Embergeralm

Gyors Embergeralm

Valaminek még nagyon gyorsan kellett történnie az idén nyáron. A szünet utolsó két hetében nem volt jó idő, állandóan esett. Egyszer már javulót ígértek, össze is csomagoltam egy hétre, aztán mégse lett jó. Már elkezdtem kicsomagolni, amikor véletlenül megláttuk, hogy két repülőnap lesz egymás után :) Kivettem egy pár ruhát, újra elővettük a sátrat, és indultunk. Minden percet ki kellett használni :)

(more…)

Pünkösdi királyság Ambrussal :)

Kezdetben Apa facebookozott… Aztán jött az ige. Ambrus keresett útitársat az Oberdrautalba, hogy legyen, aki érte megy, ha vitorlával terepre száll. Mivel az útiköltséget ő állta, azt hittem, túljelentkezés lesz. Gondoltuk, Apa elmehetne vele, bár nem tud utánfutóval vezetni. Aztán megtudtuk, hogy az idén nem lesz angoltábor a gyerekeknek, így nem tudunk kettesben repülni menni. Most viszont még jól ki lehetne hozni a suli utolsó két hetében valamikor, hogy a Nagyiéktól menjenek suliba, még haza is ugorhatnak nyulazni. Bepróbáltuk Ambrusnál, hátha a régi ismeretségre való tekintettel némi elsőbbséget élvezünk a nagyszámú jelentkezővel szemben :) De nem volt rá szükség, mert mások nem szeretnek repülni. Főleg nem az Alpokban. Pláne nem Ausztriában. Így mi hárman mentünk, akik az osztrák nyaralás gondolatára is táncra perdülünk örömünkben :))) A többiek maradjanak csak a földhöz ragadva.

(more…)

Embergeralm

Végre családi nyaralás! Semmi új izgalomra nem vágytunk, csak szép helyen együtt lenni. Repülni, mászni, strandolni, bogyót szedni. Így esett a választás Greifenburgra megint. Kicsit messze volt, de más stabilan repülhető helyhez még többet kellett volna utazni. Kicsit féltem, hogy lesz-e helyünk a kempingben. Próbáltam emailben foglalni, de azt írták, hogy főszezonban nem lehet. Közvetlen hidegfront után mentünk -bár épp szombaton-, így bíztam benne, hogy be fogunk férni. Itt kivártuk az egyhetes őrült kánikulát, aztán mire egy kicsit enyhült az idő, mentünk az Alpokba… Ráadásul a változatosság kedvéért kiütéseim voltak, az egész nyaralás alatt vakaróztam :( Hát, nem a legjobb kezdésnek, de lássuk.

(more…)

Embergeralm

Utolsó, családi hétvégét (hétköznapot) szerettünk volna. Eddig nem repültünk sokat, így valami bejáratott helyre akartunk menni. Az időjárás sem tűnt a legjobbnak. Így esett a választás Embergeralmra.

1. nap

Az út három-negyedén döglesztő meleg volt. Amikor az országút a Mura mentén vezetett, meg akartunk állni pancsolni. De sehogy se találtunk olyan helyet, ahol le lehetett menni a vízhez. Amire sikerült volna, megjött a beígért hidegfront. Innen kezdve hol esett-hol nem. Spittalban megálltunk vásárolni, így a kempingbe épp a legnagyobb eső után értünk. Bejelentkeztünk, a recepciós hölygnek némi problémája akadt a nevemmel, sehogy se akarta megérteni, hogy a Péter és a -né vajon melyik része :) Sátrat állítani nem tudtunk, bár még így is jobban jártunk, mint aki megtette az eső előtt. Helyenként 20 cm mély tócsák voltak a sátrak körül. Apa leült az étterembe egy kávéra, hogy legyen áram a laptopnak dolgozni :(

A rossz kezdés ellenére valahogy belefért, hogy a sátorban lazacot süssünk, kisétáljunk a tópartra. A tó hihetetlen meleg volt, gőzölgött, kint ugyanis hideg vol.Inkább a meleg zuhanyt választottuk.

2. nap

Másnap a kemping fáinak a teteje belelógott a felhőbe. A hegyeket mintha ellopták volna éjjel. Aztán szépen kikékült.

Elsőre gyerekekkel mentünk föl a starthelyre. Hűvös volt, és sokára indult be az idő. Jobbra és hátra minden felhőben volt, balra a Stagor is. Esélytelen volt kirepülni a völgyből. Emellett rengetegen voltunk, nehéz volt kiemelkedni. Egy cseh lányka elfelejtett szétnézni, nekem kellett helyette :( Sajnos, nagyon alacsonyan értem át a Gaugere, ahol úgy tűnt, mindenütt rotorban vagyok. Leszálltam, és kiugrottunk a strandra. Aztán rábeszéltem apát és Zozót, hogy menjenek tandemezni. Blulu kifeküdt pihenni a starthelyre, kifáradt a strandon. A szél lassan elállt, sokára sikerült startolni, és gyorsan a leszállóban kötöttek ki. Nekem sokkal tovább tartott megtalálni :(

Pirknerklammhoz késő volt.Inkább visszamentünk a strandra, apa ugrott egy fejest, aztán vacsoráztunk.

