Kezdésre jó, helyenként kicsit vizes :) vízálló cipő kell! Aranyos vízesés, patak; a mászás nem különösebben izgalmas.
A Faaker See déli partjától a Baumgartnerhofot kell keresni. Ezután könnyű megtalálni, csak a patak mellett kell felmenni. A kiszállás után kicsit hosszú az út vissza.
Még az osztrák és bajor nyáriszünet előtt terveztünk Legolandba menni. A kinézett két hétben viszont sehogy sem akart jó idő lenni. Egyre csak zuhogott az eső, áradtak a folyók. Néhány napra aztán legalább csak záport-zivatart jósoltak, nem folyamatos esőt, ezért elindultunk. Útközben szakadt. A német határon is. Münchenben is. De mire a gyerekek megtanulták szépen kérni németül a felhőt, el is állt. A biztonság kedvért vittünk esőkabátot a parkba, de csak a vizes csúszdán kellett.
A szállásunk le volt foglalva, tökéletesre sikerült. A konyhábanhűtő, tűzhely, mosogatógép, mikró, habverő, kávéfőző, vízforraló, kenyérpirító, tojásfőző; a gyerekeknek emeleteságy és játékgyűjtemény. Az egész legalább 70 nm. Aranyos nénivel (max. 40 év :) és ajándék házi lekvárral. 45 Euro/ éj
Másnap, majd a következő délelőtt LL. Tömeg sem volt, sokszor három kört is mehettünk a sárkányon. Lett egy új rész, az akvárium. Elég marketingszagú, néhány legokocka a vízben a cápák között. Lehetett garnélarákot simogatni, az aranyos volt. Meg tengericsillagot, az inkább kőszerű. Én sajnáltam, hogy ezért elbontották az autóversenyt.
Bzüminek tervben volt egy névnapi ajándék beszerzése is. Állt a hatalmas üzletben, még tetszett is neki néhány dolog, de egyikre se akarta rászánni a pénzt. Meg kell állapítsam, lassan felnő. Nem is vett semmit. Blulu beérte az eltervezett Power Miner-ekkel, amiket valami csoda folytán lehetett egyesével kapni. Én meg kaptam egy legokocka formájú sütivágót, megszavazták, hogy ez jó befektetés lesz.
Átmentünk Achenseebe. Útközben álomszép epret szedtünk még a német oldalon. Almának is jó lett volna méretben! A néni pedig Viel Spass!-t kívánt :)
Néha esett, elég párás volt, amikor megérkeztünk. Kis vásárlás, meg szálláskeresés. Ide nem foglaltam le előre, mert nem volt biztos az érkezés. Néhánynak felírtam a telefonszámát, de vagy bezárt azóta, vagy foglalt volt. Végül apa zennel talált egy szállást, én meg megegyeztem, maradunk. Kicsit bonyolult volt a néni, de aranyos. Volt egy pici, de kellemes háló, egy szűk fürdőszoba, meg egy nappali konyhával. A nappaliban levő kinyitható ágyon kellett volna elférnünk. Na, mindegy, az lett a törpéké. Szintén 45 Euro.
A néni állította, hogy az utolsó napunkon lesz végre jó idő. Mi még bizakodtunk.
Eső csöpög, hegy felhőben. Irány a Swarovski múzeum. Rengeteg pénzből készült. Viszont a múzeum nekem nagyon modernnek tűnt, nem kellett volna kifizetni a belépőt. A shopban viszont teljes termékválaszték volt, az gyönyörű. A sima gyöngyök drágábbak voltak, mint itthon. Sajnos, a rossz idő miatt nagy volt a tömeg, levegő meg kevés. A törpék apával sétáltak, valami játszótér is akadt.
Ezután valami csendes zugra vágytunk, elmentünk a ködben kirándulni. Találtunk némi szamócát meg egy kellemes patakot a hatalmas hegyek között.
Mivel még mindig nem javult az idő, meglátogattuk a schwazi ezüstbányát. Kicsit várni kellett, majd szép esőkabátokat és sisakokat kaptunk, aztán a Daniel nevű kisvonattal irány a hegybe. Ijesztő volt. Elég komolyan elmondták, hogy ne dugjuk ki semminket, ha leejtenénk valamit, ne nyűljunk utána. A szűk vájatban száguldásnak tűnt az a tempó, amivel robogtunk. Bent nagyon hideg volt, amúgy érdekes volt. Néhány helyen filmet vetítettek, az elég rosszul sikerült, de legalább ót nevettünk rajta.
