2010

Rax, Haidsteig

Haidstieg

Már tavaly elindultunk a Preinerwandra. Most csak egy napra terveztük, és a meteo szép időt igért. Útközben próbáltam elképzelni, milyen lesz, hogy a fejem fölött tekernek az ernyők, míg én mászok.

Épp óraátállítás után voltunk, és apa elnézte, így már csak a kocsiba beülve vettük észre, hogy 4:42 helyett 3:42-kor csöngött az óra. Nem vettünk autópálya-matricát az osztrák oldalra, így eléggé kicsúsztunk az időből a végén. Majdnem öt óra lett az út.

Megérkeztünk, leparkoltunk. A kocsiból kiszállva elég nagy szélzaj fogadott: a fenyőket rázta a szél. Összeszedtük a cuccot, elindultunk fölfele. Nekem a rövid alvás miatt elkezdett fájni a fejem. Rengeteget gyalogoltunk fölfele az erdőben, itt viszonylag szélcsend volt. Viszont ahogy kiértünk az erdőből, szélvihar. Szerencsére a fejem már jobban volt. Gondoltuk, ha már eddig feljöttünk, akkor legalább a beszállást megnézzük. A szél majdnem meghiúsította ezt is, ugyanis a kőgörgeteges részen majdnem elfújt  minket. Aztán megláttunk néhány mászó, majd még néhányat, és utánunk is jöttek.

Akkor az első létrát azért kipróbáljuk. Aztán a következőt is. Majd a Fekete Madonnáig. Aztán a keresztig. Így ment végig. Az útra nem nagyon emlékszem, csak arra, hogy a karabínert fölfújta a szél a kötélen :) Egy kitettebb részen laposkúszásban kellett átmenni. Pihenni nem nagyon lehetett, ha megálltunk, megfagytunk. Egy nyugisabb helyen azért ettünk egy kis csokitortát :) Az volt kéznél :))) Fönt a törpefenyők szélárnyékába próbáltunk leülni, de nem hallottuk egymás szavát. Nem mertem lenézni a sziklafalon, le ne sodorjon a szél. A gyerekek repülőset játszottak. Valahogy most senki sem ült a kereszt körül… Már elég laposan sütött a nap, ezért gyorsan lefele indultunk. Örültünk a törpefenyők után az első fáknak, ez már azt jelentette, hoyg félúton vagyunk. A korai indulás ellenére is csúnyánk ránksötétedett: egy ideig botorkáltunk a félhomályban, de az utolsó fél-egy órát már teljes sötétben tettük meg. Blulu persze félt, de megpróbálta az Esthajnalcsillagot figyelni, hátha az megmenti :) Hullafáradtan estünk be a kocsiba.

Nyáron az út elég melegnek tűnik, de akkor legalább tovább van világos. Leginkább úgy kéne menni legközelebb, hogy lefele elérjük még a felvonót. Mondjuk, akkor sem tudom, hogy jutnánk vissza a kocsihoz. Nagyon kegyetlen volt 950m-t sietve lefele gyalogolni. Mindenkinek volt némi izomláza a nap után. De megcsináltuk!

Nyárvégi vegyes

A nyári szünet végére terveztünk egy hosszabb nyaralást. Az időjárás nem kedvezett, augusztus 20-a után nem látszott három egymást követő jó nap. Zoli ragaszkodott Olaszországhoz, akkor is, ha sokat kell utazni. Tehát a terv: a két jó napból az elsőn utazunk :(((, ezért megállunk repülni, másnap Dolomitok; utána átmegyünk Szlovéniába, ott jobb idő lesz; hazafele pedig beugrunk Gerlitzenre az akróversenyre.

1. nap (aug. 21. szombat)