3. nap

Későn indló, gyenge idő megint. A gyerekeket kiraktuk a strandra, és felmentünk. Kipakoltam a cuccaim, de sokáig semmi szél nem volt. Aztán apa lement. Én még álldogáltam-üldögéltem, aztán végre javult. Páran valahogy fent tudtak maradni. Kiterítettem, felöltöztem. Már a kesztyűt vettem volna, amikor feltűnt, hogy nincs varióm :((( Apánál maradt a kocsiban, tegnap ő repült vele… Vége lett a jóidőnek is, leállt a szél, majd hátszél lett. Két startot rontottam, aztán feladtam. Leszóltam Daninak, hogy jöjjön föl értem. Fölhozta a variómat is, így még egyet próbálkoztam. Eddigre már a sárkányosok is csomagoltak össze. Dühösen összecsomagoltam és lementem. A szerpentinen szórakoztam kicsit, egyedül voltam. A tegnapi lány, aki majdnem nekemjött, másfél órát repült. Közvetlen utána startoltam volna, ha lett volna varióm :( Viszont másnap egy másik lány bekötött lábbal és lezúzott vállal bicegett a kempingben :( Én legalább tudtam, hogy mikor nem ajánlott startolni.

Apa fentmaradt, és a szokásoshoz híven elrepült a Pirknerklammba. Nem másztuk meg, csak az elején sétáltunk (beülőt azért vittünk); nagyon vonzott, de késő volt már.

Késő estig néztem a csillagokat hullócsillagot keresve, de nem találtam. Kimentem a tóhoz, bele kellett volna ugrani, de nem voltam elég bátor :)

4. nap

Felhős lett az ég, a hegyek egész nap belelógtak. Összepakoltunk, vettünk két doboz fagyit, és hazaindultunk. Csúnya esőfelhők lógtak a Rax fele. Úgy tűnt, mégse tudunk mászni. Felmentünk a Hohe Wand tetejére, és elkezdett csöpögni az eső. Szerencsére el is állt gyorsan. Megnéztük radarképen, kiderült, hogy csak nálunk esett. Ahova korábbra ígértek esőt, abból semmi se lett.

Kivételesen fent parkoltunk, először lefele másztunk volna egy átlagos turistaúton, ami egy barlangot is érintett. Gondoltuk, lemegyünk, és ha elromlik az idő, akkor ugyanott vissza.

Elindultunk lefele, találtunk egy táblát, miszerint legyünk csöndben, és hagyjuk békén a kecskéket. Egy percen belül a kecskét is megláttuk hozzá :)

A barlang nagyon vicces volt, alig találtuk meg. A bejáratát csak a kisebb sziklacsoportra festett nyilak jelezték. Pedig alatta 20m teljesen függőleges barlang-folyosó van. Végig létra volt, nem okozott nehézséget. Lent két lépéssel kijjebb már a sziklafal külső oldalát láttuk. A másik irányba a sziklákon több kecske is ugrált.

Lementünk, majd megkerestük a beszállást. Innen még nem nézett ki nehéznek, de a fal alattomosan áthajlott, így az első 50m-t kb. egy óra alatt tudtuk megtenni. Visszamászni elég esélytelen lett volna. Örültem, hogy nem vagyunk egyedül. Feljebb másztunk, újjabb kecskék. Később egész élvezhető lett az út, egyértelműen az alja volt a legnehezebb. Kedvességből csinálták csak az Einstiesüberhangot :) Jellemző, hogy a nehezebb utakon a beszállás különösen nehéz, hogy aki gyakorlatlan, az ne is tudja elkezdeni. Azért később is volt izgalom, de megcsináltuk :) Épp sötétedés előtt értünk föl, az utolsó fotóknál már vakuzni kellett. Fönt vártak az elmaradhatatlan kecskék is. Egy hatalmas bak őrizte a családot, útközben többször is láttuk. Most kijött elén a tiszteletünkre :) Voltak kicsik is, még szoptak. Ennek ellenére teljes biztonsággal pattogtak a köveken, csak úgy csattogott a szikla a patájuk alatt. Nem szívbajos az anyjuk :)

Megnéztük a kilátót, a becsületkasszánál úgy döntöttünk, hogy nem tudunk németül :P

Aztán fáradtan beestünk a kocsiba, megettünk minden maradékot, és hazajöttünk.

Ezután már azt is kibírjuk, ha elkezdődik a suli!

