Utolsó, családi hétvégét (hétköznapot) szerettünk volna. Eddig nem repültünk sokat, így valami bejáratott helyre akartunk menni. Az időjárás sem tűnt a legjobbnak. Így esett a választás Embergeralmra.

1. nap

Az út három-negyedén döglesztő meleg volt. Amikor az országút a Mura mentén vezetett, meg akartunk állni pancsolni. De sehogy se találtunk olyan helyet, ahol le lehetett menni a vízhez. Amire sikerült volna, megjött a beígért hidegfront. Innen kezdve hol esett-hol nem. Spittalban megálltunk vásárolni, így a kempingbe épp a legnagyobb eső után értünk. Bejelentkeztünk, a recepciós hölygnek némi problémája akadt a nevemmel, sehogy se akarta megérteni, hogy a Péter és a -né vajon melyik része :) Sátrat állítani nem tudtunk, bár még így is jobban jártunk, mint aki megtette az eső előtt. Helyenként 20 cm mély tócsák voltak a sátrak körül. Apa leült az étterembe egy kávéra, hogy legyen áram a laptopnak dolgozni :(

A rossz kezdés ellenére valahogy belefért, hogy a sátorban lazacot süssünk, kisétáljunk a tópartra. A tó hihetetlen meleg volt, gőzölgött, kint ugyanis hideg vol.Inkább a meleg zuhanyt választottuk.

2. nap

Másnap a kemping fáinak a teteje belelógott a felhőbe. A hegyeket mintha ellopták volna éjjel. Aztán szépen kikékült.

Elsőre gyerekekkel mentünk föl a starthelyre. Hűvös volt, és sokára indult be az idő. Jobbra és hátra minden felhőben volt, balra a Stagor is. Esélytelen volt kirepülni a völgyből. Emellett rengetegen voltunk, nehéz volt kiemelkedni. Egy cseh lányka elfelejtett szétnézni, nekem kellett helyette :( Sajnos, nagyon alacsonyan értem át a Gaugere, ahol úgy tűnt, mindenütt rotorban vagyok. Leszálltam, és kiugrottunk a strandra. Aztán rábeszéltem apát és Zozót, hogy menjenek tandemezni. Blulu kifeküdt pihenni a starthelyre, kifáradt a strandon. A szél lassan elállt, sokára sikerült startolni, és gyorsan a leszállóban kötöttek ki. Nekem sokkal tovább tartott megtalálni :(

Pirknerklammhoz késő volt.Inkább visszamentünk a strandra, apa ugrott egy fejest, aztán vacsoráztunk.

3. nap

Későn indló, gyenge idő megint. A gyerekeket kiraktuk a strandra, és felmentünk. Kipakoltam a cuccaim, de sokáig semmi szél nem volt. Aztán apa lement. Én még álldogáltam-üldögéltem, aztán végre javult. Páran valahogy fent tudtak maradni. Kiterítettem, felöltöztem. Már a kesztyűt vettem volna, amikor feltűnt, hogy nincs varióm :((( Apánál maradt a kocsiban, tegnap ő repült vele… Vége lett a jóidőnek is, leállt a szél, majd hátszél lett. Két startot rontottam, aztán feladtam. Leszóltam Daninak, hogy jöjjön föl értem. Fölhozta a variómat is, így még egyet próbálkoztam. Eddigre már a sárkányosok is csomagoltak össze. Dühösen összecsomagoltam és lementem. A szerpentinen szórakoztam kicsit, egyedül voltam. A tegnapi lány, aki majdnem nekemjött, másfél órát repült. Közvetlen utána startoltam volna, ha lett volna varióm :( Viszont másnap egy másik lány bekötött lábbal és lezúzott vállal bicegett a kempingben :( Én legalább tudtam, hogy mikor nem ajánlott startolni.

Apa fentmaradt, és a szokásoshoz híven elrepült a Pirknerklammba. Nem másztuk meg, csak az elején sétáltunk (beülőt azért vittünk); nagyon vonzott, de késő volt már.

Késő estig néztem a csillagokat hullócsillagot keresve, de nem találtam. Kimentem a tóhoz, bele kellett volna ugrani, de nem voltam elég bátor :)

4. nap

Felhős lett az ég, a hegyek egész nap belelógtak. Összepakoltunk, vettünk két doboz fagyit, és hazaindultunk. Csúnya esőfelhők lógtak a Rax fele. Úgy tűnt, mégse tudunk mászni. Felmentünk a Hohe Wand tetejére, és elkezdett csöpögni az eső. Szerencsére el is állt gyorsan. Megnéztük radarképen, kiderült, hogy csak nálunk esett. Ahova korábbra ígértek esőt, abból semmi se lett.

Kivételesen fent parkoltunk, először lefele másztunk volna egy átlagos turistaúton, ami egy barlangot is érintett. Gondoltuk, lemegyünk, és ha elromlik az idő, akkor ugyanott vissza.

Elindultunk lefele, találtunk egy táblát, miszerint legyünk csöndben, és hagyjuk békén a kecskéket. Egy percen belül a kecskét is megláttuk hozzá :)

A barlang nagyon vicces volt, alig találtuk meg. A bejáratát csak a kisebb sziklacsoportra festett nyilak jelezték. Pedig alatta 20m teljesen függőleges barlang-folyosó van. Végig létra volt, nem okozott nehézséget. Lent két lépéssel kijjebb már a sziklafal külső oldalát láttuk. A másik irányba a sziklákon több kecske is ugrált.

Lementünk, majd megkerestük a beszállást. Innen még nem nézett ki nehéznek, de a fal alattomosan áthajlott, így az első 50m-t kb. egy óra alatt tudtuk megtenni. Visszamászni elég esélytelen lett volna. Örültem, hogy nem vagyunk egyedül. Feljebb másztunk, újjabb kecskék. Később egész élvezhető lett az út, egyértelműen az alja volt a legnehezebb. Kedvességből csinálták csak az Einstiesüberhangot :) Jellemző, hogy a nehezebb utakon a beszállás különösen nehéz, hogy aki gyakorlatlan, az ne is tudja elkezdeni. Azért később is volt izgalom, de megcsináltuk :) Épp sötétedés előtt értünk föl, az utolsó fotóknál már vakuzni kellett. Fönt vártak az elmaradhatatlan kecskék is. Egy hatalmas bak őrizte a családot, útközben többször is láttuk. Most kijött elén a tiszteletünkre :) Voltak kicsik is, még szoptak. Ennek ellenére teljes biztonsággal pattogtak a köveken, csak úgy csattogott a szikla a patájuk alatt. Nem szívbajos az anyjuk :)

Megnéztük a kilátót, a becsületkasszánál úgy döntöttünk, hogy nem tudunk németül :P

Aztán fáradtan beestünk a kocsiba, megettünk minden maradékot, és hazajöttünk.

Ezután már azt is kibírjuk, ha elkezdődik a suli!