Ha már a felvonó idei első napján itt jártunk, az utolsóra is el kellett jönni.

Az idő nem volt optimális, már útközben is esett. Megérkeztünk, a leszálló csupa sár, a hegy felhős, néha szemerkélt az eső. A szokásos szállásunkon a néni elutazott. Ilyenkor még nem jártunk erre, így most megállapíthattuk, hogy ősszel minden zárva van. Alig találtunk szállást, és az üzletek sem voltak a szokásos időben nyitva.

Első nap még nem ment a felvonó, és túl vizes volt minden ahhoz, hogy kocsival felmenjünk. Másnap reggel a Kanzel két-harmad magasságában felhős volt, de bizakodtunk, hogy feloszlik. A tó felett ekkor még lyukas volt. Apa szólóban felcuccolt, várt egy kicsit, de egyre rosszabb lett: teljesen összezárt a felhőzet. Mi eközben a Kikben nézelődtünk, alig győztem Bzüminek ígérgetni, hogy amikor a szülinapja lesz, majd megyünk játékboltba is. Azaz egy nappal később, hétfőn, mert vasárnap zárva lesz minden.

Szóval apa nagy levegő, és gps-sel lecsúsz :))) Nagyon féltettem. Jöttek néhányan mások is, mesélték a horrort. Hát talán én még nem, menjen még egy kört. Ha mégis kitisztulna, utána megyünk a tandemmel. Apa csúszott még egy kört, talán vékonyabb a felhő, de menjünk föl szétnézni, ingyen a jegy, fönt meg süt a nap. Hát, azért a Themácskámat én lent nem hagyom :))) Apa el sem akarta hinni, hogy viszem, de hát végülis legfeljebb lehozzuk.

Törpék a felvonón

Törpék a felvonón

Gyönyörű volt fent… Persze, a napszemüveget lenthagytam.

Ez a látvány fogadott fönt

Ez a látvány fogadott fönt

p9250003

Karawankák a háttérben

Karawankák a háttérben

Felhőtenger

Felhőtenger

Néhány bizonytalan ernyős, inkább rontott start, mintsemhogy repülni kelljen… Apa félt, mert nem ismerem eléggé a gps-t. Mindenki elvesztette a tájékozóképességét. Rémtörténetek, mi lenne, ha valaki mentőernyőt dobna a felhőben, és csak holnap találnák meg… Hátha szembejön egy repülő… Nehogy spirált húzzak, mert tuti lecsukom, eltévedek, stb. Én csak egytől féltem: mi lesz, ha félúton meggondolom magam. De ettől nagyon. Repülnék a köd fölött, nincs visszaút, de mégse szeretném.

Én :)

Én :)

A Kanzel teteje kilátszott, lehetett hozzá viszonyítani. Egész biztosan be lehetett érni a tó fölé, mielőtt belesüllyed az ember a felhőbe. A felhő alatt meg 5-700 m volt eltalálni a leszállót. Kellő követési távolságot tartottunk. Szóval gps nélkül is működött volna.

De eldöntöttem, nem lesz még egy ilyen lehetőségem. Repülök! :))) Gyönyörű volt. A felhők, a közel naplemente, a hegyek a távolban, az árnyékom a felhőn a szivárvány közepén. És a felhőben. Jókislány módjára fület csuktam, ezt parancsolták. De nagyon sajnáltam, amikor megláttam a tavat magam alatt :((( Eletem egyik legjobb repülése, holott alig több, mint negyed óra volt. Nevetve szálltam le, lebegtem, amíg apa nem hívott… Addig segített egy tandemesnek, amíg le nem késték a felvonót. Hurrá. Nincs náluk elég meleg ruha. Akkor cuccolok, valahogy feljutok a kocsiért, és megyek értük. Lemehetnek a Kanzelra, talán megtalálom őket. Áááá, nincs nálam pénz. Asszem három euróm volt, meg egy bankkártya, de féltem, hogy az automata nem fogja elfogadni a papírpénzt. Összeszedtem a leszállóban levő magyaroktól a nyolc euró aprót (köszi a segítséget :), közben kiderült, hogy föntmaradt egy magyar lány is, bár ő gyalog is ment föl :) Némi szervezés után egy nagyobb autó begyűjtötte őket a Kanzelról, a sorompó nyitva volt :) Én lehoztam a kocsit közben. Rendesen ránksötétedett közben. Lett este és lett reggel, második (felhős-repülős) nap. Némi uzsonnával felszerelve családilag felmentünk. Tandemet azért lenthagytuk. Ááá, most vastagabb, alacsonyabban van az alja, erősebb a szél, meg ilyesmi kifogásokkal vártunk. Apának kellett volna először startolnia, neki volt jegye vissza. Hát, valahogy megejtette, aztán boldogan jött vissza, hogy többet neki már nem kell.

