Nehéz volt úgy összehozni a nyaralást, hogy mindenkinek jó legyen az időpont és az időjárás is jó legyen… Így kissé rövidre sikeredett, de jó volt :)

1. nap, szerda

Kihagyom, hogy szokásosan korán indultunk, inkább ott kezdem, hogy a Grimmingnél álltunk meg a vízeséshez sétálni. Meleg volt, és szép, mint mindig.

A kempingben alig volt hely, a patak melletti árnyékos helyeken most mindenütt lakóautók voltak. Az utolsó helyre épp elkezdett sátrakat állítani egy cseh csapat. Így nekünk az almafa alatt lett a sátrunk, ami délután még éppen árnyékolt kicsit. Rögtön egy darázscsípéssel kezdtem :(

Még gyorsan fölfutottunk a Planaira, hátha lesz valami. Nagyon gyenge szél, azaz inkább szélcsend volt, nekem nem sikerült elstartolni, közben meg zárt a felvonó. Apa repült így az ernyőmmel, és a gyenge idő ellenére tudott kicsit tekerészni. Végül azért kellett leszállnia, mert fázott a lába mezítláb a szandálban :)

Leszállás után strandoltunk, aztán megvacsiztunk a hozott uzsonnákat.

Láttunk egy magyar autót a kempingben, pont ott állt, ahova nekünk mondták, hogy az autót tegyük, hogy elférjen a sátrunk. Kiderült, hogy Győző és a felesége voltak :) Ők is sokadszor jöttek ide, szorítottak nekik egy kis helyet. Niederöblarnból akartak repülni, de akkora forgalom volt, hogy nem tudtak repülőt bérelni.  Velük beszélgettünk este, a gyerekek pedig filmet néztek.

2. nap, csütörtök

Hagyományos rántotta, aztán Stoderzinken, mert jónak tűnt az idő. Időközben fizetős lett az út, ami még mindig olcsóbb mint a felvonó, bár itt meg az autóval kell kavarni… Mindegy, felmentünk családostul, most úgyse akartunk egyszerre repülni. Az volt a terv, hogy elmegyünk megmászni az új Klettersteigot, aztán visszafele repül Dani. De mire felértünk, már tekertek a többiek :) Így Apa a starthelyen maradt, el is startolt rövid időn belül, mi meg elindultunk a kápolna felé. Onnan egy keskeny ösvény vezetett a sziklafal alatt. Először egy Mistral5 repült felettünk, csúnyán le is csukott. Aztán Apa lejtőzött mellettünk, integettünk is neki :) Később nem láttuk, se fent, se a leszálló felé. A beszállást könnyen megtaláltuk, csak azt nem láttuk, hogy melyik út milyen nehézségű. A nyugatinak A/B-nek kellett volna lennie, de inkább B/C volt, a keleti C talán, de a középső E nehézségét nem láttuk. Végül Zoli a keletin, mi meg a nyugati úton mentünk, így lehet, hogy tényleg E-s volt a középső :) Elég rövid volt, rajtam kívül mindenki gyorsan felért. A közös részen egy kötélhíd volt, csak a szórakozás kedvéért. A kiszállás a csúcsra vezető útra vitt, kb. fele magasságig. Innen egy izgalmas, szűk ösvényen visszamentünk a starthelyre, közben néhány szem éretlen áfonyát ettünk.

Lefele jöttem rá, hogy mi a legproblémásabb a fizetős úttal. Kifelé kell fizetni, de az automata nem ad vissza, nekem pedig nem volt apróm. Ráadásul a Sommercardhoz járó kedvezmény akkor jár, ha felmenetel előtt, kint váltunk jegyet. Végül leparkoltam, legyalogoltam a ZipLine recepciójához, vettem kedvezményes jegyet, aztán visszagyalogoltam a kocsihoz. A tűző napon.

A leszállóban nem láttam Apát, ezért átvittem a gyerekeket Aichba strandolni. Épp a parkolóban pakoltuk a fürdőruhákat -az egyetlen árnyékos helyen, ahol nem is szabadott volna megállni-, amikor Apa hívott, hogy kb. a fejünk fölött repül, hova szálljon le. A Hauser Kaibling melletti mezőben egyeztünk meg. Fölszedtem, aztán együtt felmentünk Planaira, ahol segített elstartolni. Ő gyönyörűt repült, végiglejtőzte a Dachstein-Südwandot, megnézte a tervezett Klettersteig útvonalát is :) Én nem voltam ilyen szerencsés. A jó start és jó leszállás között nem nagyon adta, pedig volt, aki fent tudott maradni. A leszállóból visszamentünk a gyerekekért, akik már nagyon unták a strandot :) Mi is csobbantunk egyet, aztán az egyszerűség kedvéért hazafele a McDonald’s-ban vacsoráztunk. Este beszélgettünk Győzőékkel egész sötétig.

