Krisz honlapja

Mivel a korábbi embergeralmi nyaraláson nagyon hiányoztak a gyerekek, elhatároztuk, hogy legközelebb együtt jövünk. Meg a sikertelen háromszögemet is meg akartam próbálni újra.

Korábban már kinéztem egy apartmant, a sátor szűknek tűnt gyerekekkel. Azaz nem a sátos, hanem az autó. De az apartmanban nem volt hely, és a többi is mind foglalt volt. Hát, eldöntöttük. Apa Zoomja itthon marad, helyette jön a sátor. Nyitásra a győri Decathlonban voltunk, kaptunk is sátrat. A kempingben azt mondták, hogy nem lehet helyet foglalni, de lesz. Estére azonban egyetlen hely sem maradt, de az egyik Flugschulét sikerült meggyőznünk, hogy az ő foglalt helyeikből az egyiken alhatunk. Másnap reggel át tudtunk költözni egy normál helyre, bár az lakókocsiknak volt fenntartva, tehát sóderes volt :(

1.nap
Útközben a Faaker See mellett megmásztuk a Rotschitzaklammot. Ez egy b/c-s klettersteig, gyerekekkel kezdésnek jó is volt. Zozó az első percben belelépett a patakba, ezután semmi említésrevaló esemény nem történt. Én végig a gyerekeket néztem, hogy mindenki megfelelően be van-e kötve, ők viszont nagyon élvezték az egészet. Alig tudtam őket meggyőzni, hogy ne menjünk még egy kört. Persze, fél óra múlva mindenkinek eszébe jutott, hogy éhes és fáradt.
2.nap
Én kezdtem, irány a háromszög.
Nam csak a kempingben, hanem a starthelyen és a levegőben is tömeg volt. És senki nem volt hajlandó együtt tekerni senkivel. Már épp elegem lett az egészből, amikor jött egy MADÁR. Na, vele végre sikerült repülni! Igazodott hozzám, rám nézett, egész közel engedett magához. Azért ahhoz ragaszkodott, hogy egy-két méterrel fölöttem legyen.
Szerettem volna a +1000m-t a starthely fölött. 999-nél láttam a variót megállni, de az a még egy méter csak meglett :) Azt hiszem, az Alpok összes csúcsa látszódott :) Eszméletlen látótávolság, északra a havas hegyek, délre a Júliai-Alpok, nyugatra a Dolomitok.
Gaugen adta, mint mindig, jöhet a Stagor. Előző este azt mondta Blulu, hogy az nagyon szép hegy. Tényleg az volt, ahogy a csúcsát még sütötte a nap. Előtte sokat süllyedt, csúcs-300 körül értem oda. Egész közel kellett menni, a nyugati oldalra, hogy adja. Eközben egy szem piros ernyő lejtőzte a csúcsot nívóban, nem nagyon adott többet. Nekem nyugatról kicsit küzdősen, de végül meglett, utána +300 is egy pillanat alatt. A hegymászók nagyot nézhettek a csúcsról.
Elég nehezen szántam el magam, de elindultam hátra. Végig a gerinc fölött átlag 0-val (=+-5-tel) be is értem a fordulóponthoz. Leszálló nem volt sok, csak nagyon gyaloglós, ezért kicsit aggódtam. Visszafele már egyszerű volt. Egy termikbe belefordultam, csak a biztonság kedvéért, de nem kellett volna. Elég csúnyát csukott ott, ahol az előző körben még simán emelt.
Irány ki a völgy fölé. Még benéztem a déli oldalt, de nem sokat adott. A siklás vége felé szembeszelem lett, meg a szembehegy rotorja is süllyedt. Hát, egy egész kilométer magasságot veszettem, mire visszaértem a gerincre. Mivel a déli oldalon nem volt korábban semmi, egy DNy-i élet választottam. Sütötte is a nap. De csak egy picur nullát adott. A szomszédos réten megláttam egy madarat, de szintén nem nyertem vele semmit. Vissza a Gaugenre, az alsó rétek hátha tartanak picit, és haladhatok. Volt egy kis hátszelem a völgyszél miatt, olyan alacsonyan voltam. Ha továbbmegyek, nincs leszálló, az meg nem volt biztos, hogy átérek a falun. Megláttam egy ernyőt, amint alám egy szélzsákos rétre száll. Hát itt ért véget az én repülésem is. Ő csak tíz percet repült. Viszont ahogy leszálltam, már ajánlotta is, hogy visszavisz a kempinghez. Jött a barátnője, az ernyős a csomagtérbe ült, hogy én elférjek. Továbbá ő nem is Embergeralmra ment, mert onnan nem mer startolni a tömeg miatt :)
Amikor lebegtettem, csörgött a telefon, apa hiányolt már. Ők strandoltak. Mire kijött a vízből és újra hívott, én már a strand kapujában voltam.
Apát visszavittem egy tandemkörre Zozóval. Árnyékban volt a starthely, és oldalas hátszél fújt. Aztán végre sikerült elstartolniuk, még tekertek is egy jót elöl.
Este még csillagokat néztünk. Hihetetlen mennyiség volt látható, Blulu azt hitte a Tejútra, hogy felhő!
3.nap
Még egy próba. A starthely fölött 300m körül inverzió volt, egyszerűen nem bírtam föléjutni. Néhányan repültek a csúcs körül, de nekem nem jött össze. 300-on szétesett minden, rázott, mint a fene, és kezdhettem ellölről. Kimenni előre, megfogni a termiker, föl 300-ig. De nem tudtam a hegy fölé bemenni. Leszállás, strand. Apa visszament a Themával, és egész Pirknerklammig tolta. Ott szedtük föl, és mentünk mászni. Pirknerklamm c-s, jónéhány vízesést kell meg-/átmászni. Ez is nagyon jól sikerült. Errefelé mindig üldöznek a békák :(