Ez apa térde...

Ez apa térde...

img_8095

Visszanézve

Visszanézve

Szivárvány

Szivárvány

Csúsztam még egyet. Célraszállás a felhőre, kis wingover, alig tévedtem el (na, jó, kicsit megnéztem a várat :), csak nem értettem, miért égnek lent a lámpák. Ezúttal volt nálam napszemüveg.

Valami repülhetetlen időben Bzümi megkapta az ajándék irányítható sárkányát. Ezen a ponton eléggé leveszettnek látta a játékbolt lehetőségét.

Ja, elfelejtettem a málnát.

Már a Hoferben megkívántam. De egy 15dkg-os doboz két euro volt :(

Szóval, amíg apa repült, elmentünk a strandra, na, nem fürdeni, csak köveket dobálni. Útközben láttuk a málnaszedő táblát. Gondoltam, csak véletlenül felejtették kint. De visszafele nyitva volt! Teleettük magunkat, Zozó talán egy szemet sem szedett elvitelre, kissé megfagytunk közben. El is hoztunk kb. egy kilót, nagyon népszerűek voltunk vele :) Isteni volt. Hatalmas szemű, édes málna október végén. Nem is kellett nagyon keresgélni, tele voltak a bokrok, csak a legszebbeket szedtük le. Mi voltunk az egyetlenek.

Folytatás:

Hétfőn új starthelyet keresünk, itt ugyanis bezár a felvonó. Jó sokat kell hozzá utazni. Útközben megnéztük a Hochthront, senki nem tudta kihagyni, pedig megfogadtam, hogy nem állok meg hozzá. Persze, ott csak lehajtó van az autópályáról a szintkülönbség miatt, mehettem országúton a következő felhajtóig. Gyönyörűnek tűnt az idő, sajnáltuk, hogy pont ma megyünk el, de délutánra megint mindenütt esni kezdett. Blulu strájkolt, és nem volt hajlandó beszélni a felhőkkel, hogy tudjunk repülni. Hosszú volt az út, a német autópályát éppen szélesítették.

Megérkeztünk, leparkoltunk a millió körforgalom után. Esőkabát, hátizsák útracsoki. Kiszállás, indulás a fasor felé. Bzümi hullámvasút észrevesz (hangról). Rendben, visszafele egyszer felülünk. És elindultak. Úgy kellett őket visszarángatni a bejárat felé, alig esett le nekik, hogy hol vagyunk.

Azt hiszem, mindenkinek ki kell próbálnia a hullámvasutat hidegben, esőben. Isteni. Itt már azt mondta Blulu, hogy ezekkel a felhőkkel németül kéne beszélni, de ő nem tud :(

A bányában

A bányában

Zozó kedvenc múmiája

Zozó kedvenc múmiája

Tökök,boszorkák...

Tökök,boszorkák...

Az ijesztgetős sátor

Az ijesztgetős sátor

A Legoland halloween jelmezbe volt öltöztetve. A nagy sárkányon szellemek lógtak, mindenütt tökök, és volt ijesztgető sátor is. Ezután Blulu könnyen nevelhető volt: ha valami rosszat csinált, csak megfenyegettük, hogy visszavisszük oda.

A szállást még Ausztriából foglaltam telefonon (a közelebbi nagyon bonyolult volt), egész könnyen megtaláltuk. Zseniális volt. A kisebb szobát vettük ki, még két gyerek is befért volna. Tv, univerzális videólejátszó, mosogatógép, indukciós főzőlap, … Jövőre is ide jövünk. Úgyis éves jegyet vettünk.