Végre családi nyaralás! Semmi új izgalomra nem vágytunk, csak szép helyen együtt lenni. Repülni, mászni, strandolni, bogyót szedni. Így esett a választás Greifenburgra megint. Kicsit messze volt, de más stabilan repülhető helyhez még többet kellett volna utazni. Kicsit féltem, hogy lesz-e helyünk a kempingben. Próbáltam emailben foglalni, de azt írták, hogy főszezonban nem lehet. Közvetlen hidegfront után mentünk -bár épp szombaton-, így bíztam benne, hogy be fogunk férni. Itt kivártuk az egyhetes őrült kánikulát, aztán mire egy kicsit enyhült az idő, mentünk az Alpokba… Ráadásul a változatosság kedvéért kiütéseim voltak, az egész nyaralás alatt vakaróztam :( Hát, nem a legjobb kezdésnek, de lássuk.

1. nap, szombat

Mára még rossz időt jósoltak, nem indultunk nagyon korán, még vettünk a piacon őszibarackot és kenyeret elvinni. A nagy meleg miatt nem sütöttem útravalót, csak rántotthúst vittünk, és kókuszos golyót. A tetőbox miatt elég lassan tudtunk haladni, ráadásul komoly szél is volt. Emiatt Győrnél lementünk az autópályáról, és valami elvarázsolt úton, Kőszegen keresztül kavartunk. Az osztrák oldalon állandóan Kirchschlag felé akartak terelni. Mivel már nem esett sehol, ezért a déli autópályát választottuk.Megálltunk egy kávéra, de elfelejtetük megnézni, hogy melyik településen van Kanzianiberg. Mindegy, valahogy majd odatalálunk. Beböktem egy pontot emlékezetből Borin. Szerencsére, épp amikor rossz irányba küldött volna (mármint csak azért, mert rossz helyet választottam), megláttuk a hegyet. Szombat délutánhoz méltóan rengetegen voltak, mindenütt emberek lógtak a szikláról. Egy család három kisgyerekkel megnézett minket bekötni, aztán továbbmentek. Negyed óra múlva fölülről láttuk, hogy a picik is másznak a sziklamászó tanfolyamon :) Kicsit keregéltük az utat, aztán bementünk a sziklahasadékba. Még így, harmadszorra is izgalmas volt :) Kimásztunk fölül, néztük kicsit a mászókat. Bluluval sajnálkoztunk, hogy a jól kinéző srác  miért csak a könnyebbre ment :( Az igen nehéz útvonalon küzdő, egyébként persze szép hátú férfi túl öreg volt hozzánk :) Átmásztunk a délebbi sziklára, kerestük a nagy függőhidat. Nem volt meg, így visszafordultunk. Kis szerencsétlenkedés után végre megtaláltuk. Emlékeztem, hogy elég nagy, de hogy ennyire! Tisztára tériszonyom lett rajta :(

Vissza a kocsihoz, irány Greifenburg. Gerlitzenen nem repültek, pár napja állt a bál a külföldi jogosítások miatt. Volt valami akrós baleset, azóta rászálltak a helyre a rendőrök, bírságoltak a leszállóban :( Oda biztos más szabályok vonatkoznak, mint Ausztria más részeire.

Beértünk a kempingbe, azzal fogadtak, hogy nincs szabad hely, ha nem foglaltunk :( Nagy nehezen kialkudtunk egyet, amin kintmaradt a foglalt tábla, de már elutaztak. Egész jó helyen volt, csak nem volt árnyékos. Sátrat állítottunk, vacsiztunk, és gyorsan mentünk is aludni. Rettenetesen hideg, csillagfényes éjszakánk volt.

2. nap, vasárnap

Reggeli után a gyerekek strandra mentek, mi meg föl. Apa elég rosszul lett a felszállítóautóban :( Jó sokan voltunk a starthelyen… Volt egy (talán orosz) pilóta, akit tolókocsiban hoztak a starthelyre, a két lába térd alatt hiányzott :( Bekötötte magát egy fekvőbeülőbe, a társai kiterítettek neki, az egyik megemelte a belépőélet, ketten megfogták a beülőjét kétoldalt, és futottak vele. A starthely alján volt még egy segítő, aki nézte a terepet, és próbált szabad utat biztosítani. A srác jól kezelte az ernyőt, így öt ember összehangolt munkájának eredményeképpen tökéletesen elstartolt :) Igazán jó barátai vannak :) Cserébe mindig van festék :P

