Nehezen jött össze, hogy kettesben repülni menjünk. Három hétig volt összepakolva az összes csomagunk, már megtanultuk, hogy az olló és a hajszárító helye a bőröndben van :) Még a végső indulás előtti napon se tudtam, hogy képes leszek-e elmenni. A második kint töltött éjszaka után már nagyon vágytam haza, a saját ágyamba. Bár ne tettem volna, ott jobb idő volt :) Itt most iszonyú hőség van, a pincében ülök a hűvösben, hogy ki lehessen bírni. Na lássuk a hegyeket!

1. nap, péntek

Szokásosan indultunk, minden átlagos volt. Kicsit borzolta a kedélyeket az a 6-8 német rendszámú, de inkább török feliratokkal ellátott, tetőboxos, megpakolt régebbi Merci, Audi és BMW, akik nem igazán német stílusban közlekedtek az autópályán, és a villogás-indexelés-dudálás ellenére is a belső sávban maradtak… Az út osztrák oldala a sok útépítésen kívül eseménytelenül telt. Jónak nézett ki az idő, ezért nem álltunk meg a szokásos vízeséstúrára, inkább rögtön Dorfgasteinba mentünk. Fent repültek már. Óvatosan megtudakoltam, hogy a három napos jegy használható-e napjában többször, akár különböző hegyeken is. Igen. Még a Gästekarte kedvezményt is belealkudtam, pedig még nem jelentkeztünk be a kempingbe, így most kb. féláron úsztuk meg a felvonózást.

Fönt gyenge, de általában jó irányú szél volt, és üres a starthely. Kiterítettünk, közben megjelent egy tandem, és egy nemhogy futni, de szinte lépni se tudó nénivel sikeresen elstartolt :) Mi is mentünk, jött egy kis befújás, amiben épp fel tudtam húzni. A tó környékén megvolt a szokásos termik, Apa is mellémjött tekerni. Nem adta nagyon, éppcsak nívó környékére tudtunk visszakeveredni. Szétváltunk, ő hátra, én előre mentem. Én majdnem ugyanott találtam megint egy emelést, ami végre két teljes körön keresztül megvolt, 100m pluszba kerültem, majd vége lett. Apa megint csatlakozott, aztán én elindultam leszállni. A völgy keleti felében nem is süllyedt, így tudtam kezet pihentetni. Már a leszállóra helyezkedtem, amikor megláttam, hogy négyen lejtőznek a Mittelstation felett, éppcsak kicsit magasabban nálam. Ezt már rég ki akartam próbálni, így bementem közéjük. Igazán meglepett, hogy sikerült. Jó fél órát lejtőztünk, hol karcolva a fákat (vagy felvonókötelet), hol kijjebb beletekerve egy-egy buborékba. Nagyon kellemes, nyugis repülés lett. Én a nagy leszállóba szálltam, Apa a kocsihoz. Egy kedves idős házaspárral beszélgettem, a férfi sárkánnyal repült.

Felszedett Dani, vásároltunk, aztán mentünk a kempingbe. Semmi se változott, sajnos, új hűtő se lett. Vacsora csak rendelésre, így erről lemaradtunk, pedig a pénteki halat szeretjük :( Szombatra borjúmáj lesz, olyat még nem ettünk :) Így végül pénteki kolbászos rántotta lett a vacsora. Sátrat állítottunk, zuhanyoztunk és mentünk aludni.

2. nap, szombat

Hűvös éjszaka után kék égre ébredtünk. Apa elég fáradt volt, itthon előző éjszaka alig aludt valamit. Mindegy, nem siettünk. Későn induló, kicsit stabil napot ígértek, csak délután akartunk felmenni. A patakhoz nem tudtunk leparkolni, ezért a Klammsteint néztük meg. Először eggyel korábbi alagútnál parkoltunk le, de aztán véletlenül egész könnyen megtaláltuk. Talán azért, mert egy narancssárga ruhás srác mászott rajta :) Elindultunk a patak melletti úton, bár ki volt rá írva, hogy járhatatlan. Nemsokára rájöttünk, miért: az útra ráomott a sziklafal. Mi gyalog átosontunk rajta, aztán találtunk egy ösvényt a patak felé. Végül kiderült, hogy csak a vonatsínekig tart, először úgy gondoltuk, hogy a karbantartó munkásoknak. De a híd alatt volt egy kilátó, amihez le kellett venni két láncot, lemászni egy létrán majd egy lépcsőn is. Semmi más funkciója nem volt a helynek, minthogy a klammban gyönyörködjön az ember :) Közben átrobogott a fejünk felett egy megrakott tehervonat…

Én nagyon lefáradtam a visszamászás közben, így inkább  másik irányba indultam, hátha hamarabb kiérek, aztán Dani értem jön. Közben mindketten azon aggódtunk, hogy ha most eltévedünk, akkor lőttek a repülésnek. De nagyon szerencsésen pont az alagút kijáratához vezetett az út, könnyen visszajutottunk.

