Sajnos elég keveset tudtam repülni mostanában, így ez a nyaralás már nagyon rámfért. Kicsit aggódtam, hogy minden rendben lesz-e, de szerencsére minden jól sikerült :)

1. nap, csütörtök

Hogy indulhatna rosszabbul? Fájós fejjel indultam :(  Miután leadtuk a gyerekeket a vasútállomáson a táborba, nekem még randim volt a SOTE-n… Szerencsére most nem kellett sokat várni. Útközben csörgött a telefon, lehalt az egyik szerver, Apának be kellett mennie. A csurigpakolt autóval ment végig Pesten, parkolt le a szerverteremnél, aztán araszolt vissza a csúcsforgalomban. Ezzel a kitérővel indultunk útnak. Szerencsére ezután nem volt már fennakadás. A beígért hidegfrontból nem esett, így esőmentes utunk volt. A Grimmingnél megálltunk kicsit kirándulni, meglátogattuk a Stauseet. Mindketten csak levegőből láttuk korábban. Ugyan a tavon máskor fizetősen lehet csónakázni, most le volt zárva az út kőomlás miatt. Hát, mi akkoris megnéztük. Nagyon erős északi szél fújt, majdnem föllökött minket. A hegycsúcs pedig szégyenlős volt, elbújt a felhőben. Lehet, hogy nincs is meg? Meg kell nézni később. Vásároltunk, aztán fáradtan értünk a kempingbe. Jó sok hely volt, kiválasztottuk a legközelebbit. Itt is erős szél fújt, de a Hochthron megvolt :) Hamar lefeküdtünk. Csillagos éjszaka volt, de szerencsére nem volt hideg.

2. nap, péntek

Nem terveztünk korai startot, de azért jobb híján korán felmentünk. Felvonónyitástól startoltak, néhányan ki is tekertek, de fennmaradni csak déltől lehetett. Még délután négykor is keleti szél volt sokszor. Apa korábban elstartolt azzal, hogy legfeljebb visszajön. Hát, nem jött, St. Johann-ban szállt le. Én vártam a szelemet, de nem jött. A többiek belefutottak, repültek, de én nem tudtam futni :(( Három rontott start után már majdnem elsírtam magam a fáradtságtól.  Végül egész lentre terítve sikerült felhúznom az ernyőt. Kitekertem helyben, de a nagyhegyre nem értem át. Leszálltam, kicuccoltam, elkezdtem hajtani. Valaki hozzám lépett hátulról, és megölelt… Apa ért vissza a távról! Nem tudom, hogy csinálta :) Pont látta a leszállásomat.

Estére megtelt a kemping, az egyik szomszédunk egy német ernyős házaspár lett, akik mellesleg láttak minket a hegyen. Még összefutottunk velük egy párszor a nyaralás alatt.

Izgalamas, érmebedobós zuhanyzás, az egyik érme nem működött; vacsi, sör, borocska, alvás.

3.nap, szombat

Reggel a szokásos reggeli, aztán vásárlás, mielőtt bezár minden hétvégére. Pisztrángot nem kaptunk, csak lazac volt.