Én is elstartoltam, utánam Apa is. Jó sokan voltak fent, meg nem is tudtam, mit akarok repülni, így inkább leszálltam és strandra mentem. Kicsit pancsoltunk, kártyáztunk, aztán Apa hívott, hogy leszállt. Mivel sajnos nem múlt el a hányingere, így csak a völgy végéig repült nyugatnak, meg vissza :) Bejött ő is a strandra, mi kávéztunk, a gyerekek fagyiztak. Aktív nyaralás lévén még ezután elmentünk a Mühlgraben-vízeséshez sétálni. Visszafele a malomhoz letelepedett egy német család, vágtak gyújtóst a kikészített fából a kikészített baltával, aztán tüzet raktak, és sütögettek. Mi is kedvet kaptunk, ezt ki kell majd próbálni.

3. nap, hétfő

Nem mondtak túl jó időt, autóval mentünk fel. Zozó tandem volt a terv, vagy ha nem megy, akkor Apa repül, mi meg lejövünk a strandra. Használható startszél volt a starthelyen, szerencsére, mert Zolinak nem nagyon akaródzott lefutni a meredek lejtőn. Mondjuk nem csodálom, csúszott a cipője. Blue áfonyát szedett, aztán lefeküdt zenét hallgatni. Apáék start után sokat merültek, már azt hittem, reménytelen, ezért elindultunk lefele. Útközben a fák között Blulu meglátta őket tekerni. Aztán megint elveszettük őket, már meg is gyanúsítottam, hogy összetévesztette valaki mással őket, de aztán meglettek. Egész lentről sikerült ügyesen visszatekerniük. Sajnos, mire leértünk, már leszálltak, mert a változatosság kedvéért most Bzüminek lett hányingere :( Vettünk rá fagyit, az használt :) Törpék strand, engem felvitt Apa.Délutáni start, majdnem üres a starthely, optimális idő nekem. Csak kicsit gyenge :( Kiterített mellém Toni Bender, a híres Nova tesztpilóta, aki az X-Alps-ot kitalálta. Közvetlen előttem startolt, és tényleg úgy tűnt, mint akinek szárnyai vannak :) Két másik tandem is levegőben volt, egy lerohadt, TB és a másik viszont mögöttem kitekert. Én féltem a fáktól, így kijjebb mentem. Már azt hittem, elbuktam a napot, amikor megtaláltam az emelésem :) Jó girhelősen kezdődött, de aztán +7m/s-ig erősödött. A két maradék tandemes elvesztette az emelést, és a hegy túlfelén próbálkoztak. Már felhőalapról láttam, hogy elmentek leszállni. Letekertem egy csúcspilótát! Jó, jó, tudom, hogy tandemmel volt… Biztos rosszul lett az utas :)

Elindultam a Gaugenre, egész magasan értem át. Hamar meg is lett a termik, nem is kellett egészen a csúcs fölé menni. Aztán a másik lábon is tekertem. Innen irány a Stagor. Lágyszi-légyszi, szeretlek, ismerjük már egymást… A csúcs mögötti kis napos folton tehenek legeltek, egyébként minden árnyékban volt. Az egész repülés alatt szinte rám se sütött a nap, fáztam is rendesen magasan. Mennék a tehenek fölé, kb. 200m-rel lehettem a csúcs fölött. De a tehenek nem emeltek (persze, láthattam volna, a földön pihentek :), így megkerültem a csúcsot hátulról, és a déli oldalra mentem. A csúcson álló kirándulók néztek :) Ahogy föléjük értem, csúnyán elcsukott balról, majd jött egy frontstall is :((( Hogy ne rontsam el a túrázók napját, gyorsan kinyitottam :) Rövid lábremegés után úgy döntöttem, hogy visszamegyek. Most egy nyugis lift várt, tekertem benne pár kört, és megnyugodtam, hogy annyira azért mégse haragszik rám a hegy.

Innen azzal kéne folytatni, hogy kitekertem, és a keleti völgyet átrepülve az Ankogelgruppe lábánál újabb emelést találtam, majd felkúsztam egész a Reisseckig. Mivel a starthelyen lemerült a gps-em, a Felhőút-kupába úgyis anélkül adom le, tanúval és starthelyjeggyel :) Nem, ehelyett visszamentem a starthelyre, előtte a kedves Gaugenen ismét kitekertem. Átrepültem a starthely mögött a tó felől, aztán elmentem leszállni. Jó volt!

Vacsira pizzáztunk a kemping éttermében.