Még mindig nedves. Most legalább nem esik, de kisebb starthely sem nagyon látszik ki a felhőből. Néhányan lecsúsztak.
Elmentünk a Dalfazer-Wasserfallhoz. Szűk óra kényelmes sétával és szamócaevéssel fel is jutottunk. A vízeséshez wellness napozóágyat is építettek. Azt megkerülve egészen közel lehet jutni a vízhez, csak nagyon nedves. Egy szűk ösvényen felmászva pedig drótkötéllel biztosított utat találtunk a vízesés fele magasságáig a sziklafalon. Na, itt dőlt el, hogy nekünk feltétlenül klettersteigozni is kell. Két méternél magasabbra nem akartunk mászni bekötés nélkül.
Kis séta a patakban, eléggé eláztunk. Nekem megfájdult a fejem. Leültünk Maurachban egy kávéra, és megtaláltuk a leszállót. A kávézómelletti mezőn több ernyővárt valami szelet, talán kupolázni, meg valaki szárítgatta a mentőernyőjét.
Nekem még bele kellett mennem a tóba, kb. másfél percig bírtam.
Szállás, pihi, fürdés, bogyók.
Este még megnéztük a Wolfsklammot. Állítólag szép volt,én nem sokat láttam belőle.
Még mindig túl nedves. De mire összecuccoltunk és elbúcsúztunk, már csúszkáltak le ernyők.
Pénzünk úgy maradt (illetve nem maradt), hogy hat euró hiányzott a végösszeghez. Átnéztem minden zsebet, lett egy, majd a szekrény alatt találtam még egyet. Több nem lett. Azóta találtam kettőt a kimosott farmerem zsebében :) Szóval apa bankautomata, én reggeli, majd hosszas értekezés a nénivel az áram áráról, meg minden egyébről. Irány Pertisau, tanakodtunk, hogy egy vagy négy vagy három jegyet vegyünk. Egy lett. Fölmentem, szinte tökéletesnek tűnt az idő, a felhős egen és az alacsony felhőalapon kívül. Lecsúszásra mentem föl, de mire kiterítettem és elstartoltam, úgy beélénkült a szél, hogy megtartott. Nívó alatt, de lehetett lejtőzni. Még egy 0.5-öt is tekertem egy Twisterrel. Visszamenve a lejtőbe, viszont inkább süllyedést találtam. Leszálló. Útközben rá is jöttem a süllyedés okára: a szél élénken fújt a hegy felől! Kissé rotorosra sikerült. És mármegint elfelejtettem a levegőből fotózni.
Apáék pár perc múlva felszedtek. Addig ők a vízparton pancsoltak kicsit.
Szerepcsere: apának +50 m is összejött, de elkezdett minden emelni a sötétben, ezért lejött. Amire összehajtott, már esett is.
Kihagytuk a fürdést, úgyis hideg volt (16 fokos) a tó.
Hazafele útközben eperszedés egy bozorkánynál, aztán fürdés a Chiemseeben. Az eső innen is továbbparancsolt. A tó vize nagyon magas volt, a járdát is elöntötte. És csak éppenhogy volt melegebb az Achenseenél. Az első parkolójegy-automata nem működött, a másik meg lenyelte a pénzt. Nem is értettük, hogy milyen országban vagyunk.
Ezután egy hosszú út jött, felváltva a döglesztő meleg és az ömlő eső, néha szivárvány is.
Az Achensee Tirolban található, Innsbrucktól kb. 50 km-re keletre. A tó vize már észak fele folyik, ezért délről elég nagy szintkülönbségű szerpentinen lejtőzhetünk föl.
A nagy völgybe kirepülve számítsunk Innsbruck légterére. A völgy északi felén levő hegyeken nyugatra haladva már a harmadik falunál alá kerülünk, majd tovább haladva Innsbruck felé a starthelyeket csak a helyi klub tagjai használhatják, a leszálló pedig CTR-be esik.
Rofan
Ez lenne a magasabb, déli starthely, de sajnos olyan rossz időnk volt, hogy föl se mentünk.
Karwendel
Kb. 500 m szintkülönbségű felvonó visz fel Pertisauból.
A starthely közvetlenül a felvonó mellett van, ÉK-i. Azonban nem csak korai lecsúszásra alkalmas, mivel jó idő esetén déltől ráfúj a völgyszél, és késő estig repülhető is marad.
Könnyen a tó fölé kerülhetünk, emiatt tartanak biztonságtechnikai tréningeket is itt. Sajnos nekem nem sikerült ehhez megfelelő árú felvonójegyet szerezni, nem volt napijegy, csak három útra szóló némi engedménnyel.
