Az előző kétéjszakás Gerlitzen olyan jól sikerült, hogy ahogy vége lett a sulinak, és jó idő lett, már siettünk is vissza. A kemping is akciós volt még júniusban, két éjszakára nem kellett helyjegyet fizetni.

Sima utunk volt, gyorsan kiértünk, és apát azonnal ki is raktuk a felvonónál. Mire ő leszállt, már állt a sátor, ugyan épp ebédszünet volt. Ezután én csúsztam két kört, közben ők pancsoltak. Utána eperszedés, de nem volt túl jó. Előtte egy hétig esett az eső, nem is lehetett repülni.

Másnap Embergeralm, mivel jónak tűnt az idő. Apa jött, megbeszéltük a Weissensee partjára a találkozót. Start után nem is tudott azonnal kitekerni. De mire mi leértünk, elvesztettem szem elől, és később sem találtam meg. Megnéztük a gyerekekkel a Mühlgraben-vízesést, és persze gyűjtöttünk köveket. Fölmentünk a Weissenseehez, közben apa hívott, hogy ő is oda tart :) Végül nem sikerült beérnie, így a sárkányos leszállóban találkoztunk. Én felmentem a felszállítóautóval, ők irány a strand. Sajnos, én lekéstem az időt, már hegyszél fújt, örültem, hogy kiértem a leszállóba. Legalábbis egy használható mezőre az út mellé, már tavaly is próbáltam ugyanezt :) Dani eljött értem, még közösen csobbantunk egyet (nekem már ingyen volt az amúgy se drága strand). Hazafelé eperszedés, amíg a mérgezés tünetei nem jelentkeztek :)

no images were found

Közben elkészült az új játszótér, kipróbáltuk. Kissé szédültünk…

Búcsúnap jött. Kijelentkeztünk, majd apa egyedül vissza :)

Én felmentem repülni, de nem néztem repmeteot, mivel szépen sütött a nap. De fönt erős ÉNy fogadott, állítólag már előző nap is erős volt. Senki nem startolt, pedig voltunk néhányan fönt :( A Kanzelról lecsúszott a Xandi barátnője, akiről rádión mondták, hogy néha tolatott. Végül kiterítettem, legalább fogjam az ernyőt. Valaki repült lentről. Ekkor még figyelmeztettek, hogy ami szerintem nyugisnak tűnt, az rázósra sikerült. Én továbbra sem gondoltam, hogy annyira gáz lenne az idő, pedig már néhány akrópilóta csomagolt, hogy lemenjen a felvonóval. Ajánlottam nekik ingyen ernyőhajtást a leszállóban,ha elstartolnak előttem, de nem. Szóval végül egy kellemes befújásban eltoltam. Kicsit lefutottam a sípályát, de a fenyőknél már emelt, a középső állomáson pedig starthely fölé tekertem :) Élénk volt a szél, de nem volt gond. Kicsit spiráloztam, aztán mentem leszállni. Kb. 300m-en voltam, amikor megsütötte a nap a leszállót. A nyugati szélben a tó mellett felszálló termikkel életemben először kitekertem a leszállóból :))) Alig tudtam leszállni, már a merülést tekertem, mivel láttam az autót, hogy megérkeztek értem.

Végül jót röhögtünk a leszállóban, hogy a nálam tapasztalt pilótáknak jól megmutattam; nekem meg milyen ciki lett volna a hegyimentőknek magyarázni, hogy minek repülök, ha a többiek nem startoltak.

Még egy mászást igértünk a gyerekeknek a Kanzianibergen. Elég meleg volt, délre értünk oda. Kerestünk egy utat, amit még nem ismertünk, de sajnos nem sokkal később egy fecni lógott a dróton, hogy a madarak fészkelése miatt “vorübergehend” le van zárva az út. Búcsúpuszi, apa föl, mi a vízbe. Jó sokára tudott elstartolni, még le kellett jönnie a Kanzelre, de még egy puszi összejött a leszállóban. A gyerekek pedig füvet szedtek a nyusziknak :)

Egy grazi kávét közbeiktatva nagyon gyorsan hazaértünk hármasban.

no images were found