4. nap, kedd

Délutánra frontot ígértek, erős széllel és ziviveszéllyel. Ezért inkább mászni mentünk a Galitzenklammba. Útközben vettünk netet a Hoferben, aztán ezredikként leparkoltunk a szurdokhoz. Az Adrenalin óta egy új Klettersteigot is építettek, ennek Dopamin lett a neve. Bent átmásztunk a korlátom :) , aztán bekötöttünk. Rájöttem, hogy a cikis rész, amit ki akartam hagyni, az pont ezen a szakaszon van :( Nehezen ment, be is értek, de megcsináltam! A gyerekek persze már fönt beszélgettek… A második szakaszon ugyanez. Én lassú vagyok, Apa vigyáz rám, a gyerekek meg a függőhí túlfelén unatkoznak :) Blue kicsit lefáradt, de Zozó még lendületes volt, így megnézték a Dopamint is. Blue-val oda-vissza megjártuk a kötélhidat, megkergettünk egy békát, ugráltunk kicsit a patak kövein, Blue át is ment a túloldalra :) Aztán bementünk a játszótérre pancsolni. Mire nagyon meguntuk volna, már láttuk apáékat lefele jönni, pedig elég kemény útvonal volt. Jól elfáradtak és kimelegedtek. Pedig ügyesen csináltuk, délelőtt másztunk a nyugati falon, délutánra maradt a keleti. Lemosakodtunk a pataknál, és mentünk. Még néztünk bakancsot, aztán fölmentünk a Tristacher See-hez. Épp a zivatar első esőcseppjeinél értünk a tópartra, de úgyis fizetős volt. Visszafutottunk a kocsihoz, aztán a kempingbe mentünk. Még az eső előtt épp lezuhanyoztunk, aztán alvás. Éjszaka arra ébredtünk, hogy a szél tépi a sátrat. Iszonyú széllökések jöttek. Szerencsére a sátrunk bírta :) Volt, aki a kocsiban éjszakázott, és összetört napernyőt is dobtak ki másnap… Keletre még csillagos volt az ég, de nyugatról már esőcseppeket hozott a szél. Meg is jött az eső, reggelig szakadt.

5. nap, szerda

Pisztrángvásárlással kezdtük a napot, aztán mivel elég esőgyanús-felhős idő volt, Spittalba mentünk vásárolni. Vettem egy akciós bakancsot, meg Blulu kinőtt beülője helyett is vettünk újat. Zozó bicikliket nézett, Blulu mászócipőt próbált :) Mire visszaértünk, tisztult az idő, mehettünk a Pirknerklammba. Most is rossz oldalon mentünk, kelhettünk át a patakon. Én voltam a soros, aki belelépett :( Szerencsére az új bakancs jól bírta :) Szép ez a hely még mindig! Végig a patakmederben, vízesések mellett, függőhidakon haladtunk. Hoztam a formám, a cápás vízbe is beletoccsantam :( Béka szerencsére nem volt :) Fáradtan értünk a kocsihoz vissza.

Vacsira megsütöttük a halat, már sötétben ettük, szerencsére nem volt túl szálkás.

6. nap, csütörtök

Zárt felhőzet, ami legalább délig marad is. Sütögetni terveztünk a malomnál, de vizes volt minden :( Arról nem beszélve, hogy hűvös is volt, és nem akartuk az összes pulcsinkat felfüstölni. Így végül a gázfőzőt is betettük :) Így is romantikus volt a malomkövön ebédelni :) De a kedvencem a budi volt, ami kívülről kör alakú, kérges, íves fákkal volt burkolva, és gombakalap teteje van. Belül szabályos tízszög gyönyörű faanyagból, faragott wc-papír tartóval és akasztóval (!); a tartalék papírt se lopta el senki, valamint a petróleumlámpát se :)

Reggeli után Blue jött a repüléssel. Ők ügyesen kitekertek majdnem a kereszthez, de az közel felhőben volt. A másik termik viszont veszélyesnek tűnik, Blue is rosszul lett. Nekem biztos az a szerencsém, hogy jobbra tekertem eddig :)

Leszállás után ebédeltünk, aztán közös strandolás következett.

