május 22-24. Pünkösd
Itthon hetek óta folyamatosan zuhogott az eső, nem lehetett repülni. Ausztriába se mondtak igazán jó időt, ahhoz még messzebbre kellett volna menni. Gondolkodtunk, hogy egyáltalán elinduljunk-e. Aztán úgy tűnt, hogy kirándulni legalább jó lesz, ott nem zavar az esős északi szél.
(more…)
A laza kötél miatt elég kellemetlen mászni. A felvonó is drága, de ha már fennt vagyunk, akkor érdemes megnézni.
Sajnos, a beszállást nem találtuk meg. Fentről leereszkedtünk a végefelé levő barlangba. Ez a rész elég izgalmasnak tűnt.
Fontos tudnivaló, hogy ugyan nincs drótkötél az úton, de a lépésekbe biztonságosan lehet kötni.
1.nap
Most szerencsére jobb időt fogtunk ki. Már a megérkezés után tudtunk repülni: apa egy fél órát, és én is húsz percet.
2.nap
Másnap reggel apa kezdett, megvolt az Eiskogel és a Hochthron is, de aztán befelhősödött és leszállt. Mi eközben a szállástól sétáltunk az Eiskogel felé, meg akartuk nézni a barlangot közelebbről, de nem jutott rá sok időnk. Én is fölmentem, de a felhők miatt nem sokat adott. Még apa is húzott gyorsan egy spirált.
3.nap
Néhány felhős csúszkálás és vásárlás után kiderült az ég: már megint nem nekem.
4. nap
Felhő, lecsúsztam. Apa föl, felhő el. Na, azért én is visszamentem, de elég alacsony volt a felhőalap. Apa vissza, mi a strandra. Azt hittük, leszáll mellénk, de épp kitekert: egész a Tenneckig jutott. Megnézte a jégbarlang szikláit, majd leszállt a szállásunk mellé. 1:42
5.nap
Most már kell valamit alakítani: nagy elhatározással és a nyúllal fölmentem, korai keleti start, és hurrá! meglett az Eiskogel. A hegymászók is akkortájt értek föl, integettek. A Hochthron felhőben volt, én meg leszálltam.
Ezután tandemkör jött Zozóval. Persze nekik már följebbszállt a felhőalap, szépen körberepülték a Hochthront. Bzümi azóta is emlegeti, milyen sziklás volt :) Mi Bluluval strandoltunk.
6.nap
Blulu tandem is kell. Ugyan nekik nem sikerült a csókosszájú, de egész jót repültek. Én is csúsztam egyet a felhős ég alatt… Hát, itt gondolkodtam, mi legyen, és végül visszamentem. Egyedül voltam ernyővel. Gyors start, azonnal kitekertem három modellel együtt. A helyi tandempilóták játszottak velük ( meg velem :), amíg fizető utasra vártak. Át a sziklásra, Hochthron megvolt, brutál hatos emelésből. Kicsit nyugiba menekültem. Még egy szép tekerés, majd egy spirál, és indulhattunk is haza.
Több, mint nyolc óra repülés, és ebből mindenkinek jutott!
Még kirándultunk egy nagyot, visszamentünk a Kitzlochklammba megnézni a barlangot zseblámpával. Épp zárásra értünk oda, nem is fizettünk :)
Krisz | 2008, Repülés, Werfenweng
Mivel a korábbi embergeralmi nyaraláson nagyon hiányoztak a gyerekek, elhatároztuk, hogy legközelebb együtt jövünk. Meg a sikertelen háromszögemet is meg akartam próbálni újra.