Nyárvégi vegyes

A nyári szünet végére terveztünk egy hosszabb nyaralást. Az időjárás nem kedvezett, augusztus 20-a után nem látszott három egymást követő jó nap. Zoli ragaszkodott Olaszországhoz, akkor is, ha sokat kell utazni. Tehát a terv: a két jó napból az elsőn utazunk :(((, ezért megállunk repülni, másnap Dolomitok; utána átmegyünk Szlovéniába, ott jobb idő lesz; hazafele pedig beugrunk Gerlitzenre az akróversenyre.

1. nap (aug. 21. szombat)

Hajnali indulás, a magyar oldalon egész normális forgalom. De az osztrák-olasz utakon helyenként elviselhetetlen. Komolyan aggódtam, hogy a négy kemping egyikében találunk-e helyet.
Dani meggyőzött, hogy Embergeralm felé a középső autópályát és az utána következő hosszú országutas verziót válasszuk. Ennek a végén még néhány kilométer szerpentinezéssel elkerülhető a Katschbergtunnel, ami nemcsakhogy drága, de hatalmas dugó szokott itt lenni hétvégén. Ezt valóban elkerültük, de utána egy útépítés miatt egy órát araszoltunk az autópáyán, amire 7km-t megtettünk az első lehajtóig. Utána hallgattuk a rádióban, hogy az A2-t minkét irányba lezárták egy baleset miatt, a Katschbergnél is több órás sor volt. Két órára értünk föl a starthelyre, épp nem tűnt túl meggyőzőnek az idő, árnyékban volt a starthely, és kicsit gyenge volt a szél, és néha hátulról fújt. Ennek ellenére repültek; aki korán feljutott, annak a háromszög is sikerült. Az előrejelzés szerint egy szál kumónak sem szabadott volna lennie. Útközben az egyik semmeringi alagútból kibbukkanva sűrű köd fogadott, majd később is több csúcs felhőbe bújt. Kicsit vártam a starttal, aztán egy élénkülésben elstartoltunk jónéhányan. Meglepő módon a starthelytől jobbra emelt, arra húztunk mindannyian. Az elég gyengécske emelés kitekerését nehezítette egy pilóta, aki következetesen szembetekert :( Elindultam jobbra, arra vezet az út Olaszország felé :) De sehogyse értettem az időt, hova helyezkedjek. Délután volt már, de a lejtőben egész magasan is fújt a keleti völgyszél. Rengetegen jöttek visszafele, de mindenki a lejtőben küzdött; ha véletlen tekert volna, akkor sem értem alá… Végül kimentem, ahol beszűkül a völgy, ilyen alacsonyról nem mertem bevállalni; utólag látom, hogy simán kiadta volna.
Dani fölszedett, a többiek is lerohadtak, mentünk tovább. Fölvittem Sillianban a déli starthelyre, ahol nívóban lejtőztek. Elmentünk bevásárolni, apa lejtőzött, aztán sikerült kiemelkednie, és csúszott tovább a határig. Érte mentünk, majd becéloztuk a kempinget. Míg én épp lerágtam a körmöm a rengeteg autós láttán, Dani megállt egy útbaeső kemping mellett (ami nem is szerepelt a listámon), és mire kiszálltam volna a kocsiból, ő már bejelentkezett. A kemping hatalmas, közvetlenül a patakparton volt, megspóroltunk vele 15 km utat, és ráadásul jóval olcsóbb volt, mint amiket én találtam. Itt a gyerekek még gyereknek számítottak, a többi helyen hat év volt a korhatár. Fölállítottuk a sátrat, zuhanyoztunk, megnéztük a patakot, és töksötétben pisztrángot ettünk :)

