Ismét egy hosszú hétvégi kirándulás kettesben :) Nem is egészen hétvégi, valahogy a jó idő péntek-szombatra esett…

Fényképek már megint nincsenek :(

1. nap, kedd

Korai indulás a forgalom miatt, egyébként ráérünk. Az elvonuló front még Ausztriában van. Féúton túl voltunk, amikor találkoztunk. Csak pár csepp esőt kaptunk. Szerencsére, mert a fényszóró úgy döntött, hogy nem kapcsol föl. Liezenben megálltunk egy barkácsáruház parkolójában szerelni, hátha kell valami szerszám. Két bicskával, egy bitkészlettel és két bentfelejtett csavarhúzóval sikerült szétszedni. Apának szüksége volt még egy darab rézdrótra, hogy kipróbálja a kapcsolót. A parkolóban találtam is egy darab barna vezetéket. Aztán két nappal később máshol egy földelést, majd utolsó nap a kék is meglett hozzá :) De nem kellett, csak egy rugó szorult be. Ittunk egy kávét, aztán mentünk tovább. A tervezett időre érkeztünk a több megállás ellenére is.

A kemping semmit se változott. Felállítottuk a sátrat a szokásos helyre, kitöltöttük a jelentkezési lapot, bepakoltunk a hűtőbe. Kicsit lustálkodtunk, elolvastuk a kemping-menüt a szomszéd étteremben. Repülni nem lehetett, sok volt a felhő. Nem is volt meleg, de azért átmentünk a strandra. Kimentünk a stégre a trambulinhoz, és mivel úgyis le kellett venni a bakancsomat ahhoz, hogy beledugjam a lábam a vízbe, ezért gyorsan át is öltöztem fürdőruhába. A nap is kisütött a felhők közül pár percre, ez épp elég volt ahhoz, hogy belecsobbanjak a tóba :) Nem sikerült elég szépre a fejes, ezért még egyet kellett próbálkoznom. Apa a telefonját simogatta felöltözve, és csinált a lábaimról egy fotót :) Akkor már ki se másztam a lépcsőn, mert nagyon kényelmetlen volt, inkább kiúsztam a partra. Törölközés közben egy szürke követ láttam a vízben. Aztán elúszott. A sok apró hal és vörösszárnyú után most valami nagyobbat láttunk. Ahogy elmentek a strandolók és elcsendesedett a környék, a nagyobb halak csapatostul úsztak ki a partra. Dani most értette meg, hogy mi lehetett az a nagy csobbanás az előbb :) Elég hűvös volt, ezért inkább a kemping zuhanyzójában folytattuk a pancsolást. Kivételesen este sütöttünk rántottát.

2. nap, szerda

Hideg éjszakánk volt, összetörve ébredtem :( Sok felhő volt már korán is, de jó időt ígértek, délutánra esetleg zivivel. Felmentünk a Stubnerkogelre napijeggyel. Hát, nem volt tömeg… Északi szél fújt, a keleti starthelyen döglött idő. Apa kiterített az élre és elstartolt. A lejtő nem tartott, kifordult a völgy fölé, és mázlista módon kitekert :) Az izgalom kedvéért a főgerinc fele indult el. Hátszele volt, de így is ijesztően alacsonyan ért át. Körbenézett a szűk, leszálló nélküli völgyekben kicsit :) Talált egy szép vízesést is. Én lementem felvonóval. Kb. egyszerre értünk le. Ebédeltünk, aztán átmentünk Dorfgasteinba. Kivártuk a felvonót, mennénk be, de az automata nem enged be a jegyünkkel :( Pedig itthonról direkt leveleztem a felvonósokkal, azt írták, hogy a völgy összes felvonójára érvényes a napijegy. Egy előttünk érkező ernyős hallotta a beszélgetést, és felajánlott két napijegyet, de a kezelő nem engedte, mivel nem átruházható :( A kasszánál is próbálkoztam, de végül vettem két jegyet. Épp elértük a felvonót, mikor visszaértem. Jó kezdés :(

