május 22-24. Pünkösd

Itthon hetek óta folyamatosan zuhogott az eső, nem lehetett repülni. Ausztriába se mondtak igazán jó időt, ahhoz még messzebbre kellett volna menni. Gondolkodtunk, hogy egyáltalán elinduljunk-e. Aztán úgy tűnt, hogy kirándulni legalább jó lesz, ott nem zavar az esős északi szél.
Útközben üldöztük az esőfelhőket, de csak kicsit kaptunk belőle. Villachból felnéztünk a hegyre, nem repült senki, ezért inkább a Kanzianibergre mentünk mászni. Tavaly már jártunk ott, de most teljesen új útvonalakat találtunk. Kétszer esett az eső, de akkor vagy a barlangban, vagy áthajlás alatt jártunk :) Amire a kempingbe értünk, már nagyjából fel is száradt a fű. A kempingben akciósan 25Euro/éj/4fő volt a szállás. Késő este még csúsztak néhányan. Mi Blulu szülinapját ünnepeltük, a gyertya legalább fűtött… Kicsit hűvös éjszaka után jó időre ébredtünk. Apa vett éves jegyet, repült egyet, aztán én mentem fel. A felvonón fölfele már csöpögött az eső, mire felértem, elállt. Repültem, leszálltam, a sátorhoz mentünk ebédelni, mert a felvonón is ebédszünet volt. Pont ebben a fél órában esett az eső ismét. Kicsit vártunk még, majd apa repült még egyet, és mivel egész meleg lett, Zozó gyorsan beugrott a vízbe. Kb. 15 fokos volt, ezért ki is menekült :). A szél messze nem volt optimális, így én már nem értem el a felvonót, csak a Kanzelig. Az ottani starthelyen senki nem volt. Szél se nagyon. Elstartoltam, nézelődtem, húztam néhány féloldalt kigyorsítva, meg spirát; beköszönt egy vihornya is :) Ez a nap is jól sikerült.
Estére megfájdult a fejem, ami reggelre sem múlt el :( Pedig reggel gyönyörű, felhő- és szélmentes idő volt, zivi nélküli repmeteóval. Apa se volt jól, ő elkapta Zozó torokfájós nátháját, amiből Zozó már kifele jött. Lebontottuk a sátrat, apa felment szétnézni, mi meg utoljára megnéztük a tavat, majd megvettük az elengedhetetlen grillcsirkét. Irány Embergeralm!
Kicsit aggódtam, hogy milyen lesz az idő. A völgybe érve még nem láttunk senkit, aztán a starthely fölött találtunk néhány ernyőt. Mire felértünk, már sokan voltak és magasan, a starthelyen pedig nem volt szabad hely teríteni, pedig szinte mindenki sárkánnyal volt. Később már levegőből láttam, hogy a hegyen mindenütt ernyők voltak terítve, nem is csak a három starthelyre. A Hausthermikben rengetegen voltak. Volt egy ütközés, az egyiket láttam beesni a fák közé átejtett ernyővel… A starthely fölött volt 100m-re, kiabált, hogy semmi baja. A másikat nem láttuk, de egy visszaszálló mondta, hogy kötél kell neki, hogy le tudjon mászni. Ez még nem vette el a kedvem. Aztán apa mondta, hogy épp most látott egy mentőernyőt beesni balra lent. Azt szerencsére csak hazafele említette, hogy a mentőernyő nem nyílt ki, hanem az ernyőbe akadt, úgy satozott le. Hozzá később mentőhelikopter jött, én azt már nem láttam. Szóval gyors terítés, gps-keresés. Blulu azt mondta, hogy ilyen időben két szerencsepuszi is elég lesz :))) Megbeszéltük, hogy keletre megyek, és ha látnak eltűnni a Gaugen felé, akkor már biztos nem megyek a leszállóba. Repülés utánra hazafelé Danielsberg volt a cél.
Sikerült egyszerre startolnom egy sárkánnyal, de simán megoldottuk. A start után viszont így kicsit jobbra tartva elkaptam a termik szélét, és csukott is. Ezután kb. +500m-ig rángatott, de legalább emelt rendesen. Sokan is voltunk, némelyek őrülten képesek voltak visszafele tekerni, holott hatan voltunk egy körön, egy irányba. Volt, aki átlósan átszállt ugyanezen a termiken. A sárkányosok ismét jól repültek, életemben először tudtam hosszabb ideig, egyenletesen együtt tekerni eggyel, igaz, ő kétszer akkora körön, mint én :) Meglepő módon +800m fölött 1m/s alá lassult az emelés. Azt hittem, én vesztettem el, hiszen nyugatra még közel egy ezressel fölöttem is tekertek. Mivel megbeszéltük, hogy nem arra megyek, elindultam a Gaugen felé, hogy majd ott ügyesebb leszek. De ott is ugyanezt tapasztaltam. 800 fölött (2500m amsl) belassult minden. +1200-on meg rázott. A Stagorról már kinéztem magamnak a leszállót, hogy úgyse jutok ki a Mölltalba: nem volt a hegy fölött kumó. Csúsztam tovább az él fölött, mikor a kék ég alatt beleestem egy +6-ba, és pillanaok alatt ismét fent voltam. Magasan ismét lassult, ráadásul a kurzuson levő domb fölötti felhő vagy 500-zal a lábam alatt volt. Kicsit tágítottam jobbra, ott volt valami gyengécske, mindenáron el akartam érni a felhőalapot. Sajnos, itt sem jött össze, de legalább már láttam, hogy kiérek a völgybe. Felhívtam apát, közben kissé lefagyott a kezem, kb. fagyhatáron voltam. Nagyon aranyos volt, jó leszállást kívánt, én meg kértem, hogy jöjjön a Danielsberg felé. Eredetileg a Danielsberg és a Reisseck közötti nyeregbe akartam szállni, elegáns lett volna. De az utolsó falu előtt két vízierőmű is van, minden agyon volt kábelezve. Az eredetileg kinézett leszállót nem vállaltam be, és úgy éreztem, hogy a tó feletti 2km-en is lerágnám a körmöm szembeszélben, ezért az utolsó kellemes mezőre leszálltam. Több, mint 1000m-t kellett még leküzdjek, de így elégedett voltam. Gyors telefon, és amire összecuccoltam, már láttam is az autót megállni. Profi szervezés volt!
Danielsberg parkolójában megettük a grillcsirkét, aztán leültünk a Herkuleshofba egy isteni kávéra. A gyerekek addig nyusziztak meg békáztak meg halaztak. Már megint majdnem eltévedtünk, de végül megtaláltuk a beszállást. Őszintén szólva rövidebb mászásra emlékeztem, meg rettentő fáradt is voltam, de azért megcsináltuk. Nagyon meleg volt, az áfonya meg még nem termett :( Lefele a tóban még megmosakodtunk, aztán irány haza.
Útközben egy kávé, meg még egy elvitelre. A hegyek közül kiérve már láttuk a villámokat, amit ígértek, aztán a határ előtt el is kapott minket. Apa próbált pihenni, nem volt túl jól. Én meg a szakadó esőben vezettem hazafele, bízva abban, hogy nem mosta el az utat a víz ismét Bábolnánál.
Végül gond nélkül, de hullafáradtan hazaértünk. Azt hiszem, kihoztuk a maximumot ebből a hétvégéből és az időjárásból. Nagyon jól éreztük magunkat. És Achmednek sem lett semmi baja!