Későn értünk föl a hegyre, Apa futott a leszállótól, hogy a Mittagspause előtt fel tudjunk menni. Sikerült. Szokásos ÉNy-i szél, talán még erősebb, mint előző nap volt. Ehhez képest hatalmas tömeg a starthelyen. Kevésbé volt hátszél, így sikerült szépen startolnom. Küönösen, hogy Apa segített teríteni. Kitekertem, ő utánamstartolt. Majdnem lerohadt, ugyan bejött alám, de nála nem emelt. Aztán a Hochthron előtt összefutottunk, ő tovább, én vissza. Alaposan megnéztem magamnak a Tennengebirgét, egész az északi oldaláig beláttam :) Az Eiskogel felé nézve nosztalgiáztam, de nem mertem közel menni az északi szél miatt. Megnéztem azt is, merre lehet átcsúszni Abtenauba. A Dachstein sajnos végig felhőben maradt, éppcsak a Bischofsmützét lehetett látni. Mondjuk, nekem álom lenne odáig is eljutni! Apa végül a leszállótól délre levő domb túlfelére szállt, épp láttam levegőből. Mire összehajtottam, egy másik ernyős visszahozta a leszállóba. Még volt idő visszamenni, fölvittem a felvonóhoz, én meg letelepedtem a leszállóba. Elég erős völgyszél fújt, a német szomszédot leszállás után majdnem végighúzta a leszállóban, mert nem tette le elég gyorsan az ernyőt. A nyugis zenehallgatásból semmi se lett, mert ugrottam hozzá elkapni a féket. Ekkor még arra gondoltam, hogy Apa biztos szebben fog leszállni. El is startolt gyorsan, de láttam, hogy nem halad előre. Aztán fület csukott, de úgy is csapkodott az ernyő a feje fölött. Kezdtem félni… Erre hatalmas frontstallt kapott fülcsukva, ami befűződve nyílt ki, és fordult spirálba… Ment egy fél kört, mire megfogta, de a befűződés maradt. Elmondása szerint talán átejtette, aztán melléhúzta a másikat is. A fullstall megoldotta, kijött a befűződés. Én csak a vadul elélövő ernyőt láttam a hátrabillenés után, majd, hogy nem fordul tovább. Csakhogy még nem volt megoldva a probléma, még 1000m volt a lába alatt. Időnként tolatott, a nagy fülcsukás csapkodott folyamatosan. A leszállóban azt szakértettük, hogy előrébb kéne menjen leszállni, olyan erős volt a szél, de néha meg hátulról fújt. Lassan leküzdötte magát, és épp egy nyugisabb időszakban ért le. Aki vele együtt repült és kijjebb szállt le, az tolatott. A folyóvölgyben kezelhetetlen erősségű szél volt, a völgyszélhez hozzáadódott a befújó alapszél is.

Akármennyit beszéltünk a körülményekről, nem jöttünk rá, hogy mi okozta a hirtelen változást. Egy órával korábban még biztonságosan repülhető volt az idő. Se zivifelhő nem nőtt, se a termiktevékenység nem állt le. A starthelyen is sokan maradtak, akik már nem mertek elstartolni. Nem tudom, hogy jöttek le, a felvonó ugyanis bezárt.

Nyugtatásképpen megettük a halat. Füstölt lazac, tükörtojás, fokhagyma, citrom, vaj, laza  kis vacsora a sátor mellett :)

A működésképtelen zuhanyérme helyett kaptunk másikat, így közös fürdés is volt.

4. nap, vasárnap

Több felhő, kevesebb szél. Összefutottunk egy magyar családdal a felvonónál, beszélgettünk velük. Nagyon tetszett nekik a hely. Apa elstartolt (legfeljebb visszajön felvonóval), de persze kitekert ügyesen. Elment a nagyhegyre, aztán visszajött hozzám. Majdnem vissza is szállt segíteni :) De jó volt a szél, nem kellett. Kitekertem, találkoztunk is fönt, de három tandem is volt, nagyon kellett figyelni. Elindultunk inkább a Hegyre. Végre kilesett a Dachstein is a felhőből, be lehetett látni a Gosau-völgybe is. Játszottunk kicsit, én még tekertem a leszálló fölött is, holott ilyenre még nem volt példa. Aztán fáradtan összecsomagoltunk.

Autóval átmentünk a Hochkönig lábához, gyönyörű volt! Csináltunk pár fotót, gyűjtöttünk követ, aztán visszafele egy hirtelen ötlettől vezérelve felmentünk az Arthurhaushoz. Innen lehet kezdeni a Königsjodler Klettersteigot, ami régi álmom… Hát, nem tudom, valaha sikerülni fog-e, és ha sikerül is felmennem, vajon hogyan jövök le? Mindegy, most az is csoda volt, hogy itt állhatok a hegy lábánál. Azaz a fele magasságban, a sziklák szinte karnyújtásnyira voltak. Bementünk az étterembe vacsizni, különben úgyis fizetős lett volna a parkoló. Isteni sült pisztrángot ettünk, gyönyörű helyen, jól éreztük magunkat. Apa sörözött, én vezettem le. Megnéztük a kecskéket, tyúkokat, volt egy édes kisbárány is. Meg a pisztrángostavakat, de sajnos nem nekünk kellett kifogni a vacsorát :( A patak volt átvezetve rajta, elég szép, tiszta helyük volt. Persze lefelé szedtünk még egy halom Hochkönig-követ emlékbe :))

Utolsó fürdés, a szokáshoz híven a zuhanyzóban felejtettem a tusfürdőt…

5. nap, hétfő

Reggel összepakoltunk, irány Pinzgau vagy Zillertal. A szomszéd németek is oda jönnek :)

Mára hidegfrontot ígértek, pihenni terveztünk.