Hajnali indulás, a magyar oldalon egész normális forgalom. De az osztrák-olasz utakon helyenként elviselhetetlen. Komolyan aggódtam, hogy a négy kemping egyikében találunk-e helyet.
Dani meggyőzött, hogy Embergeralm felé a középső autópályát és az utána következő hosszú országutas verziót válasszuk. Ennek a végén még néhány kilométer szerpentinezéssel elkerülhető a Katschbergtunnel, ami nemcsakhogy drága, de hatalmas dugó szokott itt lenni hétvégén. Ezt valóban elkerültük, de utána egy útépítés miatt egy órát araszoltunk az autópáyán, amire 7km-t megtettünk az első lehajtóig. Utána hallgattuk a rádióban, hogy az A2-t minkét irányba lezárták egy baleset miatt, a Katschbergnél is több órás sor volt. Két órára értünk föl a starthelyre, épp nem tűnt túl meggyőzőnek az idő, árnyékban volt a starthely, és kicsit gyenge volt a szél, és néha hátulról fújt. Ennek ellenére repültek; aki korán feljutott, annak a háromszög is sikerült. Az előrejelzés szerint egy szál kumónak sem szabadott volna lennie. Útközben az egyik semmeringi alagútból kibbukkanva sűrű köd fogadott, majd később is több csúcs felhőbe bújt. Kicsit vártam a starttal, aztán egy élénkülésben elstartoltunk jónéhányan. Meglepő módon a starthelytől jobbra emelt, arra húztunk mindannyian. Az elég gyengécske emelés kitekerését nehezítette egy pilóta, aki következetesen szembetekert :( Elindultam jobbra, arra vezet az út Olaszország felé :) De sehogyse értettem az időt, hova helyezkedjek. Délután volt már, de a lejtőben egész magasan is fújt a keleti völgyszél. Rengetegen jöttek visszafele, de mindenki a lejtőben küzdött; ha véletlen tekert volna, akkor sem értem alá… Végül kimentem, ahol beszűkül a völgy, ilyen alacsonyról nem mertem bevállalni; utólag látom, hogy simán kiadta volna.
Dani fölszedett, a többiek is lerohadtak, mentünk tovább. Fölvittem Sillianban a déli starthelyre, ahol nívóban lejtőztek. Elmentünk bevásárolni, apa lejtőzött, aztán sikerült kiemelkednie, és csúszott tovább a határig. Érte mentünk, majd becéloztuk a kempinget. Míg én épp lerágtam a körmöm a rengeteg autós láttán, Dani megállt egy útbaeső kemping mellett (ami nem is szerepelt a listámon), és mire kiszálltam volna a kocsiból, ő már bejelentkezett. A kemping hatalmas, közvetlenül a patakparton volt, megspóroltunk vele 15 km utat, és ráadásul jóval olcsóbb volt, mint amiket én találtam. Itt a gyerekek még gyereknek számítottak, a többi helyen hat év volt a korhatár. Fölállítottuk a sátrat, zuhanyoztunk, megnéztük a patakot, és töksötétben pisztrángot ettünk :)

2. nap

Gyönyörű kék égre ébredtünk, reggeli után el is indultunk felfedezni a környéket. Ismét rengeteg ember mindenhol. Az általam kinézett füves délelőtti starthelyre ugyan vezetett fel út, de csak a felszállítóautóval lehetett felmenni. Az elég drága volt, meg sor is állt hozzá, ezért arra jutottunk, hogy családostul felmegyünk inkább a Három Nővérhez. Útközben megnéztük a vészleszállót, nem tűnt túl meggyőzőnek. Fönt rengeteg autó volt, be se jutottunk a parkolóba. Kinéztünk a gerincre, ahol tapasztaltuk, hogy várakozásainknak megfelelően még a DK-i oldal él. A starthely DNy-i, mivel arra van leszálló :) De a szél olyan ígéretesnek tűnt -rengeteg varjú lejtőzött, néha tekert is-, hogy Dani elstartolt. Volt egy mező a völgyben, meg a patakmeder is széles, valamint néhány száz méteren belül még vissza is lehetett volna szállni. Én megpróbáltam el se képzelni a dolgot, ugyanis utálok célraszállni. Helyben nem nagyon tartott, ezért elment valami déli sziklafalat keresni. Ezt sajnos keresztbehúzta egy völgy, ezért mire mi kijjebb sétáltunk megkeresni, ő már le is szállt. Kis séta, uzsi, aztán elmentünk felszedni. Gondolkodtunk, mi legyen: a tóban nem lehetett úszni, a horgásztó drága volt, a hegy árnyékban volt, a szél továbbra is keleti volt. Végül én döntöttem: felmegyünk, nem maradhatok le ezen a gyönyörű helyen a repülésről, hátha kisüt a nap. Felmentünk, a nap kisütött, de a szél még mindig keleti. Felsétáltunk (négykézláb) a lövészállásokat megnézni. Ismét kiábrándító volt elképzelni, hogy ezen az álomszép hegyen húzódott valaha a frontvonal… Meglepetésünkre az alagút több száz méteren keresztül haladt a szikla tövében: egyre tovább mentünk. Egy nagy hasadékban föl kellett néznünk. Mivel a vizünk elfogyott, a hátizsákot letettük, és másztunk tovább. 100m után már szükség lett volna némi felszerelésre a biztonságos mászáshoz, ezért onnan visszafordultunk. Mindenesetre megérte kipróbálni, milyen a hatalmas sziklatornyok között lenni. Felvettük a hátizsákot, és mentünk tovább az alagútban. Lehetett volna még tovább is menni, még fordult tovább az ösvény a nyugati falra is, de mi visszamentünk a kocsihoz. A keleti szél talán még erősödött is, pedig föntről egész észszerű starthelyet és leszállót néztünk ki. Elbúcsúztunk a szikláktól (ide még vissza kell jönni!), és lejöttünk. Kis séta a vízparton (senki se fogott halat, bár láttunk néhányat a tökéletesen átlátszó vízben), a sör a jéghideg patakban hűlt (tíz perc alatt tíz fokot :), majd becéloztunk egy fagyizót. Helyben nem ment egyszerűen, ezért visszamentünk a kempingbe, lezuhanyoztunk, és most világosban ettünk pisztrángot :) Vacsi után bementünk Cortina d’Amprezzóba a fagyiért. Nem volt egyszerű leparkolni, aztán az utcákon is tömeg volt. Végül találtunk egy fagyizót: nem volt valami különleges, de így az olasz fagyit kipipálhattuk. Megnéztük néhány rettenetesen drága üzlet kirakatát, egy-két bútort esetleg el is fogadtam volna, de összességében véve ez nem az én világom volt. Zoli sajnálta, hogy nincs nálunk fényképezőgép, mert így nem tudott lefényképezni egy igazi Ferrarit. Blulu nagyon fáradt volt, ezért el is mentünk aludni.