4.nap
Erre a napra rossz időt jósoltak. Reggel szemerkélt az eső, reggeli után már szakadt, de amikor tíz perce a kocsiban ültünk, elállt. Lienz mellett találtunk egy mászóutat, Galitzenklamm a neve. Változó módon b/c és c/d közé sorolták. A klamm eleve belépőjegyes volt, a mászás pedig csak 12 év fölött volt engedélyezve. Kicsit győzködtük a nénit, hogy Blulu már gyakorlott, talán a saját felszerelése is segített, és bejutottunk. A kerítést átmászva, a szurdok kiépített útja alatt másztunk a sziklán. Elég kemény út volt, Zozó nagyon lefáradt. Viszont Blulut annyian fotózták föntről, hogy lámpaláza lett :) A vízesést oda-vissza átmásztuk. A második út az elkerülőút lett volna azoknak, akik nem merik bevállalni a patak fölött.
A kempinbe visszaérve nem nagyon vágytunk a strandra, de még sok időnk volt, így a Mühlgrabenwasserfallhoz mentünk. A gyerekek nem értették, minek a törölköző :) Végül mindannyian (ki bugyiban/gatyában, ki ruhástul) lezuhanyoztunk. Viccesek lehettünk :) Pisztráng vacsira. Kicsit elfáradtunk ma is.
5. nap
Hát, ez megint nem az én napom. A kesztyűm felét a kocsiban hagytam, a Stagor meg felhőben. Mindegy. Egy egész jót repültem így is. Apa jött Bluluval másfél órára, egész szép táv is kerekedett belőle. Blulu fázott, apa meg alig győzött spirálozni, hogy leérjenek. Ilyen a tandempilóták sorsa…
Én még ki akartam próbálni egy esti lecsúszást, amikor megfordul a szél, hegyszél kezd fújni, és tart a völgy. Fönt hátszél volt, lefutottam a hegyet, mire elemelt. És végig süllyedt. Már látszott, hogy ki sem érek a leszállóba. Erre ott elkezdtek tekerni! Úgy tűnik a tanfolyamos starthelyről kellett volna startolni, többen kitekertek a leszálló fölött. Nekem nem adta, sőt, a leszállás után a telefonom a kedves “No network” feliratot mutogatta. Elkezdtem visszagyalogolni, aztán amire lett térerőm, felhívtam apát. Ő épp az útelágazásnál járt köztem és a kemping között. Szóval fölszedett, hazamentünk. A többiek még bőven tekerésztek fölöttünk :((((
6.nap
Utolsó napnak tűnt, másnaptól foglalt volt a helyünk, meg strandbelépőt sem kaptunk ingyen… Jött a hidegfront délutánra. Sátrat bontottunk.
Fölmentem, korán startoltam, lecsúsztam, úsztam egyet, irány haza. Ugyan volt három üveg jegünk bekészítve, de a Forellenzucht nyitvatartását lekéstük. Legalább egy óra szerpentinezés Bad Bleibergbe, ahol a Klettergarten “Ausser Betrieb” volt…
Csalódottan kávéztunk Villachban. Apa talált egy Kanzianiberget aközelben egy kalandos c-s Klettersteiggal. Aranyos volt a hegyecske, párszáz méteres, az egyik oldalán sziklás. De nem nagyon hittem, hogy különösebben izgalmas lesz. A leírás nagyon bonyolult volt, mert (mint később rájöttünk), az egész hegy tele van turistautakkal és mászófalakkal. Rengeteg sziklamászó gyakorolt mindenfelé. Mi rákötöttünk az első drótkötélre, aztán irány. Tűzött a nap, féltem, hogy kevés lesz a víz. Száz méter után egy hűvös repedésben vitt az út. Kicsit negatívnak tűnt. Blulu mászott elöl, apa már szólt, hogy visszafordulunk. De azért benézünk. Lapjával épp át lehetett férni a repedésben. Kb. 50m-t mentünk így a barlangszerű részen, lefele csak helyenként lehetett látni, fölöttünk viszont sok beékelődött kő volt. A túlodalt kiérve megint nem látszott az út folytatása. Amikor megtaláltuk, nem hittünk a szemünknek: a korábban a fejünk fölött lógó köveken ment vissza! A harmadik szintem pedig végül át lehetett lépni az egész repedést. Még kicsit be is lógtunk középen a vicc kedvéért. Még másztunk tovább, de amikor a végkimerültség jelei kezdtek látszódni rajtunk, és a vizünk is elfogyott, elkeseredésünkben útbaigazítást kértünk. A srác látta, hogy beülővel vagyunk, ezért megmutatta a rövidebb utat a sziklafalon át. 250m függőleges sziklafal. Fölfele még izgi lett volna, de így inkább küzdelmes. Félidőben olyan kifutószéllel, hogy azt hittem, lefúj a hegyről. Még jó, hogy be voltunk kötve. Aztén apát megcsípte egy darázs. Leérve találtunk még egy utat, meg volt egy izgalmasnak tűnő, amit fönt kihagytunk. Még feltétlenül vissza kell ide néznünk.
Nyolc körül végeztünk. Lefele az egyik faluban egy pisztráng-táblát láttunk. A néni épp a virágokat locsolta, a pisztrángos bezárt, ha egyáltalán nyitva volt aznap. Megalkudtam két nagy halra. Szereintem elképzelni nem tudta, mit akarok vele este. A törpék közben a szomszéd telken üzeket etettek.
Gyors fürdés a Faaker Seeben, aztán irány haza. Ahogy leértünk, Gerlitzenen más esett, amire besötétedett, már nem győztük számolni a villámokat. A vége az lett, hogy az autópályán 40-50-nel lehetett haladni. Apa átvette az utosló pillanatban, mielőtt elaludtam volna, és hazavezetett a 8-as úton.