Fönt jónak tűnt az idő, kicsit gyenge széllel. Tanfolyamosok is startoltak, többen fent is tudtak maradni. Mi is elindultunk. Én startoltam először, találtam is emelést. Dani utánam, ő is emelkedett. Úgy tűnt, hogy ugyanazt a termiket tekerjük, de akárhányszor elindultunk egymás felé, akkor kiestünk belőle. Végül több helycsere után én elöl tudtam kiemelkedni, ő egész hátul. Ő északra indult, a völgy végét záró hegycsúcsot nézte meg. A sziklefal alatt talált egy tavat. Állítólag szép, de nem mondta meg, hogy milyen színe van, meg kell néznem magamnak. Én elmentem délebbre a gerinc mentén, szinte biztos voltam benne, hogy ott találok emelést. De nem sikerült :( Visszamentem a starthelyre, de nem tartott a lejtő. Közben Apa is visszaért, vagy 500m-rel magasabban mint én. Egész hátul tudott megint kitekerni. Én csúnyán besüllyedtem, és elmentem leszállni a nagyobbik leszállóba. Szépen sikerült, két biciklis megállt megtapsolni :)  A leszállóban egy ernyő kupolázott. Összehajtottam mellette. Felajánlotta, hogy felvisz kocsival, ha összehajtotta az ernyőjét, és elment a parkolóba. Örültem az ötletnek, mert féltettem a térdeimet a gyaloglástól. De mire ő elindult volna, Apa leszállt a kocsihoz, és lejött elém. Így végül mi vittük föl a másik pilótát az autójához. Kérdezte, hogy mióta repülök. Gondoltam, villogok kicsit a tizenkét évemmel :) Hisz ő csak gyakorolt a leszállóban… Hát nem, egyrészt ma két és fél órát repült, bejárta a völgyet. Másrészt 27 éve repül :PPP

Írtam egy levelet a felvonójeggyel kapcsolatban. A napijegy miatt jöttünk ide, különben elég sokra jön ki a napi két felvonózás :(

Zuhanyoztunk, és mentünk vacsorázni. A menü steak volt salátával, de járt hozzá előételnek friss magos és fehér kenyér, töpörtyűkrém, és tormás-vörösáfonyás túrókrém. Utána rókagombaleves, és a húshoz háromféle mártás. A steak nagy fatányéron érkezett, amin ki volt marva egy rész, ide tették a forró vaslapot, ami melegen tartotta a húst az utolsó falatig. Isteni volt!

3. nap, csütörtök

Most kevésbé volt hideg éjjel, mivel felhős volt az ég :( Sajnos eléggé záporos időt mondtak, a Stubnerkogelen már korán túl sok felhő volt. Így délelőtt fel se mentünk, inkább Apa új vízesését kerestük meg földről. A főgerincen átvezető alagút bejárata után volt a parkoló, egész közel a vízeséshez. Lent volt egy kisebb, amit Apa fentről nem látott. Aztán egy szép nagy feljebb, amit csak távolabbról láttunk. Állítólag még efölött is van egy :) A vízhez nem lehetett lemenni, de azért a zuhanyt megkaptuk :) A nadrágom is jól elázott az aljnövényzettől.

Ezután a kempingben ebédeltünk. Kaptam választ a levelemre, miszerint küldjek telefonszámot, és felhívnak. Küldtem, 10perc múlva csörgött is a telefon. Nagyon-nagyon sajnálták az esetet, és felajánlottak két ingyenjegyet másnapra a Stubnerkogelre. Így már jobban hangzott :)

