Kezdetben Apa facebookozott… Aztán jött az ige. Ambrus keresett útitársat az Oberdrautalba, hogy legyen, aki érte megy, ha vitorlával terepre száll. Mivel az útiköltséget ő állta, azt hittem, túljelentkezés lesz. Gondoltuk, Apa elmehetne vele, bár nem tud utánfutóval vezetni. Aztán megtudtuk, hogy az idén nem lesz angoltábor a gyerekeknek, így nem tudunk kettesben repülni menni. Most viszont még jól ki lehetne hozni a suli utolsó két hetében valamikor, hogy a Nagyiéktól menjenek suliba, még haza is ugorhatnak nyulazni. Bepróbáltuk Ambrusnál, hátha a régi ismeretségre való tekintettel némi elsőbbséget élvezünk a nagyszámú jelentkezővel szemben :) De nem volt rá szükség, mert mások nem szeretnek repülni. Főleg nem az Alpokban. Pláne nem Ausztriában. Így mi hárman mentünk, akik az osztrák nyaralás gondolatára is táncra perdülünk örömünkben :))) A többiek maradjanak csak a földhöz ragadva.

1.nap, péntek

A gyerekek elindultak suliba, a csomagokat már előre felvittük Újpestre. Blue velünk jött, jó hamar beért a suliba. Mi gyorsan továbbmentünk Budára, átcuccoltuk a csomagokat, felszedtük a repülőt, aztán végre csigalassúsággal elindultunk hegyet keresni. Sok-sok óra utazás után megérkeztünk a célba. Szerencsére a Mazda kényelme és a jó társaság egész elviselhetővé tette az utat. Embergeralmról páran repültek, nem tűnt kellemetlennek, de különösen jónak se. Kitettük Ambrust a reptéren, mi meg megkerestük a szállást. A néni már várt minket, a lakás gyönyörű, tiszta, szép a kilátás, van virágos balkon és kényelmes az ágy. Ittunk egy kávét, meg bejelentkeztünk otthonra, hogy megérkeztünk. Én lefeküdtem fejfájni, a fiúk megkeresték a Frauenbachfallt. Szerencsére most nem lőttek :)

Amikor visszaértek még söröztünk, és tervezgettük a másnapi távokat. Én Ankogelről álmodoztam, Daninak valami nagy és hosszú kellett. Ambrus készített álomtervet és biztonságit is. Az előbbi az Alpok összes elérhető szépségét tartalmazta, az utóbbi csak épp helyben mindent. Főgerinc, Grossglockner, Ankogel és Karawanken. Hát, ez is épp elég izgalmasnak tűnt.

2.nap, szombat

Korán keltünk, jött a szokásos kolbászos rántotta és meteószakértés. Jó időt jósoltak, szinte semmi szél, de az alap lehetne magasabb. Ambrus hamar kirohant a reptérre, be kellett mutatnia a tudását a helyi klubban. Nem irigylem a vihornyásokat…