A leszálló szintén közvetlenül a felvonó mellett. Erős völgyszél vagy élénk ÉNy-i alapszél esetén ajánlatos a tó déli végén levő leszállóba szállni.
Családi nyaralásnak is kellemes, de inkább kirándulósra, mert a tó vize ritkán melegszik 20 fok fölé.
no images were found
Nem másztuk meg, mert minden vizes volt, és csöpögött az eső.
Egyben belátható sziklafal, középen sziklamászók, körben pedig Klettersteig. Kicsit mászókahangulata van, tényleg mindenhova jutott mesterséges lépés. Kezdőknek is ajánlott, jó szokni a magasságot. Kicsit kellemetlen lehet lefele, de biztonságos.
Nem hinném, hogy a Klettersteig kedvéért megérné a kitérő.
Nem technikás, de nehéz. A beszállást keresve már háromszor eltévedtünk, pedig ki van táblázva. Sokat kell legyalogolni a sziklafal alá, aztán a mászás is lefele traverzzel indul. Utána meredek felkapaszkodás, sokszor lépések nélkül, csak a kifeszített drótkötélbe kapaszkodhatunk. A végén egy izgalmas kimászással kezdődő kötélhíd vár :) A fal tetejére kiülve végül lógathatjuk a lábunkat pihenésképpen.
A falat a délutáni nap telibe tűzi, nagyon meleg tud lenni!
Lefelé menet is eltévedtünk. Ha van, aki lehozza a kocsit, akkor érdemesebb az erdészúton lefele kimenni a felvezető útig. A domb tetején nagyon jó étterem van gyönyörű mesterséges tóval és nyulakkal :)
Unterpirkach után kitáblázott parkoló van. A steig közvetlenül a patakmederben kezdődik, egy nagyobb kő megmászásával. Végig nagyon izgalmas helyeken halad, több kötélhíd van, majd a végén a vízesés mellett mászhatunk föl.
2009. 07. 27-én másztuk meg gyerekekkel.
Itt határoztuk el, hogy Klettersteigozni fogunk.
update 2011. júl. 21. :
Visszamentünk teljes felszereléssel megnézni. Neten nem találtam leírást, de bepróbáltuk. Kb. hétkor kezdtük, bíztunk benne, hogy sötétedés előtt be tudjuk fejezni.
Buchauban kell laparkolni az Achenseetől legtávolabbi ponton. Ki van táblázva az út a Dalfazer Wasserfall-hoz. Kb. 40 perces kényelmes gyaloglás után felérünk a vízeséshez. A padokról az út nagyobb része belátható. A pihenőstég alatt kell bemenni egész a sziklafalhoz jobbra, kicsit fölfele is. A vízesés melletti függőleges sziklafalon fogunk felmászni kiépített lépések segítségével. Visszamászni elég nehéz lett volna, de nem lehetetlen. A fal után még egy kisebb sziklán kell felmenni. Ezután egy szögesdrótos kerítést átlépve a turistaútra érünk, ahonnan kis kerülőúton visszajutunk a vízeséshez.
Sajnos, a túra során nem lehet a vízeséshez közel jutni, de azért megéri megmászni.
Budapesttől 325 km, bő három óra alatt megjárható út. Az S6-os útról Semmering után kell lemenni a Raxalpe táblánál, innen már ki van táblázva a felvonó, biztos megtaláljuk.
Azt hittük, hogy Bécs közelsége miatt rengetegen lesznek, de nem sűrűn használt starthely. A felvonón nem is tudta a pénztáros, hogy mennyibe kerül a siklóernyős jegy.
Tehát, ha feljutottunk a felvonón, akkor az épülettől keletre néhány fát megkerülve már a starthelyen is vagyunk. Csak délelőtt lehet innen startolni,amíg süti a lejtőt a nap, vagy ha az alapszél K – DK-i.
Starthely a leszállóból
Apa lába alatt...
A starthely előtt néhány métert felszedve, vagy kicsit kifele tágítva átrepülhetjük a felvonót, és eljutunk a déli, sziklás gerincre.
Ha később stratolnánk, akkor eleve nyugat fele sétálva találunk néhány startolható foltot, van köztük hivatalos starthely is. Másfél órás gyaloglással már a kifejezetten DNy-it is elérjük, mert a gerinc kicsit megtörik. A gerinc feléig 2550m magasságig szabad emelkedni Bécs légterei miatt, utána a szokásos 3840 van.
