Szokásos őszi Dolomitok-túrát terveztünk. Ambrus is jött volna, de a jóidős héten végül mégis dolgoznia kellett… Nélküle az idő se lett az igazi :(((

1. nap, hétfő

Reggel a gyerekek suliba, mi nyaralni. Szegények :( Cserébe csütörtöktől övék a ház, egy éjszaka még az ágyunkban is alhatnak. Nekik tetszett az ötlet, csak én éreztem magam rosszul. Meg azt mondták, hogy tömény repülős nyaralásra nem szívesen jönnek velünk.

A hosszú út végén a Sellapassban kávéztunk. az erős északi szélben páran lejtőztek, de fáradtan nem mertünk beállni közéjük. A szállásra mentünk, ahol a néni panaszkodott kicsit, hogy még nincs kész, ezért bevásároltunk. A szálláson rettenetesen hideg volt, pedig főztünk vacsit, és egy órát ment a hajszárító is. Végül melegítőpárnával aludtunk. Ja, a vacsi tészta, paradicsomszósz és szárított sonka volt Dani receptje alapján.

A fölöttünk levő hegyoldalban sötétedésig ment a markoló, betoozták az új felvonót.

2. nap, kedd

Az élénk szél miatt reggel mászni indultunk. Útközben a Marmolada lábánál levő tó gátja alatt kávéztunk. Kicsit idegesítő volt a légkalapács, de azért sétáltunk a gáton. Erős, lökéses szél fújt, süvített a sziklák közt.

Kicsit kacifántos úton megtaláltuk a parkolót, majd az eldugott útjelző táblát is. Sass de Rocia, ezt is kalandos volt újra megtalálni. Mászóbeülővel és széldzsekivel szerelkeztünk fel, és elindultunk. A beszállás nagyon vicces helyen volt, két sziklafal között egy egyméteres hasadékban. A kötél nem tudom, mire kellett, egy kipéített ösvényen haladtunk, helyenként lépcsőzve. Ezután egy függőleges fal következett létrával, majd egy acélhíd, amin egy közepesen tériszonyos ember simán átsétálna. Újabb létra (kicsit hosszabb), újabb híd. Az utolsó híd már a hegytetőn volt, az erdőben. Ha nem lett volna kiépítve, akkor észre se veszem, és beleesek, olyan valószerűtlen volt a fák és fű között a hasadék. Tulajdonképpen az egész hegy egy repedezett kőtömb volt, a Kanzianiberg hangulatát idézte. Sajnos, az utak nem voltak annyira izgalmasak. Eddig. Még.

Felérve egy faházat találtunk, kellemes terasszal. Sajnos nagyon fújt a szél, inkább bementünk. Bent teljesen berendezett éjszakázóhelyet találtunk tűzifával, italokkal, konyhával, paddal és asztallal. Jó buli lehet itt aludni :) Gyanítom, hogy jobb időben tömeges lehet. A naplóban több magyar bejegyzést is találtunk.

Mintha közben gyengült volna a szél, bár még így is repülhetetlen volt.

A Pordoi Pass-on mentünk vissza, onnan hamarabb látni, ha repül valaki. Repült vagy 40 ernyő. Mi is felfutottunk.

Először észak fele próbáltam startolni, oda fújt, de aztán teljesen elállt, majd nyuagti lett. Jó sokat szenvedtem, de nem sikerült elstartolni. Dani inkább átvitte a cuccomat a másik starthelyre, onnan végre sikerült. Ő is utánamjött. Jót gyogyiztunk a sziklafal előtt :) Sokan voltunk, és hideg volt fönt. Jót repültem.