Mi a szokásos pisztránglelőhely felkeresése után felmentünk Embergeralmra. Nem volt nagy tömeg, pedig az idő jó volt. Apa összecuccolt, és gyorsan elstartolt, mielőtt rámelegszik a polárpulcsi. Jobbra tervezett repülni, át Zettersfeldre, aztán ha megy, akkor be a főgerinchez. Én nyugisan kiterítettem, ügyesen elstartoltam :) Aztán majdnem a leszálló felé vettem az irányt, de szerencsére sikerült kiemelkedni. Elég nyögvenyelősen ment, nagyon szakadozott termikek voltak, szinte soha nem sikerült teljes körön egyenletesen emelkedni. Szokatlanul elöl értem felhőalapra, el is indultam belőle keletnek. Gyorsan megvolt a Gaugen, még soha nem értem át ilyen magasan. Szinte rögtön a kereszt fölé helyezkedtem. Meg is jött az emelés, indultam tovább, amint gyengült felhőalap közelében. A végén még így is befelhőztem kicsit, de a lábam kilógott alul :))) Jöhet a Stagor! Félúton, ahol a süllyedésnek kellett volna lennie, jött egy halovány emelés egy szétesőfélben levő kumó alatt. Behelyezkedtem szembe a Reisseckkel, hátha… Sajnos az emelés elmúlt, a felhőalap kevés volt a hátrébb eső gerinc megrepüléséhez (a szükséges 3200m helyett csak 3000), a siklópályám a Stagor rotoros oldalában végződött, a bátorságom meg fogyott :( Pedig szerettem volna elkerülni a Stagor rettegett csúcsát :( Hát, nem lett kevésbé rettegett. A csúcs mellett egy horror hátraesés-előrelövéssel kezdődött a buli. Ijedtemben el se mertem engedni az emelést biztonságos magasságig a csúcs fölött. Innen már láttam, hogy az emelés tényleg a hátsó oldalról száll el, nálam csak a vízesésből felszökő buborék volt. Az élre helyezkedve mentem tovább kelet felé. A Milstaettersee csak egy ugrás lett volna, de a nagy völgy tényleg csak egy siklás. Az Ankogel árnyékban volt végig egy kifolyt felhő alatt. Nem volt kedvem buszozni, így inkább a vonatot céloztam. Ehhez vissza kellett fordulni a Stagor elé. Éljen. Valami izgalmas okból kifolyólag az északi alapszél és a keleti völgyszél itt élénk nyugatit eredményezett. Jó, nem a fizikával volt baj, csak a nagyobb völgy völgyszele és a nagyra nőtt tcu szívott. Lábujjhegyes siklásból tankönyvi féloldalt kaptam a gerinc magasságában. Lejjebb megint nyugisabb volt, csak az erős széllel küzdöttem. A gps szerint 16km/h-val haladtam, de rájöttem, hogy merőlegesen arra, mint amerre szerettem volna :( Kinéztem egy leszállót helyben, közel a vasútállomáshoz. Itt szinte szélcsend volt, de a vasútállomásnál tényleg fordítva fújt a völgyszél. Illetlen dolog. Az érkező vonatra nem kellett felszállnom, addigra odaért Apa a greifenburgi leszállóból. Előtte megnézte Lienzet és a Weissenseet.

Apa megmutatta a Frauenbachfallt nekem is :) Zuhanyoztam egyet a vízpárában :) Elfáradtunk.

Zárás előtt vettünk még a Hoferben húst meg némi apróságot, aztán hazamentünk. Ambrus írt, hogy leszállt a reptérre. Dani lement segíteni neki, én meg gyorsan vacsit főztem. Sülthús nokedlivel és sajtmártással. Jól illett hozzá a sör :) Volt esti mese is: Ambrus minden elképzelésünket felülmúlta, gyakorlatilag mindent megrepült, ami csak szóba jöhetett :)))) Még rám is gondolt a Gasteinertalból az Ankogel felé :) Gratula neki. Mit fog tudni holnap repülni? A bemutató repülése természetesen jól sikerült, csak túlstresszelte magát. Elhitték, hogy nem közveszélyes.

