Sikerült!!!

Megpróbálom elmesélni…

Miért pont a Grimming?

Első látásra szerelem volt. Ez, azt hiszem, 1999-ben történt. Magányosan álló, hihetetlenül meredek, sziklás hegy. A neve leginkább a “zord, kegyetlen” jelentésű “grimmig” német szóra hasonlít, és ez igen találó elnevezés. A hegyre nem vezet fel út, nincs felvonó, étterem se. Azon is csodálkozom, hogy turistaút vezet fel rá. De a hegymászók mindent megmásznak, ami csak az útjukba kerül :) Egy bivakszállás van a tetején végszükség esetére. 2351m, a völgy kb. 800m-en van, így 1500m meredek hegyoldal várt rám :)

Minden alkalommal, amikor erre jártunk, lefotóztuk.

Útközben, mikor Liezen felől megláttuk a hegyet, a lélegzetem is elállt. Még nem láttam ennyire havasan, és hát máshogy nézi az ember, ha másnapra tervezi a megrepülését! Próbáltam mosolyogni hozzá, de a bátorságom fogyott, és egyre lehetetlenebbnek tűnt, hogy egyáltalán bepróbálom…

Azért délután megnéztem a Stoderzinken tetejéről, majd 1000m-rel magasabbról is. Onnan kicsit kisebbnek tűnt :)

Másnap fél háromra terveztem a startot. Addigra fel is értünk. Sajnos balos volt a szél, és amíg kipakoltam, egyre romlott a helyzet. Aztán legalább tíz percet álltam a hevederekkel és fékkel a kezemben, várva, hogy egyáltalán bármi szellő fújdogáljon. A balos alapszél teljesen leállt, néha kis befújás volt inkább jobbról. A startom után nem sokkal még egy élénkebb befújás jött, aztán teljesen szélcsend lett.

Kipakolásnál nagyon bizakodó voltam, de mire elstartoltam, már belenyugodtam, hogy csak lecsúszom. Megpróbáltam a starthely előtt valami magasságot nyerni, de sikertelenül. Aztán kijjebb mentem, és próbáltam balra kijutni a sziklafal elé, de nagyon süllyedt, és lassan haladtam. Biztos voltam benne, hogy kell arra lennie emelésnek, de el is kell jutni odáig. Feladtam. Hátszélbe fordultam, és vészleszállót kezdtem keresni. Aztán jött a “csukjon-rázzon, csak végre emeljen” érzés. Jött. De ahogy föltépett az egyik oldalon, ki is dobott a másikon. Éppcsak egy frontstallgyanú erejéig emelt. Továbbmentem, és megtaláltam! A starthelytől jobbra, a szurdok fölött sikerült kitekerni, 1500m-rel a starthely fölé. Ez bőven az eddigi magasságcsúcsom fölött volt! És még nem ért véget. Fölöttem még a felhőharang miatt nem párásodott, de a völgy felé nézve már felhőalap fölött voltam. Még 100-150m-re tippeltem a fejem fölött az alapot, ezért abbahagytam a tekerést, és elindultam a Grimming irányába. De az emelés tovább erősödött, 6-7-8m/s-ig. Pillanatok alatt a felhőben találtam magam. Fülcsuk, nagyobb fülcsuk, még nagyobb… már csak a középső pár cella van nyitva. Gps-en már korábban benéztem az irányt, tartottam, és beletapostam a gyorsítóba. Egy ideig még úgy is emelt. 3682m AMSL lett a vége. Veszély nem volt, a felhőalap bőven a hegyek felett; egyedül tekertem, magányos is voltam :) Az egy gáz a dél felől sűrűsödő felhők látványa (amíg láttam :) volt. A fejem feletti is akkortájt nőtt össze a Dachstein kumójával, de nem volt különösebben magas.

Kiestem a felhőből, és köztes célpontként becéloztam a Kammspitzét. Nem tartott sokáig. Már előző nap szörnyülködtem a kőbányán, és az abból felszálló por látványán. Meggyőződésem, hogy a megfestett turbulencia rosszabb, mint amit nem látunk :)) Már lecsukott, mire eszembe jutott… Megpróbáltam ügyesen tekerni, hogy bennemaradjak, ott nyugi volt. Megláttam magam alatt egy sárkányt, az megnyugtatott. Nem csak én vagyok ilyen őrült. De pár perc múlva inkább magányra vágytam volna: ugyan az előzőből okulva hamar abbahagytam a tekerést, már megint a felhőben találtam magam.

Innen továbbnézve még volt egy kisebb púp, majd a Stausee után már ott a Grimming!

A kis púp nem adott semmit, csak süllyedtem. A Grimming fölött nem volt felhő, csak mögötte tekert egy vihornya. Hát, mit is mondtam tegnap? Hogy simán be lehet tekerni a hegy mögé? Meg leszállni hátra? Na, most megmutathatom. Választhattam abból, hogy elsiklom a déli oldal előtt, vagy mögötte talán kitekerek. Ha mégsem, akkor az északi fal mögé leszállok. OK, ezt eldöntöttem. De még útban volt a Stausee. Magasan és elölről kerülve terveztem átrepülni, erre most pont fölé repültem. Jó hátra bementem, még a nullát is próbáltam megfogni, aztán a túloldalon elkaptam végre. Innen már tuti volt! Végigcsúsztam a gerinc előtt, tiszta gyogyi volt! 0.8m/s, elengedett fékkel. Mondtam már, hogy hideg volt? A Grimming csupa hó, én 1000m-rel fölötte. Megcsináltam!!!

Hátrafelé a Dachstein, Krippenstein, a Hallstattersee körvonala és a Waldbachtal is látszódott, balra a Loser, a tavalyi háromszögem sziklafala a barlanggal.

Untergrimmingbe készültünk mászni, de a völgy szájához nem mertem leszállni, erősnek tűnt arra a völgyszél. Néztem a leszállókat, előttem a völgyben valahol reptér volt. A Tauern fölött már összeállt, kelet felé még lehetett volna menni. A Grimming keleti falát még mindenképp szerettem volna megnézni, észak felé pedig kellemes leszállók voltak. Körbekerültem a csúcsot a kereszttel, onnan már sajnos süllyedt. Megnéztem az északi oldalt is. Majdnem ugyanazt a mezőt céloztam leszállni, amit a Stausee fölül :)

Leszálltam… Sűrgős volt :) és hideg is. Még egy ideig melegedtem a fekete pulcsikban, de az ernyőmet azért betettem az árnyékba :) Hívtam apát, már türelmetlen volt. Délről egyre romlott az idő, amire visszaértünk, már nem szerettem volna repülni.

Vegyes érzelmekkel gondolok vissza erre a repülésre. Utólag gyönyörű, és nagyon boldog és büszke vagyok, amiért sikerült. De nagyon kemény idő volt fönt, ha nem a Grimming lett volna a cél, valószínűleg rég leszálltam volna.

Másnap rengeteg vihornyát láttunk fölötte, mondtam is, hogy örülhetnek, hogy felfedeztem nekik!

A fényképezőgép lentmaradt sajnos. Az alábbi kép egy webcamről van, abból az időből, amikor repültem. Kicsit csal a kép, a hegy fölötti kumók jóval magasabban és távolabb vannak.