Sült marhahúst vacsiztunk gnocchival. Szerencsére ma már befűtöttek :)

3. nap, szerda

Ma is jónak tűnt az idő, felmentünk a Col Rodellára. Egész korán a délutáni strthely élt, ennek megfelelően szmötyis volt. Most jobban ki lehetett emelkedni mint tegnap, Apa át is ment a Sassolungóra. Most ő volt az ügyletes fagyoskodó :) Én fáradtan leszálltam. Korán volt, és úgy számoltam, hogy már csak tíz perc kell a tíz óra repült időmhöz, így tandem mellett döntöttünk. Jó sokat szerencsétlenkedtünk a starttal, közben a felvonó is bezért, nem jöhettünk le gyalog :) Inkább lejtőztünk egyet, és próbáltuk megérteni egymás repülési szokásait. Azóta se sikerült.

4. nap, csütörtök

Reménytelenül erős szél fújt, de legalább szépen sütött a nap. Idefele kinéztünk a Sella oldalában egy ösvényt, azon terveztünk sétálni. Élőben megnézve sajnos nagyon sokat lejtett, nekem meg fájt a térdem. Inkább a sziklafalhoz vezető kőgögeteges patakmederben kapaszkodtunk föl. Néha hiányzott a beülő és a kötél, de legalább izgalmas volt :) Közben néztük a mászókat fölöttünk. Sajnos a sziklafal elérése után már nem tudtunk továbbhaladni, legalábbis visszamászni biztos nem tudtunk volna fejjebbről. Még a Mária-szobor megközelítéséhez is felszerelés kellett volna. Visszafodultunk, és a fal mentén kitaposott ösvényen (meg egy kicsit a rövidebb úton az erdőn, akarommondani a kőgörgetegen át) visszajutottunk a kocsihoz. Jó volt, sokkal jobban tetszett a köveken a mászás, mint az eredetileg tervezett út.

Korán volt még hazamenni, de a Sellán a felvonón nem akartuk elhasználni a jegyet. Felmentünk a Marmolada aljába kávézni, de a korábbi helyen elviselhetetlen volt az építkezés zaja. Ezért inkább átmentünk a túloldalra, ahol viszont szinte minden zárva volt. Az első világháborús múzeumot szívesen megnéztem volna, különösen, hogy a nyitvatartás szerint még be is mehettünk volna. De ez itt Olaszország, fél órája hazament a személyzet. Egy turistarablónak tűnő helyen kaptunk kávét egy kedves nénitől, ahol még sokat nézelődtünk a régi képek közt.

Apa nem érezte jól magát, ezért a szállásra mentünk. Óvatos főttkrumplit vacsiztunk, és pihenésképpen filmet néztünk.

5. nap, péntek

És ismét túl erős a szél…

Most már úgyse tuduk a felvonójegyünket repülésre elhasználni, ezért felmentünk mászni. Fáztam az erős szélben, aztán a déli sziklafalon melegedtünk a szélárnyékban. Pár éve sokkal könnyebben ment a mászás, sőt, egyáltalán nem tűnt nehéznek. Most küdöttem vele, többször megfogadtam, hogy többet nem mászok. Szerencsére ez azóta elmúlt :) Fönt a teraszon nézelődtünk több mászóval, napoztam és varjút szelídítettem :) Megette a fele kekszemet, szinte a kezemből.

Közben két őrült megpróbált repülni. Az elsőt hárman fogták, hogy ne vigye el a szél, kicsit kiemelkedett, aztán néhány csukás után lemenekült. A másik jobb pillanatban startolt, talán  át is ért a szembeoldalra, de aztán ő is lespirálozott. Nem jött meg a kedvünk a repüléshez.

Felmentünk a Sellára is, ha már napijegyünk volt.Felérve kelet felé esőfüggönyt láttunk, a Piz Boe többször eltűnt a felhőben. Ittunk egy kávét, és az étteremnben kitett előcsomagolt olívaolajból és balzsabecetből gyűjtöttem a tervezett vacsihoz :) Elnézést.

