Krisz honlapja

2004. július

Már régóta ki akartam próbálni a vadvízi evezést, amikor elhívtak végül egy ilyen túrára. Wildalpenben a Salza partján volt a tábor, ott mindent megkaptunk.

Mi egy nappal hamarabb érkeztönk, mint a többiek. Az első éjszakára ezért kerestünk szállást. Hinterwildalpenben találtunk egy kis házat, egy nagyon kedves nénivel (ez Ausztriában így szokott lenni). 7 km-es körzetben nem volt mobiltelefon térerő, és közvilágítás sem. Életemben nem láttam még ennyi csillagot, mint itt. Nem is hittem korábban, hogy ennyit lehet látni a Földről.

Ez a Salza. Négy éve már jártunk itt egyszer. Akkor vittünk magunkkal egy üveg patakvizet inni, de aztán eltettük otthon emlékbe. Még megvan. Azóta nőtt bele egy pár zöldmoszat, de még mindig tiszta.

Itt indult a túra

És ezek voltunk mi

Másnap itt sikerült beleborulnunk a vízbe, és a kép közepén látható sziklát alulról kerültük.

Később, aki át tudta úszni a patakot, az ugrálhatott. Engem itt mentettek ki aznap másodszor…

A sok víz után szívtunk egy kis hegyi levegőt is: Hochkar
Fölvittünk egy kezdő siklóernyőst a hegyre a kocsijáért. Aznap repült innen először, és korábban is csak néhány magasstartja volt. Korábban, amíg ebédeltünk, fél órán keresztül láttuk őt levegőben. Szegény osztrákok, alig akad jó starthelyük :(

Ez az egyik starthely a leszállóval. Nagyon meredek a starthely, nem tudom, hogy lehet megállni rajta, és a szemközti hegy túl közel van, valószínűleg csak teljes szélcsendben repülhető.

Ez egy másik. Erre eléggé tagolt az előtér, de a leszálló nagy, kaszálják, és a felvezető út mellett van.

2001. május

Ez volt a szállásunk:

Elso nap esett az eso, és jól eláztunk.

Harmadik napra végre gyönyöru napsütés lett, és fölmentünk a Wildkogel-re.

Ez a fönti játszótér, mögötte a felvonó épülete. Itt egy nagyon jó étterem is volt, egy nagy teraszon, gyönyöru kilátással a völgyre. És a sör volt a legolcsóbb ital :))

Kicsit tovább sétáltunk a gerincen. Ide hozták a nagy hátizsákokat a felvonótól. Dél körül 15-20 siklóernyo és 5-6 sárkány volt a levegoben. Ekkor úgy döntöttünk, hogy ezt nekünk is ki kell próbálni :)

Ez itt a Rettenstein.

És ez itt a másnapi túránk: a Seebachsee. A Seebachfallhoz indultunk, ami egy 300 m magas vízesés. Úgy gondoltuk, hogy a tóhoz vezeto útról látni lehet majd. De nem lehetett :( Erre 1000 m szintkülönbség megmászása után jöttünk rá. De fönt nagyon gyönyöru volt a táj, ezért megnéztük a még 100 m-rel magasabban levo tavat is. Bzümi majdnem elsírta magát, hogy nem vittük föl az úszógumiját. De aztán megmutattuk neki, hogy a víz jéghideg.

Bzümi pedig ezt mind végiggyalogolta, Blulu hordikendoben jött.

Lefele kicsit eltévedtünk, és ránksötétedett. És egyszercsak megláttuk a vízesést is: ha nem a tó fele mentünk volna, akkor pár száz méter gyaloglással elértük volna.

Másnap egy közeli strandon engeszteltük meg Bzümit az unalmas hegymászásért.

A következo nap programja Krimml, Európa legnagyobb vízesése. Itt sajnos hatalmas tömeg volt, és a levegoért is fizetni kellett, ezért elég hamar eljöttünk.

És leültünk a szállásunkhoz közeli étteremben fagyizni. Rengeteg gyerekjáték volt, Bzümi nem is kért fagyit, ment motorozni. Az étteremnek saját vízesése is volt.

Na, mégegy tó vízeséssel:

Eljött a nyaralás vége, búcsúzóul a Dachstein hazafele. A fényképezogép a felvonó elott lemerült :(

2001.április

Hallstatt olyan gyönyörű volt, hogy ismét meglátogattuk. Áprilisban nálunk már egész jó idő és rengeteg virág volt, Halltattban még telet találtunk. Átkoztuk magunkat, hogy miért cseréltük le a téli gumikat. Szerencsére nagykabátot és szánkót azért vittünk.

Hat óra utazás után megérkeztünk a Hallstätter Seehez. Lementünk sétálni a tópartra, ahol Bzümi természetesen köveket dobált a vízbe. Ez Blulunak is nagyon megtetszett, alig lehetett elrángatni őket.

Szálláskeresés után fölsétáltunk a Waldbach mentén a vízeséshez.

Másnap elmentünk a Gosau Seehez. Nagyon kevés víz volt benne. Egy kicsit hógolyóztunk meg szánkóztunk is.

Ezek a képek a szállásunkon készültek:

Következő program: a Loser
Az út több méter magas hófalak között kanyargott.

Alatta az Altausseer See

Aztán szánkózás :)

Blulu így jött:

Majd láttunk egy egész kis lavinát, ami nagyon hangos volt.

Visszafele megálltunk a Mühlbachnál. Az út itt egy alagútban megy, de a vízesés kedvéért csináltak egy parkolót és egy kis kilátót.

Egy elrontott nap: Dachstein
Mivel a krippensteini felvonó nem ment, ezért megpróbáltuk megnézni a Dachsteint a másik oldalról. De csak ennyit láttunk:

Még egy utolsó séta a Waldbach völgyében, aztán irány haza.

Ezt az utat két évvel korábban egy kőlavina levitte. Mostanra újrabetonozták, a sziklát pedig bevakolták. A korlát több kiló vörösrézzel volt bádogozva.

A Gletschergarten

Ismét kettesben.

Valami közeli helyet szerettünk volna megnézni, csak pár szabad napunk volt.

Raxot már évek óta nézzük, de mindenütt ilyesztgettek, hogy nagyon rázós hely. Nem is voltak nagyon mások, a starthely sem volt letaposva.

(more…)