Annyi volt a terv, hogy lássam a hegyeket :) Véletlen összejött. Szép idő, Ambrus is tudott jönni, végülis mi történhet?

1. nap, szombat

Foglaltam hármunknak szállást a leszállóba. Amikor kész volt a csomagolás, kaptam egy mailt, hogy nem is lesznek otthon… Kezdhettem újra… Kicsit drágábban, kicsit messzebb sikerült. Az egy hibája, hogy a második emeleten volt, de azért sikerült. Meg a néni is rendmániás volt :) Tehát elindultunk, aztán egy gyors liezeni vásárlás után megérkeztünk. Éppcsak fölszedtük a Sommercarokat, és mentünk is a Stoderzinkenre. Én iszonyú fáradt voltam, így már a parkolóban kifeküdtem. Fent repültek, a szél is jó volt a starthelyen, amikor felértünk. Tényleg tutinak nézett ki, de sajnos nem tartott sokáig. Mire Ambrus kiterített és megpróbált elstartolni, elállt a szél, aztán már inkább csak hátulról fújt :( Végül Apa se merte már bevállalni… Átmentünk Planaira, hátha ott jobb lesz. Éljen a Sommercard! Én is fölmentem velük, de ahogy fölértünk, már figyelmeztetett a felvonós, hogy mindjárt zárnak. Éppcsak körbenéztem, és jöttem is le. Apáék gyorsan elstartoltak, de messzire nem jutottak. NEm sokkal azután, hogy én a leszállóba értek, ők is megjöttek. Itt legalább jó volt a szél, lehetett kupolázni, meg kicsit beleállni a jéghideg patakba :) Hűtött sörünk is volt :) Naplementéig maradtunk, utána a szálláson megsütöttük az otthonról hozott spárgát baconnel és tojással. Jó volt a nap!

2. nap, vasárnap

Hát, én fejfájással ébredtem :((( Sajnos, várható volt, de nagyon nem akartam ezzel elrontani a tuti repülőnapot… Sajnos, a bogyók hatására se akart javulni, feküdtem, aludtam, és reményedtem, hogy rosszabb nem lesz. Dani fölvitte Ambrust a Stoderzinkenre, aztán visszajött engem őrizni. Ambrus megmászta a d-s klettersteigot a kápolna mellett, aztán elment repülni. Én némi kaland után jobban lettem, és el tudtam menni Danival Planaira. Úgy tűnt, délutánra jó lesz oda. Én elkövettem azt a hibát, hogy a hányingerem ellenére fölfelvonóztam vele. Most lett volna legalább időm hintázni, de ez nem tűnt jó ötletnek. Megírtuk Ambrusnak, hogy tudok menni érte, repülhet. Nem kapta meg az sms-t, tehát valószínűleg repült :) Mint utólag kiderült, egész szépet: végigtolta a Dachsteinsüdwandot, aztán vissza egészen a Grimmingig, majd a szállás fölött, végül a patak mellé szállt Auban. Közben gyönyörű fotókat készített! Mondjuk, mindegyikre vízjelet tett: a hatamas fekvőbeülője rálóg :) Vajon mennyit kér érte, hogy leszedje?

Közben Apa is repült. Amikor lejöttem, akkor éppen a nyugati oldalon tűnt el. Utólag megtudtam, hogy nem volt sok esélyem később meglátni, mert kitekert az űrbe, aztán hátrament a főgerincre. Azt mondta, egyszerűbb lett volna a déli oldalon leszállni, mint visszajönni. Azért keresztbe-kasul átrepült az északi lefutók fölött, aztán leszállt. Ambrus engem elvitt a szállásra, aztán fölszedte Danit, majd ketten fölmentek naplementét nézni a Planaira. Ismét éljen a Sommercard. Akár az uszodába is beugorhattak Ivolna, de kinek van kedve ilyen unalmas dologhoz jó időben?