Gyorsan végigrohantuk az utat a csúcs felé a rifuggióhoz. Egy mászótársaság bulizott a teraszon emelkedett hangulatban. Kicsit féltettem néhányukat, amikor elidultak, és megpróbáltak a hókupacon szánkózva lejutni. Visszamásztunk és kinéztünk a tegnapi kirándulás útvonalára. Jól látható volt a Madonna, és az is, hogy miért nem tudtunk följebb mászni. Az eredtetileg tervezett út innen is unalmasabbnak tűnt. Dani még lejjebb mászott, én meg meguntam a várakozást, és elidultam a kereszthez. Rájöttem a vízszintes fehér csíkok rejtélyére. A sziklalépcsőkön lecsurgó víz fagyott meg gyönyörű jégcsapokat képezve :) Jó sok követ gyűjtöttem útközben, így nem vitt el a szél :) Majdnem felhőalapon voltunk, a kicsapódó pára elég hideg volt a szélben. Azért kinéztünk a sziklafalon. Egy ernyő a hágóból startolva kiemelkedett a Sassolungo leeoldalán, majd átjött a Sella fölé és befelhőzött. NEm irigyeltem, pedig úgy tűnt, ő élvezi. Észak felé kirepült a felhőből, napozott kicsit, aztán visszaszállt a hágóba. Ő legalább jót repült.

A szálláson vicces krumplilevest főztem, ld.Receptek

Az otthonról hozott tojásokat hazavittük, ilyen nehéz ételeket nem bírtunk enni.

6. nap, szombat

Rengeteg ernyős mindenütt, talán ma jó idő lesz :)

Összepakoltunk, a szállást már előző nap kifizettük, elindultunk. A felvonó tömve volt ernyőkkel és folyamatosan ment. Kávéztunk, közben kezdett beindulni az idő. A starthelyen alig volt hely. Kinéztem déli irányba egy foltot, ahol jó meredek volt, és talán el tudnék startolni. De aztán teljesen leállt a szél, én meg nem tudok futni :( Dani átvitt a DNy-i oldalra. Közben már rengetegen repültek. A starthelyen használható alapszél volt élénk oldalas befújásokkal. Kiterítettem, már startoltam volna, ha nem terít be elém egy német lány. Már korábban is volt pár csukás a fejünk fölött, de most az egyik mentőernyődobással végződött. Mindenütt repültek, d eúgy tűnt, hogy a hegycsúcsnak fölöttünk rotorja van, máshol jó. Tehát mégiscsak északi szél fúj. Összehajtottam és leültünk uzsonnázni. Egyre határozottabb hátszél lett, a strarthely előtt látványosan rázott. Már ha valaki el mert startolni. Közben a Rosengartenen és a Marmoladán is repültek, csak mi voltunk épp rossz helyen. Visszamentünk és elstartoltunk északra, ugyanis tényleg onnan fújt a szél. Én a sok álldogálás alatt jól kifáradtam, így éppcsak megfesettettem a termiket a többieknek és leszálltam. A szokásos módon sétáltam kicsit a patakparton/patakban, közben próbáltam a rengeteg ernyő között Apát megtalálni. Az volt megbeszélve, hogy távra idul hazafele, én meg felszedem. Mivel egy órája nem jelentkezett és a leszállóba se szállt le, és elindultam a Pordoi Pass-on hazafele. Már majdnem felértem, amikor hívott, hogy a leszállóban van :( Kicsit nyűgösen visszamentem érte, aztán tényleg elindultunk. Ittunk egy kávét a ladinoknál, aztán hazajöttünk.

A gyerekek otthon birtokba vették a házat, csak a Nagyiék aggódtak kicsit értük. Blue még vacsit is akart nekünk készíteni, de amikor meghallotta, hogy még hét óra az út, inkább nem várt meg ébren.

Én másnap nem ismertem meg a dota-t, amikor Zozó játszott, pedig az út előtt eléggé függő voltam. A Dolomitok komoly hatással van az emberre!