Hallstatt

Loser

Hallstattból kb. fél óra alatt lehet ideérni. A starthely 1650m, a szintkülönbség közel 1000. A hegy gyönyörű, egész furcsa formákat láthatunk kicsiben és nagyban is. Van egy kis tó, és egy Klettersteig a csúcsra. Ezenkívül gyönyörű kilátás nyílik a Dachsteinra is.
Altaussee-ből vezet fel a fizető út. A leszálló a központtól a tó felé esik, nagy parkoló van előtte és szélzsák. Az út túlfelén levő Amtshaus szálloda bejáratánál levő információs irodában vehetünk kedvezményes siklóernyős jegyet az útra, így 15 Euró helyett 10-ből megúszhatjuk (2010.) Ehhez név, rendszám, liszenszsorszám, aláírás és a pénz kell. Igazolni nem kellett. Feljebb, de még a fizetőkapu előtt is vehetünk a Hagan Lodge recepcióján, ami a felvonóval szemben van.
Felérve a parkolóbólmár látszik a starthelyen levő szélzsák, kb. az út folytatásában egy dombtetőn. Van egy sokkal nagyobb, és könnyebben észrevehető a parkoló fölött jóval, de ott nem találtam starthelyet. Repülés közben viszont jól jön. Állítólag van DNy-i starthely is, de azt nem találtuk meg. Feljebb mászva biztos el lehet startolni ebbe az irányba is.

Krippenstein

A Hallstaetter See déli partjt határoló sziklafalak közül kiugró Krippenstein tetejéről startolhatunk. A szintkülönbség 1580m (2100m AMSL), a táj gyönyörű, így egy szimpla lecsúszás is megéri.

A felvonó Obertraunból indul, siklóernyős jegyet kell kérni,az ugyanis a szimpla gyerekjegynél is lényegesen olcsóbb. Cserébe föl kell cipelni a zsákot :) A felvonó második állomásáig kell felmenni, onnan öt perc séta a csúcshoz vezető emelkedőn.
Nyugatra lehet startolni, így gyenge nyugati alapszélnél optimális. Ilyenkor az alapszél ráfúj a hegyre, mivel egy kiugró csúcs. Északra is van valami startolható terület, a felvonókötél túlfelére kell hozzá átgyalogolni, de én ott nem jártam.

A starthely elhagyása után a sziklafalnak köszönhetően azonnal nagy magasságunk van, a tó fölött biztonságtechnikázni is szoktak.

Tekerni ezen az oldalon nem sikerült, bár a starthely lejtője tartogatott. Ehelyett a szembehegy közepénél lehet fellejtőzni, majd a gerincről kitekerni. A tó felőli részen levő gyönyörű déli sziklafal csábít ugyan, de mivel belóg a völgyszélbe, rotort találunk előtte. A délutáni lehetőség az obertrauni völgyben jobbra haladva elérni a kb. 1500m magas DNy-i sziklafalat. Mivel erre fúj a völgyszél és feltehetőleg az alapszél is, szerintem tuti befutó.
Leszálló a felvonóhoz vezető út közelében, közvetlenül a Traun partján, az egyik focipálya mellett (ebből 6 van a közelben, plusz a völgyben beljebb is sok leszállható mező van). A leszálló nagy, a völgyszélbe áll, szélzsákkal. Viszont hajtani a focipálya “nézőterén” illik, hogy hagyjunk helyet a sárkányosoknak is. Itt a kép közepén levő mező.
Amikor mi voltunk, a híd melletti parkolóból folyamatosan volt felszállítás a felvonóhoz. Árat nem tudok, de az út kb. 5 perc kocsival, nem hinném, hogy drága. Gyalog sok, mert 100-150m a szintkülönbség.

Hallstatt 2010.

Június 22-éig volt még érvényes az osztrák autópálya-matricánk, szerettük volna még egy utazásra kihasználni. Feltétel volt még, hogy legalább három éjszakát tudjunk kinttölteni. Szerencsére a vasárnapi hidegfront után hétfőtől jó időt ígértek az Alpokba, majd péntektől ismét rosszat, így az utolsó négy nap pont jónak tűnt :)

Hallstatt már rég tervben volt, régi álmom teljesült volna egy krippensteini lecsúszással. A gyerekek is szerettek volna felmenni egy hegyre, mi a Losert ajánlottuk nekik, oda autónként kell fizetni. A tandemernyőt is betettük, bár elég kevés esély volt a megfelelő időben, megfelelő starthelyen jó időjárást kifogni. Így két szólóernyő, egy tandem, egy normál beülő plusz egy gyerek, két mentőernyő, négy Klettersteig-szet, öt bukósisak, egy sátor matracokkal és hálózsákokkal, egy szék, egy gördeszka, négy napi váltóruha és két gyerek utazott velünk egy személyautóban. A kalaptartó azért otthon maradt.