3.nap, vasárnap

Fejfájással ébredtem, majdnem délig tartott :(Közben minden idők legjobb előrejelzése volt mára: akár 4000m-es felhőalap, némi északi széllel. Az egyetlen lelkesítő az volt, hogy Zettersfeld délután a legjobb. A hegyen már repültek, megnéztük a leszállót, épp jött be egy tandemes. Felmentünk a felvonóhoz, kisakkoztuk a legjobb parkolóhelyet. Csakhogy a felvonó nem volt nyitva :( Csak a Hochstein legalja működött, a többiek autóval mentek föl. Flugtaxi nincs, a szóba jöhető felszállítóember alszik. Hát, elég rossz kilátások. A tandempilóta felajánlotta, hogy elmondja az utat az alsó starthelyre, Dani repül, én meg lehozom a kocsit. Kicsit kizökkenthettem azzal, hogy én is repülnék, így abban egyeztünk meg, hogy feljön velünk és lehozza az autót. Ááááá. Most jön az a rész, amit inkább kihagytam volna a nyaralásból. Az autó már idefeleúton se szerette a nagy terhelést, hát a felvezető szerpentin különösen nem lett a kedvence. Épp a starthelyre érve adta meg magát, felforrt a hűtővíz. Szerencsénkre pár perc alatt visszahűlt. Később a benzinkúton vettünk bele desztvizet, és a motorolajat is feltöltöttük. De ne szaladjunk ennyire előre, most a starthelyen állunk, repülni kell! A csúcs felett repültek, a szomszéd hegyen tömeg volt, mi meg itt álltunk egy lenti mezőn, amire már merőlegesen sütött a nap, konyuló szélzsákkal, bár ígéretes befúvásokkal. A starhelyen két pilóta szerint jó helyen voltunk, szerintük föl lehet tekerni. Ennek megfelelően símaszkkal és ballaszttal készültek. Meg volt két másik, akik overált se vettek. Mi az előbbiben bíztunk. Rettenetes hőség volt, sajnos az egész völgy átmelegedett, inkább a csúcsok magasságától indult a jobb gradiens. Nem mertem dupla pulcsit venni, a téli kesztyűt is csak a biztonság kedvéért húztam föl. Elstartolva küzdöttem kicsit a beülőmmel, aztán besüllyedve a lejtőn. Ahogy megvolt a tervezett emelés, Dani utánamugrott és ráhéjázott :) Egymást előzgetve emelkedtünk, hol egyikünk, hol a másik volt a jobb helyen. A gerinc fölött állt csak össze az emelés annyira, hogy közös középponttal tudjunk tekerni. Jó volt, soha nem tekertünk még ennyit együtt! Számolgattam a magasságokat, +2000m körül már igencsak örültem magamnak :) Ez magasságnyerési rekord nekem! Kezdtem örülni, hogy olyan alacsonyról startoltunk. 2500 körül már az abszolút magassági rekordom fölött jártam! Itt már a 4400m-es légtérhatárnak örültem. Először a felvonó, aztán a sípálya tava, aztán az Alkusersee volt a cél. Ez még be volt fagyva, csak a széle olvadozott. Itt a hó fölött gyönyörű türkizkék vízgyűrű látszott. Gyorsan süllyedtünk, már néztük a visszafordulást. Egyértelműen a rotoros oldalon voltunk, de nyuszik voltunk az északi oldalon haladni, bár a bátrabbak ott tekertek. Azért a napsütés meghozta a termikünket. A fordulásra kinézett lefutógernc élén, pont a helyén volt. 6-os átlaggal, időnként nyolc feletti emeléssel jutottunk majdnem felhőalapig. Volt egy körön három csukásom, de a varió nem hagyta abba a visítást, így inkább csak röhögtem rajta :) A Grossglockner egy karnyújtásnyira volt, a Kelet-Alpok összes csúcsa a lábunk alatt :) A következő völgybe még benéztem, aztán visszafordultam. Apa kitekert mellőlem, még az előzőnél is magasabbra. Én visszacsúsztam a leszállóba, ehhez még útközben gyűjteni kellett némi magasságot. Egy szép leszállás után összehajtottam, épp indultam volna, mikor egy kék Novát láttam meg a leszálló fölött. Apa a szokásos módon hányingerrel szállt le. Óvatosan felkúsztunk a Tristacherseehez, még éppen kellett belépőjegyet venni. A víz nagyon hideg volt, de azért csobbantunk egyet.

Ambrus megint a nap végéig repült, látott mindent, akár mehetünk is haza :P

Vacsi brokkolikrémleves füstölt pisztránggal. Másnapra könnyű programot terveztem, mert nagyon fáradt voltam.

4.nap, hétfő

Megint jó meteó, most keleties széllel. Az előző nap tervezett Hochstein felvonói közül csak a legalsó ment, éppen csak a csúszda tetejéig. Ezért megint inkább Embergeralmra mentünk. Leparkoltunk a strandhoz, egy jó távoli parkolóhelyre, talán az árnyékos lesz. Apa felment a felszáállítással, én bementem a strandra. A víz sokkal melegebb volt a tegnapi tónál. Lefeküdtem, olvastam, zenét hallgattam, kényelmetlen volt, és tömeges. Apa egy jó repülés után az ismerős hányingerrel visszaszállt Zettersfeld starthelyre, és hozott nekem virágot :) Utána az erősödő völgyszélben elsiklott a reptér felé. Felszedtem, aztán a szállásra mentünk.