Visszajöttek a szállásra, és megfőzték a tésztát paradicsomszósszal. Jó illeta volt, de én nem mertem kísérletezni :(

3. nap, hétfő

Én már megint fejfájással kezdtem a napot :( Elég reménytelennek tűnt. Már azon kezdtem pánikolni, hogy hogy fogom kibírni a hazautat… A fiúk elmentek Untergrimmingbe mászni. Még nem hallgattam meg részletesen az élményeiket, csak azt tudom, hogy Apa szedett kakukkfüvet a sziklafalon :) Nem mert hívni, hogy nehogy felébresszen, ezért jött megnézni a macskát… Én meg azt se nagyon tudtam, hogy mi van velem, csak hogy rengeteg tervem van, és most pl. kéne menni repülni :) Elmentünk együtt Hausba, mert kinyomozták, hogy melyik felvonó van nyitva. Mellesleg jegyünk is volt rá. Így, hogy sikerült elmennem velük, nálam volt a kocsi, nem voltam a szállásra kötve, meg ők is leszállhattak bárhová. Az volt a megállapodás, hogy Haus leszállójába szállnak, én meg írok, ha a szállásra megyek. Végül elmentem vásárolni, aztán átbeszéltem az endokrinológussal az aznapi időpontomat (november végére kaptam újat…), majd az Enns partján sétáltam kicsit. Végre tudtam enni is egy pár falatot. Aztán hazamentem a szállásra, épp lezuhanyoztm, mikor Apa hívott, hogy leszállt. Bekészítettem a kocsiba két hideg sört, és elmentem érte. Aztán inkább egy jegeskávé lett belőle :) Ambrus írt, hogy végsiklik. Sakkoztunk, hogy mit csináljunk. Végül én hazamentem a szállásra vacsit főzni, Apa meg visszament Ambrusért. Még fölvettek egy stoppost hazafelé. Úgy tűnt, hogy a délelőtti mászás és a délutáni repülés még nem volt elég nekik :) Gyorsan elugrottunk még a Grimminghez vízesést nézni :) Én teljesen kidöglöttem, ők még éjfélig töltötték a fotókat és videókat. Apának sajnos megint nem lett tracklogja :(

4. nap, kedd

Végre nem fáj a fejem! Gyors pakolászás, némi rendrakás, fizetés. Jól kikaptunk a nénitől, hogy a restmüllbe dobtunk egy sajtkrémes dobozt :( Egyébként jó volt a szállás: pici, de használható konyha hűtővel, mosogatógéppel, kávéfőzővel, habverővel, és egy olyan sütővel, amit itthonra is megirigyeltem :) Két kis hálószoba egy-egy franciaággyal meg egy simával, két(!) fürdőszoba tetőablakkal és kilátással :) meg egy kis balkon reggelizni és ruhát szárítani. Simán elfértünk volna többen is. JA, volt három lapos tévé is :)

Eredeti terv szerint ma gyorsan keletre kellett volna húzni, mert délutánra esni fog. Én győzködtem a fiúkat, hogy ebbe még belefér egy korai start a Stoderzinkenről. Sikerült, felmentünk. Én elsétáltam a kápolnához, ők terítettek. Végül Apa startolt először, aztán majdnem felhőalapon várta meg Ambrust. Miután láttam, hogy elindulnak, lementem, és ismét meglátogattam a vízasést. Ott kaptam az sms-t Ambrutól, hogy végsiklanak Liezenbe. Artúr kicsit rámijesztett a parkolásnál, de végül nem volt gond. Siettem Liezenbe, épp bevásároltam, ott találkoztunk, aztán közös jegeskávé után elindultunk haza. Egy óra múlva már szakadt az eső az autópályán. Szakértettük a radarképet, és arra jutottunk, hogy egy raxmeni patakpart séta még belefér :) Sikerült is. Utána szétesett az összes felhő, és a magyar oldalon már kék ég alatt jöttünk haza.

Dani és Ambrus minden nap repültek, köztük elég szépeket :) Én is láttam a hegyeket, ugyanolyan szépek, mint régebben voltak. Az utazást mázlistán kibírtam, bár a kinti fejfájás ijesztő volt. Jó lenne máskor is menni!

Ambrus, lett saját katagóriád, látod?