Rendhagyó módon most előbb képek jönnek…

1.nap, péntek

Sima utunk volt, csak nagyon meleg. Az elején nagy volt a forgalom, Arthur jól viselte, de Apa kicsit türelmetlen volt. A pontos címet nem ismerte a gps, de azért elég könnyen megtaláltuk a kempinget. Nagy volt, de nekünk kicsit túlzottan kiépítettnek tűnt. Úgy döntöttünk, hogy megnézzük a bohinjit is. Viszont Bled felé olyan autósor állt, hogy nem volt kedvünk a melegben átvergődni rajta. Inkább bejelentkeztünk, gyorsan sátrat állítottunk, aztán elmentünk fürdeni. Estére meg volt beszélve Bohinjba az egyik sportcentrumba találkozó, hogy cipőt próbáljak :) Ezért végül kénytelenek voltunk átjutni Bleden. A főút a strandulók között megy, muóindenki rohangál, parkolót keres, vagy csak sétál. Még volt időnk estig, így először a tavat néztük meg. Meglepő módon nem volt vészesen hideg, még egy gyors úszás is belefért. Jó, csak én voltam lelkes, a többiek kevésbé. Azért Apa utánamjött.

A túravezető és a párja nagyon kedves volt :) Végigmutogatták, hogy milyen a szurdok, megkérdezték, hogy pontosan mit tudok és mit nem. Eddig jónak tűnt, innen a cipőn múlt minden. Kaptam egyet kipróbálni, egész meglepően kifejezetten kényelmes volt. Kicsit puhább volt a talpa, mint a megszokott bakancsomé, de 1-2 órát talán kibírok benne. Viszont szabad csoport nem nagyon volt, az egész hétvégét előre befoglalták. Nekünk meg Blue miatt jó lett volna a nyaralás elején vizezni… A vezető aggódott miattam kicsit, hogy nagyon lasú leszek, és emiatt lekési a következő csoportot. Hát, nem ismert még eléggé :) Mindenesetre megegyeztünk, hogy félúton ki tudok szállni, ha nem bírom.

Hazafele még gyorsan beugrottunk a bledi Mercatorba kenyérért és sonkáért; a kempingben sütöttünk rántottát, aztán beestünk az ágyba. Meglepően meleg volt egész éjszaka, pedig én az alpesi tapasztalatok alapján hosszú nadrágokat és pullóvert készítettem.
2.nap, szombat

Reggel kicsit fájt a fejem, örültem, hogy hűvös helyre megyünk. Gyorsan átértünk a városon, még a csúcsforgalom előtt. Öltöztünk és indultunk is; megelőztük a csoport másik felét, legfeljebb a szurdokban helyet cserélünk.

A parkolótól 10 perc gyaloglás után már bele is léphettünk a patakba, újabb pár perc séta után már nyakig ültünk benne :) Azt hiszem, innen kezdve a kiszállásig nem tűnt el a vigyor az arcomról :) Itt vagyok, ezt akartam csinálni :) Ugráltunk, csúszkáltunk, röhögtünk, kötélbe kapaszkodtunk és abseiloltunk, néha csak gyalogoltunk a patakmederben a köveken. Meglepő módon most mindig a legmélyebb helyre kellett lépni, nem arra vigyázni, hogy ne legyen vizes a cipőnk. Még Bzümi is kihagyta a szokásos első vízbetoccsanást :)

A kiszállás után az utolsó métereken még orra estem a sárban :( Kaptunk vizet, sütit és házi valódi áfonyával tuningolt likőrt :) Visszavittek a kocsinkház, és amíg sikerült a képeket átmásolni, mi megebédeltük a szendvicseinket.

A végére érve igancsak sajnáltuk, hogy ilyen hamar vége lett… De hamar kiderült, hogy fáradtabbak voltunk, mint elsőre gondoltuk… A gyerekek bealudtak a kiterített gyékényen :) Mi még elmentünk megnézni a közeli délutáni starthelyet, de amikor megtudtuk, hogy gyalogolni kell, inkább visszamentünk a kempingbe. Fölrugdostuk a gyerekekek, fürödtünk még egyet, aztán én aludtam el. A többiek még békát üldöztek és sétáltak a Száva partján.

