Ahogy a neve is mutatja, a hely a világvége után van három faluval :) Egész közel esik, lehet repülni, de még sose voltunk. Ki kellett próbálni.

1. nap, vasárnap

Hatkor indultunk. Éjszaka még szakadt az eső, de útközben már jó idő volt. A határra mondtak záport, de nem volt. Csak az út legvégén, már az eltévedés után (megpróbáltuk kikerülni a Bosrocktunnelt :) kezdett el esni az eső. Szóval gyakorlatilag csak abban a völgyben, ahova mentünk. És el se akart állni…

A szállást már itthon leegyeztettem, Hinterstoderben volt, kb. 1km-re a felvonótól. Az egész ház kiadó volt, akár tizen is mehettünk volna. A tulaj csak az átadásra jött, egyébként egy órányira lakott innen. Két konyha sütővel, hűtővel és mosogatógéppel, amiből az egyiket ők használták. Két wc, egy zuhanyzó, öt kétágyas szoba. Válogathattunk kedvünkre. A gyerekek mentek a másodikra, mi az elsőn aludtunk, plusz kihasználtuk a nagy nappalit a földszinten. Volt még kert patakkal, kerti székek, asztal, grillező. Az egészet azért választottuk, mert ez volt a legolcsóbb olyan szállás, amihez járt Priel-Phyrn Card, amivel ingyen felvonózhattunk és strandolhattunk. Kiderült, hogy mi vagyunk az első vendégek, azért volt a tulaj annyira zavarban. Semmi gond, elmontam neki, hogy mi minden évben Ausztriában nyaralunk, tudok segíteni :) Kár, hogy szinte egy kukkot se beszéltek angolul, a gyerekek jobban értették őket németül :)

Sütiztünk, aztán az esőben kizárásos alapon megnéztük a helyi hegymászó/síelő múzeumot. Úgy tűnt, hogy belefér még egy rövid séta megázás nélkül. A Pießling Ursprung volt a cél, kis eltévedés után meg is találtuk. Kellemes út vezetett fel hozzá. A forrás egy hatalmas sziklafal alatti barlangban volt. A kiírás szerint a tó 32m mély volt, gyönyörű, átlátszó vízzel. Innen zubogott le a patak, ami azonnal folyó volt :)

Vacsora a szálláson, fürdés, sorozat, alvás. Nekem már a film közben is sikerült.

2. nap, hétfő

Felhős égre ébredtünk, de csak reggeli után kezdett el esni :( A legsűrgősebb beszerzendő dolog a mobilnet volt, ezért a windischgarsteni Billában kezdtünk. Volt némi kavarás a feltöltőkártyával, mert már megint nem értett hozzá senki :( Közben nagyjából kitisztult az idő, és épp a kisebb felvonóra lehetett rálátni a parkolóból, ezért felmentünk. A gyerekek azonnal bobozni akartak persze :) Előbb megnéztük a kilátót. Lefele elkapott az eső, így végül későbbre halasztottuk a bobot is.

Mi kávéztunk, a gyerekek wifiztek. Megálltunk egy olaszosan kinéző kávézó-fagyizónál, hátha tudnak jó kávét főzni. Bent olyan cigiszag fogadott, hogy rögtön kifordultunk. Átmentünk a szomszéd cukrászdába, ahol ugyan rövid kávéhoz nem tudtak tejszínhabot adni, de a capuccinóhoz annyi járt, hogy alig bírtuk megenni :) Érdekes módon itt teltház volt, míg az olasz üres…

Megpróbáltuk megközelíteni a rövidebbik klammot, de ott még nagyobb eső fogadott. Így végül visszafele az út mellett álltunk meg a patakban játszani azzal a felkiáltással, hogy legfeljebb beállunk a híd alá :) Erre nem volt szükség, sőt, még a Strumboding vízesést is körbesétáltuk. A helyi strand nem volt nyitva a rossz idő miatt :(

Én bepótoltam az átaludt sorozatot, a többiek meg elmentek klettersteigozni. A szállásról kilépve öt perc az úton, onnan tíz a beszállás. A csúcsról felhívtak, és tudtam az ablakból integetni nekik :) Fáradtan és éhesen értek haza. Sült virslit vacsiztunk.

