Csak mi ünnepeltük a suli végét az Alpokban, a gyerekek még itthon küzdöttek az utolsó felelésekkel, dolgozatokkal. Sajnos, az utolsó percben kiderült, hogy Ambrus mégse tud jönni, pedig már le volt foglalva a nikolsdorfi repülőtérhez legközelebb eső szállás. Így gyorsan átterveztük az úticélt, különösen, hogy az északi oldalra egy picit jobb időt jósoltak. Gastein lett megint.

1. nap, szerda

Kicsit csúszott az indulás, bár nem tudom, miért. Szerencsére így is átértünk a városon hét előtt, pedig a Szerencs utcánál ijesztő volt a forgalom. Én már a kertesi vasútállomásnál untam az utat :( Liezenben megálltunk -most nem autót szerelni :) -, ittunk egy kávét és vettünk mobilnetet a Billában. A Grimming fölött több vihornya repült, a reptéren folyamatosan ment a vontatás. Egész hamar megérkeztünk Dorfgasteinba, fölmentünk a parkolóba. Kicsit sok volt a felhő, meg a felhőkön a szél, de nem volt reménytelen az idő. De valamiért mégse repült senki. Nem ment a felvonó :( Stubnerkogelhez nem volt jó az idő, így a mai repülés ugrott. Másnapra már nyit szerencsére, bár egy kicsit így is megijedtünk.

Bejelentkeztünk a kempingbe, a szokásos néni volt a biciklijével, semmit se öregedett. Meg is ismert minket. A kempingben annyi változott, hogy elromlott a hűtő, így a néni pici hűtőjének a még kisebb mélyhűtőjében készült a jég a hűtőtáskánkhoz.

Megint megpróbáltunk följutni autóval a Graukogelre, most se jártunk sok sikerrel :( Pedig láttunk onnan délután repülni ernyősöket a sípályáról. Az összes felfele vezető út Privatweg volt, így végül csak a turistaösvényen sétáltunk kicsit.

Szereztünk hideg sört, kinéztünk a strandra, én persze beledugtam a lábam, de annyira azért nem volt már meleg, hogy bele is ugorjak. Hamar mentünk aludni.

2. nap, csütörtök

Nem volt különösebben hideg éjszaka, és reggel vékony stratus fogadott. A többi kempingező nagy örömére finom reggelit sütöttünk: zöldfűszerekkel olívaolajban pácolt spárgát vittünk (otthon már nem volt időm megsütni), bacon, friss házi tojás (Polka, Jázmin és Victoria vagy Elizabeth :) , sajt. A szomszéd asztalnál egy vegán pár reggelizett…

Amire befejeztük a reggelit, már kumók nőttek, és ernyősök repültek. Épp átépítik a parkolót, így kicsit kerülőúton, de megérkeztünk a felvonóhoz. Amikor felértünk, még felváltva fújt a keleti és északi szél, de amire szétnéztünk, befelhősödött, és mindkettő leállt. Végül dél után tudtam elstartolni az utolsó szerencsés befújásban, Dani már ÉNy-ra belefutott utánam. Én olyan hamar beleugrottam, amint kisütött a nap, hogy sokat nem adott. Megpróbáltam a lejtőt, aztán szép nyugodtan elmentem leszállni. Szezonnyitó lecsúszás szép helyen :) A kemping mellé szálltam, most a második mezőre, mert a legközelebbi frissen volt trágyázva. Ezen még száradt a széna, a szélében hajtottam. Nagyon meleg volt :( Már a starthelyen gyanús volt a fejem, de mostanra már nem láttam a zsinórokat :( Betettem a kempingbe az ernyőm, és kimentem a buszmegállóba. Egész hajtogatás alatt nem ment el mellettem a busz, most elolvashattam, hogy csak kétóránként jár. Tavaly később voltunk, akkor egyszerrűbb volt visszajutni. 20 percet vártam, közben láttam Apát visszafele jönni a Schloßalmon. Mint kiderült, nem kapta meg az sms-em, ezért próbált a leszállóba visszaérni. Addigra én fölbuszoztam és visszajöttem a sátorhoz. Zuhanyozni készültem, amikor csörgött, hogy menjek érte. Szerencsére elmúlt a fejfájás, így mehettünk együtt Dorfgasteinba.