Hétfő korai indulással délre oda is értünk. Útközben több felhősáv alatt is átmentünk, erős szél fújt, és Krippenstein felhőben volt, ezért nem mentünk föl repülni. Este volt néhány lecsúszás, amikor kilógott a hegy a felhőből, de nem maradtunk le sokról. Pancsoltunk a tóban, Blulu “véletlenül” ruhástul beleesett :) Állítólag 19 fokos, de az szerintem csak a tűző napon a lépcső felett mérve :) Bementünk a kempingbe, ahol a néni azt mondta, hogy ha nincs foglalva helyünk, akkor nem tud adni. Aztán megkérdezte, hogy hány éjszaka. Mondtam: három. Azt mondta, egy éjszakára lenne. Újabb kör: mekkora a sátrunk? Mondtam: nagy, négy személyre. Úgy nem fog menni. Végül a kemping sarkában egy hatalmas, árnyékos placcról megkérdezte, hogy elég-e nekünk. Persze :) Még az autónak is jutott hely, sőt net is volt.

Elmentünk mászni az új Echernwandsteigra. Ez úgy nézett ki, hogy a sátorból kilépve egy hatalmas sziklafalat láttunk, amin a többi fotóval ellentétben nem volt bejelölve az út :) A kempingből tíz perc az út a beszálláshoz, ami azért is zseniális, mert a hallstatti parkolóra ingünk-gatyánk kifizethettük volna. Útközben egy kertben fiatal nyuszikat láttunk, nagyon aranyosak voltak. Kicsit tartottam az úttól, mivel d-s volt, de szerintem még könnyebb volt, mint a c-s Danielsberg. Kicsit elszámoltuk a magasságot, mivel kiderült, hogy három létra van; és elég meleg is volt. Jól elfáradtunk, mire felmásztunk a 400m szintkülönbségen. Fönt birkát simogattunk, majd lefele megnéztük a sóvezetéket és a Mühlbach-vízesést. Szedtünk füvet a nyusziknak :) Az üzlet persze bezárt, így a kempingben szerzett langyos tej mellé megettük a maradék útravalót vacsira, megnéztük a tavat, zuhanyoztunk, aztán beestünk az ágyba (hálózsákba).

no images were found

Másnap hétkor ébresztett a harang, és ez ezután minden reggel így volt. A kempinggel szomszédos kápolnában harangoztak a sátrunk fölött. Mosakodás, nyolcra vásárlás, tej, rántotta. Felhő nem sok, irány a Loser. Megnéztük a leszállót, szereztünk kedvezményes siklóernyős jegyet. Fönt gyönyörű volt.

no images were found


Rengeteg tanfolyamos repült sorban, némelyik át is repült már a termiken. Dani volt az első, aki kitekert. A gyerekek ebihalakat üldöztek a tóban, kicsit sétáltunk. Az idő túl jó volt, viszont a hegy nagyon tagolt, így apa nem tudott visszaszállni.

no images were found


Az én köröm jött. A helyiek elfogytak, a nap se sütötte a starthelyet, nagyon oldalas volt. A bajor hegyományőrző csoport és rengeteg turista nézte a startomat, ami az oldalszélben a fülcsukó hevederbe akadt fékkel elég ronda lett. Már a leszálló felé tartva sikerült kitekernem, megnéztem a csúcsot felhőalapról, és elindultam a tó túlfelére. Egy 1200m magas púp tetejére számítottam a következő emelést. Találtam is egy 1m/s körülit, amiből türelmesen tekerve 4 lett, majd a fejem fölé nőtt egy szép kumó. Balra el, a Grundlsee északi oldalán levő gerinc lett volna a cél velem egyvonalban. De már a nyugati oldal élt, ezért kicsit rettegve megnézhettem közelről a földről már megcsodált sziklafalat, ami az Altaussee keleti felén volt. Olyan sokat csúsztam hátra amíg keresgéltem, hogy a Loser csak egy siklásnyira volt. Módosult a terv, inkább visszamegyek bezárni. A leszálló viszont rázós volt, össze-vissza forgott a szél, az ernyőm állandóan ki akart tekerni, én viszont úszni akartam, mert nagyon meleg volt. Leszálltam, kerestünk egy szabadstrandot (leparkolni nem vol egyszerű), a víz jéghideg. Viszont beállt a völgyszél, ezért alkalmasnak tűnt tandemezni a leszálló. Most a starthely nem stimmelt, teljesen hátulról sütött a nap, néha már hátszél volt. A klettersteigra kevés volt az idő, meg fáradtak is voltunk, ezért inkább egy fagyi és kávé után a Waldbach völgyében sétáltunk. Kicsit eltévedtünk (hiába, rég jártunk erre), de végül megnéztük a Gletschergartent és a vízesést is. A szüleim kedvéért ideírom, hogy a sétára vittünk egy üveg sört is :) Pizza zum Mitnehmen, újabb sör, zuhany, alvás.