3. nap, kedd

Végre jó időnek tűnt, bár inkább csak kirándulni. Alacsony felhőalap, erős szél.

Felmentünk a Hinterstoderre, legalább a kilátás miatt. Páran csúszkáltak le, de nem tartott. Legalább megnéztük a starthelyeket. Kicsit feljebb másztam a kilátóhoz, innen már látni lehetett a Grimminget :) A feljebb levőből állítólag a Dachsteint is, de oda csak a többiek mentek. Az alsó kilátó a “Türelmes piros kocka” nevet kapta, a magasabbik a “Haldokló” lett. A kettő között, a birkás nevű hegycsúcson állt a “Láthatatlan kék tetraéder”. Aztán a játszótéren találtunk egy “Csupasz fél oktaéder”-t is :) Ennek így tényleg semmi értelme, el kell menni megnézni!

Kicsit kicsúsztunk az időből, ezért siettünk a Wurbauerkogelra. Rettenetesen meleg volt az út napos részén, meg cuppogó sár. Nem sikerült egyértelműen jelezni, hogy merre van a beszállás. Amikor már nagyon sokat gyalogoltunk lefele, akkor feladtuk… Aztán kiderült, hogy mégis arra volt, de már nem mentünk vissza, mert nem értük volna el a felvonót. Viszont most nyitva volt a bob, csúszhattak a gyerekek. Mi fönt kávéztunk egyet. A felvonóról látszódott a helyi strand, beugrottunk csobbanni egyet.

Vacsi után felmentünk a völgyben a Schiederweiher nevű tóhoz. A parkolótól csak tíz perc volt, de én alig bírtam elvánszorogni addig. Pedig megérte, a patakpart is szép volt, meg a tóban is szépen tükröződött a sok sziklacsúcs a naplementében :) Voltak kacsák és halak is.

4. nap, szerda

Végre repülőidő! Csak délutánra terveztünk startot, ezért az első program az elmaradt klettersteig bepótolása volt. Megpróbáltam én is, de csak a sétaút vízszintes részére volt erőm. Visszamentem a felvonóhoz, és leültem az árnyékba zenét hallgatni. A többiek eljutottak a beszálláshoz, alig volt messzebb, mint ahol előző nap visszafordultunk. Blue a b/c-t mászta, ami helyenként nehéz c volt, a fiúk meg az állítólag d/e-t, ami viszont szinte végig áthajló volt. Lett volna a/b nekem is, aminek a beszállása b volt. Szóval a betűzés nem jött össze a helyieknek :( Nem maradt se idő, se erő még egy körre, már így is kicsúsztunk az időből, pedig még nem is ebédeltünk. Lefutottunk, a szálláson kávéztunk, meg elkaptunk pár szendvicset, és fölmentünk a Hinterstoderre. Egy ernyős jegyet vettünk, én nem sok esélyét láttam a sikernek. Fönt tekertek, szerencsére az ék-i starthelyről startolva. Fél óránk volt felvonózárásig. Az volt a terv, hogy megpróbálok elstartolni, és ha nem sikerül, akkor Apa megy az ernyőmmel, Zozó meg leviszi az övét. Egyébként mehetnek a gyerekek a helyi strandra. Hát, felvonózárás előtt 4 perccel, második próbálkozásra sikerült szépen elstartolnom! Az elsőből reménytelenül elestem, kaptam is néhány megjegyzést rá :( Érdekesen nézhettem ki, hiszen az overálomat se tudtam felcippzárazni, meg a karabinert kicsatolni, de repültem :) Tíz perc múlva a tandem bejött alám tanulni :) A leszállás automatán megy, kinézem a leszállót, aztán benne találom magam. Persze, mindig a biztonságos oldalon, ahonnan sokat kell kigyalogolni. Pár perc múlva Apa is leszállt mellém. Összecuccoltunk, én leültem a múzeum árnyékos játszóterén, ahol a szokásos gátépítő játékhoz volt kút is :) Apa némi kerülővel felment a kocsiért, aztán bementünk a gyerekek után a strandra. Gyorsat csobbantunk, aztán vettünk elvitelre pizzát, és a szálláson megettük. Még egy kacsaetetés is belefért a tegnapi tónál.

