2006. július
Július 14-15-én rendezték meg Zell am See-ben a 2. Paranoia Aerobatixx siklóernyős akróversenyt. Mivel magyar résztvevők is voltak szép számban, ezért meg kellett néznünk. Persze, a lelkesedésünket fokozta, hogy egész jó repülőidőnek nézett ki, és jó starthelyeket ismerünk a környéken.
A siklóernyős infókat itt találod.
A verseny leírása itt lesz.
Az út elég hosszúra sikerült. Már Budapesten nagy volt a dugó, majd az autópály le volt zárva gyalogosgázolás(!) miatt. Semmeringnél a szokásos LandZeit kávé után egészen Zell am See-ig bírtuk. Mivel nem volt még a levegőben ernyő, inkább továbbmentünk szállást keresni. Az volt a terv, hogy Hollersbachban szállunk meg, hogy közel legyen az esti starthely. De itt sajnos elég drágák voltak a szállások (60 Euro). Elegünk lett az utazásból, apát kitettük a starthelyen az ernyőjével, és bementünk a leszálló melletti strandra fürödni (5 Euro/család). Mivel nem volt elég jó az idő, apa is utánunkjött egy lecsúszás után. Hétkor továbbmentünk Sulzauba, ahol megnéztük a már megszokott szállásokat. A tavalyi hely foglalt volt, a korábbi meg drága (már csak 50). Megnéztünk még egyet: nagyon kedves néni egy négy éves gyerekkel, emeleteságy, erkély, 42 Euro. Nagyon jó volt. Gyors kipakolás, vacsi, mese, alvás.
Másnap reggel családi Wildkogel. Elég felhős ég, hátszél. Helyiek nem voltak, csak egy svájci csapat. Ha kisütött a nap, akkor néha keletről fújt a szél, ezért elgyalogoltunk egy lefutógerincre, ahonnan keletre sikerült elstartolnom. Egész jól bejött, szépen rávertem a délről startolókra. Sajnos, a fölöttem növekvő felhő egyre csak hízott, és mindenütt emelt, ezért inkább kimentem a völgy fölé, és megnéztem a habachtali patakot. A Gleccsertől a Salzachig lehetett látni, néhány vízeséssel együtt. Ezután keletnek fordultam, arra még sütött a nap, de sajnos a hegy mellé alacsonyan értem vissza. Leszálltam a brambergi iskola leszállójába. A többiek is csak idáig jutottak. Nem vitt vissza senki a felvonóhoz, ezért kigyalogoltam a főútra, és megvártam, amíg apa elémjött a törpékkel.
Mivel fent sötét és hátszeles volt, inkább elmentünk megnézni az akróverseny második futamát egy strandról (17 Euro). Fagyi, jegeskávé, sok csúszdázás, ugrálás, úszás után vacsi egy önkiszolgáló étteremben, majd alvás.
A második napot teljes egészében Zell am See-ben töltöttük. A verseny alatt a törpék a játszótéren voltak, a két futam között és az eredményhirdetés előtt a szabadstrandon úsztunk. Este kivártuk a tüzijátékot, nagyon szép volt, csak elég későn. Félálomban vissza a szállásra.
Vasárnap reggel apa Wildkogelen repült. Felhőalap fölül startolt, kicsit tekerészett, majd leszállt a strand mellé. Én is visszamentem egy körre, de teljes hátszél volt, és sikerül a rotorban 14 perc alatt leérnem :( Az erős völgyszélben nem értem el a leszállót, így még át kellett kelnem egy kisebb patakon :) Neukircheni szabadstrand. A völgyből még végignéztünk néhány távot, gyakorlatilag minden hegyen volt ernyő vagy vihornya.