2. nap

Gyönyörű kék égre ébredtünk, reggeli után el is indultunk felfedezni a környéket. Ismét rengeteg ember mindenhol. Az általam kinézett füves délelőtti starthelyre ugyan vezetett fel út, de csak a felszállítóautóval lehetett felmenni. Az elég drága volt, meg sor is állt hozzá, ezért arra jutottunk, hogy családostul felmegyünk inkább a Három Nővérhez. Útközben megnéztük a vészleszállót, nem tűnt túl meggyőzőnek. Fönt rengeteg autó volt, be se jutottunk a parkolóba. Kinéztünk a gerincre, ahol tapasztaltuk, hogy várakozásainknak megfelelően még a DK-i oldal él. A starthely DNy-i, mivel arra van leszálló :) De a szél olyan ígéretesnek tűnt -rengeteg varjú lejtőzött, néha tekert is-, hogy Dani elstartolt. Volt egy mező a völgyben, meg a patakmeder is széles, valamint néhány száz méteren belül még vissza is lehetett volna szállni. Én megpróbáltam el se képzelni a dolgot, ugyanis utálok célraszállni. Helyben nem nagyon tartott, ezért elment valami déli sziklafalat keresni. Ezt sajnos keresztbehúzta egy völgy, ezért mire mi kijjebb sétáltunk megkeresni, ő már le is szállt. Kis séta, uzsi, aztán elmentünk felszedni. Gondolkodtunk, mi legyen: a tóban nem lehetett úszni, a horgásztó drága volt, a hegy árnyékban volt, a szél továbbra is keleti volt. Végül én döntöttem: felmegyünk, nem maradhatok le ezen a gyönyörű helyen a repülésről, hátha kisüt a nap. Felmentünk, a nap kisütött, de a szél még mindig keleti. Felsétáltunk (négykézláb) a lövészállásokat megnézni. Ismét kiábrándító volt elképzelni, hogy ezen az álomszép hegyen húzódott valaha a frontvonal… Meglepetésünkre az alagút több száz méteren keresztül haladt a szikla tövében: egyre tovább mentünk. Egy nagy hasadékban föl kellett néznünk. Mivel a vizünk elfogyott, a hátizsákot letettük, és másztunk tovább. 100m után már szükség lett volna némi felszerelésre a biztonságos mászáshoz, ezért onnan visszafordultunk. Mindenesetre megérte kipróbálni, milyen a hatalmas sziklatornyok között lenni. Felvettük a hátizsákot, és mentünk tovább az alagútban. Lehetett volna még tovább is menni, még fordult tovább az ösvény a nyugati falra is, de mi visszamentünk a kocsihoz. A keleti szél talán még erősödött is, pedig föntről egész észszerű starthelyet és leszállót néztünk ki. Elbúcsúztunk a szikláktól (ide még vissza kell jönni!), és lejöttünk. Kis séta a vízparton (senki se fogott halat, bár láttunk néhányat a tökéletesen átlátszó vízben), a sör a jéghideg patakban hűlt (tíz perc alatt tíz fokot :), majd becéloztunk egy fagyizót. Helyben nem ment egyszerűen, ezért visszamentünk a kempingbe, lezuhanyoztunk, és most világosban ettünk pisztrángot :) Vacsi után bementünk Cortina d’Amprezzóba a fagyiért. Nem volt egyszerű leparkolni, aztán az utcákon is tömeg volt. Végül találtunk egy fagyizót: nem volt valami különleges, de így az olasz fagyit kipipálhattuk. Megnéztük néhány rettenetesen drága üzlet kirakatát, egy-két bútort esetleg el is fogadtam volna, de összességében véve ez nem az én világom volt. Zoli sajnálta, hogy nincs nálunk fényképezőgép, mert így nem tudott lefényképezni egy igazi Ferrarit. Blulu nagyon fáradt volt, ezért el is mentünk aludni.

no images were found

3. nap

Összepakoltunk, és indulás Szlovéniába. Az út rettentő hosszú volt, azaz inkább lassú. Csak az elején és a legvégén láttunk hegyeket. Viszont a tegnap esti Ferrari épp elénk akart kitolatni a parkolóból: Dani udvariasan előreengedte. Aztán azonnal le is kanyarodott. Majd észrevettünk egy másikat nam sokkal előttünk. Sajnos néhány motoros is volt köztünk, így a kanyarokban próbáltam fotózni, mindenesetre Zozó lázban égett, és próbálta az autó minden porcikáját jól az emlékezetébe vésni.

no images were found


Rengeteg szerpentin után felértünk a Mangart előtti parkolóba. Már reggel óta néztük az alacsony felhőalapot, ráadásul délutánra esőt, zivit is jósoltak. A parkoló felhőalapon volt, a hágón süvített át a szél. Felöltöztünk, és nagyon vágytunk az északi falra, a rotorba. De a lefelé vezető utat nem volt olyan egyszerű megtalálni. Szerencsére nem indultunk el az elsőre kinézett ösvényen. Ehelyett kb. 80m-t kellett felfele menni, onnan ki a gerincre, át a határon: egy drótkerítés, ami a szlovén és az olasz birkákat választotta el egymástól :) A túloldalon azonnal kellemesebb idő fogadott. A szél nem fújt, a völgyben sütött a nap, de távolabb sorakoztak a felhők. Később nőtt egy zivi Gerlitzen környékére is. Innen jól belátható volt, és van egy menedékház a fal aljában, ezért továbbmentünk. Csatlakozott hozzánk Jiri, a cseh turista is. Ő már megmászta aznap a ferratát, de annyira tetszett neki, hogy még egy kört ment, bár a barátai már söröztek a turistaházban. Mi örültünk, hogy valaki mutatja az utat, ő meg, hogy nincs egyedül. Beszélgettünk, próbált csehül káromkodni tanítani minket. Én a szeretleket sem voltam képes megjegyezni. Ő tudta a “Tízezer lépés”-t, ugyanis Omega-rajongó volt :) A bekötés előtt megettük a szendvicseinket, őt előreengedtük, Daninak meg kifolyt a víz a hátizsákban :( Az út nagyon izgalmas volt: többször másztunk barlangban, máskor a hatlmas sziklafal alattunk-felettünk; mindez végig drótkötéllel biztosítva, de meghagyva a lehetőséget arra, hogy kezünkkel a sziklába kapaszkodhassunk. Végig láttuk magunk felett az átsodródó felhőket, de amire visszaértünk a kocsihoz, kisütött a nap, és először egészben is megláthattuk a Mangartot. Arra nem maradt időnk, hogy a csúcsra is felmásszunk, kellett hagyni valamit máskorra is. Fáradtan és éhesen értünk a kempingbe. Gyors sátorállítás, közben Blulu el is aludt. Ettünk két pizzát a kedvenc boveci éttermünkben (az egyik felét elhoztuk reggelire), aztán alvás.

