A Dolomitok időjárása soha nem egyszerű, főleg nem könnyen tervezhető. Szeptember elején jó lett volna, de akkor Tociék nyaraltak, így mi nem mehettünk. Az utolsó felvonó pedig október 4-én zárt, tehát sok időnk nem volt. Ráadásul megint esett a hó szeptember közepén, ami elég ijesztő a hágókon és a meredek starthelyen is. Végül szinte napra ugyanakkor voltunk kint, mint a korábbi években :)

1. nap, szombat

Talán mégis egy nappal korábban kellett volna menni, mert már a péntek délután is használhatónak tűnt. De így legalább olvadt még a hó.

Kivételesen nem indultunk hajnalban, még beadtuk a gyerekek holmiait a Nagyiékhoz. Terv szerint a hétvégén övék a ház bulizni, aztán hétfőn suli után oda mennek haza. Még uzsit is vettünk itthon, aztán szerencsére kicsi volt a forgalom, így viszonylag hamar odaértünk. A szállást emailben foglaltuk, de odaérve kiderült, hogy a néni nem merte megnyitni a foglaló levelet, mert félt, hogy vírust kap :( Szerencsére a szoba szabad volt. Két hálószobás, akár a gyerekeket is hozhattuk volna. Vagy jöhetett volna Ambrus is, ha ráér. Hűtő és mosogatógép is volt (már megint elfelejtettem mosogatótablettát vinni), de nagyon fáztunk. Még a wifi is működött, küldtünk a gyerekeknek levelet, hogy megérkeztünk. Három nappal azután hogy hazaértünk, már el is olvasták :) Elmondásuk szerint nem nagyon bootoltak Linuxot :) Érkezés előtt Canazei-ben vettünk bort és sonkát, ezek és a hajszárító segítettek átmelegedni :) Házi rántottát vacsiztunk (sót is elfelejtettem hozni, a szálláson meg nem volt… Pedig saját mosogatószivacsot is hoztam, azaz vettem útközben, mert otthon nem volt.)

2. nap, vasárnap

Kék égre ébredtünk, a fürdőszobai tetőablakon sütött be :) Nekem fájt a fejem, már kora reggel vettem be rá gyógyszert. Szerencsére használt, így egész értelmes időben feljutottunk a starthelyre. A strathely kumója sajnos beárnyékolt, így elég hideg volt. Felvettünk minden nálunk levő ruhát, még az utolsó pillanatban bedobott dzsekit is az overálon felül. Nálam még melegítőpárna is volt, azt is felbontottam. Korán el lehetett startolni, a normál délies irányba (ilyen még velem nem volt), idővel tekerésztek is, de az alacsony felhőalap miatt még nem volt elég vonzó. Amikor kisütött a nap és gyengült a szél, azt hittük, hogy már a DNy-i oldal lesz jobb. Megpróbáltunk még a tömeg előtt átjutni, de csak egy óra várakozás, majd visszacuccolás lett a jutalmunk. Mégis beélénkült az északi szél, így végül a felvonók közül startoltunk el. A változatosság kedvéért eddigre már elég fáradt voltam, meg fáztam, és a reggeli fejfájásom is kezdett visszajönni a hidegtől. Emiatt eléggé automata üzemmódban kitekertem (Horák Gyuszit láttam bejönni alám a megfestett termikbe, pedig ő előttem startolt), aztán szintén automatán elmentem leszállni. Szerencsére felébredtem, amikor egy sárkányos jött szembe, és időben felhúztam a lábam… Emiatt a leszálló végébe szálltam, de legalább szépen lebegtetve. Szintén szokásos módon elsétátam a patakhoz, ha nem is lábat, de kezet áztatni, követ gyűjteni, zenét hallgatni.

Apa egy óra múlva landolt a leszálló másik végében, persze neki volt igaza. De szerencsére kicuccolta a zsákomat :) Ő azzal szállt le, hogy talán többet nem is akar repülni. Kicsit rázós volt az idő… Megpróbált átmenni a Sellára, de komoly merülés fogadta. Én egy délutáni kávéra vágytam, de azt hittem, hogy ő fut vissza még egy körre. Végül a starthelyen kávéztunk :) Meggyőztem őt egy második repülésről, épp láttam a startját, aztán jött a felvonósember, hogy zárnak, fussak. Dani ezúttal a Belvedere fölött tekert, aztán Ciampac felé ment. Sajnos, nem adta a sziklafal, így éppcsak elérte a leszállót.

Otthonról hozott rántott húst, tzatzikit és padlizsánsalátát ettünk vacsira. Kicsit hiányzott a pácolt spárga :)

3. nap, hétfő

Ez tűnt a legjobb napnak. Napsütés van, fejfájás nincs, a szél is gyenge :) Ehhez képest ma északra startoltak, de mindegy. Ezúttal kézmelegítőt is vittünk, és a kölcsönkért GoPro se maradt a szálláson.