no images were found

Harmadik nap. Felhőmentes, kék ég, amire megreggeliztünk és összepakoltunk, már csúsztak Krippensteinról. Hatalmas tömeg a felvonóhoz, egy helyi pilóta szerint az időjárás nem is lehetne jobb, ezért beálltunk a sorba. A siklóernyős jegy olcsóbb, mint a gyerek. Én mentem föl. Sokkal szebb volt, mint amire emlékeztem. A Dachstein, mintha egy ugrással elérhető lett volna, olyan látótávolság volt. Ideális startszél, a levegő is nyugis. Fényképezőgép ismét nem volt nálam, így próbáltam minél többet megjegyezni a látványból.

no images were found


Dani rögtön tandemmel kezdte, elhitte nekem a helyzetjelentést. Zozó volt az első. Jó sokára startoltak, még át kellett cippzározni az ernyőt, meg persze mentőernyőcsere még a parkolóban, öltözködés. Hihetetlen, de 2100m-en jól éreztem magam egy szál ujjatlan pólóban, overál se kellett volna. Bluluval pancsoltunk, szegényt üldözték a bögölyök, meg volt egy hőscincér is; aztán összeszedtük a fiúkat a leszállóban. A gyengécske szél ellenére szép leszállást láttunk, Bzümi fel volt dobva, hogy repült, rohant elém boldogan :)))

no images were found


Blulu jött. A szél kicsit oldalas lett, meg lekésék a felső felvonót, megnézték a múzeumot, sétáltak a hegytetőn, fotóztak, majd repültek is. Kicsit még tekerésztek is, megnézték a Seewandot, meg a szembehegyet, sőt Blulu vágyott spirálja is belefért. Addig Zozó gördeszkázott, nyusziztunk, fagyiztunk, apának és Blulunak is vittünk. Persze az utóbbit Bzümi ette meg :)

no images were found


Iszonyú meleg volt egész nap, ezért a strand mellett döntöttünk. Szereztünk hideg sört. Nyulak ismét, Blulu se maradjon ki. Meg kell állapítsam, az osztrák nyulak sem okosabbak, mint Achmed. Bedobtuk nekik a pitypangot, erre előrohant hét nyuszi, és körbe-körbe rohangászott a ketrecben, nem találták meg. Mikor az egyiknek meglett, pillanatok alatt körégyűltek, és fölették. Utána játszótér, Blulu már megint “beleesett” a vízbe, pizza, alvás, éjszaka hullócsillagnézés.

Utolsó nap. Lebontottuk a sátrat, bepakoltunk, nem tudom, hogy fért be. Sétáltunk Hallstattban, megkerestük a halárust, és vettünk füstölt pisztrángot. Becsomagoltam két kiló jéggel, simán kibírta hazáig. Dani fizetett a kempingben, indulás. Postalmklamm volt a mai cél. Már megint rettentő meleg, bíztunk benne, hogy a víz mellett jobb lesz. Árnyékban jó volt, de a patakhoz nem lehetett lejutni. Nekem nem lesz kedvencem ez az út. Ugyan az első négy függőhídon nagyon jól szórakoztunk, igazából láttunk már szebb szurdokot is.

