Graznál megálltunk az autópálya mellett egy LandZeitban egy finom jegeskávéra, a törpék fagyiztak és mászókáztak a hatalmas játszótéren. Délután szálláskeresés, a tó közelében nem sikerült, de néhány kilométerre kaptunk egy háromágyas szobát 40 Euróért reggelivel. Este lementünk a szabadstrandra úszni, és megnézni egy szép zivit a hegyen. Vettünk Kartnen Cardot (34 Euro/felnőtt, 14 Euro/gyerek 6 éven felül), amivel napi egyszer ingyenesen lehetett használni a Gerlitzenre a felvonókat, és az összes környékbeli állatkertet, múzeumot és a strandok egy részét.

Szombaton szép idő, csak a Gerlitzen volt felhőben, de mi lelkesen felmentünk. Sajnos, nem volt fönt játszótér, és sokáig nem volt startolható az idő, ráadásul még hideg is volt, eléggé untuk. 1 órára szállt feljebb annyival a felhő, hogy éppen startolható lett, bár néhány ember belestartolt korábban is a felhőbe. A starthelyen szinte csupa magyar volt, poénkodtunk is, hogy csak a toppilóták és a hülye magyarok repülnek :) Én 3-kor tudtam startolni, addigra ért vissza apa, de elfelejtette felhozni az ernyőmet. Ezért az ő cuccával repültem, elég idegesítő volt, és sikerült az 1300 m szintkülönbség egyetlen termikét a leszálló fölött 6 méterrel elkapnom. Kicsit reccsent a bokám, de nem fájt. Amire összehajtottam, már fájt, ha ráléptem. Gondoltam, a hideg víz jó lesz rá. Tényleg nem fájt, amíg a hideg vízben voltam, de utána már nem bírtam ráállni. Nagyon szidtam magam, hogy rögtön az első leszállást sikerült elszúrni. Szedtünk epret, és megnéztük a szokásos esti zivit. Szerencsére nálunk nem esett.

Vasárnap reggel vásárlás, majd föl a hegyre. Apa ismét felhős start, amire én jöttem, rendesen összeállt. 5-6 m-rel emelt, kimenekültem, ebből kaptam egy kis frontstallt, de bosszúból és is húztam egyet a tó fölött, ha már van tó :) A parkettán húzott frontstall eddig valahogy kimaradt.

Elindultam vissza, már megvettem a jegyet, de szóltak, hogy erős. Az annenheimi strand után elmentünk Feld am See-i állatkertbe. Jó nagyot gyalogoltunk, majd kitömött állatokat néztünk. Soha nem gondoltam volna, hogy egy rénszarvas ilyen nagy! Este belefért még egy úszás.

Úuutálom a hétfőket! Fejfájással ébredtem :((( Fél 3-ra egy úszás és eperevés nagyjából rendbetett, repültem. Erős volt a szél, nem sokan repültek. Kicsit lehetett emelkedni, szép volt, de nem voltam túl jól, leszálltam. Amíg hajtottam, átfordult a szél, és a tó fele fújt. Apa is fölment megpróbálni, de olyan erős volt a szél, hogy nem tudott startolni. A strandon eközben 60 km/h fölött fújt, örültem, hogy felvonóval jött le.

Fölmentünk a várba, és megnéztük a majmokat. 99 japán makákó a fenyőerdőben :) Mázlink volt, épp zárásra értünk oda, de a kedvünkért volt vezető. A kiscsoportos túra amúgy 70 Euro/fő, de így nekünk ingyen volt :) A majmok tényleg szeretik a banánt! Egész picik is voltak. Nem szabad 3 m-nél közelebb menni hozzájuk, de ezt ők nem tudják: néha föllöktek minket. 25 m magasan alszanak a fenyőkön, és a kicsik szeretnek télen hógolyózni.