Mivel vasárnap minden zárva volt, ezért a száraz zsömléinket ettük meg ebédre :(
Délután Hollersbach. Elég erős jobbos szél volt, ami ciki startolni egy lefutógerinc és egy facsoport miatt. A helyiek négy előtt nem is startolnak. Volt egy érdekes fazon egy Nova Mambooval és fekvőbeülővel, rendszeresen rossz oldalát fogta meg az ernyőnek, ha csukott, és ahogy mögéesett, aztonnal húzta a féket. Gondoltam, ha ő túlélte, akkor én is :) Elég necces start után szűk, rázós termikeket kaptam el. Első célom, a fönnmaradás biztosnak látszott. A második, a fenyőhatár eléréséhez sokat kellett küzdeni, de végül meglett! A gerinc ezek után simán ment :) Hirtelen elcsodálkoztam, hogy milyen hideg van, hófoltok voltak a lábam alatt, és meg is jött az ötös emelésem :))) Majd megláttam egy keresztet a csúcson egy ijesztő sziklán. Nem mertem közelebb repülni hozzá, majd legközelebb Itt már egy jó ideje teljesen egyedül voltam, ami nem volt túl megnyugtató érzés. A szél jobbos volt, a nap meg balról sütött. Ha kiestem egy emelésből, akkor a rotorban találtam magam. Nem nagyon császkáltam, inkább csak a gerinc fölött repkedtem, és élveztem a kilátást. Grossglockner, Kitzbühel, Dachstein, gyakorlatilag az öszes hegyet láttam. 4000 m fölött volt a felhőalap, de csak az igazán nagy hegyek fölött volt kumó. Hamar elfáradtam, és nagyon éhes is voltam, elmentem leszállni. Az ernyőm még repült volna, állandóan tekerni akart a völgy fölött is :) Nagyon boldogan szálltam le, mert ennek a hegynek a meghódítása már régi álmom volt.
Apa startolt, ekkor már repültek egy páran. A jótanácsaim feleslegesek lettek, mert a szél beállt ÉNy-ira, így a napsütötte oldalra fújt. Én leültem egy fagyira, a gyerekek a játszótéren voltak, apa a hegycsúcs közelében. Aztán lesétáltunk a starthelyre, ahol egész kellemes időben rengeteg pilóta ült. Kérdezgettem, hogy miért nem startolnak, de senki nem tudta megmagyarázni. Láttak néhány ciki startot a korábban még oldalas szélben, ezért nem mert senki elindulni. Közben apa egyszercsak elűnt jobbra. Lementünk a strandra, ekkor már ingyenes volt. 2:13 repült idő után apa Piesendofban szállt le, ami kb. 22 km volt. Egész este fel volt dobva, hogy milyen jót repült :) Csak ne mondta volna el annyiszor, hogy mennyire ilyesztő az őrült méretű nagyfesz a völgyben, amit helyenként felvittek a hegyre, és átlógattak a szomszédos gerincre.
Ezek apa légifotói:
Vacsi a brambergi leszállóban levő repülős étteremben. Kellemes hely, jó társaság, jó kiszolgálás, elfogadható árak.
Hétfőn azzal a ssándékkal mentem föl a hegyre, hogy most aztán nagyot repülök. Lentről nézve tényleg jól nézett ki, de már a felvomóról gyanús volt a völgyekben látható inverziós trutty. Kivételesen nem is fújt komoly hátszél, de lejtőszél sem volt. A helyi pióták azt mondták, hogy éjszaka nagyon lehűlt a völgy, az a baj. A reggeli nap megsüti a hegyet, a tetejét egész korán, és a fű hamar melegszik a fenyőhöz képest. Délben startoltam, de még az is korai volt: az erdő fölé érve hűlt az idő, a 200 m rét pedig még nem tartott meg. A magasabban érkező vihornyák tekertek. Aki várt egyig, és el tudott startolni a hátszélben, az nagyot repült.