3.nap, vasárnap

Én fejfájással ébredtem :( Szerencsére elmúlt, mielőtt nagy meleg lett volna. A Vintgar-szurdokot céloztuk, hogy ne legyen melegünk. Kicsit féltem a vasárnapi tömegtől, de a hely olyan gyönyörű volt, hogy kárpótolt érte. A szűk völgyben tíz fokkal hidegebb volt, mint kint, és nagyrészt árnyékos is volt. A víz meg szokásosan hideg, de persze nem tudtam megállni, hogy ne menjek bele.

Délutáni programként a másik szurdoktúra kiszállását, a Grmecica-szurdokot céloztuk. Nagyjából tudtuk, hogy hova esik, meg előző nap meg is kérdeztem az utat. Azért nem voltam biztos benne, hogy megtaláljuk. Megtaláltuk az említett aluljárót a vonat alatt, de azt gondoltuk, hogy csak traktorral járható. Aztán jött egy C5, és átment. Akkor mi is. Párszáz méterre megvolt a parkoló is, onnan két perc gyalog a Száva. Egy függőhídon mentünk át felette, az előttünk haladó a patakba ugrott róla :) Lent többen is fürödtek. Továbbmentünk a vízesés felé. Apa visszament az ebédünkért és a cipőmért, mi addig felderítettük a terepet. A patakmederben haladva fölmentünk a vízeséshez, ami alatt egy kis tó volt. Sajnos nagyon hideg volt a víz :( Apa megérkezett, és nekiláttunk a gázfőzőn virslit sütni. Műsoros ebédünk volt, mert folyamatosan jöttek a canyoningozó csoportok, és óvatos legyaloglásokat és szaltót is láttunk a vízesés pereméről. A gyerekek is összeszedték a bátorságukat, és beugrottak. Én a hideg miatt most kihagytam :( Végül Apa is csobbant egyet.

Visszafele lementünk a híd alatt a folyóhoz, ami meglepő módon sokkal melegebb volt a vízesésénél :) Komoly sodrása volt középen, de azért átúsztuk. Legrosszabb esetben lefolytunk volna, és megfeneklünk a túloldalon :) Akkor a hídon kellett volna visszajönni. Végül Blue még a hídról is beugrott! Apa inkább visszamászott, Zozó pedig szokásához híven kacsázott.

A vasárnapi vacsorához Lescében találtunk egy jó pizzériát. Négyen két pizzával jóllaktunk, és a kancsó jeges víz ingyen volt.

4.nap, hétfő

Nem tűnt reménytelennek a repülés, ezért viszonylag rövid programmal kezdtük a napot: Pericnik-vízesés. Azaz kezdtük volna :( Szegény Artúr nem bírta a szivargyújtóról működő hűtőt, a telefontöltést, a nyitvahagyott ajtót és az utsatér-világítást, és lemerült az akkuja :( Apa szerencsére babonából áttette az indítókábelt indulás előtt. Az egyik szomszéd szívesen jelenkezett segíteni, de az autója nem volt kompatibilis a kábellel. Valahogy összerakták, de akkor meg kevés gázt adott, és nem indult. Viszont egy csúnya hibaüzenetet adott a váltó állapotáról :( Eléggé megijedtünk, de sokat nem tudtunk tenni. Vártunk és újrapróbáltuk. Szerencsére ezúttal elindult, később nem is volt több probléma.

Na, vissza a vízeséshez. Odataláltunk, leparkoltunk, tíz perces sétát terveztünk. Persze nekünk már megint a patakparton kellett felmennünk, nem a kényelmes turistaúton. Aztán az előírt körbegyaloglás után megint egy kreatív útvonalon kellett lemásznunk. Blue előrement, valahogy lejutott, de oylyan hangos volt a vízesés, hogy nem hallottuk, hogy azt kiabálja, hogy mi más irányba menjünk. Bzümi simán megoldotta, nekem némi segítség kellett. Majdnem kiegyenlített helyzet, különösen, hogy én bakancsban voltam, ő meg szandálban :) Szerencsére a gumipapucsról lebeszéltem idulás előtt…