no images were found

3. nap

Összepakoltunk, és indulás Szlovéniába. Az út rettentő hosszú volt, azaz inkább lassú. Csak az elején és a legvégén láttunk hegyeket. Viszont a tegnap esti Ferrari épp elénk akart kitolatni a parkolóból: Dani udvariasan előreengedte. Aztán azonnal le is kanyarodott. Majd észrevettünk egy másikat nam sokkal előttünk. Sajnos néhány motoros is volt köztünk, így a kanyarokban próbáltam fotózni, mindenesetre Zozó lázban égett, és próbálta az autó minden porcikáját jól az emlékezetébe vésni.

no images were found


Rengeteg szerpentin után felértünk a Mangart előtti parkolóba. Már reggel óta néztük az alacsony felhőalapot, ráadásul délutánra esőt, zivit is jósoltak. A parkoló felhőalapon volt, a hágón süvített át a szél. Felöltöztünk, és nagyon vágytunk az északi falra, a rotorba. De a lefelé vezető utat nem volt olyan egyszerű megtalálni. Szerencsére nem indultunk el az elsőre kinézett ösvényen. Ehelyett kb. 80m-t kellett felfele menni, onnan ki a gerincre, át a határon: egy drótkerítés, ami a szlovén és az olasz birkákat választotta el egymástól :) A túloldalon azonnal kellemesebb idő fogadott. A szél nem fújt, a völgyben sütött a nap, de távolabb sorakoztak a felhők. Később nőtt egy zivi Gerlitzen környékére is. Innen jól belátható volt, és van egy menedékház a fal aljában, ezért továbbmentünk. Csatlakozott hozzánk Jiri, a cseh turista is. Ő már megmászta aznap a ferratát, de annyira tetszett neki, hogy még egy kört ment, bár a barátai már söröztek a turistaházban. Mi örültünk, hogy valaki mutatja az utat, ő meg, hogy nincs egyedül. Beszélgettünk, próbált csehül káromkodni tanítani minket. Én a szeretleket sem voltam képes megjegyezni. Ő tudta a “Tízezer lépés”-t, ugyanis Omega-rajongó volt :) A bekötés előtt megettük a szendvicseinket, őt előreengedtük, Daninak meg kifolyt a víz a hátizsákban :( Az út nagyon izgalmas volt: többször másztunk barlangban, máskor a hatlmas sziklafal alattunk-felettünk; mindez végig drótkötéllel biztosítva, de meghagyva a lehetőséget arra, hogy kezünkkel a sziklába kapaszkodhassunk. Végig láttuk magunk felett az átsodródó felhőket, de amire visszaértünk a kocsihoz, kisütött a nap, és először egészben is megláthattuk a Mangartot. Arra nem maradt időnk, hogy a csúcsra is felmásszunk, kellett hagyni valamit máskorra is. Fáradtan és éhesen értünk a kempingbe. Gyors sátorállítás, közben Blulu el is aludt. Ettünk két pizzát a kedvenc boveci éttermünkben (az egyik felét elhoztuk reggelire), aztán alvás.