Kicsit beszélgettünk a starthelyen (ismét fiatal házasnak néztek minket :), vártuk a jóidőt. Meg is jött, viszonylag élénk keleti széllel. Most is északra startoltam, állítólag egész szépre sikerült. Ez van, ha fúj a szél :) A szokásos helyen jött a termik, jó sokan voltak benne, és általában balra tekertek :( Megpróbáltam távolabb maradva jobbra tekerni, sikerült is fölülre kerülni :) Ugyan a két évvel ezelőtti űrig tekerést nem tudtam megismételni, de így is a lábam alatt volt a Sella :) Különösen, hogy a termikem besodródott a hágó fölé. Én nyugis nézelődésre vágytam, még tekerésztem a völgy fölött, sajnos a többiek miatt kénytelen voltam balra, így ki is jöttem belőle hamar :( Most végre úgy szálltam le, hogy jót repültem, és  még maradt energiám is :) Mondjuk így se tudtam kicipelni az ernyőm, miután megint a leszálló rossz végébe landoltam :( Még levegőből néztem, hogy nincs völgyszél, inkább merőlegesen fújt, de mikor leszálltam, már inkább hátszeles lett.

Apa ma a Sellán kívül mindenütt járt, arra ugyanis tegnap megharagudott :) Írhatna valamit, hogy ne mindent nekem kelljen… Vajon miért részletesebbek az én repüléseim leírásai?! Arra mindenestre emlékszem, hogy sokáig dörzsölgette a kezeit, és a polárpulcsit se vette le egy ideig :)

Érdekes, hogy az élénk keleti szél mennyivel kellemesebb, mint az északi. Lehetett volna még egyet repülni, de inkább kávézni és sétálni mentünk. Ezúttal a Pordoi Pass volt a terv, kíváncsiak voltunk, hogy ott milyen szél fúj. A vártnak megfelelően süvített a keleti. Leparkoltunk a felvonó hatalmas üres parkolójába, és a Belvedere felé sétáltunk egyet. Utána kifordultunk a nagyon elitnek tűnő étteremből, bár a szuvenír-shop se tetszett. Így rájöttünk, hogy kicsit hátrébb, a szálloda aljában levő bárban a legolcsóbb a kávé :)

Lefele még vásároltunk, aztán a szálláson éltük újra át a repülést :)

4. nap, kedd

Az Austrocontrol külön kiemelte az előrejelzésben, hogy minden más hellyel ellentétben Dél-Tirolban csak gyenge szél lesz. Én rájöttem, hogy két startot biztos nem bírok, és inkább a délutánt választanám, ezért délelőtt csak Apa ment fel. Én addig elmentem további követ gyűjteni a leendő tavamhoz a patakból. Némelyiket le kellett törni, ugyanis az árnyékban még fagy volt :) Ahogy sütött ki a nap, olvadt le a dér a fűről. Artúr is csilingelt, hogy vigyázzak. Sajnos fönt repülhetetlen erősségű szél fújt, Dani le is jött felvonóval, de legalább fent kávézott :) Így kirándulni mentünk.

 

Az volt a cél, hogy lássuk a starthelyet, hátha. Először a Sellapassban akartunk sétálni, de a parkoló fizető volt, így továbbmentünk. Megpróbáltunk feljutni kocsival a Dantercepies felvonó tetejéhez, de udvariasan megkértek egy behajtani tilos táblával, hogy ne menjünk tovább. Ennek ellenére volt forgalma az útnak. Mindegy, itt legalább nem kellett fizetni. Ugyan csak 110m-t tudtunk volna spórolni az autóval, de ezért a szintért nagyon megküzdöttem. Fújt a szél, nehéz volt a hidegben levegőt venni, közben melegített a gyaloglás. Sokszor meg kellett állnom. Aztán mire célegyenesbe értünk és a sziklákat közelítettük, már jobban esett a séta. Az út végén már a sziklákon másztunk föl, aztán végre elértük a beszállást. Ugyan induláskor még mindenfelé mászókat láttunk, innem már teljesen magányosak voltunk. Az első néhány kötélhosszon úgy gondoltam, hogy ez nem fog menni. Aztán addig próbálgattam mindig még egyet, hogy már visszamászni se tudtam volna. Majd rájöttem, hogy a csúcs előtt nem lehet kiszállni, már túl vagyunk azon a ponton, ahonnan vissza lehet fordulni. Innen szerencsére egyre jobban ment a dolog, igazán élveztem :) A végén volt egy opcionális szakasz, ami a csúcsra vitt. Volna. Persze, ezt se hagyhattuk ki. A hiba csak abban volt, hogy a kereszt nem a legmagasabb, hanem a legjobban látható helyen volt. Ráadásul csaltak is vele, a megszokott méretekhez képest ez csak 60cm volt, így az arányok miatt magasabbnak tűnt a hegy :) Persze innen még a szomszéd magányosan álló sziklára is át kellett másznunk.