Albatrosz!

5. nap, csütörtök

Utolsó utáni nap… Erős szél, konvergencia zivikkel, aztán hidegfront, és elromlik az idő. Talán egy délelőtti repülés belefér Daninak.

Összepakoltunk, fizettünk, elbúcsúztunk, felmentünk a starthelyre. A mélyhűtőben talált fagyit a felvonón ettük meg :) Kicsit szédelegtünk a starthelyek között, egyik se volt tökéletes. Végül megint az ék-i nyert, Apa ügyesen kitekert, bár nem volt tökéletes az idő. Mi lefutottunk a Mittagspause előtt. Mire leértünk, átbukott a felhősáv a Totes Gebirgén :( Kicsit korábban jött, mint ígérték… Ijesztő volt, beerősödött a szél, emelt a völgy, aztán már lent is ny-i szél fújt a keleti völgyszél helyett. Apa pont a legrosszabb tíz percben szállt le, később már nyugodott az idő. A gyerekek lementek elé a leszállóba.

Vizes program volt a következő terv. Az első napi eltévedésből már ismertük a parkolót a Schaffenteichhoz. Tényleg csak pár perc volt az út, de sajnos a tó vize nem volt a szokásos átlátszó. Annyira már nem volt melegünk a felhős ég alat, hogy bele akarjunk menni. Továbbmentünk a kihagyott grillcsirke felé a Billába, de nem volt :( A hosszabb klamm lett volna a további terv, de a radarkép szerint már mindenütt esett körülöttünk. Elindultunk Liezen felé. Útközben láttuk a harmadik felvonót, amire volt jegyünk, de már csak nagyon rohanósan tudtuk volna megnézni. Végül ettünk és kávéztunk a McDonald’s-ban, és néztünk egy friss radarképet. Az eső teljesen elment kelet felé. Gyors kupaktanács, irány vissza a klamm!

Gyorsan ott voltunk, a felső parkolóban is volt árnyékos hely. Én már a bejáratig alig bírtam elvonszolni magam :( Aztán mindig egy-egy lépcsősort próbáltam megmászni, látványosan haldokolva. Késő volt, szinte senki nem volt rajtunk kívül, így vissza is lehetett volna fordulni. Egyébként körútként van hirdetve, mert annyira keskeny az út. A többi szurdokkal ellentétben itt sokat fordult az út, és szinte végig lépcső volt. Így mindig be kellett néznem a következő sarkon :) Ahol kiért az út az erdőbe, végül megálltam. A gyerekek továbbmentek szétnézni, aztán Apa is. Végül Blue és Dani lementek a kocsihoz a klammon keresztül, mi meg Zozóval fölfele indultunk. Itt még várt ránk egy szép vízesés, aztán kiértünk egy aszfaltos útra, ahova elénk tudtak jönni kb. tíz perc múlva. Kicsit lemosakodtunk a patakban, uzsiztunk, aztán irány haza. Elég hosszú volt az út :(

 

Nem bántuk meg a helyszínt. Viszonylag stabilan repülhető starthely, hosszabb és rövidebb klettersteigok, több közeli sétalehetőség, strand. Még van olyan hely is, amit nem láttunk :) Jövünk máskor is!