Viszont sajnos a hegyen hátszél fújt… Néhány bátrabb pilóta átment a túloldalra, adta is. Sokan ültünk a starthelyen, arra várva, hogy megjavul az idő. Senki se értette, hogy mi történik, még a helyiek is csapatostul jöttek fel. Végül én lefelvonóztam, Dani meg az összes startirány érintésével végül délre belefutóval elstartolt. Fönt élénk  délies szele volt, így a főgerinc átrpülése elég reménytelen vállalkozás lett volna. Helyben repült egy jót, aztán elindult a kemping felé. Végül az aldis leszállóig se jutott, olyan erős szembeszele volt. Ezért nem volt fönt a szokásos startszél, hisz a völgyben fordítva fújt a völgyszél. Majdnem tolatott, kicsit aggódtam érte. Ahogy leszállt, már ott voltam érte kocsival, jól szerveztük :) Addig követ gyűjtöttem, és a sárkányos bácsi feleségével beszélgettem, aki -mint megtudtam- litván származású volt. Kedvesen elmagyarázta, hogy nem kéne magáznom, ugyan 70 év fölött volt, mert itt nem szokás :)

Apával átmentünk a strandra, épp lement a nap, zártak, most se fizettünk érte :) A víz hideg volt, éppcsak csobbantunk, aztán mentünk is. A halak nem fáztak :)

Vacsi az éttermben, ott is hideg volt. Rengetegen voltak, lassan kaptuk meg a menüt. A borjúmáj finom volt, a zellerkrémleves nagyon zöld. Tanultunk egy új szót: Leitungswasser. Ez ingyen van az étteremben, és semmiben nem különbözik az üveges Gasteiner Mineralwassertől :) Megjegyezzük.

Tovább hűlt az idő, éjszakára össze kellett bújni, hogy ne fázzunk nagyon.

3. nap, vasárnap

Összetörve ébredtem. Szerencsére hamar kisütött a nap és felmelegített. Megsütöttük a maradék tojást, csináltam az útra szendvicseket, összepakoltunk és elindultunk.

Az olcsó jegyünk most a Schloßalmra is érvényes volt, így felmentünk mászni. Repülni ma is csak későn lehetett. A kinézett Klettersteig egyik oldala max. C volt, a másik D/E. Egymás mellett tudtunk mászni, végig beszélgettünk, és én is meg tudtam csinálni! Nem mondom, hogy egyszerű volt, mindketten megküzdöttünk a saját utunkkal. Én nagyon utáltam, hogy állandóan át kellett mászni a kötél másik oldalára, még a Seilbrücke is úgy volt építve, hogy a felső biztosítókötél keresztezte azt, amin léptünk. A Flying Fox-on attól tartottam, hogy nagy sebességgel nekimegyek a túlsó oldalnak, ezért olyan óvatosan indultam, hogy végül át se értem. Dani húzott át :)

Gyorsan lefelvonóztunk, aztán fel Fulseckre. Hát, sajnos ma is hátszél fújt. Ittunk egy jegeskávét, hátha javul. Én ki se terítettem, lementem felvonóval. Szerencsére ma nem estem el a kiszállásnál… Dani kitekert és elindult hazafelé. Miután láttam, hogy kirepült a völgyből, én is elindultam. Sankt Johann üzletei előtt sehol nem lehet megállni szétnézni. Így viszont tíz perccel azután, hogy leparkoltam, Apa hívott, hogy a falu északi végén szállt le. Megint jó volt az időzítés :) Sajnos nem talált második termiket.

Innen a grimmingi vízeséshez terveztük tovább, csak a navi Salzburg felé akart menni. Majdnem időben észrevettük, így a vízesésnél vacsoráztunk megint. Kicsit le is mosakodtunk, bár a szűk völgyben már hideg volt a kinti 30 fokkal ellentétben.

Hazafele a szembe irányba hatalmas forgalom volt, az osztrák autópálya kilómétereken keresztül állt. A határ magyar oldalán meg a kamionok sorakoztak a menekültek miatti külön határellenőrzés miatt. Most olvastam a hírekben, hogy 30km-es sor lett reggelre.

Én az első napi repülés után azt mondtam, hogy olyan jó volt, hogy akár haza is mehetek. Ennyire nem gondoltam komolyan, de így is jól éreztem magam.