A leszálló a starthelyről látható, a patak mentén kicsit kijjebb, egy szántóföld sarka, valami üzem után. Jó időben erős völgyszél fúj a starthelytől keletre eső szűk völgy felé. Ebbe nem érdemes berepülni, leszálló nincs.
Leszálló
Höllental
Apa május végén Abtenauban versenyzett egy hétig. Összesen három versenynap volt, ebből két brutál repüléssel, a harmadikon sokan lerohadtak az elején. Meg egy nulladik napi Bischling.
Dani az abtenaui verseny után nem rohant haza hozzám jó férj módjára, hanem én mentem hozzá repülni, jó pilótafeleségként :)
Vasárnap reggel, az utolsó napra mentem utána, de azt lefújták. Werfenwengben találkoztunk, még repültem volna egyet, de a föhn közbeszólt…
Tehát irány Embergeralm. Sátor, háromszög :)
Idén is szerveztünk nyárra, a Zell am See-i akróverseny környékére családi repülős nyaralást. Még örültünk is neki, hogy az idén kicsit korábban van (július közepe), talán aktívabb lesz az idő, mint tavaly volt. Hát megkaptuk. A verseny még egész jó (strand)időben lezajlott, na de utána! A maradék öt nap folyamatos szakadó eső :((((
0. nap
Megérkezés, séta.
1. nap
Egész jó idő, de gondoltuk, még ráérünk repülni később, ezért részben a strandról végignéztük a Paranoia utolsó napját.
Törpék:
Verseny:
2. nap
Másnap még csak kicsit esett az eső, ezért barlangtúrát szerveztünk. A werfeni Rieseneishöhlébe mentünk, ami Európa legnagyobb jégbarlangja. Jó hideg volt. Készültem kesztyűvel és kabáttal, de még így is vacogtunk a végén.
A barlang tényleg gyönyörű. Hatalmas jégcsapok, jégfalak, különböző színben, helyenként csíkosan. Sajnos fotózni nem szabadott. Kettes sorban mentünk, minden pár kapott egy kis gázlámpát. Egyszerre kb. tíz csoport volt bent, a nagyobb termekben láttuk a többieket. Mintha a törpék vonultak volna a lámpácskákkal :))) Nagyon hangulatos volt. A bejárat a legalacsonyabb részen volt, itt volt a leghidegebb, meg az ajtó is szűk volt a barlanghoz képest. Figyelmeztettek, hogy kisebb gyerekeket el fog fújni a szél, amikor kinyitják, de nem hittük. És valóban, az ajtón komoly erőfeszítés volt átjutni, olyan erős volt.
Utána ettünk egy spagettit, és bíztunk benne, hogy javul az idő. Hát nem.
3. nap
Másnap várlátogatás.
Esős madárbemutató, a sasok nem is akartak repülni. Megnéztük a várat, csak csoportosan lehetett bemenni. A sor elég hosszú volt, de Bzümi nagyon szerette volna látni. A sor végéről nem is lehetett látni a bejáratot. Egyszer csak jön egy ürge, és arról kezd beszélni, hogy a nem német nyelvű kísérőre várakozók álljanak át a másik sorba. Miért, van másik sor? Igen, kb. öten álltak benne. Így kielőzve mindenkit, szinte azonnal bejutottunk. Még magyar nyelvű kísérőszöveg is volt az automatán, csak a néni nagyon idegesítő hansúllyal olvasta föl a szöveget. Megtudtam, hogy a Pech szurkot jelent, amit a peches várostromlók nyakába öntöttek forrón. Meg épp megszólalt a négy tonnás harang, amikor a toronyban voltunk. Szerencsétlen, aki épp mászott föl alatta a létrán, szerintem megsüketült.
Erre a délutánra sem javult meg az idő.
A Liechtensteinklammba mentünk kirándulni.
4. nap
Még mindig esik…
Kitzlochklamm
Délután úszás Bad Gasteinban.
5. nap
És még mindig. Újabb klamm: Golling. Itt annyira esett, hogy fotó nem is készült.
Aztán Lammerklamm.
Utána elmentünk Wagrainba, egy uszodába. Egész jól szórakoztunk, volt több csúszda, de kint hideg volt, bent meg tömeg.
6. nap
Még mindig nem volt repülhető, de azért fülmentünk Bischlingre, ha már volt egy ingyen jegyünk.
Aztán Salzburg fele haza. Megnéztük az állatkertet, aztán áfonyát ettünk.
Majd a sörmúzeum. Vicces volt utána hazamenni, de errefelé lehet egy sör után vezetni. Helyenként pedig észnél kellett lenni, mert szakadt az eső.