Még ezután vettünk egy nagy doboz fagyit, amit változatosság kedvéért a strandon ettünk meg :) Ű

Utolsó nap én kezdtem egy korai starttal, apa a tuti időben akart repülni. A lejtőszél még nem fújt eléggé, egy kis nézelődés után bementem a tó fölé. Frontstallal kezdtem, hogy szokjam a zuhanást :), majd néhány kisebb negatív, aztán meghúztam életem első fullstallját. A kapott manővert elneveztük e-stallnak, a magyarázatot csak személyesen. Szóval a kesztyű hiánya, és a feltekert fékzsinór elég kellemetlen volt, amikor nem bírtam bennetartani, és fölrántotta a kezemet. Egy hinta, egy bal csukás, még egy hinta, egy jobb, kezdődő spirál, de az már simán megvolt. Nem volt kedvem mégegyet húzni :)

Apáék közben megnézték a sattendorfi vízesést, sajnálom, hogy lemaradtam róla.

Apa utolsó köre jött, nem kellett volna elmondanom, hogy mit csináltam. A várból, a madárbemutatóról néztük, ő is e-stallt írt a logbookba :) Majd legközelebb!

A madarak eszméletlenek voltak. Behoztak egy tollseprűt, azt mondták, hogy uhu, és megevett egy patkányt. A farka még percekig kilógott a csőrén :)) Aztán sólymok, bagoly, a fejünk fölött repkedtek, néha hozzáértek a hajunkhoz. Sajnos, a vár tetején ültünk a betonozott lelátón, irdatlan forróságban. Ezután jött a sas. Ahogy levették a sapkáját, elrepült. Néhány perc múlva láttuk csak meg: föllejtőzött a hegy előtt, és 100-150 m magasságig tekerte a vár termikét. Ezért volt a váron szélzsák! Eközben a túloldalon repültek az ernyősök, volt egy éles mentőernyőnyitás is. Amikor megunta a közönség sas nélkül, ledobtak egy egeret a földre. A madár összecsukta a szárnyait, és hihetetlen tempóban csapott le rá. A közönség a fejére tette a kezeit ijedtében! Minden ernzősnek látnia kéne, hogy ezek a madarak hogy tudnak repülni! Sajnos, repülőidőben a legjobb :)

A mentőernyőt kb.800 m-en dobta ki a tó fölött, szépen is ereszkedett, összeszedte a főernyőt, de az utolsó 100 m-en a völgyszél kisodorta a tó melletti fákra. A mentősök nem tudtak bemenni, helikopterrel hozták ki (jó, hogy volt rajta beülő karabímnerrel :), semmi baja nem lett.

Apa összeszedése után egy utolsó fürdés, majd irány haza. Az autópályáról letereltek egy szerpentinre, amin lerobbant egy kamion, majd egy friss ütközést kerültünk ki az útzár előtt: egy román Dacia szállt bele egy kamionba, amiből ömlött a gázolaj. Ezután szokásos LandZeit kávé. Kértem két jesegkávét, és egy csoki- meg egy vaníliafagyit. A hölgy nem értette, már bele akarta tenni a kávéba, amikor felvilágosítottuk, hogy van még két gyerekünk, akik a játszótéren vannak. Kiszúrtam, hogy a pulton papír koronák vannak, épp azon gondolkodtam, hogy mekkora pofátlanság lenne kérni, amikor megjelent egy ürge két zsákkal: korona, színező, zsírkréta, lufi, matrica volt benne :) Megvolt a gyerekeknek a hazaúton a program.

Már egy ideje néztük, hogy északra mintha esne, és Bécs fele elkaptunk egy iszonyatos zivatart. Folyamatos felhőszakadás-jégeső, 100 km/h fölötti szél, 40-nel tudtunk az autópályán jönni. Egész Győrig kitartott, utána a homokot vitte a kifutószél. Hazaérve dög meleg, szárazság. Csak másnap olvastuk a hírekben, hogy a Kisalföldön fák dőltek ki a viharban…