Ez a nyaralás nagyon jól sikerült, minden percét hasznosítottuk. Persze, egy hét pihenő kell utána.

Gyerekek ismét táborban, mi ismét Embergeralmon.

A kempingben majdnem ugyanazon a helyen, mint legutóbb, a szomszédok ismerősek voltak :) Ezúttal nemcsak ernyőt, hanem mászófelszerelést is hoztunk. Valamint három gps-koordinátát, amit a lehető leggyorsabban kellett volna körberepülni.

(more…)

Még az osztrák és bajor nyáriszünet előtt terveztünk Legolandba menni. A kinézett két hétben viszont sehogy sem akart jó idő lenni. Egyre csak zuhogott az eső, áradtak a folyók. Néhány napra aztán legalább csak záport-zivatart jósoltak, nem folyamatos esőt, ezért elindultunk. Útközben szakadt. A német határon is. Münchenben is. De mire a gyerekek megtanulták szépen kérni németül a felhőt, el is állt. A biztonság kedvért vittünk esőkabátot a parkba, de csak a vizes csúszdán kellett.

A szállásunk le volt foglalva, tökéletesre sikerült. A konyhábanhűtő, tűzhely, mosogatógép, mikró, habverő, kávéfőző, vízforraló, kenyérpirító, tojásfőző; a gyerekeknek emeleteságy és játékgyűjtemény. Az egész legalább 70 nm. Aranyos nénivel (max. 40 év :) és ajándék házi lekvárral. 45 Euro/ éj

Másnap, majd a következő délelőtt LL. Tömeg sem volt, sokszor három kört is mehettünk a sárkányon. Lett egy új rész, az akvárium. Elég marketingszagú, néhány legokocka a vízben a cápák között. Lehetett garnélarákot simogatni, az aranyos volt. Meg tengericsillagot, az inkább kőszerű. Én sajnáltam, hogy ezért elbontották az autóversenyt.