Ebéd után Fulseck. Páran repültek már, mi is felmentünk. Addigra üres volt a starthely, egy tandemes gyorsan lecsúszott; de a Pinzgauban már esett. Apa elstartolt, az volt a terv, hogy északra megy, ameddig tud. Én meg lemegyek felvonóval, aztán kocsival utána. Épp állta a felvonó. Mire elindult, viszont javult az idő helyben. Az eső bekúszott a Rauristalba, előttünk tiszta volt. Viszont az Ankogel felé is összeállt egy zápor. Gondolkodtam, hogy elsatrtolok, de addigra meg a fejünk fölött szürkült be annyira, hogy túl erős volt a starthelyen. Jó sokáig tartott lejutni a sok kirándulóval :( Apával a Hofernél találkoztam, nem ért el a kempingig. Jobb is így, mert a Stubnerkogelen is esett már. Vásároltunk, aztán gondolkodtunk, hogy most mi legyen. Meg akartuk nézni az Ankogel irányába levő völgyet, hogy biztos leszállót keressünk. De csak busszal lehet bejutni, leszálló meg úgysincs. Három ernyő repült felettünk az állandóan változó időben: hol összeállt, hol kitisztult. Ha már idáig eljöttünk, akkor ránéztünk a Bad Gastein-i vízesésre. Először csak a hídról, aztán a kilátóból, aztán a főtérről. Utána még a forrásokat is megnéztük, meg egy kicsit lejjebb a patakot is. A minden betegségre jó termálkút vizével vettem be a délutáni gyógyszeremet :) Az eső elől visszafordultunk, és gyorsan visszajutottunk a kocsihoz. Nagyon kellemes séta volt a vízesés mellett.  Szinte erdei hangulata volt, még szamócát is ettünk :) Ez a reggeli vízeséses patak és két másik vizéből folyt össze. Hatalmas víztömeg zúgott át a város közepén :) Népszerű fürdőhely volt több évszázada a hely. Hatalmas szállodák álltak a sziklafalak szélén, de nagyrészt zárva, a vakolat is málott már. Egészen furcsa hangulata volt a belvárosnak így… Közben az új, megfizethetetlen árú termálfürdő körül rengeteg turistacsalogató üzlet volt. A legmelegebb termálvíz egyébként 46 fokos volt, vicces így Veresegyház mellől érkezve :)

Bementünk a strandra leöblíteni magunkat (már megint zárás után :) Apa kénytelen volt leugrani a magasabbik ugródeszkáról is, mert most nem talált kifogást :)

A mai menü kiírását nem értettük, de mint kiderült, ez is ehető volt. A szokásos előételek, spárgakrémleves, és valami fasírtféle hatalmas salátával és zöldségekkel. Egy búzasört is elfeleztünk hozzá.

4. nap, péntek

Reggel jó meteo, visszaváltottam a napijegyeket, és az ingyenjeggyel felmentünk. Most is északi szél fújt, de most arra is startoltunk. Egész használható starthely volt ÉNy-i irányba, de a gyenge, változó irányú szél miatt sokan szerencsétlenkedtek. Én is jó nagyot futottam, messzire kiértem a lejtőből, mire be tudtam rendesen ülni a beülőbe. Utána rögtön visszafordultam, és gyorsan kitekertem a starthely felett. Már felhőalapon voltam, mire Apa utánam tudott startolni. Gondoltam, addig eljátszom a felhő szélén, és megnézem a DK-i sziklafalat. De olyan süllyedést kaptam, hogy már a leszállót néztem. Az északias szélben nem nagyon haladtam visszafelé. Közben Apa juttott felhőalapra. Végül belefutottam egy ajándék emelésbe, ami elég rázós volt. Kapaszkodva kitekertem benne. Dani ezt látva visszajött tekerni. Addig én mentem nyugisabb helyre. Aztán elindult és besüllyedt, amíg én tekertem, aztán megint fordítva. Végül egyforma magasságban értünk át a Schloßalmra, csak én kijjebb. Persze, én indultam beljebbről, csak útközben cseréltünk. Ez egy ilyen nap. Egyszerre kaptuk el az emelést a lefutón. Értelemszerűen Apáé erősebb volt, az enyém meg a bolondbiztosabb. Amikor ő elindult, én átmentem a helyére. Itt már tényleg befelhőztem :) Innen már én mentem beljebb, Dani repült a félősebb útvonalon. Én fáradtan visszafordultam, ő még továbbment körbekerülni a sziklás csúcsot a völgy végén. A strand fölött helyezkedtem be leszállni, és láttam a nagy halrajokat a tó mélyebb felén. Egész le lehetett látni a kékes színű víz aljára. Betettem a hátizsákomat a sátorba, és felbuszoztam a kocsiért. Amire visszafele jöttem, Apa is leszállt ugyanoda. Fölszedtük az ernyőm, és mentünk délutáni repülni :) Szeretem ezt a völgyet!