A vásárlásból útközben semmi se lett, és mire a sok útépítés ellenére Hollersbachba értünk, láttuk, hogy fent tekernek :) A szomszéd sátor most magyaroké, sőt a kocsijukban mászófelszerelést is láttunk :) Fölmentünk a starthelyre, de már mindenki elment. Mint később megtudtuk, egy német csoport volt, együtt jöttek távrepülni. Zell am See felé mentek, de visszafele nem tudtak haladni, mert az erős alapszél befújt a völgybe a szokásos völgyszél ellenében. A helyiek ilyen korán ki se jönnek erre a starthelyre. Apa bepróbálta az időt, de nem maradt sokáig. Erős volt és rázott. Lementem érte, aztán visszajöttünk. Közben megjöttek a szomszédaink is a pfarrwefeni kempingből. Nekünk már volt starthelyjegyünk, ők épp elmentek venni. Én startoltam, el is vettem a kedvüket a repüléstől… Azt hiszem, hat csukásom volt a starthely aljában levő fenyők mögötti rotorban :( Mindez az új beülőben, amibe nem tudok gyorsan beülni; remélem, a légzsákja legalább felfúvódott; plusz az egyik fék helyett csak a zsinór volt a kezemben. Na, büszke is voltam magamra, hogy mindezek ellenére tudtam kezelni a helyzetet. Pedig a java csak most jött! Nyílt légtérben közel tolatós szél volt, ami még alapjában véve még nem lett volna probléma, de ahogy emelt, tovább erősödött. Egyhelyben emelkedtem 200 métert, ezután próbáltam kijutni valami leszállható mező fölé. Fülcsukás, spirál, fülcsukás, spirál. Csak hogy ne fáradjon el nagyon a karom. Spirálban viszont annyit sodródtam vissza, hogy megint visszaemelt… Sokat nem nyertem vele. Végül nagynehezen leküzdöttem magam; fáradt voltam, de örültem, hogy minden jól sikerült. Ugyan Apa jött elém, át is szálltam a kocsi fölött nem sokkal, mégis igen nehéz volt bejönnie értem. Köztünk volt a főút, a vasút és a folyó sem egyszerűsítette a közlekedést.

Vacsira megint pisztrángot ettünk, ezúttal gázfőzőn sütve :) Azért finom volt. A magyarok másnapra tervezték a továbbindulást Pfarrwerfenbe :) Egyébként korábban repültek is, így volt miről beszélgetni velük. Beszélgettem a kempinges nénivel a fürjeiről, meg váltott aprót a fürdéshez. Törpenyulak is voltak, meg aranyos kiscicák :) A fürjek rendesen tojtak, és csak ritkán ölték egymást. Szép helyük volt, de kizárólag fürjtápot ettek. Mondtam a néninek, hogy nálam pl. kukoricadarát kapnak, erre ő visszakérdezett, hogy mi az a “Mais”? Talán Kukuruz, nem? Tényleg jobban hangzik  :))))