Bzüminek tervben volt egy névnapi ajándék beszerzése is. Állt a hatalmas üzletben, még tetszett is neki néhány dolog, de egyikre se akarta rászánni a pénzt. Meg kell állapítsam, lassan felnő. Nem is vett semmit. Blulu beérte az eltervezett Power Miner-ekkel, amiket valami csoda folytán lehetett egyesével kapni. Én meg kaptam egy legokocka formájú sütivágót, megszavazták, hogy ez jó befektetés lesz.

3. nap délután

Átmentünk Achenseebe. Útközben álomszép epret szedtünk még a német oldalon. Almának is jó lett volna méretben! A néni pedig Viel Spass!-t kívánt :)

Néha esett, elég párás volt, amikor megérkeztünk. Kis vásárlás, meg szálláskeresés. Ide nem foglaltam le előre, mert nem volt biztos az érkezés. Néhánynak felírtam a telefonszámát, de vagy bezárt azóta, vagy foglalt volt. Végül apa zennel talált egy szállást, én meg megegyeztem, maradunk. Kicsit bonyolult volt a néni, de aranyos. Volt egy pici, de kellemes háló, egy szűk fürdőszoba, meg egy nappali konyhával. A nappaliban levő kinyitható ágyon kellett volna elférnünk. Na, mindegy, az lett a törpéké. Szintén 45 Euro.

A néni állította, hogy az utolsó napunkon lesz végre jó idő. Mi még bizakodtunk.

4. nap

Eső csöpög, hegy felhőben. Irány a Swarovski múzeum. Rengeteg pénzből készült. Viszont a múzeum nekem nagyon modernnek tűnt, nem kellett volna kifizetni a belépőt. A shopban viszont teljes termékválaszték volt, az gyönyörű. A sima gyöngyök drágábbak voltak, mint itthon. Sajnos, a rossz idő miatt nagy volt a tömeg, levegő meg kevés. A törpék apával sétáltak, valami játszótér is akadt.

Ezután valami csendes zugra vágytunk, elmentünk a ködben kirándulni. Találtunk némi szamócát meg egy kellemes patakot a hatalmas hegyek között.

Mivel még mindig nem javult az idő, meglátogattuk a schwazi ezüstbányát. Kicsit várni kellett, majd szép esőkabátokat és sisakokat kaptunk, aztán a Daniel nevű kisvonattal irány a hegybe. Ijesztő volt. Elég komolyan elmondták, hogy ne dugjuk ki semminket, ha leejtenénk valamit, ne nyűljunk utána. A szűk vájatban száguldásnak tűnt az a tempó, amivel robogtunk. Bent nagyon hideg volt, amúgy érdekes volt. Néhány helyen filmet vetítettek, az elég rosszul sikerült, de legalább ót nevettünk rajta.

5. nap

Még mindig nedves. Most legalább nem esik, de kisebb starthely sem nagyon látszik ki a felhőből. Néhányan lecsúsztak.

Elmentünk a Dalfazer-Wasserfallhoz. Szűk óra kényelmes sétával és szamócaevéssel fel is jutottunk. A vízeséshez wellness napozóágyat is építettek. Azt megkerülve egészen közel lehet jutni a vízhez, csak nagyon nedves. Egy szűk ösvényen felmászva pedig drótkötéllel biztosított utat találtunk a vízesés fele magasságáig a sziklafalon. Na, itt dőlt el, hogy nekünk feltétlenül klettersteigozni is kell. Két méternél magasabbra nem akartunk mászni bekötés nélkül.

Kis séta a patakban, eléggé eláztunk. Nekem megfájdult a fejem. Leültünk Maurachban egy kávéra, és megtaláltuk a leszállót. A kávézómelletti mezőn több ernyővárt valami szelet, talán kupolázni, meg valaki szárítgatta a mentőernyőjét.

Nekem még bele kellett mennem a tóba, kb. másfél percig bírtam.

Szállás, pihi, fürdés, bogyók.

Este még megnéztük a Wolfsklammot. Állítólag szép volt,én nem sokat láttam belőle.

6.nap

Még mindig túl nedves. De mire összecuccoltunk és elbúcsúztunk, már csúszkáltak le ernyők.