7. nap, péntek

Reggeli, gyerekek strand, starthely. Csak annyi volt a különbség, hogy most nem fértünk be egy autóba.Vártuk a starthelyen a jó időt. ÖSszefutottunk megint Lupusékkal, ők vasárnap Lienzig mentek. Gerlitzen reménytelennek tűnt, a magyar csapat az éves jegy és a kifizetett út, valamint a vízimentők hozzájárulása ellenére is inkább hazament :( Nem tudom, mi lesz, egy tíz éve bejáratott akrós starthellyel… Mondjuk, én mindig veszek starthelyjegyet, és a kempingbe se szoktam szállni, valamint tanfolyamot se szerveztem oda…

Apa startolt először, aztán Lupusék, majd én. Apa megint jobbra ment, én meg balra. Jó girhelős idő volt, utána külön megküzdöttem a Gaugen mindkét oldalával, de nem mentem sokra. Visszacsúsztam a starthely alá, de nem adta. Végül alig értem át a nagyfeszen :(

Lupusék már összehajtottak, és szóltak, hogy vigyázzak, mert mentőhelikopter jön egy sárkányosért, aki összetörte magát :( Én is láttam egy csúnya leszállást a kukoricásba :( Pár napja meg este volt mentő a kempingben :( Szerintünk aznap repülhetetlen volt az idő :(

Épp mentem volna a strandra, amikor Apa hívott, hogy Greifenburg másik felén van, nem ért be. Elmentem érte, és behoztunk egy francia lányt is a kempingbe. Apához hasonlóan ő is jó magasan ért a nagyfeszes hegyre, aztán besüllyedt, és vissza sem ért.

Strand, sültkrumpli, zuhany, alvás. Az éjszakára tervezett csillagnézés elmaradt, olyan fáradtak voltunk.

8. nap, szombat

Hajnalban keltem, és a kivételesen gyors, édes reggeli után összepakoltunk. Míg Blulu mosogatott, Zozó szerzett strandbelépőt. Sátrat bontottunk, kiálltunk a kocsival a kempingből. Jó sokára jutottunkn föl, de aztán viszonylag hamar elstartoltunk. Jobbra nem adta, így a Hausthermikben tekertünk együtt még száz pilótával. Rengetegen voltak, mindenütt ernyő. A sárkányosok versenyfeladata szerencsére később indult, így ők nagyrészt még a starthelyen vártak. Volt egy-két világtalan a tömegben, de nagy gáz nem volt. Aztán ketten maradtunk. Apa a kedvemért jobbra kezdett tekerni :) Nekem balra mostanában nem nagyon megy, spirálozni kizárólag jobbra tudok. Szerencsére jobb iskolakör van a leszállóban völgyszél esetén.

Kicsit liftezve mentünk át a kereszthez. Jó volt együtt repülni :) Apa jobb helyen volt, elkezdett tekerni. Én bementem a kereszt alá, és mikor a gerinc fölé értem, ahelyett hogy jött volna az emelés, átestem a túloldalra egy frontstallal :( Apa termike se volt túl meggyőző, így visszább mentünk. Egymás mellett tekertünk, de köztünk süllyedés volt. Ez ismerős valahonnan :) Aztán ő elkapott valamit, amivel felhőig tekjert, és elindult keletre. Én a starthely fölött szenvedtem, de végül meglett. Alacsonyan értem a Gaugenre, ott fennmaradni is nehéz volt. Jött egy-két csukós kezdetű termik, de mire visszafordultam, már elmúlt. Megláttam egy kék-fehér ernyőt a csúcstól ÉK-re tekerni. Már az előző hegyen is volt egy olyan gyanúm, hogy rossz oldalon vagyunk. A másik kék-fehér esélyes átment a túloldalra, és le is rohadt. Sezerencsére Apa az előbbi volt. Ő a Stagor túlfeléig ment, én a leszállóba. Még a malmos vízesés felé is elnéztem, mert múltkor megtanultam, hogy 1000m-ről egyhelyben lejönni nem gazdaságos, mert a 9700m-es táv még távminimum alatt van :(

Én már épp a strandon voltam, mire Apa leszállt. Egy-két fejes, aztán kis eltévedés után irány Villach. Szedtünk málnát :) Gerlitzenen alig repültek, a leszállóban csak fizetős tandemeseket láttunk.

Innen számoltam az időt, mert még be akartam ugrani Ritához, akitől időközben kaptam egy levelet, hogy van egy nyula a számomra :))) Már sötétben értünk oda, de zseblámpával megnéztük. Azonnal beleszerettem :) A többieknek is tetszett, így velünk jött :) Innen Apa vezetett tovább, hogy Schokomarille kényelmesen utazhasson az ölemben :)

Éjjel egyre értünk haza. Itthon minden rendben, nyulak megvannak, még egy kopasznyakú csibecsőrt is látni véltem :)

Jó volt, élveztük a bejáratott helyet, az ismerős termikeket, a kényelmes kempinget, de azért kell majd valami izgalom is még! Megyünk újra :)))