no images were found

4. nap

Fejfájással ébredtem :((( Felhős ég, repülni nem lehet, de ezt sejtettük is előre. Örültünk, hogy nem esik. Sétáltunk a Soca partján, aztán ugrottunk is egyet-egyet :) Még a tavalyinál is hidegebb volt a víz.

no images were found


Aztán Kobarid felé indultunk, eredeti terv szerint ebédelni. Ehelyett megálltunk a Boka vízesés parkolójában, és piknikeztünk a patakmederben :) Aztán esőkabátokkal felszerelve feljebb sétáltunk. Eredetileg csak annyira akartunk, hogy láthassuk szemből a vízesést. Aztán mindig kicsit tovább, azt a sziklát, a következő barlangot, még ezt a medencét… Végül közvetlen a vízesés alatti sziklákig jutottunk. Innen fordultunk csak vissza, most is azért, mert ismét elkezdett csöpögni az eső, és csúszni a kő. Ezt Dani lábujja bánta :((( Néhol keresgélni kellett, hogy egyáltalán merről jöttünk, de leértünk. Végül az esőkabátokat fel se vettük, bár időnként megálltunk egy-egy szikla árnyékában. Így már megérdemeltük a vacsit: Dani pisztráng, mi sülthús-tál a zöld étteremben. Kint szakadó eső… egész éjjel zuhogott, dörgött-villámlott.

no images were found

5. nap

És reggelre elállt :)
Azért nem volt tökéletes. Vásárlás, reggeli, irány Lijak. Péter vicces úton navigált: volt benne némi erdei földút, de végül odaértünk. Útközben alacsony felhőalap, élénk északias szél, elég reménytelennek tűnt. Még a parkolóban sem volt meggyőző, én abban sem voltam biztos, hogy jó helyen járunk; ennek ellenére apa kipakolta a cuccaimat. Gyöngyvér emlékezett legjobban a helyre, szerinte jó volt. Kiérve a starthelyre közel optimális idő fogadott: kicsit sok felhő, kicsit alacsony alap, kicsit gyenge szél, de repülhető. Sehol senki. Kiterítettem a starthely közepére, majd jött egy helyi pilóta, és elstartolt. Nívóban tartott a hegy. Negyed órát repültem 0-100m-en, aztán visszaszálltam. Én! Na jó, nem terveztem negatívosra, és a fenyőt sem szándékoztam érinteni, de végül a starthely közepén álltam sértetlenül, még az ernyőt is szépen raktam le. A szél gyengült, ezért Dani nem vitte el az ernyőm. Én is csak lecsúszásra számítottam. -100m-ről girheltem vissza, amikor végre kifogtam egy emelést. Összefutottam egy keselyűvel is :)) Ezt látva már több pilóta is lett a levegőben. Kimentem a leszálló fölé, tekerésztem kicsit, aztán mikor láttam az autót megérkezni, leszálltam.
Nova Goricában sétáltunk, vettünk egy fagyit, ami nem volt túl jó, aztán találtunk jobbat is. Hazafele megálltunk a Kanalban fürdeni a Socaban :) Itt már egész melegnek tűnt: 16 fok körül. Szedtünk fügét, uzsiztunk. Kobaridban elcsábultunk egy lazacos pizzára, jó volt.

