Útvonalak

Nasenwand

Nagyon jó mászás, kevés felesleges gyaloglással. Egy d-s résszel indul, fele magasság körül ki lehet szállni. Szerintem mindenképp érdemes egészen felmászni. A legnehezebb pont (E) egyben a legszebb is: egy kiugró, negatív sziklaperemet kell megkerülni, szerencsére csak traverzben :) A szikla annyira kiugró, hogy gyakorlatilag a falu fölött lebeg az ember :) Még pilótaként is kellemes élmény, holott közel a föld :)))

Egy-két lépés nehéz csak igazán, de a többi helyen is sok erő kell. Sok kellemesen kitett rész van.

Silberkarklamm

A Silberkarklammban a szurdokban kiépített lépcsős út helyett mehetünk a sziklafalon is. A vízhez így csak az elején tudunk lemenni, de a vízesést jó szögből láthatjuk :)
A mászás nem túl izgalmas, bár a kötélhidat szeretem :) Utána sok lépés van, inkább mászókaszerű. C/D-nek hirdetik, de nem igazán nehéz.
Könnyű megtalálni, a Klamm bejárata után (2,80 EUR a belépőjegy) pár percig még az úton kell menni, aztán a patak túlfelére visz a kötélhíd. A kiszállás után kis kerülővel a Silberkaralmhoz érünk. Innen van egy másik Klettersteig is, az valamivel könnyebb, de én nm próbáltam. A Vízesés mellett van egy létra, ha már úgyis beülőben vagyunk, érdemes rá felnézni.
Visszafele választhatjuk a szurdokban haladó utat, vagy a magasabbat a túloldalon.

Zimmereben

Három Klettersteig is van Mayrhofenből. Ugyanoda lehet leparkolni, ugyanoda érkezünk, közte három Klettersteig, több sziklamászóút, és egy meredek gyalogösvény.

A két nehezebbet másztuk meg. Mindkettő kiépített, játszótéri mászókára hasonlított. A nehézséget az adta, hogy mennyi karizom kell a feljutáshoz. Nem különösen izgalmas, de mivel egész lentről indul, így felvonózárás után is járható, edzésképpen érdemes megcsinálni.

Fent jó játszótér, terasz a völgy fölé és ajándék pálinka várja a fáradt mászókat minden rendelés mellé.

Untergrimming

Az Ennstalból közvetlenül a Grimming előtt kell É fele fordulni, Bad Aussee és Hallstatt irányába. A fal sajnos nem a Grimming oldalában van, hanem a másik oldalon. Közvetlen a főút mellett van a parkoló, de csak kerülővel, a falun át, majd az út alatt lehet idejutni. A parkolótól pár perc alatt eljutunk a beszállásig, ki van táblázva.

Vonattal érkezőknek ajánlom: a vasútállomásról egy falnak támasztott létrán fel kell mászni az állomás tetejére, és máris a sziklafal közepén találhatjuk magunkat :)))

Az útvonal nem teljesen összefüggő. A falon rengeteg mászóút van, valószínűleg miattuk készült a Klettersteig, hogy kényelmesebben tudjanak mozogni köztük. A mászás egyáltalán nem nehéz, de elég kitett, jó hely lehet szokni a magasságot. Visszafele csak a vasútállomástól próbáltuk, onnan kellemes séta.

Haidsteig

Prein an der Rax-ból felvezető kis út mellett lehet leparkolni a sorompó előtt. Innen sárga-zöld-piros sorrendben kell a turistautakat követni ÉK-i irányba. Majdnem a fele magasságot fel kell gyalogolni az erdőben, útközben egy forrást találhatunk. Ezután kiérünk egy kőgörgeteges szakaszra, ahol még meglepően sokat kell a fal felé gyalogolni, mert a steig majdnem visszafele indul el. Már a beszállás bíztató, és innen az egész úton meredek falon, hasadékokban mászhatunk, néhol létrákkal segítve. A Fekete Madonna után kevésbé izgalmas az út, de a csúcs meghódítása kedvéért érdemes továbbmenni. Lefele nekünk azt javasolták, hogy ne a Holzknechtsteigon jöjjünk, mert kellemetlenül kőgörgeteges, ezért inkább a keletebbre található Preinerwandsteigon jöttünk le.