Korábban már kinéztem egy apartmant, a sátor szűknek tűnt gyerekekkel. Azaz nem a sátos, hanem az autó. De az apartmanban nem volt hely, és a többi is mind foglalt volt. Hát, eldöntöttük. Apa Zoomja itthon marad, helyette jön a sátor. Nyitásra a győri Decathlonban voltunk, kaptunk is sátrat. A kempingben azt mondták, hogy nem lehet helyet foglalni, de lesz. Estére azonban egyetlen hely sem maradt, de az egyik Flugschulét sikerült meggyőznünk, hogy az ő foglalt helyeikből az egyiken alhatunk. Másnap reggel át tudtunk költözni egy normál helyre, bár az lakókocsiknak volt fenntartva, tehát sóderes volt :(
1.nap
Útközben a Faaker See mellett megmásztuk a Rotschitzaklammot. Ez egy b/c-s klettersteig, gyerekekkel kezdésnek jó is volt. Zozó az első percben belelépett a patakba, ezután semmi említésrevaló esemény nem történt. Én végig a gyerekeket néztem, hogy mindenki megfelelően be van-e kötve, ők viszont nagyon élvezték az egészet. Alig tudtam őket meggyőzni, hogy ne menjünk még egy kört. Persze, fél óra múlva mindenkinek eszébe jutott, hogy éhes és fáradt.
2.nap
Én kezdtem, irány a háromszög.
Nam csak a kempingben, hanem a starthelyen és a levegőben is tömeg volt. És senki nem volt hajlandó együtt tekerni senkivel. Már épp elegem lett az egészből, amikor jött egy MADÁR. Na, vele végre sikerült repülni! Igazodott hozzám, rám nézett, egész közel engedett magához. Azért ahhoz ragaszkodott, hogy egy-két méterrel fölöttem legyen.
Szerettem volna a +1000m-t a starthely fölött. 999-nél láttam a variót megállni, de az a még egy méter csak meglett :) Azt hiszem, az Alpok összes csúcsa látszódott :) Eszméletlen látótávolság, északra a havas hegyek, délre a Júliai-Alpok, nyugatra a Dolomitok.
Gaugen adta, mint mindig, jöhet a Stagor. Előző este azt mondta Blulu, hogy az nagyon szép hegy. Tényleg az volt, ahogy a csúcsát még sütötte a nap. Előtte sokat süllyedt, csúcs-300 körül értem oda. Egész közel kellett menni, a nyugati oldalra, hogy adja. Eközben egy szem piros ernyő lejtőzte a csúcsot nívóban, nem nagyon adott többet. Nekem nyugatról kicsit küzdősen, de végül meglett, utána +300 is egy pillanat alatt. A hegymászók nagyot nézhettek a csúcsról.
Elég nehezen szántam el magam, de elindultam hátra. Végig a gerinc fölött átlag 0-val (=+-5-tel) be is értem a fordulóponthoz. Leszálló nem volt sok, csak nagyon gyaloglós, ezért kicsit aggódtam. Visszafele már egyszerű volt. Egy termikbe belefordultam, csak a biztonság kedvéért, de nem kellett volna. Elég csúnyát csukott ott, ahol az előző körben még simán emelt.
Irány ki a völgy fölé. Még benéztem a déli oldalt, de nem sokat adott. A siklás vége felé szembeszelem lett, meg a szembehegy rotorja is süllyedt. Hát, egy egész kilométer magasságot veszettem, mire visszaértem a gerincre. Mivel a déli oldalon nem volt korábban semmi, egy DNy-i élet választottam. Sütötte is a nap. De csak egy picur nullát adott. A szomszédos réten megláttam egy madarat, de szintén nem nyertem vele semmit. Vissza a Gaugenre, az alsó rétek hátha tartanak picit, és haladhatok. Volt egy kis hátszelem a völgyszél miatt, olyan alacsonyan voltam. Ha továbbmegyek, nincs leszálló, az meg nem volt biztos, hogy átérek a falun. Megláttam egy ernyőt, amint alám egy szélzsákos rétre száll. Hát itt ért véget az én repülésem is. Ő csak tíz percet repült. Viszont ahogy leszálltam, már ajánlotta is, hogy visszavisz a kempinghez. Jött a barátnője, az ernyős a csomagtérbe ült, hogy én elférjek. Továbbá ő nem is Embergeralmra ment, mert onnan nem mer startolni a tömeg miatt :)
Amikor lebegtettem, csörgött a telefon, apa hiányolt már. Ők strandoltak. Mire kijött a vízből és újra hívott, én már a strand kapujában voltam.
Apát visszavittem egy tandemkörre Zozóval. Árnyékban volt a starthely, és oldalas hátszél fújt. Aztán végre sikerült elstartolniuk, még tekertek is egy jót elöl.
Este még csillagokat néztünk. Hihetetlen mennyiség volt látható, Blulu azt hitte a Tejútra, hogy felhő!
3.nap
Még egy próba. A starthely fölött 300m körül inverzió volt, egyszerűen nem bírtam föléjutni. Néhányan repültek a csúcs körül, de nekem nem jött össze. 300-on szétesett minden, rázott, mint a fene, és kezdhettem ellölről. Kimenni előre, megfogni a termiker, föl 300-ig. De nem tudtam a hegy fölé bemenni. Leszállás, strand. Apa visszament a Themával, és egész Pirknerklammig tolta. Ott szedtük föl, és mentünk mászni. Pirknerklamm c-s, jónéhány vízesést kell meg-/átmászni. Ez is nagyon jól sikerült. Errefelé mindig üldöznek a békák :(
4.nap
Erre a napra rossz időt jósoltak. Reggel szemerkélt az eső, reggeli után már szakadt, de amikor tíz perce a kocsiban ültünk, elállt. Lienz mellett találtunk egy mászóutat, Galitzenklamm a neve. Változó módon b/c és c/d közé sorolták. A klamm eleve belépőjegyes volt, a mászás pedig csak 12 év fölött volt engedélyezve. Kicsit győzködtük a nénit, hogy Blulu már gyakorlott, talán a saját felszerelése is segített, és bejutottunk. A kerítést átmászva, a szurdok kiépített útja alatt másztunk a sziklán. Elég kemény út volt, Zozó nagyon lefáradt. Viszont Blulut annyian fotózták föntről, hogy lámpaláza lett :) A vízesést oda-vissza átmásztuk. A második út az elkerülőút lett volna azoknak, akik nem merik bevállalni a patak fölött.
A kempinbe visszaérve nem nagyon vágytunk a strandra, de még sok időnk volt, így a Mühlgrabenwasserfallhoz mentünk. A gyerekek nem értették, minek a törölköző :) Végül mindannyian (ki bugyiban/gatyában, ki ruhástul) lezuhanyoztunk. Viccesek lehettünk :) Pisztráng vacsira. Kicsit elfáradtunk ma is.
5. nap
Hát, ez megint nem az én napom. A kesztyűm felét a kocsiban hagytam, a Stagor meg felhőben. Mindegy. Egy egész jót repültem így is. Apa jött Bluluval másfél órára, egész szép táv is kerekedett belőle. Blulu fázott, apa meg alig győzött spirálozni, hogy leérjenek. Ilyen a tandempilóták sorsa…
Én még ki akartam próbálni egy esti lecsúszást, amikor megfordul a szél, hegyszél kezd fújni, és tart a völgy. Fönt hátszél volt, lefutottam a hegyet, mire elemelt. És végig süllyedt. Már látszott, hogy ki sem érek a leszállóba. Erre ott elkezdtek tekerni! Úgy tűnik a tanfolyamos starthelyről kellett volna startolni, többen kitekertek a leszálló fölött. Nekem nem adta, sőt, a leszállás után a telefonom a kedves “No network” feliratot mutogatta. Elkezdtem visszagyalogolni, aztán amire lett térerőm, felhívtam apát. Ő épp az útelágazásnál járt köztem és a kemping között. Szóval fölszedett, hazamentünk. A többiek még bőven tekerésztek fölöttünk :((((
6.nap
Utolsó napnak tűnt, másnaptól foglalt volt a helyünk, meg strandbelépőt sem kaptunk ingyen… Jött a hidegfront délutánra. Sátrat bontottunk.
