A tavalyi kellemes őszi kirándulást sokat emlegettük már. Szerencsére az idén jó hosszú volt az ősz szünet (és véletlenül mindkét gyereknek egyszerre volt), ezért esélyesnek tűnt, hogy az idén is el tudunk menni. Zozó szülinapja is aktuálissá tette a trieszti fagyizást :) Aztán Blue a szünet előtti utolsó nap utolsó óráján rosszul lépett, így a traumatológián kötöttünk ki vele. Szerencsére semmi komoly, de három napig nem tudott ráállni. Meg persze a szokásos mediterrán ciklon is megpróbált itthon tartani minket. Még szerencse, hogy nem sikerült!

1. nap, szerda

Szokásos korai indulás, szakadó eső :( Szlovéniában a hegyeket elérve egyre ködösebb-esősebb volt… Már a tengerparti fagyizásról kezdtünk álmodozni, mire a hegyeken átérve a túloldalt gyönyörű napsütés fogadott. Pedig az előbb a Nanos még felhőben volt. Na jó, ő maradt is, de nálunk szép idő lett. Így a fagyizót a közelebbi barlangra cseréltük. A 11-es túrához elég szűken értünk volna, ezért inkább ebédeltünk és elmentünk sétálni. Így legalább láttuk felülről az egész beszakadt dolinát a földalatti folyóval. A folyót Reka-nak hívták, ami folyót jelent :) Aztán úgy belejöttünk a sétába, hogy elindultunk körbeszétálni az egészet. Aztán az izgalom fokozása kedvéért letértünk az útról. Sajnos egy helyen zsákutcába futottunk, de így végül a két dolina közti természetes hídon keltünk át. Teljesen hihetetlen volt a hely, hatalmas sziklafal, a mélyben zúgó folyó, a vízesések, és az erdő saját klímája. Mindez éppcsak a falu mellett, ha nem tudnám, hogy itt van, még a levegőből se venném észre. Pláne nem az útról… Visszaértünk az információhoz, vettünk jegyet, és lassan indultunk is. Családias volt a légkör, kb. tizen voltunk a vezetővel együtt. Viszont kissé rohanósra sikerült, ugyanis ő sietett vissza a következő csoporthoz. Az angol ismertetőt jól értették a gyerekek, végre nem kellett semmit fordítani! Nekem a barlangi rész nagyon tetszett, aztán megnéztük a korábbi zsákutca másik felét, majd a lifttel fölmentünk. Nem is értettük, ez minek kellett, talán az akadálymentesítő pályázat miatt :))

A barlang weblapja: Skocjan-barlangok

Fél négyre fent voltunk, és mivel lefoglalt szállás várt a tavalyi helyen, így ráértünk. Megszavaztuk a tengerpartot. Sajnos, épp a fagyizóban voltunk, mikor lement a nap. De a fagyi jó volt, meg persze a kávé is. A gyerekek hintáztak (na, jó, kicsit mi is), én megnéztem a tenger hőmérséletét (épp elfogadható), szóval a fájós térdemet kellemesen hűtötte :) A szél olyan erős volt, hogy majdnem fellökött. Hosszú hajjal fagyizni mindenesetre csak szembeszélben lehetett :)

Aztán a szállásra mentünk. Jó, hogy telefonon foglaltuk, lehet, hogy ha látták volna a gyerekeket, akkor felnőtt árat számolnak fel. A reggelihez különösen :)

2. nap, csütörtök

A reggeli változatlanul jó :))) Kávé, tej, kakaó, házi tea és sokféle filteres; sonka, sajt, méz, lekvár, mogyorókrém; hatféle joghurt, kétféle müzli; palacsinta és rántotta. Remélem, nem felejtettem ki semmit…

Viszont erős szelet mondtak, bár délutánra javul. Megpróbáltuk megnézni a doberdói tavat, de nem sikerült. Így megint a tengerparton kötöttünk ki. Érdekes navigációval sikerült egy ismeretlen helyre kerülni. Találtunk egy kőbányát, de a dínókiállítás zárva volt. Így a parton gyűjtöttünk csigákat-kagylókat, de itt sajnos elég iszapos volt a víz, nem vágytunk bemenni. Meg az erős szél se volt vonzó… Viszont szemben egy kis öbölbe lépcső vezetett a sziklás part fölötti erdőből. Néztem, hogy átúszok, de a köveken és a kagylókon elég reménytelennek tűnt mezítláb átjutni. Sajnos, a térkép nem mutatott utat, a megközelíthető helyeken pedig a luxusvillák magánstrandjai miatt tűnt elérhetetlennek a hely. Azért arra indultunk tovább. Az egyik villa parkolójában megálltunk. Sehol senki, egy-két iskolás gyereken kívül. Itt hagytuk a kocsit, éppcsak egy törülközőt vittünk magunkkal. Az erdőben szinte minden két fa közt vezetett út. Érzésre választottunk, aztán pár méter 2b-s sziklamászás (ereszkedés) után már a tengerparton álltunk. Az egyik irányba a kibetonozott magánstrandok, a másik oldalon a kellemes kis öböl, szélvédett sziklákkal és tiszta vízzel :) Fura tengeri állatkák, persze medúza sehol… Bele is gázoltunk a vízbe, sőt Apa úszott is :) Büszke vagyok rá! Aztán Zozó a Rákóczy névre hallgató remeterákkal játszott egy kisebb magánmedencében, Gyöngyvér átment sellőbe, és a szikla tetejéről bámult a messzeségbe, mi pedig ketten mászkáltunk a sziklafalon. Egy helyen forás bugyogott épp a tengerszinttel egy magasságban. Pici öblöt alakított ki a sziklafalban, itt még tisztább volt a víz. Aztán Zozó elbúcsúzott a rákjától (egy ideig győzködtük, hogy nem hozhatjuk haza…). Egyébként a rák addigra már a kezén mászkált :) Visszamentünk a kocsihoz, ettünk, aztán irány a desszert. Útközben még lenéztünk a sziklafalról a vízbe, de medúza most sem volt.