no images were found

4. nap

Fejfájással ébredtem :((( Felhős ég, repülni nem lehet, de ezt sejtettük is előre. Örültünk, hogy nem esik. Sétáltunk a Soca partján, aztán ugrottunk is egyet-egyet :) Még a tavalyinál is hidegebb volt a víz.

no images were found


Aztán Kobarid felé indultunk, eredeti terv szerint ebédelni. Ehelyett megálltunk a Boka vízesés parkolójában, és piknikeztünk a patakmederben :) Aztán esőkabátokkal felszerelve feljebb sétáltunk. Eredetileg csak annyira akartunk, hogy láthassuk szemből a vízesést. Aztán mindig kicsit tovább, azt a sziklát, a következő barlangot, még ezt a medencét… Végül közvetlen a vízesés alatti sziklákig jutottunk. Innen fordultunk csak vissza, most is azért, mert ismét elkezdett csöpögni az eső, és csúszni a kő. Ezt Dani lábujja bánta :((( Néhol keresgélni kellett, hogy egyáltalán merről jöttünk, de leértünk. Végül az esőkabátokat fel se vettük, bár időnként megálltunk egy-egy szikla árnyékában. Így már megérdemeltük a vacsit: Dani pisztráng, mi sülthús-tál a zöld étteremben. Kint szakadó eső… egész éjjel zuhogott, dörgött-villámlott.

no images were found

5. nap

És reggelre elállt :)
Azért nem volt tökéletes. Vásárlás, reggeli, irány Lijak. Péter vicces úton navigált: volt benne némi erdei földút, de végül odaértünk. Útközben alacsony felhőalap, élénk északias szél, elég reménytelennek tűnt. Még a parkolóban sem volt meggyőző, én abban sem voltam biztos, hogy jó helyen járunk; ennek ellenére apa kipakolta a cuccaimat. Gyöngyvér emlékezett legjobban a helyre, szerinte jó volt. Kiérve a starthelyre közel optimális idő fogadott: kicsit sok felhő, kicsit alacsony alap, kicsit gyenge szél, de repülhető. Sehol senki. Kiterítettem a starthely közepére, majd jött egy helyi pilóta, és elstartolt. Nívóban tartott a hegy. Negyed órát repültem 0-100m-en, aztán visszaszálltam. Én! Na jó, nem terveztem negatívosra, és a fenyőt sem szándékoztam érinteni, de végül a starthely közepén álltam sértetlenül, még az ernyőt is szépen raktam le. A szél gyengült, ezért Dani nem vitte el az ernyőm. Én is csak lecsúszásra számítottam. -100m-ről girheltem vissza, amikor végre kifogtam egy emelést. Összefutottam egy keselyűvel is :)) Ezt látva már több pilóta is lett a levegőben. Kimentem a leszálló fölé, tekerésztem kicsit, aztán mikor láttam az autót megérkezni, leszálltam.
Nova Goricában sétáltunk, vettünk egy fagyit, ami nem volt túl jó, aztán találtunk jobbat is. Hazafele megálltunk a Kanalban fürdeni a Socaban :) Itt már egész melegnek tűnt: 16 fok körül. Szedtünk fügét, uzsiztunk. Kobaridban elcsábultunk egy lazacos pizzára, jó volt.

