Szlovénia

Hotemaze, Slo 2006.

2006. március

Az idén valamivel jobb időnk volt, mint tavaly. Első nap szerencsére nem lehetett nagyot repülni (fáradtak voltunk az út miatt). Első nap lecsúszások, második nap már kisebb tekerések. A harmadik nap kis tekerések az ügyesebbeknek :), de az utolsó nap szikrázó napsütés fogadott. Gyönyörű hegyek, sajnos a leszálló fölött kb. 750 m-en inverzió. De nagyon jó volt a tetején nézelődni :)

Amikor sütött végre a nap, elég vad idő volt, de nagyon élveztem.

Most M7-Horvátország-Szlovénia útvonalon mentünk. 500 km, sajnos sok országút. De talán egyszer kész lesz a határig az autópálya. A horvát határtól féltem, vám, ilyesmi, de szerencsére nem volt semmi gond. A horvát határőr, amikor kinyittatta a csomagtartót, felismerte a siklóernyőt.

106 percet repültem :) Dani valahogy rámvert, ő 107-et.


Hotemaze, Slo 2005.

2005. március

A képek egy részét Fernczy Iván készítette
A többi képét itt találod.

A hosszú hétvégén elmentünk Szovéniába, a Júliai-Alpok lábához repülni. Sokan lemondták az utat, mert rossz időt jósoltak, de mi mindenképpen meg akartuk nézni a helyet. 550 km tőlünk, hat óra út. Az osztrák-szovén határ a hegyekben van, a hágón, elég szűk és kacskaringós út vezet át rajta. De nagyon jó hangulata van a kis hegyi szerpentinnek a nagy hegyek között. Már egészen közéjük értünk, amikor Blulu kinézett az ablakon, és elámult, hogy mekkora nagy domb! Hazafele láttunk nyuszit és szarvast is. Az utazás napján (szerencsére) még rossz idő volt, legalább kipihenhettük magunkat. Útközben az Alpok északi oldalán még napsütés volt, a hágón eső, majd hó, a szálláson este szakadó eső villámlással. Másnaptól aztán fokozatosan javult az idő.

Második nap a Gozdon kezdtünk. 500 m szintkülönbség, 10 perc gyalog a parkolótól. A gerinc előtti kisebb előhegy teteje környékén van. A felhőalap olyan alacsony volt kezdetben, hogy a starthely időnként eltűnt a ködben.

Ez a starthely a leszállóból nézve, amikor már el lehetett látni odáig :)

Ez pedig a leszálló a starthelyről:

A starthelyet nagyon magas fenyők szegélyezték, egy kicsit be is ijedtem, hogy közelebbi kapcsolatba kerülök velük, különösen az oldalszél miatt. De ezt szerencsére most senki nem próbálta ki, bár mesélték, hogy tavaly sokáig tartott leszedni róla valakit. A képen egy Swing Mistral2 alatt Réka látható. Ugye, milyen szép az ernyő? Az enyém is ilyen :)))

15 percet sikerült itt repülnöm. A starthely mellett nagyon rázósnak tűnt, inkább kimentem a falu fölé, ott sikerült kicsit visszatekerni, de aztán sajnos beárnyékolódott minden. A felhőalap valamivel a lábam alatt volt, ezért lemenekültem. Később javult az idő, valamivel többet fönt is lehetett maradni.

Aztán Dani próbált startolni.

Majd meggondolta magát… Vagy talán az ernyő :)

Aztán még gondolkodott egy kicsit, a fényképezőgép meg lemerült…

Sokat gyakorolta az ernyő kielőz-leül a földre-ernyő megfog-ülő helyzetből elstartol technikát.
Ide majd megpóbálom videón megszerezni az eredményt.

Ezután átmentünk az Amróz nevű starthelyre. Ez 800 m szintkülönbség, a főgerincen van. A kép közepén, egymás fölött levő három tisztás közül a középsőről startoltunk.

Kellemes, esti gyogyis lecsúszás után fáradtan mentünk a szállásra, ahol a házigazda finom házipálinkával várt minket.

Harmadik nap szép időnek látszott, de az Ambrózra kiérve erős nyugati szél fogadott minket. Irány Gozd, de ott meg keleti, bár gyengébb. Néhány zötyögős lecsúszás után 1/2 2 és 4 óra között a kezdőbbeknek nem ajánlották a startot. Aztán mégis rászántam magam, és az oldal-hátszélben 4 m/s-es süllyedéssel elértem a leszállót.

A negyedik nap végre tényleg jó lett. Ambróz, most hólánccal föl a hegyre. Így is csúszott eléggé. A szokásos korai lecsúszások után kellemesen beindult az idő. Sajnos a starthely pont az inverzió magasságában volt. A helyiek följebb mentek, nekik volt igazuk. Órákat repültek. Azt hiszem, a kép bal oldalán levő tisztásról indultak. Mivel a hegy nem tartott, meg ezért elindultam jobbra, a kép bal felén levő hómentes rész felé. Sajnos, útközben folyamatos 3 m/s-et süllyedtem, ezért amire odaértem, nagyon alacsonyan voltam, és nem mertem sokat kockáztatni. Ezután a repülésem nagy része vészleszálló keresésével telt, a fölvezető út mentén próbáltam optimális sikláson csúszni kifele. Ráadásul jött a szokásos szélnyírás: a starthelyen eléggé balos szél a leszállóban már jobbos volt. A határát pedig pont két domb között kaptam el. Szerencsére egy rotorból elszakadó szűk termik beemelt annyira, hogy átvigyem az előhegyet. Durva féloldal után kicsit beijedve kihúztam a leszálló fölé. Egy héttel korábban hallgattuk meg Tasi Gabi előadását a csukásokról. Nagyon horrornak hangzott, hogy a nagy, ernyő alól kilendülős csukást ne fogjuk meg azonnal, hanem “számoljunk el úúúgy 1-ig” :) és csak utána, mert különben az ép oldalt átejtjük. Ez most nagyon hasznosnak tűnt, mert így időben rájöttem, hogy az ép oldal féke miért nem keményedik. Minden bátorságomat összeszedve visszamentem a hegy mellé a falu fölött, ahova fújt a szél és sütött a nap. Meg is jött a termik, és majdnem két másodpercig tartott is. Mindenütt nagyon szűk és viszonylag erős termikek voltak, csak Gurigának sikerült kitekernie. Azért nagyon jó volt, sokat tanultam.

Sajnos, véget ért a nyaralás, egy finom fagyi után pakolás, és indulás haza.

« Vissza