3. nap, péntek

Egész napra szép időt jósoltak, mi meg hosszú mászást terveztünk. Azaz Apa és Zozó, mi Bluluval egyéb izgamakat :)

Megreggeliztünk, és átmentünk Gosauba. 15 éve jártunk itt legutóbb, de ugyanolyan gyönyörű maradt :) A sziklák között a kék tó, háttérben a gleccserrel, álomszép! Megálltunk kipakolni a felvonó mellett, aztán Apa lejjebb parkolt. Rengetegen voltak mindenütt, és még jöttek. Szerencsére, a hegyen már elfértünk. Vettünk felvonójegyet, sajnos Bzümi már nem gyerek :( Teltházas felvonóval mentünk föl. Viszont közben kiderült, hogy az a felvonó, ami a starthelyre visz, az most nem megy… Azért nem tűnt reménytelennek, hogy átjutunk oda is. A fenti állomás fölött 100m-rel szétváltunk nemek szerint: Apáék dél felé mentek, a sziklákhoz, én Blue-val északra, a füvesebb részekre. Blue cipelte az ernyőmet hősiesen. A keleties oldalon lengedezett némi lejtőszél, de ahogy kiértünk az élre, egyértelmű lett, hogy az alapszél DNy-i :( Arra sokkal egyszerűbben el lehetett volna startolni, de hát a kocsi erre volt. Ha Apáék biztos leérnek felvonózárás előtt, meg én is rááldozom a napot, plusz Blue nem unatkozik egyedül, akkor meg lehetett volna csinálni. Így inkább lementünk kettesben felvonóval. Fent még bírható volt az idő, mert fújt a szél, de napon már ott se bírtam. Lent egyszerűen kibírhatatlan volt. Napon kellett legyalogolnom a kocsihoz. Még szerencse, hogy Blue stoppolt nekem a felvonó melletti parkolóban egy helyet :) Így fürdőruhával és Klettersteig-settel felszerelkezve elindultunk a tóhoz. Nem bírtuk a meleget, így változott a program, és először úszni mentünk. Jól is tettük, vizes haj nélkül nem bírtuk volna. Így kicsit izgalmas lett, Blue ugyanis bikiniben mászott :) Egy srác a vízből gumimatracon nézte, amíg végigmásztunk; biztos érdeklődött a sport iránt :P Nekem nehezemre esett visszabújni a meleg bakancsba… Bukót nem vittünk, nem is volt mihez. Félidőben, ahol a gyalogutat kereszteztük, kiszálltunk. A másik oldalon lett volna egy izgalmas kötélhíd hosszan az út felett, rá akartunk mászni visszafele, de sokan voltak. Ráadásul nekem hirtelen megfájdult a fejem a melegben, így gyorsan visszamentünk inkább úszni. Gyönyörű volt a Dachstein a háttérben, sose gondoltam volna, hogy egyszer úszni fogok a Gosauseeben. A kocsiban bevettem egy Relpaxot, aztán elfeleztünk Blue-val egy jegeskávét. Aztán megint fürdeni kellett, olyan meleg volt. Blue ismét megtetszett néhány srácnak, különösen, amikor segített összeszedni a vízből az egyiknek a zsebéből szétszórt aprót :)

Apáék bejelentkeztek, hogy jönnek lefele a felvonóval. Örültek, hogy közel parkoltunk :) Jól érezték magukat, egész könnyen megmászták a hegyet, csak elfogyott a vizük, és kicsit eltévedtek lefele. Persze ők is jöttek fürdeni, és mióta elmúlt a hőgutájuk, már szívesen mennének vissza egy egész napos túrára :)

4. nap, szombat

Reggel jobb előrejelzés volt mint korábban, így sokáig sakkoztunk, hogy menjünk vagy maradjunk. Féltünk, hogy másnap az ázott sátrat kell reggel szárítani. Meg a Dota is hiányzott :) Végül sátrat bontottunk, miután bejelentkeztünk a Dachstein felvonóra. Őszintén szólva nem gondoltam volna, hogy szombatra összejön… Már a fizetős út elején kérdezték, hogy van-e időpontunk foglalva. Így viszont egész közelre tudtunk parkolni, és még jegyért se kellett sorba állnunk. De a felmenetelnél már figyelmeztettek, hogy foglaljunk visszautat is. Eredetileg úgy gondoltuk, hogy csak egy kicsit sétálunk, a csúcsra vezető Klettersteighoz nem volt erőnk az előző nap után. Odamenni, és végigküzdeni magunkat a lucsogó havon pedig nem akartunk. Végül a legközelebb eső szikla felé indultunk el: a Gjaidsteinhoz vezető útra. Aztán mindig kicsit tovább, az antennához, a Steimannhoz, hátha fel tudunk mászni felszerelés nélkül, végül legalább félútig jutottunk. Közben későbbre tettük át a lefelvonózást, végül így is futottunk… Nem így terveztük, de nagyon jól esett a sziklákon ugrálni :)

A felvonóból láttuk, hogy a Rötelstein felett teker valaki. Eleinte kicsit csodáltuk és irigyeltük, de mire leértünk, már dörgött az ég, és elkezdett esni is. Remélem, időben lejutott… Mi az eső elől futva elmentünk a Grimmingig. Úgy tűnt, még belefér egy séta, de végül addig néztük a canyoningozókat, hogy mi is eláztunk. Mondjuk ők vízálló ruhában voltak. És ugyebár mi értünk a meteóhoz…

Szóval megálltunk még egyszer, eredeti terv szerint száraz ruhát keresni. Abban a pihenőben, amit már korábban is néztünk, mert egy ösvény vezetett át a vonatsínen, és egy kis halastóhoz vezetett. Végül nem volt túl izgalmas, továbbmentünk. Ettünk Liezenben, aztán irány haza.

dscn1636