És igazából Dachstein nélkül…

Két hetünk volt családi nyaralásra. Kb. 6 napot terveztünk, de az időjárás miatt sehogy se jött össze. Itthon is monszun volt, szinte minden nap esett az eső. Az Alpokban se várhattunk álom repülőidőt, de legalább olyan legyen, hogy ki tudjunk jönni a sátorból. A szóba jöhető utolsó napokra jósoltak némi napsütést, bár eső is volt minden napra. Ráadásul minden nap változott az előrejelzés. Mindegy, elindultunk.

1. nap, péntek

Jó sok cuccal elindultunk. Kicsit már itt csúszásban voltunk. Aztán kivártunk egy sorompót is. Beállítottuk a navinak az úticélt, de valamiért vissza akart fordítani. Véletlenül benne maradt köztes célpontnak a házunk. Viccelődtünk, hogy Bori biztos tudja, hogy valami fontosat otthon hagytunk. Megvan. Az útleveleket.

Visszafordultunk tényleg, aztán az útlevelekkel együtt végre tényleg elindultunk. Innen eseménytelenül telt az út, még fényszórót se kellett szerelni. Egész használható idő volt, tervezgettük, hogy mit lehetne csinálni sátorállítás után. A kempingben azonnal megkaptuk a Sommercardot, ezért úgy döntöttünk, még felvonózárás előtt felmegyünk a Planaira. Elvégre ingyen van :) Ha már hegy, akkor vigyünk ernyőt is. Apa nem szándékozott repülni, meg úgyis az én cuccom volt hátizsákolva. Meglepetésünkre a starthelyen tökéletes szembeszél fogadott :) Néhány tandemes csúszott le a leszállóba. Én voltam az utolsó. Amire bekötöttem, csöpögni kezdett az eső :( MEgpróbáltam kielőzni :) Sikerült. Kellemes lecsúszás után jó erős völgyszélbe szálltam le. A gyerekek még hintáztak fönt, aztán gyorsan lefelvonóztak.

Mivel strandbelépőnk is volt, oda is beugrottunk. int hideg volt, de a benti medencében jót pancsoltunk.

Megvacsoráztunk a sátorban, aztán elkezdett csöpögni az eső. Aztán esni. Majd szakadni. Végül úgy ömlött, hogy a sátor közepén egy kisebb folyó keletkezett.

2. nap, szombat

Nem ázott be a sátor :) Az eső elállt, hideg éjszaka lett. Reggel egész normális felhőkép fogadott. A délies szél miatt Stoderzinkenre mentünk. Planairól csúszkáltak le, de fentmaradni nem tudott senki. Stoderzinkenen az előhegyről szálltak fel párapamacsok, még bőven a starthely szintje alatt. A csúcs fölött is volt kumó, párszáz méterre. Néhányan startoltak is, de csak a leszállóba. Mi felcipeltük a tandemcuccot, de aztán egy startoló megfestette az erős balos szelet, ezért Apa inkább a szóló mellett döntött. Elment kicserélni az ernyőket, mi meg elsétáltunk a kápolnához. Találtunk három eurót, egyet bedobtunk a perselybe, kettőt meg elhoztunk fagyizni :) Apa kicsit repült helyben, aztán felszedtük a leszállóban.

Igazi strandidő nem volt, de Rittisberg felé indultunk. Még épp elértük a felvonót, én persze felcipeltettem az ernyőmet megint. Jól tettem, mert kellemes stratszél volt. Gyorsan terítettem, elstartoltam, a többiek meg lementek az utolsó felvonóval. Én értem le előbb :( Bementünk a strandra, pancsoltunk kicsit, aztán elkezdett csöpögni az eső. Zozó esett egyet a trambulinon, így Blue csak egyedül ment bobozni egy kört. Ma sem unatkoztunk.

3. nap, vasárnap

Éjjel kivételesen nem esett :) Jó időre ébredtünk, korán elkészültünk, így még egy Planai belefért. Apa csúszott egyet Zozóval tandemben, húztak egy spirált. Utána a felhőkép nem volt meggyőző, ezért Stoderzinken helyett továbbmentünk a Wörschachklammba. Évek óta tervezem megnézni, de eddig nem jött össze. Hát, sokról nem maradtam volna le. A kiírás szerint romantisch, szerintem inkább sportlich volt. Ahhoz képest, hogy milyen szép helyen van, maga a szurdok nem túl izgalmas. Gyorsan megjártuk, aztán mentünk vissza. Kicsit kitisztult az idő, de repülni nem lehetett. Már megint utolsó percben értünk Rittisbergre. Ott esőre állt az idő :( A gyerekek felmentek, kaptak pénzt meg dzsekit, mi meg lent aggódtunk értük. Épp utolsó percben skerült rollert bérelniük, közben be is zárt a felvonó. Boldogan értek le, a végén még én is kipróbáltam az utolsó métereken. Egy rövid időre ma is beugrottunk a schladmingi strandra.

4. nap, hétfő

A változatosság kedvéért esett az eső, pedig hajnalig elkerült. Fölnéztünk a Dachsteinra, de esélytelennek tűnt, a felvonókötél ahamar ködbe veszett :( Kitzlochklamm lett a helyettesítő terv. Nem csak nekünk jutott eszünkbe, hatalmas tömeg volt a parkolóban. Bementünk, a többiek gyorsan felvették a beülőket, én meg a lépcsőket választottam. Kicsit kellemetlen volt a tömegből fotózni őket, de legalább sok nézőjük volt :) Blulu szokatlanul sokat küzdött, kijött a gyakorlatból. Zozó viszont sokat nőtt és erősödött, simán felfutott. A végére kicsit elcsigázva másztak be a korláton.

Együtt lesétáltunk, és visszaindultunk. Lebeszéltem Apát a kalandosabb útról, bár az tényleg rövidebb lett volna. Már majdnem megbántam, mert mégis Rittisbergre akartunk menni. De Hochwurzenen repültek. Kár, hogy a felvonó bezár, mi meg nem ismerjük az utat. Azt se tudtuk biztosan, hogy melyik a hegy. Úgy értünk oda, hogy futva a lépcsőn épp fölértünk úgy, hogy az utolsóval még le tudtam jönni. Apa ernyővel jött, mert tényleg jó volt az idő. A gyerekek meg gokarttal :) Egy német anyuka megkért, hogy menjek vele a felvonón, mert ő fél a magasságtól :) A párja a gyerekekkel gokartozott. Szerintem azt hitte, hogy a nyelvvel van problémám, amikor a siklóernyőzésről beszéltem neki :)

A gyerekek az előző napi rollerhez képest nagyságrendekkel lelkesebben érkeztek meg :) Apa a jó repülés után egy zsebkendőnyi telekre szállt az út és a fenyőerő közé. Arra, amin Blue kereste, én meg mondtam, hogy alkalmatlan leszállni :(

A szokásos stranddal zártuk a napot.

5. nap, kedd

Az éjszakai esőt már említeni se kell… Összepakoltunk, fizettünk, elindultunk.

A gyerekek kialkudták Hochwurzent megint. Sajnos most nem az utolsók voltak, így csapatostuk, kísérővel kellett menni. Blulunak így sikerült is esnie egyet, ami lemaradt a videóról…

Ma már nem volt kedvünk csúszdázni. Elindultunk hazafelé. Az esőben épp volt annyi szünet, hogy a Grimming oldalában levő vízesésig elérjünk :) Szép volt, csönd, nyugalom.
Innen már a rövidre sikerült nyaralás utáni hosszú hazaút következett tényleg :(