Na, mindegy, jöjjön Hollersbach, az úgyis bejött. Fél négykor még gyenge volt a szél, de négy körül elstartolt két pilóta, és nehezen, de kitekertek. Utánuk mentem, de már nem értem el a liftet. Rengeteg girhelés, és a 3 km hosszú gerinc legyalulása után egy elég ügyetlen kolléga festett meg egy 0.5-öt. Ő kétszer kiszállt belőle, nem merte velem együtt tekerni, de meglett a magja! 600 m-en jött a szokásos hideg, majd emelt is néggyel. +1000-ről (2200 AMSL) azonnal elindultam jobbra. Az első völgy simán meglett, a várt termik is megjött a túloldalon, és visszavitt 1000-ig. A következő gerincen jött egy Madár is repülni velem, az ötös-hatos magok között cikázott. Néhány kört tett velem egymagasságban, tőlem kb. 30-40 m-re. Gyönyörű volt! Néha csapkodott, elég rázós volt az emelés széle. Siklottam tovább, de sajnos elég kevés hátszelem volt. A következő völgy szélesebb volt, de a túlfelén egy hatalmas erdőirtás várt rám. Útközben átvettem a téli kesztyűimet. Nem kellett volna… Kicsit kijjebb mentem közben a nagy völgy fele, és így egy sziklás résznek rossz oldalára jutottam. Nem tudtam elkapni a termiket, ami onnan szállt, ezért mentem az erdőirtásra. Már egy jó ideje a hegy mellett haladt a nagyfesz, de úgy gondoltam, elég magasan vagyok, több vészleszállóm is lett volna. De az erdőirtás nem adta, az újabb madár is csak hazajött és leszállt, én meg nem tudtam továbbindulni olyan alacsonyan. A teljes magasságomat elvesztettem a legkisebb emelés nélkül. Lejjebb jutva komoly szembeszél fogadott, láttam, hogy ebben nem fogok átérni a vezeték túloldalára. Nem gond, van a hegyoldalon egy kellemes tisztás frissen vágott fűvel, Ekkor már láttam, hogy a nagyfesz nem egy, hanem kettő, majd lejjebb érve a hegyi tisztáson is megláttam egyet. Akkor legyen a nagyfesz és az erdő között az egyik rét, erős szembeszél, de menni fog. Még a szennyvíztisztítót is át kellett érni, kb. efölött vettem észre további kétszer három vezetéket. Ijesztő volt velem egyszintből, kétoldalról hallani a ciripelést. Végül, ahova leszálltam, elég nagy fű volt, nem illett volna ide landolni, de a vezetékek között nem volt hely fordulni, csak egyenesen siklani. Remegő lábakkal értem földet. Megpróbáltam a kerítés mellé szállni, hogy ne okozzak kárt, de a kerítésen szögesdrót volt :( A leszállás szépre sikerült, az ernyőm is egészben, csak az önbizalmam sérült. Egyrészt nem számítottam arra, hogy a völgyszél miatt nem érek át a vezetéken, másrészt nem gondoltam, hogy az egy nagyon-nagy mellett lesz még egy nagyon-nagy, amellett egy szimplán nagy, és még egy normál méretű is :( Az meg végképp nem jutott eszembe, hogy akár le is rohadhatok :( Végül 15 km gyönyörű helyen, 2300 m AMSL másfél óra, hosszú, meleg gyalogtúra. A falu neve Lengdorf, ami a szótár szerint “északi menyhal falu”-t jelent. Gondolom, nem sok úszkál arra belőle. Mindenesetre hazafele, a Dachstein melletti kedvenc hegyem (Grimming) alatt is találtunk egy Lengdorfot. Legközelebb az írom ki céltávnak :)))
Apa lázban égett, mert még tekertek a hegyen, lepasszolta a gyerekeket, és a búcsúpuszit sem várta meg. Hétkor startolt. Fél óra tekerészés után föladta a nagyhegyet, és elindult a szállásunk felé. 10 km lett, a völgy már árnyékban volt, de a hegyeket még sütötte a nap. Mi még kicsit strandoltunk Hollersbachban, aztán apával Neukirchenben, vacsi a tóparton, hulla fáradtan irány az ágy.
Kedden már csak kilencre tudtunk menni reggelizni, pakolás, búcsúzkodás. Utolsó próba Wildkogelen. Szokásos semmi. A leszállásnál apa várt a fényképezőgéppel, és annyira sikerült rá figyelnem, hogy mellé szálltam, ezzel elvétve egy komplett focipályát 10 m-rel :) Ő még visszament egy körre, amíg én jégkrémeztem és úsztam a törpékkel, de nem jött össze, pedig többen kitekertek.
Hazafele minden útbaeső starthelyen repültek, minden hegyen volt néhány ernyő vagy vihornya. LandZeit kávé, majd egész gyorsan hazaértünk.
Már a repülés alatt felmerült bennünk, hogy milyen lesz ezután itthon repülni, különösen csőrlésből. Ronda, unalmas táj :), és még ivóvízel töltött szabadstrand sincs a leszállóban. Már néhány napja itthon döglünk a melegben, eszünkbe nem jut repülni menni, de ha meglátunk egy fotót az Alpokról, akkor órákig boldogan lebegünk :) Az összes nagyfesz láttán gyomorgörcsöm lesz :(
Öt napból kettő igazán jó idővel, fejenként 5-6 repülés, ebből 2.5 nagy, összesen nyolc óra, 57 km.
Még nem tudom, mikor, de ide még vissza kell menni repülni!!!