Pénzünk úgy maradt (illetve nem maradt), hogy hat euró hiányzott a végösszeghez. Átnéztem minden zsebet, lett egy, majd a szekrény alatt találtam még egyet.  Több nem lett. Azóta találtam kettőt a kimosott farmerem zsebében :) Szóval apa bankautomata, én reggeli, majd hosszas értekezés a nénivel az áram áráról, meg minden egyébről. Irány Pertisau, tanakodtunk, hogy egy vagy négy vagy három jegyet vegyünk. Egy lett. Fölmentem, szinte tökéletesnek tűnt az idő, a felhős egen és az alacsony felhőalapon kívül. Lecsúszásra mentem föl, de mire kiterítettem és elstartoltam, úgy beélénkült a szél, hogy megtartott. Nívó alatt, de lehetett lejtőzni. Még egy 0.5-öt is tekertem egy Twisterrel. Visszamenve a lejtőbe, viszont inkább süllyedést találtam. Leszálló. Útközben rá is jöttem a süllyedés okára: a szél élénken fújt a hegy felől! Kissé rotorosra sikerült. És mármegint elfelejtettem a levegőből fotózni.

Apáék pár perc múlva felszedtek. Addig ők a vízparton pancsoltak kicsit.

Szerepcsere: apának +50 m is összejött, de elkezdett minden emelni a sötétben, ezért lejött. Amire összehajtott, már esett is.

Kihagytuk a fürdést, úgyis hideg volt (16 fokos) a tó.

Hazafele útközben eperszedés egy bozorkánynál, aztán fürdés a Chiemseeben. Az eső innen is továbbparancsolt. A tó vize nagyon magas volt, a járdát is elöntötte. És csak éppenhogy volt melegebb az Achenseenél. Az első parkolójegy-automata nem működött, a másik meg lenyelte a pénzt. Nem is értettük, hogy milyen országban vagyunk.

Ezután egy hosszú út jött, felváltva a döglesztő meleg és az ömlő eső, néha szivárvány is.

Az Achensee Tirolban található, Innsbrucktól kb. 50 km-re keletre. A tó vize már észak fele folyik, ezért délről elég nagy szintkülönbségű szerpentinen lejtőzhetünk föl.

A nagy völgybe kirepülve számítsunk Innsbruck légterére. A völgy északi felén levő hegyeken nyugatra haladva már a harmadik falunál alá kerülünk, majd tovább haladva Innsbruck felé a starthelyeket csak a helyi klub tagjai használhatják, a leszálló pedig CTR-be esik.

Rofan

Ez lenne a magasabb, déli starthely, de sajnos olyan rossz időnk volt, hogy föl se mentünk.

Karwendel

Kb. 500 m szintkülönbségű felvonó visz fel Pertisauból.

A starthely közvetlenül a felvonó mellett van, ÉK-i. Azonban nem csak korai lecsúszásra alkalmas, mivel jó idő esetén déltől ráfúj a völgyszél, és késő estig repülhető is marad.

Könnyen a tó fölé kerülhetünk, emiatt tartanak biztonságtechnikai tréningeket is itt. Sajnos nekem nem sikerült ehhez megfelelő árú felvonójegyet szerezni, nem volt napijegy, csak három útra szóló némi engedménnyel.

A leszálló szintén közvetlenül a felvonó mellett. Erős völgyszél vagy élénk ÉNy-i alapszél esetén ajánlatos a tó déli végén levő leszállóba szállni.

Családi nyaralásnak is kellemes, de inkább kirándulósra, mert a tó vize ritkán melegszik 20 fok fölé.

no images were found

Budapesttől 325 km, bő három óra alatt megjárható út. Az S6-os útról Semmering után kell lemenni a Raxalpe táblánál, innen már ki van táblázva a felvonó, biztos megtaláljuk.

Azt hittük, hogy Bécs közelsége miatt rengetegen lesznek, de nem sűrűn használt starthely. A felvonón nem is tudta a pénztáros, hogy mennyibe kerül a siklóernyős jegy.

Tehát, ha feljutottunk a felvonón, akkor az épülettől keletre néhány fát megkerülve már a starthelyen is vagyunk. Csak délelőtt lehet innen startolni,amíg süti a lejtőt a nap, vagy ha az alapszél K – DK-i.

A starthely előtt néhány métert felszedve, vagy kicsit kifele tágítva átrepülhetjük a felvonót, és eljutunk a déli, sziklás gerincre.

Ha később stratolnánk, akkor eleve nyugat fele sétálva találunk néhány startolható foltot, van köztük hivatalos starthely is. Másfél órás gyaloglással már a kifejezetten DNy-it is elérjük, mert a gerinc kicsit megtörik. A gerinc feléig 2550m magasságig szabad emelkedni Bécs légterei miatt, utána a szokásos 3840 van.