6. nap

Végre jó idő, mindeközben Gerlitzenen köd nyugati széllel. Felmentünk a Stolra, senki… Fél óra múlva tömeg volt a starthelyen. Gyenge szél, a hegycsúcs felhőben, már több száz méterrel alattunk kicsapódtak a párapamacsok. Senki nem akart festeni. Jött egy csapat keselyű: a gyerekek végre elhitték, hogy ez egy szép állat. Én úgy éreztem, hogy itt a várt jel, és elstartoltam. Két ernyőssel repültem nívó és felhőalap között, még a keselyűk is befelhőztek. Fél óra múlva összezárt a felhő a starthely magasságában, és sokan is lettünk, meg a felhő is; elmentem leszállni. A leszállóban vitatkoztam kicsit a helyi rendőrrel, hogy ne büntessen már meg: ugyanis a táblával jelzett leszálló már nem leszálló. Daniék jó sokára szedtek föl, aztán elindultunk. Nosztalgiázni akartunk a Prisankon, ezért a lassabb utat választottuk a két hágón keresztül. Az osztrák oldalon még kifogtunk egy útépítést is. Felvonózárás előtt tíz perccel értünk Gerlitzenre. Tandemezni nem volt jó a szél, Dani felrohant a Kanzelre csúszni. Mi áfonyát szedtünk, grillcsirkét vettünk, és indultunk volna a strandra, amikor megláttuk apát a leszállóban. Bementünk a strandra, irány a víz, és onnan nézhettük Pali futamát. Akárhogy drukkoltunk neki, néhány méterrel elvétette a leszállást, és elázott minden cucca. Pancsolás, fejes, fürdés (szappannal és melegvízzel: ismét fehér embernek éreztem magam), vacsora, indulás haza.
Összességében minden belefért a nyaralásba, de mindenből túl kevés. Hazaérve elromlott az idő, egy hete hideg van és esik is. Az Alpokban havazott: ahol nemrég rövidujjú pólóban sétáltunk, most fél méter hó van. Végülis jókor jöttünk haza.

Hallstatt 2010.

Június 22-éig volt még érvényes az osztrák autópálya-matricánk, szerettük volna még egy utazásra kihasználni. Feltétel volt még, hogy legalább három éjszakát tudjunk kinttölteni. Szerencsére a vasárnapi hidegfront után hétfőtől jó időt ígértek az Alpokba, majd péntektől ismét rosszat, így az utolsó négy nap pont jónak tűnt :)

Hallstatt már rég tervben volt, régi álmom teljesült volna egy krippensteini lecsúszással. A gyerekek is szerettek volna felmenni egy hegyre, mi a Losert ajánlottuk nekik, oda autónként kell fizetni. A tandemernyőt is betettük, bár elég kevés esély volt a megfelelő időben, megfelelő starthelyen jó időjárást kifogni. Így két szólóernyő, egy tandem, egy normál beülő plusz egy gyerek, két mentőernyő, négy Klettersteig-szet, öt bukósisak, egy sátor matracokkal és hálózsákokkal, egy szék, egy gördeszka, négy napi váltóruha és két gyerek utazott velünk egy személyautóban. A kalaptartó azért otthon maradt.

Hétfő korai indulással délre oda is értünk. Útközben több felhősáv alatt is átmentünk, erős szél fújt, és Krippenstein felhőben volt, ezért nem mentünk föl repülni. Este volt néhány lecsúszás, amikor kilógott a hegy a felhőből, de nem maradtunk le sokról. Pancsoltunk a tóban, Blulu “véletlenül” ruhástul beleesett :) Állítólag 19 fokos, de az szerintem csak a tűző napon a lépcső felett mérve :) Bementünk a kempingbe, ahol a néni azt mondta, hogy ha nincs foglalva helyünk, akkor nem tud adni. Aztán megkérdezte, hogy hány éjszaka. Mondtam: három. Azt mondta, egy éjszakára lenne. Újabb kör: mekkora a sátrunk? Mondtam: nagy, négy személyre. Úgy nem fog menni. Végül a kemping sarkában egy hatalmas, árnyékos placcról megkérdezte, hogy elég-e nekünk. Persze :) Még az autónak is jutott hely, sőt net is volt.

Elmentünk mászni az új Echernwandsteigra. Ez úgy nézett ki, hogy a sátorból kilépve egy hatalmas sziklafalat láttunk, amin a többi fotóval ellentétben nem volt bejelölve az út :) A kempingből tíz perc az út a beszálláshoz, ami azért is zseniális, mert a hallstatti parkolóra ingünk-gatyánk kifizethettük volna. Útközben egy kertben fiatal nyuszikat láttunk, nagyon aranyosak voltak. Kicsit tartottam az úttól, mivel d-s volt, de szerintem még könnyebb volt, mint a c-s Danielsberg. Kicsit elszámoltuk a magasságot, mivel kiderült, hogy három létra van; és elég meleg is volt. Jól elfáradtunk, mire felmásztunk a 400m szintkülönbségen. Fönt birkát simogattunk, majd lefele megnéztük a sóvezetéket és a Mühlbach-vízesést. Szedtünk füvet a nyusziknak :) Az üzlet persze bezárt, így a kempingben szerzett langyos tej mellé megettük a maradék útravalót vacsira, megnéztük a tavat, zuhanyoztunk, aztán beestünk az ágyba (hálózsákba).