6. nap

Végre jó idő, mindeközben Gerlitzenen köd nyugati széllel. Felmentünk a Stolra, senki… Fél óra múlva tömeg volt a starthelyen. Gyenge szél, a hegycsúcs felhőben, már több száz méterrel alattunk kicsapódtak a párapamacsok. Senki nem akart festeni. Jött egy csapat keselyű: a gyerekek végre elhitték, hogy ez egy szép állat. Én úgy éreztem, hogy itt a várt jel, és elstartoltam. Két ernyőssel repültem nívó és felhőalap között, még a keselyűk is befelhőztek. Fél óra múlva összezárt a felhő a starthely magasságában, és sokan is lettünk, meg a felhő is; elmentem leszállni. A leszállóban vitatkoztam kicsit a helyi rendőrrel, hogy ne büntessen már meg: ugyanis a táblával jelzett leszálló már nem leszálló. Daniék jó sokára szedtek föl, aztán elindultunk. Nosztalgiázni akartunk a Prisankon, ezért a lassabb utat választottuk a két hágón keresztül. Az osztrák oldalon még kifogtunk egy útépítést is. Felvonózárás előtt tíz perccel értünk Gerlitzenre. Tandemezni nem volt jó a szél, Dani felrohant a Kanzelre csúszni. Mi áfonyát szedtünk, grillcsirkét vettünk, és indultunk volna a strandra, amikor megláttuk apát a leszállóban. Bementünk a strandra, irány a víz, és onnan nézhettük Pali futamát. Akárhogy drukkoltunk neki, néhány méterrel elvétette a leszállást, és elázott minden cucca. Pancsolás, fejes, fürdés (szappannal és melegvízzel: ismét fehér embernek éreztem magam), vacsora, indulás haza.
Összességében minden belefért a nyaralásba, de mindenből túl kevés. Hazaérve elromlott az idő, egy hete hideg van és esik is. Az Alpokban havazott: ahol nemrég rövidujjú pólóban sétáltunk, most fél méter hó van. Végülis jókor jöttünk haza.

Gerlitzen, Sillian, Dolomiten, Emberger :)

Gyorsan összepakoltam, a gyerekeket leadtam az angoltáborba, és visszahúztam apához, aki az annenheimi kempingben múlatta a fullstallokat.

(more…)

Embergeralm 2009.
    családostul

Mivel a korábbi embergeralmi nyaraláson nagyon hiányoztak a gyerekek, elhatároztuk, hogy legközelebb együtt jövünk. Meg a sikertelen háromszögemet is meg akartam próbálni újra.

Korábban már kinéztem egy apartmant, a sátor szűknek tűnt gyerekekkel. Azaz nem a sátos, hanem az autó. De az apartmanban nem volt hely, és a többi is mind foglalt volt. Hát, eldöntöttük. Apa Zoomja itthon marad, helyette jön a sátor. Nyitásra a győri Decathlonban voltunk, kaptunk is sátrat. A kempingben azt mondták, hogy nem lehet helyet foglalni, de lesz. Estére azonban egyetlen hely sem maradt, de az egyik Flugschulét sikerült meggyőznünk, hogy az ő foglalt helyeikből az egyiken alhatunk. Másnap reggel át tudtunk költözni egy normál helyre, bár az lakókocsiknak volt fenntartva, tehát sóderes volt :(