Féltem a lemászástól, így nem maradtunk sokat. Szerencsére lefele az út első része Klettersteig volt, aztán még egy szakasz sziklás terep. Innen köves cikk-cakk, aztán az autóval járható út. Terv szerint ide feljött volna értem Dani, ha nem bírom. De bírtam, bár az utolsó métereken már elég nyafogósan…

Kávézni terveztünk, de megláttuk, hogy a Col Rodellán repülnek. Úgy számoltuk, hogy épp zárásra érünk oda. A Sellapassban DNy-i szél fújt, ezért Apa hirtelen ötlettől vezérelve innen próbált startolni. Amikor kiértünk, akkor épp repült valaki, adta neki a Sella. De sajnos, mire mi is felértünk, jött egy stratus, és beárnyékolt. Egy óráig vártuk, hátha javul, de nem, lekéstük. A Col Rodellán is vége lett a gyogyinak, így autóval mentünk le.

Szokásos esti borozás, és megettük a tojások másik felét is, hogy ne kelljen hazavinni. Elmosogattunk, elfáradtunk, aludtunk.

5. nap, szerda

Mára nem mondtak gyenge szelet, így nem tűnt reménytelennek. Ennek ellenére nem repült senki. Felhőben volt a starthely, és nem akartunk felmenni fagyoskodni. Rövidebb kirándulást terveztünk, hogy visszaérjünk, ha mégis bejavul. A Sella északi oldalán terveztünk sétálni, az autóútról látható vízeséshez, előző nap néztük ki az utat a Zirspitzéről és az OpenStreetMapen. Az csak helyben derült ki, hogy erre könnyen elérhető az egyik Klettersteig beszállása is, épp a vízesés felett. A vízesés a szokásos módon sokkal magasabb volt mint gondoltuk, de nem nagyon esett, csak néha-néha csepegett. Az első kötélhosszt kipróbáltuk, nagyon ígéretes útnak tűnt :) Fent nagy kötélhíd vezetett át a két sziklatömb felett, és a vízesés fölött mintha tó is lenne. Csak tudnám, hogy lehet lejönni! Persze az igazi mászók (németek) figyelmeztettek, hogy felszerelés nélkül nem szabad felmenni. Mondtam is nekik, hogy a kocsiban hagytam :)

Legyaloglás közben kezdett kisütni a nap a Sella mögül, kezdett elolvadni. Visszamentünk a kocsihoz, aztán megnéztük, hogy repülnek-e. Igen, épp a fejünk felett húzott át egy csapat a Sellára. Tehát még egyszer felfelvonóztunk, Apa vett külön jegyet hozzá. Nulla fok volt a starthelyen :(

Hamar akartam startolni, de a gyengécske szélben három startot rontottam :( Aztán egy hirtelen váltással nyugati szél kezdett fújni. A bátrabbak a déli oldalról elstartoltak, de nekem reménytelennek tűnt. Összehajtottam, Dani elvitte az ernyőm a felvonóig, aztán egyedül lementem. Ő végül keletnek startolt egy véletlen befújásban, és életében először a Sella északi oldalán repült. Én a felvonó tetején voltam kb. felhőalapon, míg ő északra még ki tudott emelkedni. Sokat kellett süllyednie ahhoz, hogy a leszálló feletti völgybe vissza tudjon jönni. Itt viszont kezdett összeállni, a Rosengarten felett már ijesztően sötét volt. Így végül két spirállal leküzdötte magát, és elindultunk haza.

A kocsiból megnéztük a vízesésünket, most folyt rendesen. Rájöttünk, hogy időközben kiolvadt :)

A szerpentinen eléggé tolta Apa, így zárás előtt nyolc perccel elértük a Hofert Sillianban. Gyorsan vettünk tejszínt, marhahúst és papírzsepit, és kaptunk egy kedves mosolyt a péntárostól :) Lienzben vacsiztunk, kávéztunk és tankoltunk, innen megállás nélkül jöttünk haza. Bő kilenc óra alatt értünk haza, az új útvonalon épp kevesebb mint 900km után.

 

Már megint megfogadtuk, hogy legközelebb korábban megyünk. Amikor a többi felvonó is nyitva van. Talán nyáron. És visszük a gyerekeket is.

(Észrevettétek, hogy hétszer szerepelt a leírásban a kávé szó? Sőt, így már nyolcszor :) Kávééé, káááávéééé :)))