Kávé-fagyi-hinta. Séta, fagyi. Majd naplemente, és még egy fagyi. Többet nem akarok fagyira gondolni se. Azaz azóta mégis. De jó is lenne egy a hatféle mogyorófagyiból :)

Vissza a szállásra, zuhany, filmnézés, alvás.

3. nap, péntek

Reggeli: sült kolbász, lecsó és töpörtyű volt a szokásos dolgokon kívül :) Házi aprósüti és palacsinta megint.

Egész korán indultunk, végre jó időt mondtak. De a starthelyen senki nem volt, pedig lecsúszni lehetett volna, mi értünk ki elsőnek. Gyenge balos szél, napsütés, inverzió. A tengert nem lehetett látni. Aztán megjött a német iskola, sorban csúsztak le a növendékek. Aztán újabb csapatok, majd a helyiek is feljöttek :) Eddigre már egy-két növendék lejtőzgetni is próbált. Fél egykor már fönt lehetett maradni. Én egykor startoltam, akkor a starthely fölé kb.300m-rel lehetett emelkedni. Rögtön el is indultam balra. A sárkányos starthelynél nagyon örültem magamnak :) A gerinc fölött mindenütt ernyők voltak. Szerencsére megoszlott a tömeg, csak a starthely közelében volt néha ciki a forgalom. A jobbra tekerésért kellett párszor megküzdenem, de ha én vagyok legfölül, akkor választhatok :) A távminimumhoz szükséges 5km még egy kicsit távolabb volt. Aztán meglett a 6 is, de elég alacsonyan… Azaz itt már a hegy volt magasabb. Ez volt az a rész, ahol Apa szerint alacsonyról nem lehet visszajutni. Nagyon próbáltam rajtamaradni a hegyen és túljutni a kritikus szakaszon. Még mielőtt komolyabban félni kezdtem volna, megjött az emelés! A termikem átütötte az inverziót, és így egész felhőalapig tudtam tekerni! Azaz a felhő épp akkor nőtt ki a fejem fölé :) Korábban csak távolabb voltak kumók, de most fogtam magamnak egyet :))) Végre jutott időm szétnézni. Megkerestem az ismerős hegyeket: Stol, Kanin, Mrzli, a Krn-nek épp nem látszódott a csúcsa, mert felhőben volt. Még elcsúsztam a gerinc végéig, így már 7.5km fölött voltam. Ha innen visszaérek, akkor nemcsak beszámít a versenybe a repülés, de eggyel feljebb is jutok!

Persze, visszafele is szembeszelem volt :( Mint azt megjósolták, kicsit jobbosra fordult, de még nem erősödött szerencsére. Visszaértem a starthelyre, Apáékat már nem láttam. Elmentem leszállni. Jól átfagytak a kezeim, pedig téli kesztyűben voltam, a térdeim is fájtak :( Ez lett a repülésem.

A leszállóból hívtam Apát, ők a Lijak forrásához indultak, de visszajöttek értem. Egyébként se tűnt izgalmasnak.

Kiraktuk Apát, aztán megkóstoltam a fügét, amit szedtek nekem. Nem volt túl finom :( A leszállóból láttuk Apát repülni, bár nehezítésképpen még két ugyanolyan színű ernyő volt. Néztem, amíg balra (azaz innen nézve jobbra) eltűnik. Elég alacsonyan volt :( Nagy nehezen rávettem a gyerekeket, hogy mégiscsak nézzük meg a forrást. Tényleg nem volt izgalmas :( Szerencsére Blue megsértődött, így másik utat keresett. Na, az tényleg szép volt! Hatalmas mohos köveken mentünk a patakmederben, amiben víz egyáltalán nem volt. A forrásnál se, fölötte pedig egyébként is csak egy szürke kőfolyam volt a sziklafalig. A szlovéniai mészkőben a folyók jobban szeretnek a föld alatt folyni.

Még a forrás körül jártunk, amikor Apa hívott, hogy leszállt. Előtte bejött fölénk, de a sűrű erdőben nem láttunk felfelé. Még ő is egy jót repült.