no images were found

Másnap hétkor ébresztett a harang, és ez ezután minden reggel így volt. A kempinggel szomszédos kápolnában harangoztak a sátrunk fölött. Mosakodás, nyolcra vásárlás, tej, rántotta. Felhő nem sok, irány a Loser. Megnéztük a leszállót, szereztünk kedvezményes siklóernyős jegyet. Fönt gyönyörű volt.

no images were found


Rengeteg tanfolyamos repült sorban, némelyik át is repült már a termiken. Dani volt az első, aki kitekert. A gyerekek ebihalakat üldöztek a tóban, kicsit sétáltunk. Az idő túl jó volt, viszont a hegy nagyon tagolt, így apa nem tudott visszaszállni.

no images were found


Az én köröm jött. A helyiek elfogytak, a nap se sütötte a starthelyet, nagyon oldalas volt. A bajor hegyományőrző csoport és rengeteg turista nézte a startomat, ami az oldalszélben a fülcsukó hevederbe akadt fékkel elég ronda lett. Már a leszálló felé tartva sikerült kitekernem, megnéztem a csúcsot felhőalapról, és elindultam a tó túlfelére. Egy 1200m magas púp tetejére számítottam a következő emelést. Találtam is egy 1m/s körülit, amiből türelmesen tekerve 4 lett, majd a fejem fölé nőtt egy szép kumó. Balra el, a Grundlsee északi oldalán levő gerinc lett volna a cél velem egyvonalban. De már a nyugati oldal élt, ezért kicsit rettegve megnézhettem közelről a földről már megcsodált sziklafalat, ami az Altaussee keleti felén volt. Olyan sokat csúsztam hátra amíg keresgéltem, hogy a Loser csak egy siklásnyira volt. Módosult a terv, inkább visszamegyek bezárni. A leszálló viszont rázós volt, össze-vissza forgott a szél, az ernyőm állandóan ki akart tekerni, én viszont úszni akartam, mert nagyon meleg volt. Leszálltam, kerestünk egy szabadstrandot (leparkolni nem vol egyszerű), a víz jéghideg. Viszont beállt a völgyszél, ezért alkalmasnak tűnt tandemezni a leszálló. Most a starthely nem stimmelt, teljesen hátulról sütött a nap, néha már hátszél volt. A klettersteigra kevés volt az idő, meg fáradtak is voltunk, ezért inkább egy fagyi és kávé után a Waldbach völgyében sétáltunk. Kicsit eltévedtünk (hiába, rég jártunk erre), de végül megnéztük a Gletschergartent és a vízesést is. A szüleim kedvéért ideírom, hogy a sétára vittünk egy üveg sört is :) Pizza zum Mitnehmen, újabb sör, zuhany, alvás.

no images were found

Harmadik nap. Felhőmentes, kék ég, amire megreggeliztünk és összepakoltunk, már csúsztak Krippensteinról. Hatalmas tömeg a felvonóhoz, egy helyi pilóta szerint az időjárás nem is lehetne jobb, ezért beálltunk a sorba. A siklóernyős jegy olcsóbb, mint a gyerek. Én mentem föl. Sokkal szebb volt, mint amire emlékeztem. A Dachstein, mintha egy ugrással elérhető lett volna, olyan látótávolság volt. Ideális startszél, a levegő is nyugis. Fényképezőgép ismét nem volt nálam, így próbáltam minél többet megjegyezni a látványból.

