Krisz honlapja

Az előző kétéjszakás Gerlitzen olyan jól sikerült, hogy ahogy vége lett a sulinak, és jó idő lett, már siettünk is vissza. A kemping is akciós volt még júniusban, két éjszakára nem kellett helyjegyet fizetni.

(more…)

Itt a folytatás, ha a Galitzenklamm alsó szakaszát már bejártuk. Később épült, így lehet, hogy a leírások még nem említik.

A szurdok járható részén, a stégről lemászva indul az út, a patak mentén felfele, a sziklafalhoz. Érdemes idefele az alsó szakaszon is a mászóúton jönni, bemelegítés gyanánt.

Már rögtön az elején komoly karizmot igénylő helyek vannak. A meder falában mászunk, áthajló, simára kopott köveken. Később némi kitérővel (kb. 30m szint) le lehet jutni a patakhoz. Ezután jön a sziklafal, amin majdnem teljesen függőlegesen kell felmászni. A legnehezebb, E-s lépést egy D-vel ki lehet kerülni. Mivel itt már nagyon fáradt voltam, én is így tettem, de legközelebb megpróbálom. Könnyed délutáni kirándulásnak szántuk ezt a mászást, ennivalót se vittünk. Elég nehéz út, de izgalmas, szinte egyáltalán nincsenek benne könnyű, pihentető részek.

Sajnos a kiszállás után is fölfele kell még gyalogolni egy jó darabon, majd le. Fontos, hogy nem a parkolóhoz jutunk, hanem kb. egy km-rel ÉK-re, a hegy mentén. A közvetlen út autóval nem járható.

Kellemes kis mászás gyönyörű kilátással. Viszont csak ezért nem érdemes felfelvonózni, mert nagyon rövid, a felvonó meg drága.

május 22-24. Pünkösd

Itthon hetek óta folyamatosan zuhogott az eső, nem lehetett repülni. Ausztriába se mondtak igazán jó időt, ahhoz még messzebbre kellett volna menni. Gondolkodtunk, hogy egyáltalán elinduljunk-e. Aztán úgy tűnt, hogy kirándulni legalább jó lesz, ott nem zavar az esős északi szél.
(more…)

Október 26-án még Zoli szülinapját ünnepeltük itthon a barátaival. Utána gyorsan elhúztunk, kiélvezni az őszi szünet néhány napját egy szezonzáró mászással.

Lendületből a Hohe Wand egyik legizgalmasabbnak tűnő útvonalával, a Wildenauersteiggal kezdtük. Az egyetlen probléma az volt, hogy mivel a hegyen gyakorlatilag bármely két fa között vezet egy-egy ösvény, ezt az utat nem találtuk meg. Fölmásztunk a csúcsra a kereszthez a Wagnersteigon, ami kb. A-B-s, majd lefele keresgéltük a kiszállást. Miután már föladtuk, kimentünk lenézni a sziklákra. Szép-szép, néhány fotó, majd tőlünk nem messze egy félig kidőlt fenyőn megtaláltam a táblát. Persze addigra már éhesek és fáradtak voltunk, de le kellett máaszni megnézni. Föntről lemásztam a barlangig, ami miatt elkeztdük az egészet. Tényleg vicces volt, bár helyenként nem ártott volna  némileg hosszabb kéz és láb. Drótkötél ezen az úton nincs, de a lépésekbe stabilan be lehet akasztani a karabínereket, bár az én standhevederhez használt karabínerem már nem ment rá.

Miután én fölértem, még apának is le kellett másznia Bluluval. Mivel már kezdett késő lenni megbeszéltük, hogy csak az első fáig mennek, utána benéznek a barlangba és jönnek is. Persze nekik tovább kellett menniük, ezen Zozó kissé megsértődött: ha tudta volna, ment volna ő is. Én meg megfagytam. Eredményképpen jól átfagyva, töksötétben keresgéltük lefele az utat. Bár tény, hogy az elején még találkoztunk szembejövőkkel :)

A beszállást lefele sem találtuk meg. Talán majd máskor.

Gyorsan megettük a maradék uzsit és sütit, és elmentünk a lefoglalt szállásra Schottwienbe. Az apartman egy többszázéves épületben volt, közvetlenül az autópálya alatt! Úgy értem, legalább 100m-rel :)

Fölmentünk a Raxra felvonóval. Az idő gyönyörű volt, de erős szél fújt, ezért ernyőt nem vittünk. A Th0rlkopfot terveztük megmászni.

A felvonó felső állomásától az Otto-Haus felé kell indulni, majd mikor már látni, akkor balra letérni egy láthatatlan ösvényen. A sziklaperemre kiérve velünk egyszintben található egy kis kereszt, az a cél. Itt úgy tűnt, hogy oda kötél nélkül nem lehet átjutni, de bíztam benne, hogy van más út is. A sziklákat kikerülve lejutottunk az ablakhoz. A hely gyönyörű, mászás nélkül is érdemes megnézni. Beöltöztünk, de a bekötést csak nem találtuk. Lementünk az úton, próbáltunk a sziklákon feljebb jutni. Végül kiderült, hogy csak az orrunk elé kellett volna nézni. Azaz picit magasabbra, az út mellett, kb. 2 m-en volt a tábla és a drót is. Sajnos ez a Rax első kiépített útja, ezért elég kőkorszaki. A drót elég laza, ezért kicsit nehéz volt. Elég hamar fölértünk. A csúcsra (púpra) több jelölt sziklamászó út is vezet, néhánnyal szemeztünk. Végül a hármast nem mertük bevállalni, de apa kipróbált egy II+-t, Blulu meg egy I+-t. Utána még jót kirándultunk a Höllental felé, hógolyóztunk, aztán kissé átázva-átfázva lejöttünk a felvonóval.

Szereztünk halat, krumplit, összecsaptunk egy kellemes vacsorát, aztán egy üveg vörösbor társaságában lementünk a pincébe biliárdozni. Merthogy az is volt. Más lakó viszont nem, így az egész hatalmas házban egyedül voltunk. A bor elfogyott, vidámak lettünk és jót játszottunk :)

Harmadik nap összepakoltunk, fizettünk, és elindultunk a Rax felé. Gyanús sötét felhők jöttek északról :( Azért elindultunk, de a harmadik kanyarban már csöpögött az eső. Irány haza! Még vásároltunk és fagyiztunk egyet útközben.

A laza kötél miatt elég kellemetlen mászni. A felvonó is drága, de ha már fennt vagyunk, akkor érdemes megnézni.

Sajnos, a beszállást nem találtuk meg. Fentről leereszkedtünk a végefelé levő barlangba. Ez a rész elég izgalmasnak tűnt.

Fontos tudnivaló, hogy ugyan nincs drótkötél az úton, de a lépésekbe biztonságosan lehet kötni.

(more…)

(more…)

(more…)