Valaminek még nagyon gyorsan kellett történnie az idén nyáron. A szünet utolsó két hetében nem volt jó idő, állandóan esett. Egyszer már javulót ígértek, össze is csomagoltam egy hétre, aztán mégse lett jó. Már elkezdtem kicsomagolni, amikor véletlenül megláttuk, hogy két repülőnap lesz egymás után :) Kivettem egy pár ruhát, újra elővettük a sátrat, és indultunk. Minden percet ki kellett használni :)

1. nap, szerda

Napkeltekor indultunk, gyorsan kiértünk. Blue délig aludt a kocsiban :) Tamswegnél még lentik voltak az égen, de eső nem esett sehol. Melegünk volt :) A kemping majdnem üres volt, válogathattunk. A legközelebbi helyről átköltöztünk az árnyékba. Szereztünk átalakítót az áramhoz, aztán felmentünk a starthelyre. Egyáltalán nem tűnt reménytelennek, lent már felszállítást szerveztek. Mi inkább saját kocsival mentünk. Kellemes startszél fújt, még tandem is szóba jöhetett. Sajnos, mire Apa el tudott startolni, már legyengült a szél, és nem is tudtak nívó fölé jutni. Zozóval szedtünk pár szem áfonyát, vásároltunk, fagyiztunk, aztán a sátornál találkoztunk Apáékkal. Pirknerklammra már nem volt idő, de a strandra bementünk. Már nem kellett belépőjegyet venni. A víz valamivel melegebb volt mint a levegő, de csak én mentem be. Kicsit úsztam, a gyerekek hintáztak, mert nem volt néző :)

2. nap, csütörtök

Hideg, csillagos éjszakánk volt. Reggel közös rántottázás, aztán a gyerekek a strandra mentek, mi felszállítással a starthelyre. Sajnos felhőben volt, fáztunk is. De nem mertünk sokáig várni, kevés pilóta volt, később talán nem lesz felszállítás. Apa telefonált, kirándultunk, gombákat kerestünk. Rengeteg volt :) Vargánya, fenyőtinóru, rókagomba, pöffeteg, légyölő galóca :) A mezőn rengeteg érett áfonya is volt. Zozó hívott, hogy Blulu lábába szálka ment :( Inkább bementek a sátorba filmet nézni. Nálunk emelkedett a felhőalap, így el tudtunk startolni. Nagy reményeim nem voltak a nappal. Azért a levegő képes volt azt is alulmúlni :( Már földről néztük, hogy csupa kezdő repül, mindenki lengeti az ernyőt, lecsuk, szerencsétlenkedik. Hát, én is csak ezt tudtam :( Balra alig lehetett haladni, egyébként északias volt a szél. A felhőalap kb. 150m-rel volt a starthely fölött, a kereszt nem lógott ki. Az első termik után úgy döntöttem, elmegyek leszállni. A leszálló is turbulens volt :(

Megnéztem Blulu lábát, az is rosszabb volt, mint amire számítottam. Egy három centis szálka állt ki belőle, amit alig bírtam kihúzni. Volt még öt kicsi, meg egy még nagyobb beletörve. Jó sokat kínoztam vele, amikor úgy tűnt, hogy csak kisebb cafatok maradtak. Közben Apa is megérkezett, ő se élvezte a repülést. Blue nem tudott mászni a lába miatt, ezért csak a Mühlgrabenwasserfallhoz mentünk. Persze útközben beugrottunk pisztrángért, és vittünk gázfőzőt is. Tüzet rakni úgyse tudtunk, minden vizes volt.

Este családi csillagnézéssel zártuk a napot.

3. nap, péntek

Blulu lába fájt, de nem volt vészesen gyulladt, mehetett strandolni :)

Reggel kolbászkákat sütöttünk, aztán sátrat bontottunk. A reggeli zárt felhőzet felszakadozott, és egész normális felhőalap lett. Sajnos az idő későn indult, nekünk meg még haza is kellett indulni :( Én majdnem egykor startoltam, Apa utánam. Én ügyesen elszúrtam a kiemelkedést, helyette negyed órát lejtőztem, de nem sikerült visszajutnom :( Apa úgy tűnt, hogy a lejtőt meg se próbálja, inkább a Haustermikbe megy. Aztán úgy, mint aki azt se próbálja. Egyenesen kiment a leszálló felé, és meglepő módon leszállt. Pár perc múlva én is leértem. Áthúzta a teljes hevederét a fékzsinór elágazása fölött, így nem nagyon mert fordulni. Zsinórvágó meg kivételesen nem volt nála, mivel az én régi beülőmet vitte, mert a sajátjában a tandemmentőernyő volt. Hát, nem a legszerencsésebb nap a repüléseket tekintve :( Közben fent sokan repültek, bár nagy távra nem volt sok esély, mert a csúcs felett 100m-en már felhő volt.