A leszálló a starthelyről látható, a patak mentén kicsit kijjebb, egy szántóföld sarka, valami üzem után. Jó időben erős völgyszél fúj a starthelytől keletre eső szűk völgy felé. Ebbe nem érdemes berepülni, leszálló nincs.

Idén is szerveztünk nyárra, a Zell am See-i akróverseny környékére családi repülős nyaralást. Még örültünk is neki, hogy az idén kicsit korábban van (július közepe), talán aktívabb lesz az idő, mint tavaly volt. Hát megkaptuk. A verseny még egész jó (strand)időben lezajlott, na de utána! A maradék öt nap folyamatos szakadó eső :((((

0. nap

Megérkezés, séta.

Szállás

1. nap

Egész jó idő, de gondoltuk, még ráérünk repülni később, ezért részben a strandról végignéztük a Paranoia utolsó napját.

Törpék:

Verseny:

2. nap

Másnap még csak kicsit esett az eső, ezért barlangtúrát szerveztünk. A werfeni Rieseneishöhlébe mentünk, ami Európa legnagyobb jégbarlangja. Jó hideg volt. Készültem kesztyűvel és kabáttal, de még így is vacogtunk a végén.

A barlang tényleg gyönyörű. Hatalmas jégcsapok, jégfalak, különböző színben, helyenként csíkosan. Sajnos fotózni nem szabadott. Kettes sorban mentünk, minden pár kapott egy kis gázlámpát. Egyszerre kb. tíz csoport volt bent, a nagyobb termekben láttuk a többieket. Mintha a törpék vonultak volna a lámpácskákkal :))) Nagyon hangulatos volt. A bejárat a legalacsonyabb részen volt, itt volt a leghidegebb, meg az ajtó is szűk volt a barlanghoz képest. Figyelmeztettek, hogy kisebb gyerekeket el fog fújni a szél, amikor kinyitják, de nem hittük. És valóban, az ajtón komoly erőfeszítés volt átjutni, olyan erős volt.

Utána ettünk egy spagettit, és bíztunk benne, hogy javul az idő. Hát nem.

Oda kell felmászni

Apa sziklái

Onnan jöttünk

3. nap

Másnap várlátogatás.

Esős madárbemutató, a sasok nem is akartak repülni. Megnéztük a várat, csak csoportosan lehetett bemenni. A sor elég hosszú volt, de Bzümi nagyon szerette volna látni. A sor végéről nem is lehetett látni a bejáratot. Egyszer csak jön egy ürge, és arról kezd beszélni, hogy a nem német nyelvű kísérőre várakozók álljanak át a másik sorba. Miért, van másik sor? Igen, kb. öten álltak benne. Így kielőzve mindenkit, szinte azonnal bejutottunk. Még magyar nyelvű kísérőszöveg is volt az automatán, csak a néni nagyon idegesítő hansúllyal olvasta föl a szöveget. Megtudtam, hogy a Pech szurkot jelent, amit a peches várostromlók nyakába öntöttek forrón. Meg épp megszólalt a négy tonnás harang, amikor a toronyban voltunk. Szerencsétlen, aki épp mászott föl alatta a létrán, szerintem megsüketült.

Uhu uhu

Törpe sólyommal :)

A legnagyobb

Gyönyörű állat

És apa profi fotója

Egy keselyű

Az óraszerkezet

4 tonna harang

Erre a délutánra sem javult meg az idő.

A Liechtensteinklammba mentünk kirándulni.

Liechtensteinklamm

4. nap

Még mindig esik…
Kitzlochklamm

Kitzlochklamm

Itt indult a fekete turistaút

Látszik, hogy Blulu fotózott, ezért nincs róla kép

Barlangi manóka

És a barlangja

Ha eddig még láttunk volna valamit…

Délután úszás Bad Gasteinban.
5. nap
És még mindig. Újabb klamm: Golling. Itt annyira esett, hogy fotó nem is készült.
Aztán Lammerklamm.

Blulu megsértődött :(

Lammerklamm

Utána elmentünk Wagrainba, egy uszodába. Egész jól szórakoztunk, volt több csúszda, de kint hideg volt, bent meg tömeg.

6. nap

Még mindig nem volt repülhető, de azért fülmentünk Bischlingre, ha már volt egy ingyen jegyünk.

Aztán Salzburg fele haza. Megnéztük az állatkertet, aztán áfonyát ettünk.

Flamingók

Ezek a külső kerítésen futkostak!