Épp indult a felvonó, kicsit gyenge a szél, de jó, gyorsan levegőbe! Csak már megint a hülye beülőm, izomlázam lett a beüléstől. A tervezettel ellentétben így egész jobbra mentem. Jó magasra tekertem, kicsit szétnéztem, aztán Apával és egy kék Gradienttel elindultunk a gerincen. Néhány csúnya és fárasztó csukás után feladtam. Megnéztem még szintből a zöld hegycsúcsot, aztán leszálltam a kempinghez. Próbáltam követni a két ernyőt a leszállóból. Az egyik visszafordult a völgy végénél, a másik átment a Graukogelre, és magasra tekert. Aztán valahonnan megjelent egy harmadik is, sokat lejtőzött a nyugati oldalon, de nem tudott feljebb jutni. Végül ő is átment a Graukogelre, és ott kiemelkedett. Körberepülte a csúcsot, aztán lerohadt a Stubnerkogelről. Egy harmadik nagyon küzdött a visszajutással, de nagyon erős szembeszél volt. A negyedik és az ötödik a velem szomszédos mezőkre szállt. Apa levegőből hívott, hogy a kocsi fölött van, tehát ő volt a második :) És egyben a legügyesebb :) Én csak lustálkodtam a leszállóban, ő visszajött a kempinge, hozott fürdőruhát, sört és bort (csak a törölközőt felejtette el :), és ernyőstül bementünk a strandra úszni.

Ma ha volt vacsira, már nagyon vártuk. Lachsforelle Eierschwammerllel. A szokásos előételből csak pár falatot ettem, az előző estéken túlságosan is belaktam. De ma sajnos nem túl finom zöldségleves volt :( A hal jó volt, a ropogósra sült reszelt krumpliburok különösen. LEgalább ma este le tudok feküdni vacsi után. Kipóroltuk a fogást egy pohár finom borral a sátorban, összekészültünk az utolsó napra, és lefeküdtünk aludni.

5. nap, szombat

Reggel kinézve nagyon hamar elkiabáltam a jó időt. Kék ég, semmi szél, nyugi. Sajnos túlságosan is nyugodt. Későn induló napot ígértek. Összepakoltunk, fizettünk. 11 órát tűztem ki utolsó lehetőségnek. 3/4 11-kor még nem repült senki a Stubnerkogelen, így nem mentünk fel. Dani szerelt egy kicsit a fényszórón, közben hárman elstartoltak, de nem tűnt elég izgalmasnak. Becéloztuk Werfenwenget, bár a Fulsecken is repült pár ernyő, de nem tűnt elég meggyőzőnek még. Bischlinggel meg legalább irányra vagyunk, ráérünk később startolni, ha erősödött az idő. Ráadásul nyugati szelet mondtak, ami Apa tervezett háromszögéhez nem kedvezett, ellenben a Dachstein felé optimális volt.