Fölmentem, korán startoltam, lecsúsztam, úsztam egyet, irány haza. Ugyan volt három üveg jegünk bekészítve, de a Forellenzucht nyitvatartását lekéstük. Legalább egy óra szerpentinezés Bad Bleibergbe, ahol a Klettergarten “Ausser Betrieb” volt…
Csalódottan kávéztunk Villachban. Apa talált egy Kanzianiberget aközelben egy kalandos c-s Klettersteiggal. Aranyos volt a hegyecske, párszáz méteres, az egyik oldalán sziklás. De nem nagyon hittem, hogy különösebben izgalmas lesz. A leírás nagyon bonyolult volt, mert (mint később rájöttünk), az egész hegy tele van turistautakkal és mászófalakkal. Rengeteg sziklamászó gyakorolt mindenfelé. Mi rákötöttünk az első drótkötélre, aztán irány. Tűzött a nap, féltem, hogy kevés lesz a víz. Száz méter után egy hűvös repedésben vitt az út. Kicsit negatívnak tűnt. Blulu mászott elöl, apa már szólt, hogy visszafordulunk. De azért benézünk. Lapjával épp át lehetett férni a repedésben. Kb. 50m-t mentünk így a barlangszerű részen, lefele csak helyenként lehetett látni, fölöttünk viszont sok beékelődött kő volt. A túlodalt kiérve megint nem látszott az út folytatása. Amikor megtaláltuk, nem hittünk a szemünknek: a korábban a fejünk fölött lógó köveken ment vissza! A harmadik szintem pedig végül át lehetett lépni az egész repedést. Még kicsit be is lógtunk középen a vicc kedvéért. Még másztunk tovább, de amikor a végkimerültség jelei kezdtek látszódni rajtunk, és a vizünk is elfogyott, elkeseredésünkben útbaigazítást kértünk. A srác látta, hogy beülővel vagyunk, ezért megmutatta a rövidebb utat a sziklafalon át. 250m függőleges sziklafal. Fölfele még izgi lett volna, de így inkább küzdelmes. Félidőben olyan kifutószéllel, hogy azt hittem, lefúj a hegyről. Még jó, hogy be voltunk kötve. Aztén apát megcsípte egy darázs. Leérve találtunk még egy utat, meg volt egy izgalmasnak tűnő, amit fönt kihagytunk. Még feltétlenül vissza kell ide néznünk.
Nyolc körül végeztünk. Lefele az egyik faluban egy pisztráng-táblát láttunk. A néni épp a virágokat locsolta, a pisztrángos bezárt, ha egyáltalán nyitva volt aznap. Megalkudtam két nagy halra. Szereintem elképzelni nem tudta, mit akarok vele este. A törpék közben a szomszéd telken üzeket etettek.
Gyors fürdés a Faaker Seeben, aztán irány haza. Ahogy leértünk, Gerlitzenen más esett, amire besötétedett, már nem győztük számolni a villámokat. A vége az lett, hogy az autópályán 40-50-nel lehetett haladni. Apa átvette az utosló pillanatban, mielőtt elaludtam volna, és hazavezetett a 8-as úton.
Ez a nyaralás nagyon jól sikerült, minden percét hasznosítottuk. Persze, egy hét pihenő kell utána.
Krisz | 2009, Embergeralm, Mászás, Repülés
Egy igazi kiskedvenc. Már háromszor (vagy négyszer?) jártunk itt, de mindig találunk új izgalmakat. Barlangba be-ki-föl-le, a hátizsák el se fér; függőleges sziklafal közepén traverz; és egy kötélhíd, ami messze hosszabb az eddigieknél.
Mindehhez a fal alatt lehet leparkolni, és már lehet is bekötni. Aki a mászás kedvéért csinálja, annak kedvence lesz. De nem lehet eljutni sehova, nem a csúcs, a kilátás a cél.
Gyerekek ismét táborban, mi ismét Embergeralmon.
A kempingben majdnem ugyanazon a helyen, mint legutóbb, a szomszédok ismerősek voltak :) Ezúttal nemcsak ernyőt, hanem mászófelszerelést is hoztunk. Valamint három gps-koordinátát, amit a lehető leggyorsabban kellett volna körberepülni.