Bementünk a strandra a gyerekek után, ugrottunk párat, aztán elindultunk Kanzianiberg felé. Gerlitzennél megálltunk vásárolni, de sajnos nem volt grillcsirke. Áfonya se, a málne meg még éretlen volt. Ráadásul összecsípett a csalán, mire bejutottunk. Aztán jött a horror. Gyengébb idegzetűek ugorják át a következő bekezdést. Vagy írjam fehérrel, hogy csak kijelölve legyen olvasható? Mindenesetre innen csak saját felelősségre olvasson mindenki tovább.

 

 

Szóval málnaszedés. Keresgélni kellett az ehető szemeket, vagy éretlen volt, vagy penészes. Én mentem elöl, matattam a levelek között, és egy levél a kezemre esett. Furán hideg volt… Megráztam a kezem, de nem esett le. Lenéztem, és hűlni kezdett a levegő körülöttem… A pánik kezdett eluralkodni rajtam. Sikítani akartam, de nem jött ki hang a torkomon. A többiek jóval mögöttem, nem tudtak segíteni. Végre sikerült a rettenetes levelibékát lerázni a kezemről. A hangom is megjött, kiabálni kezdtem. Már mindenki engem nézett, de a gyerekek nem figyeltek. Apa se. Gyorsan hátrébb futottam. Zozó végre észrevett, és felém indult. Nem értette, mi bajom, de aztán megmutattam neki. Még látta a cuki levelibékát a fűben :) Én meg magyarázhattam németül, hogy miért sikítozom :(

 

Azt hiszem, túléltem. Le kellett törölgetnem a kezemet, ahol a béka ült. Még mindig ráz tőle a hideg, ha eszembe jut.

Tehát Kanzianiberg. Blulu kicsit nyűgös volt a lába miatt, de jött velünk. A grillcsirke helyett gyorsan ettünk pár szendvicset a parkolóban, meg egy életmentő kávét is ittunk. A rozsdamentes poharat elástam a bőröndbe, így csak hideg lett.

Kanzianiberg nem változott: már megint találtunk új utat :) Most fordítva mentünk, így egész más volt. Majdnem el is tévedtem, elindultam lefele egy hasadékban, holott az út a msik irányba ment. Lent kápolnaavató ünnepség volt, szólt a jódli végig. Fönt meg egy eltévedt tehéncsapat csatangolt :)

Jó volt, nagyon élveztem a mászókát. Ugyan hűvös volt, de én még fürdeni akartam. A Faaker See-nél motoros találkozó volt, mindenütt sátrak az eseményhez, az összes (tilos) parkolóhely foglalt. Végül egy csónakkikötőhöz mentünk, egy ház saját parkolójába megállva. Apa szerint a víz hideg volt, a gyerekek egyáltalán nem akartak bemenni, mert fáztak. Én csak a békáktól féltem… Végül ketten csobbantunk egyet, jól esett :)

Innen már csak a hazaút volt hátra.Kinéztünk egy új utat Klagenfurt után Judenburg felé. Az autópályán nagy forgalom volt, és a lehajtónk előtt két kilóméterrel meg kellett állni. Gyakorolhattuk a Rettungsgasse-t :) Szerencsére csak az alagút előtt kellett várni, hogy ne bent lassuljon le a forgalom. Az új úton már nem voltunk sokan. Az eleje-vége jó volt, két sávval, de a többi kacskarigózott, és bement több faluba is. Ráadásul esett is, hogy egyszerűbb legyen. Egyébként tényleg rövidebb. Judenburgban kávéztunk, aztán Apa elaludt Semmeringnél, így csak Schützennél adtam át. Onnan szeerncsére végig vezetett, mert az autópályán őrült forgalom volt megint. Még éjjel kettőkor a magyar oldalon is nehéz volt haladni. Három után értünk haza, de tényleg minden percet kihasználtunk.

 

Blulu alig bírt feljönni a lépcsőn :( Reggelre az egész talpa bedagadt, olyan helyen is gyulladt volt, ahol ltszólag nem is volt szálka. Újabb kínzás következett, de most szerencsére volt tű és Lidocain krém. Szegénynek nagyon fájt, de gyorsan kiderül, hogy miért: egy kb. hat centis szálka volt még mélyen a lábában, amit eddig nem is láttunk. Eléggé rosszul lett, amikor meglátta, hogy mit szedtem ki belőle. Most már tényleg gyógyul!

A hidegrázáson kívül jól sikerült nyaralás volt :)