Postalmklamm

Könnyű odatalálni, mindenütt ki van táblázva. A parkoló már a fizetős útszakaszon van, de egy hosszabb, kb. vízszintes sétával ez megúszható. A parkolóból ugyanis a még autóval megszerzett magasságot azonnal leépítjük, kb. 100 m-t kell rögtön lefele gyalogolni. Innen vezet az út a szurdok falain felváltva, itt összesen négy híddal tarkítva. Az első egy ritka hosszú függőhíd, keresztbe lécekkel, így igen meglepően behintázik az ember lába alatt. A második egy sima drótkötél, de kapaszkodó helyett vastag kötelek vannak belógatva. Kicsit lehet csalni, és a bekötésnél kapaszkodni. Az elég magasan van, így biztos nem esünk nagyot. Ez volt a legviccesebb rész :) A harmadiknál tulajdonképpen csak egy nagy átlépés van, de én nem értem be. Daninak sikerült. Zozó összekulcsolta a lábait a kötél felett, úgy mászott át. Kétségtelenül ez a megoldás érdemelte a legtöbb pontot :) Bluluval mi standhevederen csúszva jöttünk… A negyedik mint az első, csak a lécek nem voltak párhuzamosak. A hidak közti traverzek némi emelkedőkkel teljesen kiépítettek, vagy párkányon vezet, vagy mesterséges lépés van. Ezen a részen egy komplett iskoláscsapat is végigjött utánunk.Egy pici patak mellett vezet tovább az út, ami meglepő módon meleg, legalábbis a napsütötte sziklákon végigfolyva. Sajnos az egész úton sehol nem lehet lemenni a vízhez, így sem inni, sem mosdani nem tudtunk. Ezután egy kisebb falon kell még feljutni, amin nehezebb lépések is vannak, de mind kiépítve, biztosítva.

A szurdok egyébként messze nem a legizgalmasabb, amit eddig láttam. Kicsit marketingszagú az egész. Állítólag a legszebb Klettersteig, de ezt szerintem a helyi étterem és a Mautstrasse fenntartója állítja. A bejáratnál színes prospektust osztanak, az ú pedig úgy van jelölve, hogy érintse a fenti  almot is.

Ezután rengeteg felgyaloglás után érünk a Gamsleitenwand alá, amit balra kerülve teljesen ki lehet hagyni, a mászós szakasz kicsit jobbra ereszkedve kezdődik. Szintén mászóka jellegű kiépítettség, de legalább helyenként nehéz annyira, hogy izgalmas legyen. A tetejéről már szép a kilátás. Innen további hosszú erdei túrával érünk el az utolsó kötélhídhoz. Ezután még sokat gyaloglunk az erdőben felfele, mire vége lesz. Ezután már csak lefele kell megjárnunk a kb. 400m felszedett szintkülönbséget.

Echernwand

Alternatív útvonal a Salzbergre vezető sikló helyett. A be- és a kiszállás is kb. 5 percnyi sétára van a felvonóállomásoktól. Végig ki van építve minden lépés, így szerintem az állítólag d-s fal helyett egy c-s mászókát kapunk. A három létra és a gyönyörű kilátás miatt kellemes, de mászási szempontból ne számítson senki kihívásokra.

Galitzenklamm – Adrenalin

Itt a folytatás, ha a Galitzenklamm alsó szakaszát már bejártuk. Később épült, így lehet, hogy a leírások még nem említik.

A szurdok járható részén, a stégről lemászva indul az út, a patak mentén felfele, a sziklafalhoz. Érdemes idefele az alsó szakaszon is a mászóúton jönni, bemelegítés gyanánt.

Már rögtön az elején komoly karizmot igénylő helyek vannak. A meder falában mászunk, áthajló, simára kopott köveken. Később némi kitérővel (kb. 30m szint) le lehet jutni a patakhoz. Ezután jön a sziklafal, amin majdnem teljesen függőlegesen kell felmászni. A legnehezebb, E-s lépést egy D-vel ki lehet kerülni. Mivel itt már nagyon fáradt voltam, én is így tettem, de legközelebb megpróbálom. Könnyed délutáni kirándulásnak szántuk ezt a mászást, ennivalót se vittünk. Elég nehéz út, de izgalmas, szinte egyáltalán nincsenek benne könnyű, pihentető részek.

Sajnos a kiszállás után is fölfele kell még gyalogolni egy jó darabon, majd le. Fontos, hogy nem a parkolóhoz jutunk, hanem kb. egy km-rel ÉK-re, a hegy mentén. A közvetlen út autóval nem járható.

Col Rodella

Kellemes kis mászás gyönyörű kilátással. Viszont csak ezért nem érdemes felfelvonózni, mert nagyon rövid, a felvonó meg drága.

Thörlkopf

A laza kötél miatt elég kellemetlen mászni. A felvonó is drága, de ha már fennt vagyunk, akkor érdemes megnézni.

Következő »