Mindenszentek napja volt, ez itt is munkaszüneti nap. Uzsonnára megettünk minden maradékot, vacsira pizzát terveztünk. Blue inkább spagettit kért, amire kedvesen megjegyezte, hogy az enyém finomabb :) Apa rendelt egy meglepi-pizzát, amin polip és tintahal volt :) Így az enyém lett az erdei gombás. Zozóéval kiegészítve már nem is volt annyira vega. Egy utolsó szelet maradt csak. Kávéztunk is, a késői időpontot ellensúlyozta Apa söre és a repülés utáni fáradtság…

Estére megjött a beígért szél, bár még nem esett. Zuhany, alvás.

4. nap, szombat

Korai kelés, kint köd, szél, szemerkélő eső; pakolás, reggeli (rántotta, süti, meg a szokásos többi :)

Egyre terveztünk barlangászni menni, addig még volt időnk. Vettünk csokit és uzsonnát, aztán kis eltévedéssel megpróbáltunk bakancsot nézni Zozónak, de nem sikerült, mert kb. a helyi plázába tévedtünk be. Az egyetlen érdekesség egy bácsi volt, aki vagy 20-30 féle gombát rakott ki az asztalkájára. Mindezt a pláza főutcáján!

Apa (azaz Bori) tudott egy rövidebb utat az erdőn át, de gyorsan kicseleztük, és mégis az autópályán mentünk. A szemerkélő esőből sűrű köd lett, mire a Nanos oldalába ért az autópálya. A barlangnál valamivel jobb volt, de elég nedves ott is. Az elején még örültem, hogy egyáltalán van itt valaki (nagyon a szezon végén voltunk, a weblap alapján novemberben már egyáltalán nincsenek nyitva). Vettünk jegyet, és elmentünk a közli kilátóhoz ismét. Jól eláztunk, a mosdóban szárítottam a kabátomat. Ittunk egy borzalmas kávét, azaz a fehér hab volt rajta borzalmas. Mire közeledett a kezdés, hatalmas tömeg gyűlt össze. A tető alatt szorongtunk, miközben néhány barom rágyújtott :(

Végre elindultunk! Iszonyú hosszú sorban elindultunk a bejárathoz. Kb. 400m-re volt, de szerintem mikor odaért az eleje, a vége még jegyet vett. Rengeteg lépcsőn jutottunk le, majd beígérték, hogy közel 500 lépcső vár még ránk a barlangban. Három részre osztották a csoportot, szlovén, olasz és angol nyelvű túravezetéssel. Mi az utolsóba kerültünk. Szerencsére most nem volt olyan rohamtempó, mint először. Az első barlang cseppkőbarlang volt. Az Aggteleki szebb, de a hatalmas terek itt igazán lenyűgözőek voltak. Sajnos itt is sok törött cseppkő volt, bár ebben a legutóbbi jégkorszak idejében történt földrengések is szerepet játszottak. Innen tudjuk, hogy mennyit nő a cseppkő 50ezer év alatt, ugyanis az egyik terem mennyezete akkor szakadt le, és újra nőttek a cseppkövek. A többi helyen lényegesen több volt. Persze meghallgattuk a szokásos sztalagnit-sztalagtit témát, ezúttal angolul is. Miért olyan fontos ez? Valaki meg tudja jegyezni, hogy melyik melyik? Mi biztosan nem. Mindenesetre szépek :)

Aztán átértünk a másik barlangba, ahol a földalatti folyó folyt. Innen majdnem egészen az Adriáig föl alatt folyik, aztán Trieszt mellett van megint forrása. Ez magyarázza, hogy miért kell egy kissé emelkedő platón menni a tenger felé. A folyók nem vízeséssel érkeznek a tengerbe a magas sziklafalról, hanem elegáns csellel alatta folynak át. Ilyen lehetett a kis forrás is második nap a tengerpart sziklái között. Mindenesetre a barlang erre eső fele is szép volt. Sajnos a dolinába kiérve azonnal föllifteztünk, azaz, ahogy ránk került a sor. A túravezető biztatott, hogy alig pár lépcső van hátra, de végül úgy is 637-tel végeztünk, hogy az elején a lefelé vezető kb. százat még nem számoltam. Szóval megint jól elfáradtunk, de szép volt, jól esett. Az eső most is csöpörgött, így a barlangtúra a legjobb lehetőség volt az utolsó nap kihasználására. Szerencsére Blulu bokája is bírta a bakancsomban.

Elindultunk hazafelé, még egy finom kávéra megálltunk. Este tízre itthon voltunk. Jól éreztük magunkat, jó kikapcsolódás volt az őszi szünet. A lijaki gerinc stresszmentes végigrepülése igazán kellemes évadzáró repülésnek bizonyult.

Itthon még két hét vénasszonyok nyara várt (novemberben ez ajándék), aztán két hét csúnya ködös ősz. A tegnapi első hó után ma kellemes emlék visszaemlékezni a tengerparti fagyizásra :)