Még az osztrák és bajor nyáriszünet előtt terveztünk Legolandba menni. A kinézett két hétben viszont sehogy sem akart jó idő lenni. Egyre csak zuhogott az eső, áradtak a folyók. Néhány napra aztán legalább csak záport-zivatart jósoltak, nem folyamatos esőt, ezért elindultunk. Útközben szakadt. A német határon is. Münchenben is. De mire a gyerekek megtanulták szépen kérni németül a felhőt, el is állt. A biztonság kedvért vittünk esőkabátot a parkba, de csak a vizes csúszdán kellett.
A szállásunk le volt foglalva, tökéletesre sikerült. A konyhábanhűtő, tűzhely, mosogatógép, mikró, habverő, kávéfőző, vízforraló, kenyérpirító, tojásfőző; a gyerekeknek emeleteságy és játékgyűjtemény. Az egész legalább 70 nm. Aranyos nénivel (max. 40 év :) és ajándék házi lekvárral. 45 Euro/ éj
Másnap, majd a következő délelőtt LL. Tömeg sem volt, sokszor három kört is mehettünk a sárkányon. Lett egy új rész, az akvárium. Elég marketingszagú, néhány legokocka a vízben a cápák között. Lehetett garnélarákot simogatni, az aranyos volt. Meg tengericsillagot, az inkább kőszerű. Én sajnáltam, hogy ezért elbontották az autóversenyt.
Bzüminek tervben volt egy névnapi ajándék beszerzése is. Állt a hatalmas üzletben, még tetszett is neki néhány dolog, de egyikre se akarta rászánni a pénzt. Meg kell állapítsam, lassan felnő. Nem is vett semmit. Blulu beérte az eltervezett Power Miner-ekkel, amiket valami csoda folytán lehetett egyesével kapni. Én meg kaptam egy legokocka formájú sütivágót, megszavazták, hogy ez jó befektetés lesz.
3. nap délután
Átmentünk Achenseebe. Útközben álomszép epret szedtünk még a német oldalon. Almának is jó lett volna méretben! A néni pedig Viel Spass!-t kívánt :)
Néha esett, elég párás volt, amikor megérkeztünk. Kis vásárlás, meg szálláskeresés. Ide nem foglaltam le előre, mert nem volt biztos az érkezés. Néhánynak felírtam a telefonszámát, de vagy bezárt azóta, vagy foglalt volt. Végül apa zennel talált egy szállást, én meg megegyeztem, maradunk. Kicsit bonyolult volt a néni, de aranyos. Volt egy pici, de kellemes háló, egy szűk fürdőszoba, meg egy nappali konyhával. A nappaliban levő kinyitható ágyon kellett volna elférnünk. Na, mindegy, az lett a törpéké. Szintén 45 Euro.
A néni állította, hogy az utolsó napunkon lesz végre jó idő. Mi még bizakodtunk.
4. nap
Eső csöpög, hegy felhőben. Irány a Swarovski múzeum. Rengeteg pénzből készült. Viszont a múzeum nekem nagyon modernnek tűnt, nem kellett volna kifizetni a belépőt. A shopban viszont teljes termékválaszték volt, az gyönyörű. A sima gyöngyök drágábbak voltak, mint itthon. Sajnos, a rossz idő miatt nagy volt a tömeg, levegő meg kevés. A törpék apával sétáltak, valami játszótér is akadt.
Ezután valami csendes zugra vágytunk, elmentünk a ködben kirándulni. Találtunk némi szamócát meg egy kellemes patakot a hatalmas hegyek között.
Mivel még mindig nem javult az idő, meglátogattuk a schwazi ezüstbányát. Kicsit várni kellett, majd szép esőkabátokat és sisakokat kaptunk, aztán a Daniel nevű kisvonattal irány a hegybe. Ijesztő volt. Elég komolyan elmondták, hogy ne dugjuk ki semminket, ha leejtenénk valamit, ne nyűljunk utána. A szűk vájatban száguldásnak tűnt az a tempó, amivel robogtunk. Bent nagyon hideg volt, amúgy érdekes volt. Néhány helyen filmet vetítettek, az elég rosszul sikerült, de legalább ót nevettünk rajta.
5. nap
Még mindig nedves. Most legalább nem esik, de kisebb starthely sem nagyon látszik ki a felhőből. Néhányan lecsúsztak.
Elmentünk a Dalfazer-Wasserfallhoz. Szűk óra kényelmes sétával és szamócaevéssel fel is jutottunk. A vízeséshez wellness napozóágyat is építettek. Azt megkerülve egészen közel lehet jutni a vízhez, csak nagyon nedves. Egy szűk ösvényen felmászva pedig drótkötéllel biztosított utat találtunk a vízesés fele magasságáig a sziklafalon. Na, itt dőlt el, hogy nekünk feltétlenül klettersteigozni is kell. Két méternél magasabbra nem akartunk mászni bekötés nélkül.
Kis séta a patakban, eléggé eláztunk. Nekem megfájdult a fejem. Leültünk Maurachban egy kávéra, és megtaláltuk a leszállót. A kávézómelletti mezőn több ernyővárt valami szelet, talán kupolázni, meg valaki szárítgatta a mentőernyőjét.
Nekem még bele kellett mennem a tóba, kb. másfél percig bírtam.
Szállás, pihi, fürdés, bogyók.
Este még megnéztük a Wolfsklammot. Állítólag szép volt,én nem sokat láttam belőle.
6.nap
Még mindig túl nedves. De mire összecuccoltunk és elbúcsúztunk, már csúszkáltak le ernyők.
Pénzünk úgy maradt (illetve nem maradt), hogy hat euró hiányzott a végösszeghez. Átnéztem minden zsebet, lett egy, majd a szekrény alatt találtam még egyet. Több nem lett. Azóta találtam kettőt a kimosott farmerem zsebében :) Szóval apa bankautomata, én reggeli, majd hosszas értekezés a nénivel az áram áráról, meg minden egyébről. Irány Pertisau, tanakodtunk, hogy egy vagy négy vagy három jegyet vegyünk. Egy lett. Fölmentem, szinte tökéletesnek tűnt az idő, a felhős egen és az alacsony felhőalapon kívül. Lecsúszásra mentem föl, de mire kiterítettem és elstartoltam, úgy beélénkült a szél, hogy megtartott. Nívó alatt, de lehetett lejtőzni. Még egy 0.5-öt is tekertem egy Twisterrel. Visszamenve a lejtőbe, viszont inkább süllyedést találtam. Leszálló. Útközben rá is jöttem a süllyedés okára: a szél élénken fújt a hegy felől! Kissé rotorosra sikerült. És mármegint elfelejtettem a levegőből fotózni.
Apáék pár perc múlva felszedtek. Addig ők a vízparton pancsoltak kicsit.
Szerepcsere: apának +50 m is összejött, de elkezdett minden emelni a sötétben, ezért lejött. Amire összehajtott, már esett is.
Kihagytuk a fürdést, úgyis hideg volt (16 fokos) a tó.
Hazafele útközben eperszedés egy bozorkánynál, aztán fürdés a Chiemseeben. Az eső innen is továbbparancsolt. A tó vize nagyon magas volt, a járdát is elöntötte. És csak éppenhogy volt melegebb az Achenseenél. Az első parkolójegy-automata nem működött, a másik meg lenyelte a pénzt. Nem is értettük, hogy milyen országban vagyunk.
Ezután egy hosszú út jött, felváltva a döglesztő meleg és az ömlő eső, néha szivárvány is.