Megettük az útközben vett péksüteményeket, és továbbmentünk megnézni a Martuljek-vízeséséhez vezető utat. Egész az elején volt a parkoló, és nagyon meleg volt, így nem indultunk el. Megpróbáltunk elnavigálni a Gozdra, ami így 11 év után kicsit nehezen ment emlékezetből. A parkolóban jutott eszünkbe, hogy a délutáni kávét elfelejtettük… Iszonyú melegben, kitikkadva értünk föl a stathelyre. Kicsit ráfújt a lejtőszél, de a hegyek fölött északról jöttek a tcu-k. Elöl is volt pár csúnyaság. Viszont a starthelyen épp nyitották a büfét, így kávézhattunk. Az ír poros kávét nem mertük, így a törököt választottuk. Hogy miért török, arra csak a kevergetésnél jöttünk rá… Blulunak nem nagyon ízlett, Zozónak egyenesen ihatatlan volt. De kávé :) Apa kipakolta az ernyőjét, mi meg elmentünk az erdőbe sétálni. Blue kicsit hiperaktív lett, elkezdett “trulululu”-t kiabálni az erdőben. Eddig nem értettük, hogy honnan szedte a pulykás kávé ötletét… Aztán megfejtettem :) A Turkey Törökországot és pulykát is jelent :PPPP

Az idő nem tűnt a legjobbnak, Bohinj felé már zivatarfelhő nőtt… Itt meg őrült meleg, így nem várunk tovább. Apa elstartolt, mi meg legyalogoltunk. Lefelé rengeteg szamócát szedtünk, jól ment a színe Blu pólójához :) Amire megtaláltuk a leszállót, már Apa is ott volt. A zivatar is közeledett, ezért visszamentünk a sátorhoz fölpakolni a holmikat a földről. Lezuhanyoztunk, vásároltunk, aztán vacsorázni mentünk. Az előző napihoz hasonlóan pizzáztunk, csak most a kávé kimaradt. Most is jól esett.

5.nap, kedd

Mára pakolást terveztünk :( Gyorsan sátrat bontottunk, fizettünk, begyűjtöttük a jeget a kemping büféjéből :) (A hivatalos mélyhűtő előző nap megdöglött, és a tejesdobozban fagyasztott jegünket kidobták…)

Maradt még egy megnézendő szurdok, csak megint nem tudtam, hogy hol van. A szokásos fürdőszobás eltévedés és megfordulás után azért odataláltunk. Nem voltunk egyedül :( Megint rettenetesen meleg volt, és a szurdokot csak egy hídról láttuk. A fizetőkapunál azt mondták, hogy saját felelősségre le lehet menni a vízhez, ezért bementünk. Tíz perc séta után már pancsikoltunk :) A patak szokásosan gyönyörű! Korábban ide is szerveztek túrát, de a nemzeti park megtiltotta :( Ennek ellenére ketten úsztak le benne, irigyeltem is őket. Írtam már, hogy gyönyörű volt? Egy óra után visszafordultunk, nem mentünk föl a vízesésig, jöhetünk máskor is :)

Még indulás előtt kellett egyet úszni. Most fényképezőgépet és úszószemüveget is vittünk. A pisztrángok most is ott voltak, sőt, amikor közéjük úsztam, akkor se mentek el :) Teljesen hihetetlen élmény volt, mintha egy akváriumban lennék :) Nehéz volt elindulni, ezért kellett valami útravaló. A patak túlpartján szép köveket találtam, és Blue az úszódeszkáján áthajózta őket a patakon. Három-négy körben meg is voltunk, már csak a kocsihoz kellett eljuttatni. Alig fért be az ülések alá…

Még egy utolsó vízesés várt ránk útközben. Már megint fürdőszobás eltévedés és meleg várt ránk. A vízesés és a sziklafal tényleg a falu szélén volt :) Sajnos a vízesés előtti tavacska le volt zárva, mert ott vezették a vizet a falunak. A patak pedig már a kertek között folyt. Megettük a szendvicseinket az árnyékban. Már csak egy délutáni kávé várt Lescében, aztán hazaindultunk. Az autópályán Veres Pál előadását hallgattuk, néha pironkodva, néha hangosan nevetve :) Most inkább nem köszönnék el illendően :PPP