Ambrus leszállását épp láttuk az erkélyről, szép volt. Már megint körberepülte a fél Alpokot, nem unja még? :P

Az esti program főzőiskola volt :) Vicces volt nézni, ahogy a fiúk lazacos tésztát főznek az utasításaim alapján. Finom lett!

5.nap, kedd

Újabb nap, újabb rántotta. A változatosság kedvéért szép idő. Már most megsúgom, hogy Ambrus estig repült, már kezdi unni az egészet ;)

Mi Greifenburgba mentünk. Az előző nap tapasztalataiból kiindulva inkább a Mühlgrabenwasserfallhoz mentem, amíg Apa repült. A fele háromszögnél kénytelen volt visszafordulni, mert a kipattanó zivik nem engedték tovább. Még időben leszállt, most legalább nem lett rosszul, összeszedtem. Már dörgött az ég mindkét irányba, mikor Ambrus hívott telefonon, hogy nézzünk neki radarképet. Azt mondta, ha kinézünk a Lienzi Dolomitok fölé, akkor láthatjuk őt tekerni :) Megszakadtunk, aztán jött egy sms, hogy talált még egy emelést :) A jégeső előtt mindenestre még bedobozolták a gépet.

6.nap, szerda

Ma tükörtojást sütöttem. Ennyi a változatosság, az előrejelzés ugyanis változatlanul jó volt. Ambrus megunta az őrült száguldozást a gépével, ma ernyőzni jön! Végre magához tért! Embergeralmra mentünk föl csapatostul. Kicsit izgult (kb. mint egy egy első magasstartos :), de a start után már elemében volt, és azonnal kitekert. Apa elegensán utánalibegett, és elhúztak nyugatnak. Én olvastam fönt, aztán elmentem Daniért. Kicsit keresgéltem a mezőjét, aztán végül úgy találtam meg, hogy a leszálló kék ernyő utáni kaszálón lesz nyugatnak. Közben jött egy sms Ambrustól, hogy ő volt a kék ernyő :)

Lendületből mentünk Pirknerklammba, de sajnos az ígért zivi megérkezett. Éppcsak megsimogattuk a beszállás kövét, aztán csöpögő esőkabátban visszafutottunk a kocsihoz. Ma is kihoztuk a maximumot a napból.

7.nap, csütörtök

Ide jönne a megpihenés… Az nem volt, de az idő már repülni nem volt alkalmas. Inkább mászni mentünk, aztán haza. Összepakoltunk, elbúcsúztunk, megettük az utolsó tojásokat. Kanzianiberg volt a terv. Ambrus kicsit hülyének nézhetett minket, hogy a Karawanken mellett egy újlakinyi púpra visszük mászni… Ügyesen átszerpentinezett a falun a szállítókocsival, aztán tíz perc múlva már a sziklán voltunk. Újabb tíz perc múlva ujjongott, hogy milyen jó helyre hoztuk :) Mászóka felnőtteknek. Én is jól bírtam, jól éreztük magunkat. Gyorsan lejöttünk, hogy még haza is érjünk. Sötétedtek a felhők, nem is lehetett volna messzebbre menni a kocsitól. Egy félresikerült séta után bementünk a strandra. Apával fejessel nyitottunk, a Faaker See vize kellemes Balaton-hőmérsékletű volt. Azért a színük különbözött, a Faaker See türkiz vize jól illett a fürdőruhámhoz :) Mi még a vízimentők előtt kijöttünk a tóból, a kifutószelet már a jegeskávéval a kezünkben vártuk.

Innen már sok izgalom nem várt ránk, csak a hazajutás. Ambrus jóétpuszival búcsúzott el a gépétől Dunaújvárosban, mi szokatlannak éreztük Maggie kuplungját, aztán hazaértünk. Itthon meleg, szúnyogok, egyébként minden rendben.

 

Az öt repülőnap alatt az egész Alpokban repült mindenki. 325km-es FAI háromszög rekord született ernyővel. Ambrus 2000km-t tolt, Apa közel fél napot repült, kb. 225km összesen. Nekem is adott két és fél órát. A zettersfeldi magasságnyerése nemzeti rekord gyanús :)

Jól toltuk!