6.nap, kedd

Elbúcsúztunk a magyaroktól, beszéltünk a németekkel, ők maradnak, mégsem mennek Schmittenhöhére. Mint utólag kiderült, tényleg helyben maradtak… Nekem az itt délelőtt Wildkogelt jelentett. Mi fel is mentünk, már a felvonóból láttunk ernyőt, mire felértünk és kipakoltunk, már meg is tartott. Én kitekerés után a leszállót céloztam, apa távra indult. Nem volt egyszerű feljutni, én már úgy döntöttem volna, hogy inkább leszállok, de mégis jött az emelés. A csúcsot nem sikerült fotószektorból kerülni, mert akkor befelhőztem volna :) A starthely felett kb. 200-zal magasabbra tudtam emelkedni. Gyönyörű látótávolság volt, a főgerinc összes csúcsát külön lehetett látni. Megvolt a Zillertal, Ahorn, még a Hintertuxot is sejteni lehetett. A másik irányba a Dachsteinig láttam. Egy pillanatra még a Seebachseere is beleshettem :)  Leszálltam, összepakoltam, de az ernyőt a leszállóban hagytam. Elindultam mezítláb a kocsiért, útközben belegyalogoltam a tóba :) Mire fölértem az autóért, Apa leszállt a zsákom mellé :) Együtt úsztunk egyet, jó hideg volt, persze. Gyors szendvics, irány Hollersbach. Kértünk egy jegeskávét és egy csokis fagyit. Közben kezdett beindulni az idő. A baloldali hegy megtartott, de kitekerni csak egy-két ember tudott. A németek délelőtt tíz óta várták a tutit, elég türelmetlenek voltak. Mi meg kisimult arccal, repülés és fagyi után kénylemesen lesétáltunk a starthelyre :)))) Apa elstartolt, kiemelkedett, visszajött, kitekert, aztán eltűnt. Én türelmesen vártam, aztán épp mielőtt kezdtem volna aggódni, hívott, hogy Mittersilben van. Előtte megjárta Kaprunt is :))))) Kicsit macerás volt összeszedni, mert a főút nem az a főút volt, meg le is volt zárva, de sikerült. Mire visszaértünk, már hegyszél fújt és a völgy közepe emelt. Jó lett volna fentlenni… Nem mondanám, hogy kárpótolt a fotóival, de azért nagyon szép volt :) Működő sípálya júliusban? Hideg lehetett…

7. nap, szerda

Sátorbontás, fizetés, indulás. Wildkogel megint. Korábban is értünk fel, később is indult a nap. A német szomszéd sürgetett, hogy ki ne várjuk a hátszelet. Az előző nap példáján okulva, ma inkább velünk jött Wildkogelre. Gyönyörű felhőút volt a Pinzgau-autópálya fölött. Elég simán kiemelkedtem, lehagyva az előttem startolókat és egy sárkányt is. Ma megvolt a fotószektor a csúcs felett! De a szél ma is északias volt. Visszafordultam Gerlos felé. Az egyik ernyős látva, hogy már megint én emelkedek jobban, bejött mellém tekerni, holott én csak csúsztam egyenesen, nem akartam tovább emelkedni. Így is fület kellett csuknom és a völgy felé tágítani, mert különben befelhőztem volna. A következő hegyen meg se álltam tekerni. A második viszont távolabb volt, alacsonyan értem át, de útközben láttam Krimmlt! Visszafele megnéztem Ober- és Untersulzbachtalat, aztán leszálló, tó, autó a szokásos útvonalon. Jól leégettem a talpam mezítláb az aszfalton. Apa hívott, hogy Hollersbach leszállóban van, mert a Pass Thurn-on kifújó északi szél megint nem engedte tovább :( A német kolléga mellé szállt le. Gyorsan csobbantam egyet, és futottam érte. Együtt bementünk  Mittersillbe, jegeskávé, majd még bakancsot néztem. Jó-jó, de ki fog ennyit fizetni érte?

Egy utolsó esély Hollersbachban. Amikor odaértünk, két pilótán kívül senki se volt. Sajnos, rögtön az első elvette a kedvem, olyan csúnyán csukott start után. Később volt egy mázlista és egy profi is. A szél erősödött, engem lebeszéltek a startról. Pedig repülni lehetett volna. Később, amikor végleg összecsomagoltam, akkor a startkörülmények javultak, viszont szerintem repülni nem lehetett. Akkor mégis többen mentek… Hárman küzdöttek az erős széllel, amikor elindultunk…

Hazafelé láttunk Kaprunnál ernyőt, aztán Bischlingről. Planaihoz már késő volt. Aztán lement a nap…

Fél kettőre értünk haza, hullafáradtan. Soha ilyen nyaralásunk nem volt! Egy teljes hét, zivatar nélkül :P Minden nap repültünk. Hihetetlen…