Útközben vettünk volna kávét a Hoferben, de minden zárva volt ünnepnap miatt.

Nem sokkal három óra után értünk oda. A pénztáros kérdezte, hogy biztos felmegyünk-e még, már csak tíz percet van nyitva a felvonó. Fönt repültek, így ez nem tűnt gondnak. Aztán kiderült, hogy nincs egyszeri ernyős jegy, csak napi. Még így is mentünk volna, de amikor fellépcsőztünk a felvonóhoz a cuccokkal, kiderült, hogy a jegy nem jó. A felvonós srác rendes volt, elmagyarázta, hogy egy másnapi napijegyet kaptunk, helyette az olcsó mai egyszerit kéne vennünk. Valahogy én mindig veszekszem a dorfgasteini felvonó pénztárosával :( Kicserélte, megkaptam a visszajárót, visszafutottam, fölmentünk. Még egy gyors kávé is belefért, aztán nyugiban kimentünk a strathelyre. Az ellenőrző kör után a felvonó is elcsendesedett, a két utolsó tandempilóta is lecsúszott. Nem volt sok szél, éppcsak el tudtam startolni. A lejtő nem tartott, csak a tó fölött kaptam emelést. Apa rögtön oda jött alám, de addigra én már magasan voltam. Nem vettem polárpulcsit, délelőtt olyan meleg volt, most meg nem számítottam nagy repülésre.  Nem volt erős idő, inkább nagyon kényelmes :) Pont ilyenre vágytam! Másfél óra helyben repkedés, egy kis háromszög belefért. Sok vihornya volt, ernyőt már nem láttam. Gyönyörű volt fönt, megnéztem a Hochköniget, a Dachsteint, aztán kellő  magasságból a déli oldalra is át lehetett látni. Lienz felé összeállt, itt volt jobb idő :) Apa közben végigrepülte a völgyet, a havas hegycsúcsoknál fordult vissza. Én a tandemes leszállóban vártam, ő a kocsihoz szállt. Meg voltunk elégedve a repüléssel!

A honlapra kiírt szabadsággal ellentétben a Bertahof étterme nyitva volt :) A menüről lemaradtunk a késői érkezés miatt. Végül én egy levest kértem, Dani meg steaket. Ketten bőven jóllaktunk vele :) Fáradtan estünk az ágyba.

3. nap, péntek

A repmeteo hideg éjsazkát jósolt, rá is készültem plusz pulóverrel és melegítőpárnával, de nem volt rá szükség. Kék égre ébredtünk, tízkor már húsz ernyő tekert a Stubnerkogel fölött. Délre fönt voltunk Fulsecken. Soha nem startoltunk innen ilyen korán. A start egyszerűen ment, de a levegőben rázós volt. Elölről tudtam kiemelkedni, a tó fölött csukogatott. Kétszer-háromszor eldöntöttem, hogy kimegyek, de aztán Apa becsúszott mögém, és elkezdett tekerni. Gondoltam, a társaság kedvéért benézek hozzá. Végül együtt kitekertünk, az egész nyugis volt. Amikor meguntam, én előre mentem, ő hátra indult. Vicces módon az enyém adta jobban, pedig én a leszállót céloztam, ő nem ért vissza a gerincre. Nem sokkal utánam szállt le az autóhoz.