1.nap
Útközben a Faaker See mellett megmásztuk a Rotschitzaklammot. Ez egy b/c-s klettersteig, gyerekekkel kezdésnek jó is volt. Zozó az első percben belelépett a patakba, ezután semmi említésrevaló esemény nem történt. Én végig a gyerekeket néztem, hogy mindenki megfelelően be van-e kötve, ők viszont nagyon élvezték az egészet. Alig tudtam őket meggyőzni, hogy ne menjünk még egy kört. Persze, fél óra múlva mindenkinek eszébe jutott, hogy éhes és fáradt.
2.nap
Én kezdtem, irány a háromszög.
Nam csak a kempingben, hanem a starthelyen és a levegőben is tömeg volt. És senki nem volt hajlandó együtt tekerni senkivel. Már épp elegem lett az egészből, amikor jött egy MADÁR. Na, vele végre sikerült repülni! Igazodott hozzám, rám nézett, egész közel engedett magához. Azért ahhoz ragaszkodott, hogy egy-két méterrel fölöttem legyen.
Szerettem volna a +1000m-t a starthely fölött. 999-nél láttam a variót megállni, de az a még egy méter csak meglett :) Azt hiszem, az Alpok összes csúcsa látszódott :) Eszméletlen látótávolság, északra a havas hegyek, délre a Júliai-Alpok, nyugatra a Dolomitok.
Gaugen adta, mint mindig, jöhet a Stagor. Előző este azt mondta Blulu, hogy az nagyon szép hegy. Tényleg az volt, ahogy a csúcsát még sütötte a nap. Előtte sokat süllyedt, csúcs-300 körül értem oda. Egész közel kellett menni, a nyugati oldalra, hogy adja. Eközben egy szem piros ernyő lejtőzte a csúcsot nívóban, nem nagyon adott többet. Nekem nyugatról kicsit küzdősen, de végül meglett, utána +300 is egy pillanat alatt. A hegymászók nagyot nézhettek a csúcsról.
Elég nehezen szántam el magam, de elindultam hátra. Végig a gerinc fölött átlag 0-val (=+-5-tel) be is értem a fordulóponthoz. Leszálló nem volt sok, csak nagyon gyaloglós, ezért kicsit aggódtam. Visszafele már egyszerű volt. Egy termikbe belefordultam, csak a biztonság kedvéért, de nem kellett volna. Elég csúnyát csukott ott, ahol az előző körben még simán emelt.
Irány ki a völgy fölé. Még benéztem a déli oldalt, de nem sokat adott. A siklás vége felé szembeszelem lett, meg a szembehegy rotorja is süllyedt. Hát, egy egész kilométer magasságot veszettem, mire visszaértem a gerincre. Mivel a déli oldalon nem volt korábban semmi, egy DNy-i élet választottam. Sütötte is a nap. De csak egy picur nullát adott. A szomszédos réten megláttam egy madarat, de szintén nem nyertem vele semmit. Vissza a Gaugenre, az alsó rétek hátha tartanak picit, és haladhatok. Volt egy kis hátszelem a völgyszél miatt, olyan alacsonyan voltam. Ha továbbmegyek, nincs leszálló, az meg nem volt biztos, hogy átérek a falun. Megláttam egy ernyőt, amint alám egy szélzsákos rétre száll. Hát itt ért véget az én repülésem is. Ő csak tíz percet repült. Viszont ahogy leszálltam, már ajánlotta is, hogy visszavisz a kempinghez. Jött a barátnője, az ernyős a csomagtérbe ült, hogy én elférjek. Továbbá ő nem is Embergeralmra ment, mert onnan nem mer startolni a tömeg miatt :)
Amikor lebegtettem, csörgött a telefon, apa hiányolt már. Ők strandoltak. Mire kijött a vízből és újra hívott, én már a strand kapujában voltam.
Apát visszavittem egy tandemkörre Zozóval. Árnyékban volt a starthely, és oldalas hátszél fújt. Aztán végre sikerült elstartolniuk, még tekertek is egy jót elöl.
Este még csillagokat néztünk. Hihetetlen mennyiség volt látható, Blulu azt hitte a Tejútra, hogy felhő!
3.nap
Még egy próba. A starthely fölött 300m körül inverzió volt, egyszerűen nem bírtam föléjutni. Néhányan repültek a csúcs körül, de nekem nem jött össze. 300-on szétesett minden, rázott, mint a fene, és kezdhettem ellölről. Kimenni előre, megfogni a termiker, föl 300-ig. De nem tudtam a hegy fölé bemenni. Leszállás, strand. Apa visszament a Themával, és egész Pirknerklammig tolta. Ott szedtük föl, és mentünk mászni. Pirknerklamm c-s, jónéhány vízesést kell meg-/átmászni. Ez is nagyon jól sikerült. Errefelé mindig üldöznek a békák :(
4.nap
Erre a napra rossz időt jósoltak. Reggel szemerkélt az eső, reggeli után már szakadt, de amikor tíz perce a kocsiban ültünk, elállt. Lienz mellett találtunk egy mászóutat, Galitzenklamm a neve. Változó módon b/c és c/d közé sorolták. A klamm eleve belépőjegyes volt, a mászás pedig csak 12 év fölött volt engedélyezve. Kicsit győzködtük a nénit, hogy Blulu már gyakorlott, talán a saját felszerelése is segített, és bejutottunk. A kerítést átmászva, a szurdok kiépített útja alatt másztunk a sziklán. Elég kemény út volt, Zozó nagyon lefáradt. Viszont Blulut annyian fotózták föntről, hogy lámpaláza lett :) A vízesést oda-vissza átmásztuk. A második út az elkerülőút lett volna azoknak, akik nem merik bevállalni a patak fölött.
A kempinbe visszaérve nem nagyon vágytunk a strandra, de még sok időnk volt, így a Mühlgrabenwasserfallhoz mentünk. A gyerekek nem értették, minek a törölköző :) Végül mindannyian (ki bugyiban/gatyában, ki ruhástul) lezuhanyoztunk. Viccesek lehettünk :) Pisztráng vacsira. Kicsit elfáradtunk ma is.
5. nap
Hát, ez megint nem az én napom. A kesztyűm felét a kocsiban hagytam, a Stagor meg felhőben. Mindegy. Egy egész jót repültem így is. Apa jött Bluluval másfél órára, egész szép táv is kerekedett belőle. Blulu fázott, apa meg alig győzött spirálozni, hogy leérjenek. Ilyen a tandempilóták sorsa…
Én még ki akartam próbálni egy esti lecsúszást, amikor megfordul a szél, hegyszél kezd fújni, és tart a völgy. Fönt hátszél volt, lefutottam a hegyet, mire elemelt. És végig süllyedt. Már látszott, hogy ki sem érek a leszállóba. Erre ott elkezdtek tekerni! Úgy tűnik a tanfolyamos starthelyről kellett volna startolni, többen kitekertek a leszálló fölött. Nekem nem adta, sőt, a leszállás után a telefonom a kedves “No network” feliratot mutogatta. Elkezdtem visszagyalogolni, aztán amire lett térerőm, felhívtam apát. Ő épp az útelágazásnál járt köztem és a kemping között. Szóval fölszedett, hazamentünk. A többiek még bőven tekerésztek fölöttünk :((((
6.nap
Utolsó napnak tűnt, másnaptól foglalt volt a helyünk, meg strandbelépőt sem kaptunk ingyen… Jött a hidegfront délutánra. Sátrat bontottunk.
Fölmentem, korán startoltam, lecsúsztam, úsztam egyet, irány haza. Ugyan volt három üveg jegünk bekészítve, de a Forellenzucht nyitvatartását lekéstük. Legalább egy óra szerpentinezés Bad Bleibergbe, ahol a Klettergarten “Ausser Betrieb” volt…
Csalódottan kávéztunk Villachban. Apa talált egy Kanzianiberget aközelben egy kalandos c-s Klettersteiggal. Aranyos volt a hegyecske, párszáz méteres, az egyik oldalán sziklás. De nem nagyon hittem, hogy különösebben izgalmas lesz. A leírás nagyon bonyolult volt, mert (mint később rájöttünk), az egész hegy tele van turistautakkal és mászófalakkal. Rengeteg sziklamászó gyakorolt mindenfelé. Mi rákötöttünk az első drótkötélre, aztán irány. Tűzött a nap, féltem, hogy kevés lesz a víz. Száz méter után egy hűvös repedésben vitt az út. Kicsit negatívnak tűnt. Blulu mászott elöl, apa már szólt, hogy visszafordulunk. De azért benézünk. Lapjával épp át lehetett férni a repedésben. Kb. 50m-t mentünk így a barlangszerű részen, lefele csak helyenként lehetett látni, fölöttünk viszont sok beékelődött kő volt. A túlodalt kiérve megint nem látszott az út folytatása. Amikor megtaláltuk, nem hittünk a szemünknek: a korábban a fejünk fölött lógó köveken ment vissza! A harmadik szintem pedig végül át lehetett lépni az egész repedést. Még kicsit be is lógtunk középen a vicc kedvéért. Még másztunk tovább, de amikor a végkimerültség jelei kezdtek látszódni rajtunk, és a vizünk is elfogyott, elkeseredésünkben útbaigazítást kértünk. A srác látta, hogy beülővel vagyunk, ezért megmutatta a rövidebb utat a sziklafalon át. 250m függőleges sziklafal. Fölfele még izgi lett volna, de így inkább küzdelmes. Félidőben olyan kifutószéllel, hogy azt hittem, lefúj a hegyről. Még jó, hogy be voltunk kötve. Aztén apát megcsípte egy darázs. Leérve találtunk még egy utat, meg volt egy izgalmasnak tűnő, amit fönt kihagytunk. Még feltétlenül vissza kell ide néznünk.
Nyolc körül végeztünk. Lefele az egyik faluban egy pisztráng-táblát láttunk. A néni épp a virágokat locsolta, a pisztrángos bezárt, ha egyáltalán nyitva volt aznap. Megalkudtam két nagy halra. Szereintem elképzelni nem tudta, mit akarok vele este. A törpék közben a szomszéd telken üzeket etettek.
Gyors fürdés a Faaker Seeben, aztán irány haza. Ahogy leértünk, Gerlitzenen más esett, amire besötétedett, már nem győztük számolni a villámokat. A vége az lett, hogy az autópályán 40-50-nel lehetett haladni. Apa átvette az utosló pillanatban, mielőtt elaludtam volna, és hazavezetett a 8-as úton.