no images were found


Dani rögtön tandemmel kezdte, elhitte nekem a helyzetjelentést. Zozó volt az első. Jó sokára startoltak, még át kellett cippzározni az ernyőt, meg persze mentőernyőcsere még a parkolóban, öltözködés. Hihetetlen, de 2100m-en jól éreztem magam egy szál ujjatlan pólóban, overál se kellett volna. Bluluval pancsoltunk, szegényt üldözték a bögölyök, meg volt egy hőscincér is; aztán összeszedtük a fiúkat a leszállóban. A gyengécske szél ellenére szép leszállást láttunk, Bzümi fel volt dobva, hogy repült, rohant elém boldogan :)))

no images were found


Blulu jött. A szél kicsit oldalas lett, meg lekésék a felső felvonót, megnézték a múzeumot, sétáltak a hegytetőn, fotóztak, majd repültek is. Kicsit még tekerésztek is, megnézték a Seewandot, meg a szembehegyet, sőt Blulu vágyott spirálja is belefért. Addig Zozó gördeszkázott, nyusziztunk, fagyiztunk, apának és Blulunak is vittünk. Persze az utóbbit Bzümi ette meg :)

no images were found


Iszonyú meleg volt egész nap, ezért a strand mellett döntöttünk. Szereztünk hideg sört. Nyulak ismét, Blulu se maradjon ki. Meg kell állapítsam, az osztrák nyulak sem okosabbak, mint Achmed. Bedobtuk nekik a pitypangot, erre előrohant hét nyuszi, és körbe-körbe rohangászott a ketrecben, nem találták meg. Mikor az egyiknek meglett, pillanatok alatt körégyűltek, és fölették. Utána játszótér, Blulu már megint “beleesett” a vízbe, pizza, alvás, éjszaka hullócsillagnézés.

Utolsó nap. Lebontottuk a sátrat, bepakoltunk, nem tudom, hogy fért be. Sétáltunk Hallstattban, megkerestük a halárust, és vettünk füstölt pisztrángot. Becsomagoltam két kiló jéggel, simán kibírta hazáig. Dani fizetett a kempingben, indulás. Postalmklamm volt a mai cél. Már megint rettentő meleg, bíztunk benne, hogy a víz mellett jobb lesz. Árnyékban jó volt, de a patakhoz nem lehetett lejutni. Nekem nem lesz kedvencem ez az út. Ugyan az első négy függőhídon nagyon jól szórakoztunk, igazából láttunk már szebb szurdokot is.

no images were found

Utána jó sok felfelé gyaloglás után értünk a Gamsleckenwandhoz. Szerencsére már árnyékos volt. Hosszabb d-s szakasszal indult, tényleg meg kellett küzdeni vele, de sok lépés volt, és biztonságosan be lehetett kötni. Utána még sok-sok fölgyaloglás, egy újabb híd, ahol nem lehetett lemenni a vízhez, aztán lefele 400m. Egy tehénitatót találtunk, kicsit megmosakodtunk. Nem sokkal a parkoló alatt le lehetett jutni a patakhoz. Szokásos jéghideg víz, kövek, viszont Blulu talált apával egy kis öblöt, ahol családi (fél)nudista fürdést rendeztünk. Blulu megint összetűzésbe került a bögölyökkel :(((

Hazafele grillcsirke, kávé, meleg, kávé, meleg, meleg, forró, forró… A ház harminc fokos, de épp fúj a szél, szellőztessünk. Nyulak megvannak, zuhany. Blulu morgott ugyan egy kicsit, amikor a tejesdoboznyi jégkockát mellé raktam a kádba játszani, hogy ő megfagy :)

A fotókig még nem jutottam el, most 33 fok van, ki se pakoltam még. A sátor kint szárad, ugyanis a kempingben minden éjjel 15 fokra hűlt az idő, és csöpögött a harmat mindenen…

Gerlitzen, Sillian, Dolomiten, Emberger :)

Gyorsan összepakoltam, a gyerekeket leadtam az angoltáborba, és visszahúztam apához, aki az annenheimi kempingben múlatta a fullstallokat.

(more…)

Gerlitzen2

Az előző kétéjszakás Gerlitzen olyan jól sikerült, hogy ahogy vége lett a sulinak, és jó idő lett, már siettünk is vissza. A kemping is akciós volt még júniusban, két éjszakára nem kellett helyjegyet fizetni.

(more…)

Gerlitzen 2010.

május 22-24. Pünkösd

Itthon hetek óta folyamatosan zuhogott az eső, nem lehetett repülni. Ausztriába se mondtak igazán jó időt, ahhoz még messzebbre kellett volna menni. Gondolkodtunk, hogy egyáltalán elinduljunk-e. Aztán úgy tűnt, hogy kirándulni legalább jó lesz, ott nem zavar az esős északi szél.
(more…)