Az egyetlen családi fotó

Cicus…

Cicus 2 a háttérben

:)

Nagyon puha szőrük volt, és megetethettük őket

Blulu flamingói ismét…

És megint…

Brumm-brumm

Maci úszik

Ők az én kedvenceim :)

Egy vörös panda

Szörnyű hangjuk volt

Majd a sörmúzeum. Vicces volt utána hazamenni, de errefelé lehet egy sör után vezetni. Helyenként pedig észnél kellett lenni, mert szakadt az eső.

Sörmúzeum

A választék

Kicsit ittas kártyavár

Eladtuk a gyerekeket valami nyári táborba, és elhúztunk repülni.

(more…)

Mindenekelőtt, a vrh Szlovéniában nem rövidítés. Azt jelenti, hegy.

Másodszor, négy Mrzlit találtunk a térképen néhány km-es körzetben. Ez Kobaridtól D-DNy-ra van, és keleti starthely.

A helyi felszállítók ide is felhoznak a szokásos árért. Elméletben behajtani tilos van, de a helyiek ismerik a rendőröket. Talán saját autóval is fel lehet menni, de elég hosszú, köves szerpentin vezet föl. A Soca mentén dél fele jobbra az első faluból indul.

Ha már a felvonó idei első napján itt jártunk, az utolsóra is el kellett jönni.

Az idő nem volt optimális, már útközben is esett. Megérkeztünk, a leszálló csupa sár, a hegy felhős, néha szemerkélt az eső. A szokásos szállásunkon a néni elutazott. Ilyenkor még nem jártunk erre, így most megállapíthattuk, hogy ősszel minden zárva van. Alig találtunk szállást, és az üzletek sem voltak a szokásos időben nyitva.

Első nap még nem ment a felvonó, és túl vizes volt minden ahhoz, hogy kocsival felmenjünk. Másnap reggel a Kanzel két-harmad magasságában felhős volt, de bizakodtunk, hogy feloszlik. A tó felett ekkor még lyukas volt. Apa szólóban felcuccolt, várt egy kicsit, de egyre rosszabb lett: teljesen összezárt a felhőzet. Mi eközben a Kikben nézelődtünk, alig győztem Bzüminek ígérgetni, hogy amikor a szülinapja lesz, majd megyünk játékboltba is. Azaz egy nappal később, hétfőn, mert vasárnap zárva lesz minden.

Szóval apa nagy levegő, és gps-sel lecsúsz :))) Nagyon féltettem. Jöttek néhányan mások is, mesélték a horrort. Hát talán én még nem, menjen még egy kört. Ha mégis kitisztulna, utána megyünk a tandemmel. Apa csúszott még egy kört, talán vékonyabb a felhő, de menjünk föl szétnézni, ingyen a jegy, fönt meg süt a nap. Hát, azért a Themácskámat én lent nem hagyom :))) Apa el sem akarta hinni, hogy viszem, de hát végülis legfeljebb lehozzuk.

Gyönyörű volt fent… Persze, a napszemüveget lenthagytam.

Néhány bizonytalan ernyős, inkább rontott start, mintsemhogy repülni kelljen… Apa félt, mert nem ismerem eléggé a gps-t. Mindenki elvesztette a tájékozóképességét. Rémtörténetek, mi lenne, ha valaki mentőernyőt dobna a felhőben, és csak holnap találnák meg… Hátha szembejön egy repülő… Nehogy spirált húzzak, mert tuti lecsukom, eltévedek, stb. Én csak egytől féltem: mi lesz, ha félúton meggondolom magam. De ettől nagyon. Repülnék a köd fölött, nincs visszaút, de mégse szeretném.

A Kanzel teteje kilátszott, lehetett hozzá viszonyítani. Egész biztosan be lehetett érni a tó fölé, mielőtt belesüllyed az ember a felhőbe. A felhő alatt meg 5-700 m volt eltalálni a leszállót. Kellő követési távolságot tartottunk. Szóval gps nélkül is működött volna.