A napijegy miatt még visszamentünk egy körre. Szerencsére kellemesebb volt az idő, magasabbra is tudtam kerülni. Most is sok vihornya volt, az egyik alattam tekert kb. 150m-rel. Épp őt kerestem, amikor kiestem a termikből, és csúnyán lecsuktam :( Megfogtam, kinyílt, kifordultam a hegytől, meguntam. Ekkor fura szélzúgást hallottam, aztán föl kellett húznom a lábam, mert a vihornya pont alattam húzott át. Nem tudom, hogy én süllyedtem ennyit a csukásból, vagy ketten voltak, mindenesetre nekem lett volna elsőbbségem. Végülis nem volt gáz, csak a csukás után kicsit elegem lett az izgalmakból, elmentem leszállni.

A leszállóból kedvesen felvittek a kocsihoz, bár jobban jártam volna, ha gyalog megyek. A harmadik szál cigi után idultunk, az ernyőmet elég nehezen tudtam betenni a kocsiba, meg az ajtót becsukni, meg be se tudtam kötni magam. Aztán le kellett cipelnem a cuccom, mert direkt alulra parkoltunk. A hátizsák vállpántja szétcsúszott, így félvállon cipelve jól meghúztam a karom :( Aztán a hűtőtáska volt útban. Ezután még átparkolam a leszálló mellé árnyékba, átvettem a szandálom, és kifeküdtem a leszállóba. Apa elrepült a völgy végéig, körberepülte a Graukogelt, aztán visszajött a starthelyre. A kocsit nem találta levegőből, ezért hátat fordított, és a Hofer mellé szállt. Én vehettem vissza a bakancsomat, hogy értemenjek. Ez így egy kicsit körülményesre sikerült…

Egy úszással kárpótoltam magam :) Megszárítottam a hajam, és mentünk a lefoglalt vacsinkért. Annyit tudtunk csak, hogy hal lesz :) Jó melegen öltöztem, előző nap a hegyszél hideg volt. Erre most bent kaptunk helyet :( Spárgakrémleves volt és pisztráng szalonnával és zöldségekkel. Most se sikerült megtudnunk, hogy hogyan kell sima vizet kérni…

4. nap, szombat

Zárt felhőzetre ébredtünk. Azt ígérte a meteo, hogy kitisztul, de délutánra jön a hidegfront. Szelet nem mondtak. Werfenwenget céloztuk, még Stoderzinken jöhetett szóba, de akkor csak egyikünk tud repülni. Kis autópályás eltévedés után még a Mittagspause előtt felértünk. Nem repültek sokan, és kicsit jobbosabb volt a szél a leszállóban a szokásosnál. Sok ernyős volt, ketten lefele jöttek. Itt még nem volt elég gyanús. Fölt még a keleti oldal élt, de ott is kicsit északias fújt. Ilyet még nem láttunk itt. Bíztunk benne, hogy ha kisüt a nap, akkor majd befordul a nyugati oldalra. Hát nem, még erősödött az északi. Leültünk egy jegeskávéra, aztán megnéztünk egy kis horrort a starthely fölött. Már korábban volt egy mentőernynyitás, de az inkább túlreagálta a dolgot. Kicsit elment a kedvünk a repüléstől, de az északi szél jó lenne Planai-ra, ezért gyorsan döntöttünk, és továbbindultunk. Eddigre a Gasteinertalban már szakadt az eső, és a Hochkönig is izgalmasnak tűnt. Mire Apa fölért a felvonóval, már nyugatra összeállt a zivatar. Fönt még keleti szél fújt, jó erős, nem is haladt kelet felé. Én gyorsan bevásároltam a hazaútra, aztán fölszedtem Hauser Kaibling leszállójában. Akkor már a völgy is emelt… Megálltunk a Grimming oldalában a vízesésnél, uzsonnáztunk, elosztottunk egy radlert, és elindultunk. A parkolóból vitorlás műrepülőbemutatót néztünk :) Kezdett fölénk érni az üllő, nagyrészt árnyékban mentünk, amíg le nem ment a nap. Az Alpok felett gyakorlatilag egy hatalmas zivatar lett. Ennek ellenére rengeteg távot adtak le, bár egyik se lett rekord. Hát, mi nem voltunk jó helyen :(