no images were found

Utána jó sok felfelé gyaloglás után értünk a Gamsleckenwandhoz. Szerencsére már árnyékos volt. Hosszabb d-s szakasszal indult, tényleg meg kellett küzdeni vele, de sok lépés volt, és biztonságosan be lehetett kötni. Utána még sok-sok fölgyaloglás, egy újabb híd, ahol nem lehetett lemenni a vízhez, aztán lefele 400m. Egy tehénitatót találtunk, kicsit megmosakodtunk. Nem sokkal a parkoló alatt le lehetett jutni a patakhoz. Szokásos jéghideg víz, kövek, viszont Blulu talált apával egy kis öblöt, ahol családi (fél)nudista fürdést rendeztünk. Blulu megint összetűzésbe került a bögölyökkel :(((

Hazafele grillcsirke, kávé, meleg, kávé, meleg, meleg, forró, forró… A ház harminc fokos, de épp fúj a szél, szellőztessünk. Nyulak megvannak, zuhany. Blulu morgott ugyan egy kicsit, amikor a tejesdoboznyi jégkockát mellé raktam a kádba játszani, hogy ő megfagy :)

A fotókig még nem jutottam el, most 33 fok van, ki se pakoltam még. A sátor kint szárad, ugyanis a kempingben minden éjjel 15 fokra hűlt az idő, és csöpögött a harmat mindenen…

Hallstatt 2001.

2001.április

Hallstatt olyan gyönyörű volt, hogy ismét meglátogattuk. Áprilisban nálunk már egész jó idő és rengeteg virág volt, Halltattban még telet találtunk. Átkoztuk magunkat, hogy miért cseréltük le a téli gumikat. Szerencsére nagykabátot és szánkót azért vittünk.

Hat óra utazás után megérkeztünk a Hallstätter Seehez. Lementünk sétálni a tópartra, ahol Bzümi természetesen köveket dobált a vízbe. Ez Blulunak is nagyon megtetszett, alig lehetett elrángatni őket.

Szálláskeresés után fölsétáltunk a Waldbach mentén a vízeséshez.


Másnap elmentünk a Gosau Seehez. Nagyon kevés víz volt benne. Egy kicsit hógolyóztunk meg szánkóztunk is.

Ezek a képek a szállásunkon készültek:

Következő program: a Loser
Az út több méter magas hófalak között kanyargott.

Alatta az Altausseer See

Aztán szánkózás :)

Blulu így jött:

Majd láttunk egy egész kis lavinát, ami nagyon hangos volt.

Visszafele megálltunk a Mühlbachnál. Az út itt egy alagútban megy, de a vízesés kedvéért csináltak egy parkolót és egy kis kilátót.

Egy elrontott nap: Dachstein
Mivel a krippensteini felvonó nem ment, ezért megpróbáltuk megnézni a Dachsteint a másik oldalról. De csak ennyit láttunk:

Még egy utolsó séta a Waldbach völgyében, aztán irány haza.

Ezt az utat két évvel korábban egy kőlavina levitte. Mostanra újrabetonozták, a sziklát pedig bevakolták. A korlát több kiló vörösrézzel volt bádogozva.

A Gletschergarten

Hallstatt 1999.

1999.júniusHallstatt a Dachstein lábánál, a Hallstätter See partján fekszik.

A tóba rengeteg, kristálytiszta vizu patak ömlik. Ezek nagyon gyorsfolyásúak, és hidegek.
A nagy szintkülönbség miatt sok a vízesés.

Olyan kevés az építkezésre alkalmas terület, hogy a házak helyenként szinte egymás tetején vannak.

Szeretném egyszer Hallstattot télen is megnézni.

Hallstattból elmentünk Obertraunba kirándulni, ahol megnéztük a jégbarlangot.

A jégbarlanghoz ilyen “Bergbahn”-nal jutottunk:

Majd még följebb utazva elértük a hóhatárt.

A hómentes foltokon gyönyöru kék virágok nyíltak.

Föntrõl így nézett ki a tó:

A hegyrõl nézelõdve azt láttuk, hogy Hallstatt felett vihar van. Sajnáltuk, hogy nem láthatjuk közelrõl. Azonban a viharfelhõ öt perc alatt elért hozzánk, és futhattunk vissza a Bergbahn épületébe. A felhõ olyan suru volt, hogy alig találtunk vissza, holott csak párszáz méterrõl volt szó.

Egy másik kirándulásunkon Gosauba mentünk.
Ez a Vorderer Gosausee:

Ez pedig a Hinterer Gosausee, ahova három óra gyaloglás es egy nagy vihar után érkeztünk meg. Bzümi feje és a kamera pelenkába van csomagolva a nagy esõ miatt. A kép jobb szélén egy gleccser látható, amint a tóba csúszik.