Ismét kettesben.

Valami közeli helyet szerettünk volna megnézni, csak pár szabad napunk volt.

Raxot már évek óta nézzük, de mindenütt ilyesztgettek, hogy nagyon rázós hely. Nem is voltak nagyon mások, a starthely sem volt letaposva.

Gyorsan odaértünk, néztünk (volna) szállást, de nem volt sehol Privatzimmer. Elmentünk a Schneealmra kirándulni, ahol állítólag szintén van starthely. Valamit találtunk is az antenna környékén, de elég szűknek tűnt, a leszálló sem tuti. A fizetőkapu az úthoz elég vicces, egy család kertjén kell átmenni hozzá. Itt sem járnak sokan.

Szállás még egy körben, semmi. Drága-füstös-igénytelen, vagy megfizethetetlen. Végül kikötöttünk a felvonóhoz legközelebbi valamiben, egy boszorkánynál, aki előre kérte az első ájszakát. Rá is jöttünk, miért: hajnalig bömbölt a magnó, a helyi munkásemberek ittak a kertben. Borzasztó volt. Reggel mi rugdostuk föl őket, hogy kérjük a reggelit. Később megbántuk, mert elég sokáig tartott elkészíteni, és elég rosszul nézett ki. De jó, hogy kivártuk, mert ünnepnap volt, és nem volt nyitva semmi. A hegyen próbáltam magamnak tejet szerezni, erre langyos ultrapasztőrözöttet adtak. Erősen úgy éreztük, hogy rossz helyen vagyunk.

A starthelyen senki. Már a felvonóból néztük, hogy nyugatra köd van, ameddig a szem ellát, és folyik felénk a völgyben is. Ennek megfelelő kék ég, semmi kumó. Délre nőtt csak kb. három, egy a Raxra, a többi a Schneebergre. Mindenesetre kellemes szembeszél, de elég gyengécske. Féltünk, hogy ha várunk még, akkor átfordul délire, és ennyi sem lesz. Dani elstartolt, és azonnal jobbra ment. Két perc múlva +25m, majd eltűnt jobbra. Én is utána, de eléggé megsüllyedtem start után, meg gyáva is voltam azonnal rámenni a hegyre. Abban bíztam, hogy ha elérem a sziklákat, akkor ott tartani fog. Elég sokat mentem jobbra, már a leszállót sem értem volna el, de nem adta. A hegy feléig süllyedtem. Ezután abbólállt a repülés, hogy gyalultam a hegyet, néha jött egy +0,5, de nem sokáig. Följebb kerülve kicsit javult a helyzet, de nagyon nehezen tudtam csak felküzdeni magam. Dani eközben bejárta a gerincet, kissé befelhőzött abban az egy kumóban, és aggódott értem. A köd errefelé már feloszlott.

Mire végre felértem, nagyon lefáradtam (ezzel az erővel gyalog is mehettem volna). Megnéztem a turistákat, még vissza akartam szállni, de ott végre emelt. Viszont 50m-rel magasabban rájöttem, hogy a hátulról fújó szélben lejtőzöm a hegy másik oldalát. A szél egyértelműen hátulról fújt, az ernyőm a hegy felé állt, mikor traverzálgattam vissza a leszálló irányába. A leszállóban a beígért erős szélnek nyoma sem volt. Nemsokára apa is jött, akkor már szélcsend volt, amire összehajtottunk, addigra pedig elkezdett a völgyből kifele fújni a szél.

Hazaindulás helyett még elmentünk a Stuhleckre kirándulni. Mint rájöttünk, ehhez a felvonó csak télen megy, de körben egy fizetős úton föl lehet jutni. Végre megtaláltuk. Volt fönt áfonya meg egy sárkányos. Az É-Ény-i szél (!) teljesen ráfújt, de kicsit erős volt, és a leszálló pedig messze. A sárkány elég gyors volt, hogy kiérje, de nem volt túl meggyőző.

Összességében a Rax jó hely, de nem ártana hátszél nélkül is kipróbálni. Viszont tuti nem szállunk meg erre, inkább egynaposra tervezzük!