Ez a nyaralás nagyon jól sikerült, minden percét hasznosítottuk. Persze, egy hét pihenő kell utána.

Embergeralm 2.

Gyerekek ismét táborban, mi ismét Embergeralmon.

A kempingben majdnem ugyanazon a helyen, mint legutóbb, a szomszédok ismerősek voltak :) Ezúttal nemcsak ernyőt, hanem mászófelszerelést is hoztunk. Valamint három gps-koordinátát, amit a lehető leggyorsabban kellett volna körberepülni.

(more…)

Embergeralm 2009.

Apa május végén Abtenauban versenyzett egy hétig. Összesen három versenynap volt, ebből két brutál repüléssel, a harmadikon sokan lerohadtak az elején. Meg egy nulladik napi Bischling.

Dani az abtenaui verseny után nem rohant haza hozzám jó férj módjára, hanem én mentem hozzá repülni, jó pilótafeleségként :)

Vasárnap reggel, az utolsó napra mentem utána, de azt lefújták. Werfenwengben találkoztunk, még repültem volna egyet, de a föhn közbeszólt…

Tehát irány Embergeralm. Sátor, háromszög :)

(more…)

Gerlitzen+Embergeralm 2008.

Eladtuk a gyerekeket valami nyári táborba, és elhúztunk repülni.

(more…)

Következő »