Bischlingen már az autópályáról láttunk vagy tíz ernyőt az ismerős sziklák fölött :) A leszálló parkolója tele, a levegőben vagy 40 ernyő. Úgy tűnt, már biztos nem érünk föl a Mittagspause előtt, ezért kényelmesen kipakoltunk, Dani leparkolt egy megüresedő árnyékos helyre, aztán fölsétált. A felvonó még ment, nem is láttam kiírva ebédszünetet, ezért nem kapkodtunk. Ahogy felértünk a lépcsőn, épp bezárt a pénztár, és a felvonót is állították volna le. A pénztáros útközben megkérdezte, hogy felmennénk-e. Persze :) Gyorsan adott még két jegyet, meg a következő tandemest is beengedték még a napijeggyel, aztán szünet. A legjobb időzítés nekünk! Fent rengeteg ernyős, néhányan tekertek a Tennengebirgén, de sokan csak a leszállóig jutottat. Még a keleti oldal élt, talán a délre startolók jártak a legjobban, de azt én nem szeretem, mert nem elég meredek. Inkább várjunk még. Nézelődtünk, aztán még az ebédszünet letelte előtt ki akartunk teríteni a nyugati starthelyen. Lent láttam meg, hogy versenynap van. Még csak a tanfolyamosok startoltak, a startablak csak kettőkor nyílik. Utána 14:30-tól race to goal, tahát mindenki egyszerre lesz levegőben. Akkor nem szeretnék köztük lenni… Apa érdeklődött az első fordulópontról a pilótáktól, mert nem tudtam, hova esik. Gyanúsan rövid volt a táv. Volt, aki nem is tudott a versenyről. Fura. A fordulópont az előttünk levő domb volt, tehát egyikünket se zavarta. Startoltunk volna, de a szél még mindig déli volt, az erősebb termikek pedig keletiek. Beterítettek elém, meg elszúrtam egy startot, így sportoltam a fülig húzott kardigánban, sálban és overálban a tűző napon. Egy nem túl meggyőző szellőben belehúztam. A déli sípálya fölött megkapaszkodtam egy gyenge liftben, amit olyan erősen szorítottam, hogy kicsit erősödött, és a többieket kielőzve az inverzió fölé emelt. A végén többszáz métert együtt tekertem egy másik pilótával, aki 1000m körül két kézzel integetett és kurjongatott nekem :) Jól érezte magát! Danit egy ideig láttam a starthelyen kiterítve, de nem volt sok időm nézni. Végül elindultam a Hochthronhoz, útközben kicsit pihentetve a kezeim. Nem volt sok lelkierőm a rázós hegyoldalhoz. De végülis csak helyben akartam minél többet repülni, ezért visszamentem a starthelyhez. Egy sárkányos lejtőzött, ezért nagy ívben kerültem. MEgint kitekertem ugyanott, azúttal pont a mezőnnyel együtt. Kb.5-6-an lehettek, így barátságos volt a hangulat. Most az Eiskogel felé mentem. Az összes sziklát ismerem erre, kicsit nosztalgiáztam, aztrán fáradtan elmentem leszállni. Most is ki lehetett volna tekerni a starthelyen, de már nem volt erőm. Leszálltam a kocsihoz, kicsit pihegtem, mielőtt összehajtottam volna. Megnéztem pár csúnya hátszeles leszállást :( Aztán jött egy mentőhelikopter. Valami tanfolyamosról beszéltek, aki startnál összetörte magát. Daniról még nem volt hír. Aztán egy fáraszállóért jött megint, aztán rendőrség is. Itt már felhívtam Apát, azt mondta, a Stoderzinken felett van :) Elindultam felé. Schladmingban vásároltam, amikor leszállt Wörschachba. Mire megtaláltam a leszállóját, már nem volt ott, mert egy ernyős házaspár felvette. Ugyan nem stoppolt, csak kitette az ernyőjét, hogy megtaláljam, és átment az árnyékba. Erre megállt a következő helyen egy Volvo egy vitorlázógéppel, és visszagyalogoltak hozzá, hogy elvihetik-e valahova. Csak az első benzinkútig kérte, hogy kényelmesebb helyen várhasson rám.

Vettünk egy kávét, a változatosság kedvéért át akartak verni. Hívtam a főnököt a visszajáró miatt, de még így se sikerült helyesen visszaadni. Már nagyon untam, így inkább mentünk. Innen elég uncsi volt a nyaralás, egyre laposabb és melegebb. Apa próbálta feldobni a repülése részleteivel. MEgírhatná, mert nekem nagyon fáj már a kezem a gépeléstől :(((