De eldöntöttem, nem lesz még egy ilyen lehetőségem. Repülök! :))) Gyönyörű volt. A felhők, a közel naplemente, a hegyek a távolban, az árnyékom a felhőn a szivárvány közepén. És a felhőben. Jókislány módjára fület csuktam, ezt parancsolták. De nagyon sajnáltam, amikor megláttam a tavat magam alatt :((( Eletem egyik legjobb repülése, holott alig több, mint negyed óra volt. Nevetve szálltam le, lebegtem, amíg apa nem hívott… Addig segített egy tandemesnek, amíg le nem késték a felvonót. Hurrá. Nincs náluk elég meleg ruha. Akkor cuccolok, valahogy feljutok a kocsiért, és megyek értük. Lemehetnek a Kanzelra, talán megtalálom őket. Áááá, nincs nálam pénz. Asszem három euróm volt, meg egy bankkártya, de féltem, hogy az automata nem fogja elfogadni a papírpénzt. Összeszedtem a leszállóban levő magyaroktól a nyolc euró aprót (köszi a segítséget :), közben kiderült, hogy föntmaradt egy magyar lány is, bár ő gyalog is ment föl :) Némi szervezés után egy nagyobb autó begyűjtötte őket a Kanzelról, a sorompó nyitva volt :) Én lehoztam a kocsit közben. Rendesen ránksötétedett közben. Lett este és lett reggel, második (felhős-repülős) nap. Némi uzsonnával felszerelve családilag felmentünk. Tandemet azért lenthagytuk. Ááá, most vastagabb, alacsonyabban van az alja, erősebb a szél, meg ilyesmi kifogásokkal vártunk. Apának kellett volna először startolnia, neki volt jegye vissza. Hát, valahogy megejtette, aztán boldogan jött vissza, hogy többet neki már nem kell.

Csúsztam még egyet. Célraszállás a felhőre, kis wingover, alig tévedtem el (na, jó, kicsit megnéztem a várat :), csak nem értettem, miért égnek lent a lámpák. Ezúttal volt nálam napszemüveg.

Valami repülhetetlen időben Bzümi megkapta az ajándék irányítható sárkányát. Ezen a ponton eléggé leveszettnek látta a játékbolt lehetőségét.

Ja, elfelejtettem a málnát.

Már a Hoferben megkívántam. De egy 15dkg-os doboz két euro volt :(

Szóval, amíg apa repült, elmentünk a strandra, na, nem fürdeni, csak köveket dobálni. Útközben láttuk a málnaszedő táblát. Gondoltam, csak véletlenül felejtették kint. De visszafele nyitva volt! Teleettük magunkat, Zozó talán egy szemet sem szedett elvitelre, kissé megfagytunk közben. El is hoztunk kb. egy kilót, nagyon népszerűek voltunk vele :) Isteni volt. Hatalmas szemű, édes málna október végén. Nem is kellett nagyon keresgélni, tele voltak a bokrok, csak a legszebbeket szedtük le. Mi voltunk az egyetlenek.

Folytatás:

Hétfőn új starthelyet keresünk, itt ugyanis bezár a felvonó. Jó sokat kell hozzá utazni. Útközben megnéztük a Hochthront, senki nem tudta kihagyni, pedig megfogadtam, hogy nem állok meg hozzá. Persze, ott csak lehajtó van az autópályáról a szintkülönbség miatt, mehettem országúton a következő felhajtóig. Gyönyörűnek tűnt az idő, sajnáltuk, hogy pont ma megyünk el, de délutánra megint mindenütt esni kezdett. Blulu strájkolt, és nem volt hajlandó beszélni a felhőkkel, hogy tudjunk repülni. Hosszú volt az út, a német autópályát éppen szélesítették.

Megérkeztünk, leparkoltunk a millió körforgalom után. Esőkabát, hátizsák útracsoki. Kiszállás, indulás a fasor felé. Bzümi hullámvasút észrevesz (hangról). Rendben, visszafele egyszer felülünk. És elindultak. Úgy kellett őket visszarángatni a bejárat felé, alig esett le nekik, hogy hol vagyunk.

Azt hiszem, mindenkinek ki kell próbálnia a hullámvasutat hidegben, esőben. Isteni. Itt már azt mondta Blulu, hogy ezekkel a felhőkkel németül kéne beszélni, de ő nem tud :(

A Legoland halloween jelmezbe volt öltöztetve. A nagy sárkányon szellemek lógtak, mindenütt tökök, és volt ijesztgető sátor is. Ezután Blulu könnyen nevelhető volt: ha valami rosszat csinált, csak megfenyegettük, hogy visszavisszük oda.

A szállást még Ausztriából foglaltam telefonon (a közelebbi nagyon bonyolult volt), egész könnyen megtaláltuk. Zseniális volt. A kisebb szobát vettük ki, még két gyerek is befért volna. Tv, univerzális videólejátszó, mosogatógép, indukciós főzőlap, … Jövőre is ide jövünk. Úgyis éves jegyet vettünk.

2007. augusztus eleje

Zell am See-be terveztünk menni az akróversenyre, természetesen összekötve némi családi nyaralással :)

Gerlitzenen kezdtünk, mert az idő nem volt tökéletes, de itt még belefért néhány tandemkör.

1. nap

Bzümi kezdte