Eladtuk a gyerekeket valami nyári táborba, és elhúztunk repülni.

Már az érkezés napján csúsztunk egyet Gerlitzenről.

Másnap megnéztük Embergeralmot. Épp sárkányos eb volt, ezért várnunk kellett a starttal. Egy ernyős festéknek sikerült egy frontból átejteni az ernyőjét, majd több spirál-negó-full kombóval kb. 250m-t bukni, egészen a földig :( Szerencsére felállt utána, pedig már hívtuk a mentőt. Kicsit beijedtem…

A sárkányok eltekerése után szebad volt az út. Elstartol, felhőalap, és indul is K-nek. Jobbra felhőben volt a hegycsúcs. Apa utánam, a következő hegyen már együtt tekertünk. Kicsit féltettük is egymást, de jó buli volt. Az alacsony felhő miatt nem mertem hátramenni, ezért a köv. hegyre nagyon alacsonyan értem át. Le is fáradtam, elindultam leszállni. Persze, innen már nem értem volna vissza a leszállóba. Közben apa megnézte ezt a hegycsúcsot is, majd ki a völgy fölé (neki sem sikerült átvinni), majd vissza a starthelyre, tovább jobbra, addigra már kilógott a kereszt a felhőből, majd leszálló. Eközben én a szennyvíztisztítót elkerülendő, fél óráig tekergettem a falu fölött egy 0-0.5-öt, ha nem lettem volna elég fáradt. Meghozta a kedvem a néhány száz méter visszaszedett magasság, szerettem volna belőle meglesni az előttem levő dombocska mögött rejtőzködő Weissenseet. A dombot nem sikerült átvinni, de a picurka szétesőfélben levő felhőcskével sikerült kicsit közelednem a leszálló felé. Mivel eközben átkerültem a patak túlfelére, nem akartam sokat szenvedni a visszajutással, inkább becéloztam a sárkányos célt, köztem és a leszálló között félúton. A patak, és mint később észrevettem, a vonat is a két leszálló között volt. Gondoltam, valamelyik sárkányossal együtt csak visszavisznek a kocsihoz. A leszálló felett egy ölyv festett egy horror rázós 1m-t, amivel nagynehezen átvittem a patakot, megnéztem a tavat – ott legalább nem rázott- de még a leszálló is csukott kicsit. Beértem. Egy csomó sárkányos volt itt is, szebbnél-szebb leszállásokkal. Kb. 40 fok, hol szélcsend, hol szélvihar, nem csoda, hogy rázott. Összecuccoltam, és bementem a strandra úszni meg enni. Nemsokára apa is csatlakozott.

Ezután két felhősebb, kicsit zivis napot töltöttünk Gerlitzenen, ernyőcserével és próbatandemmel.

Majd még egy Emberger. Eldöntöttük. Tandem. Már a startnál rettegtem. Kicsit korán startoltunk, épp csak éledt az idő, nehezen indult. Mindenütt feladat nélküli sárkányos keringett, de azok legalább tudtak repülni. Volt néhány szerencsétlenkedő ernyős is, azokkal megküzdöttünk, néha még a tandemmel is sikerült letekernünk őket. Általában egész jól ment, de néha a jobbra tekerés közben szóltam, hogy a termik kicsit balra van (gondoltam, a köv. körben tágítunk), mire apa kirántotta a fordulóból, és áthúzta balra. Olyan is volt, hogy épp szembe mentünk a heggyel, és én jobbra dőltem kifordulni, ő meg balra húzta. Szóval fárasztó volt, girheltünk is helyenként, de végülis visszaértünk a leszállóba.

Innen indultunk haza. Meggyőződésem, hogy időnként visszafele is haladtunk, de végülis hazaértünk.

Eredmény:

7-8 szóló csúszás Gerlitzenről, egyszer tekeréssel

másfél óra tandem, 20 km, plusz egy csúszás

egy óra táv nekem, apának kettő, 30km

És a képek: